Íme az önarcképem. Szerintem felismerhető vagyok rajta. Augusztusban kirakják a képeinket a pleasantoni könyvtárban. Az első kiállításom. Ha-ha. Talán az utolsó is. Ezzel egyébként végetért a rajzóra, de megpróbálunk egy másikat találni Ruth-tal. A németórának is vége egy időre, illetve még lesz egy, csak akkor én nem leszek itt.
Tegnap nagy hajtás volt bent, de mindent sikerült megcsinálnom, még az első kísérletek is megvoltak -- persze mikor máskor, mint az elindulás előtti utolsó lehetséges napon... Egyelőre nem láttuk azt, amit látni akarunk, de vannak ötleteim. Johan majd kipróbálja őket, amíg nem vagyok itt. A poszterem is elkészült, egész jó lett azt hiszem. Még az előadás hátra van, meg össze is kell pakolnom, mosnom, vásárolni, ilyenek, meg még jó lenne legalább egyet biciklizni elindulás előtt. Most indulok is be valami hasznosat csinálni.
4 megjegyzés:
Az lenne egy jó bringa-túra, ha azzal jönnél haza... Akkor vizibiciklizni a is megtanulnál...
Király a portré! Ebben a válságos világban még a végén rajzból élsz meg. Tényleg jó. Tükörből csináltad? Mi az az izé a kezedben? Csak ámulok...
A kép fotó alapján készült, persze felnagyítva, meg a képkivágás sem volt megadva. Ez volt a feladat, nem csaltam vagy ilyenek. :) meg hát az a kõ a jobb kezemben van, és én jobbkezes vagyok. A "rendes" festõk olyat is szoktak, hogy diavetítõvel vetítik ki a képet, de ez ugye régi trükk, camera obscura. Mi csak négyzethálót használtunk az átvitelhez. Ez szintén régi trükk.
Ilyet én is csináltam, amikor Hamburgban voltam egy politikatudományi intézetben fél évig. Mielőtt hazajöttem karácsonyra (akkor született Marcell), készítettem egy tablót az intézet vezetőinek portréival. Zugfényképeket készítettem róluk, hogy balra félprofilból legyenek, mert én úgy tudok a legjobban képmásokat rajzolni. A siker akkora volt, hogy az intézet azóta megszűnt, de a házban ott van a falon a művem. Karikatúrát is tudsz rajzolni? Csupa szakkérdés. De hát már ott se vagy. na nem baj.
Megjegyzés küldése