Iratkapocs

Szerdán német után Felice-hez mentem lánybuliba. Jól sikerült, és tényleg nagyon sokan voltunk. Az egyetlen hímnemű lény egy párhónapos kisbaba volt. A többség vagy a laborokban dolgozott vagy Stanford, Berkeley, ilyesmi, páran meg pl. a laborban dolgozó férfiak feleségei/barátnői voltak. Volt egy orosz lány például, statisztikával foglalkozik, és Moszkvából származik, 18 éves kora óra él az USA-ban. Emlékezett rá, hogy anno Magyarországról milyen klassz dolgokat lehetett beszerezni. Ezekre én persze nem emlékeztem.

A kísérleti összeállításunk már majdnem kész, csak egy gázpalackot kéne megtalálnunk... Remélem, hogy még utazás előtt kiderül, hogy működnek-e a dolgok. 

Rajzon önarcképet kellett rajzolni fotó alapján. Még nincs teljesen kész, ezért nem is rakom fel most ide, de egészen hasonlít rám. A tanárnő akar egy kiállítást csinálni a pleasantoni könyvtárban, remélem, hogy az enyémet beválogatja. Szombaton meg itt volt egy kiállítás, helyi művészek képeivel és szobraival. Persze sok volt a giccs, de ettől függetlenül egész szép dolgok is voltak. A tanárnőnk is kapott díjat, és nekem tetszett is, amit csinál. Fent a díjnyertes kép látható, a többi itt.

A hétvége eddig a biciklizés jegyében telt. Pénteken felmentünk a tóhoz (1:05), szombaton megtettünk egy kört, ma meg Nina-val bicikliztem majdnem 3 órát. Már majdnem a végén belementem egy iratkapocsba, úgyhogy belsőt kellett cserélni. Legalább megvolt a tűzkeresztség.

A héten még az a jóhírem, hogy kiértékelték az orvosi adataimat, és összevetve a két évvel ezelőttivel egy csomó minden javult, ami mondjuk már akkor sem volt rossz. Szóval még kevesebb a koleszterinem, nem híztam el, sőt, a csípő-derék arány nagyon sokat változott (jó irányba persze). Szóval megéri ez a sok sport, úgy érzem. Meg ha nem érné meg, akkor is csinálnám, mert élvezem. Most viszont éhen halok, úgyhogy zárom soraimat.