Rádióműsorok

Ma este megrajzoltam a házifeladatot rajzra, mert holnap este nem lesz időm. Felice-nél, egy francia lánynál lesz lánybuli. Egész szép lesz a felhozatal, mármint csak elnézegettem az e-mail listát, mindenki vagy kutatóintézetből vagy a Berkeley-ről vagy a Stanfordról jön. Kíváncsi vagyok.

Ma Johannal fúrtunk-faragtunk a laborban, aztán leszedtünk az asztalról kismillió optikát, aminek semmi értelme sem volt, így lerövidítettük a lézerfény útját vagy két méterrel. Nem is értem, történelmi okoknál fogva voltak azok az elemek fent, de ez nem olyan, mint az evolúció, hogy nem lehet megszabadulni a már használatban nem lévő génektől... Johan kicsit rendmániás, ami a laborban tök jó, rám is teljesen átragadt a pakolhatnék (kategorizálni én is szeretek, csak otthon elpakolni a cuccaimat nem), még pár fiókot is feliratoztam. Lassan közeledünk a megoldás felé, már csak az a kérdés, hogy a reakció, ami miatt ezt az egész herce-hurcát csináljuk, fog-e működni. Ajánlom neki egyébként... 

Írok egy kicsit akkor a kedvenc rádióműsoraimról, talán még nem írtam róluk. Az egyik a Cartalk. Ezt egy testvérpár vezeti. Bárki betelefonálhat, akinek valamilyen gondja van az autójával. El kell mondani, hogy mi a baj, sokszor az autó hangját is kérik, hogy próbálják meg utánozni. A legtöbb esetben meg is tudják mondani, hogy mi a baj és mi a teendő. Az egészben persze az a jó, hogy a két műsorvezető pasas nagyon vicces, sokat röhögnek és folyamatosan tolják a poénokat.

A másik kedvencem egy vetélkedő. Illetve mondjuk a Heti hetes és egy kvízjáték keveréke. Különféle fordulók vannak és ketten játszanak egymás ellen azt hiszem. Felolvasnak egy aheti hírt, pl. hogy "Vasárnap lemondott ..., Magyarország miniszterelnöke", és akkor meg kell mondaniuk, hogy ki az. Szóval ha valaki minden hírt tud azon a héten, akkor ki tudja egészíteni. Persze mindig raknak bele bulvárhíreket is, és az egyes fordulók kicsit különböznek. Az ember egyrészt megtudja belőle a híreket, másrészt meg ha nem tudják a választ, akkor általában valami viccel ütik el a dolgot, szóval ez is vicces műsor.

A harmadik is vetélkedő és ez is vicces. Itt furcsa angol szavak definícióját kell megadni, vagy definíciók közül választani (otthon is játszottam ilyet, magyar értelmező kéziszótárral, nagyon jó játék). Persze az angol nyelv kimeríthetetlen. Gondolom tudtátok, hogy az angolban van a legtöbb igazi szó. Mert míg a magyar, a német és még gondolom sok másik nyelv egy fábol készült botot fabotnak hív, addig garantáltan az ilyenekre van angol szó, amiben sem a fa, sem a bot nem szerepel (most csak hoztam egy nemlétező példát, túl késő van, hogy rendeset találjak). Na meg az angol eredetileg germán nyelv, viszont nagyon sok latin és francia szavuk van (na most eszembe is jutott egy példa, a teniszütő). 

Ma hallottam egy jó közgazdasági tanmesét ebéd közben. Van egy óvoda, ami 5-kor zár és a szülőknek megmondták, hogy vigyék el legkésőbb ötig a gyerekeiket. Persze mindig valakik késtek, ezért sokszor nem tudtak az alkalmazottak időben hazamenni. Az óvoda egy idő után megelégelte a helyzetet, és bejelentette, hogy holnaptól kezdve minden egyes perc késésért fizetni kell, mondjuk 3 dollárt. Találjátok ki, hogy mi történt! Több szülő késett, mint előtte bármikor. Ki tudjátok találni, hogy miért?

Azért, mert a fizetéses rendszer előtt a szülők kényelmetlenül érezték magukat, ha késtek, hiszen ezzel rosszat tettek az óvónőknek. A szégyen, a ciki és a hasonlók tartották őket vissza. Amint fizetőssé vált a késés, eltűnt mindenféle rossz érzés, többé nem volt ciki késni, hiszen csak fizetni kell és kész.

Termoelem

Vasárnap bicikliztem egy nagyot Nina-val. Most csak statisztikai adatokkal tudok szolgálni, térképpel nem. 53 km-t tettünk meg 2.5 óra alatt, elég sok emelkedővel. 

Tegnap a laborban a termoelemet próbáltuk Johannal megszerelni, azaz inkább újra összerakni, mert a régi kábelek meg minden elég rossz állapotban voltak. Kisebb-nagyobb bakik után sikerült is, meg most már katonai csatlakozót is tudunk szétszedni. Közben kezdek az otthoni előadásomra meg a bécsi konferenciára készülni, cikket is kéne írni... Szóval nem unatkozom.

A rádióadásokról akartam írni, de most nincs rá időm, mennem kell dolgozni.

Lepkék

A bogáncslepkék vándorlási időszaka folyik éppen. Biciklizés közben többször is nekem csapódtak, tele van velük a mező. Tegnap lementünk a tóhoz, kicsit napoztunk, olvastunk én meg rajzoltam. Vagyis próbálkoztam a túlparttal. De most inkább csak a virágaimat rakom fel, az utóbbi napokban nagyon elkezdtek nőni. Most hallottam, hogy Chicagoban meg 10-20 centi hó esik.

Jens ma elutazik egy konferenciára, szerda este jön vissza. 

Kicsit más

Írok vidámabbat is. Például most jöttünk meg biciklizésből. Ide kattintva mident megtudhattok az útról, nagyon szuper kis oldal, ami persze Jens bringás GPS-éből szedi az adatokat. A szívritmus adatok az övéi. Nagyon jó az idő, szinte már túl jó is. Imádom, hogy majdnem egész évben balatoni hangulatom támad az időjárástól. 

Rajzon tojást rajzoltunk, az árnyékokat tanulmányozandó. Óra után odajött egy nő, és azt mondta nekem meg Ruth-nak, hogy mi olyan jók vagyunk szerinte. Jó volt ezt hallani, de igazából az a lényeg, hogy a rajz nagyon jó kikapcsolódás. 

A németet ellógtam, inkább Johanékkal teniszeztünk, utána meg Kim szülinapját ünnepeltük az Alehouse-ban.

Chicago

Mégsem jelentkeztem Chicagoból, mert lelombozott az út és nagyon nem volt jó kedvem. A repülés majdnem oké volt, eltekintve az utálatos turbulenciáktól. Az egyik csatornán lehetett hallgatni, hogy mit beszélnek egymással a pilóták és a földi irányítás. Megnyugtató volt, hogy azt csinálják, hogy az előrébb lévő gépek bemondják, hogy ahol ők vannak éppen, ott milyenek a turbulenciaviszonyok, így a hátrább lévő gépek el tudják kerülni a rossz helyeket.

A taxisok érkezéskor és távozáskor is nagyon jófejek voltak. Visszafelé egy szerb pasas vitt, aki élt Magyarországon 3 hónapig, az USA követségen dolgozott. Nagyon aranyos volt (pedig először megijedtem tőle, mert úgy néz ki, mint egy kidobóember, lassan már meg kéne szabadulnom ezektől az előítéletektől). 

Szóval vasárnap este elvittek vacsorázni, az jó volt. Hétfőn reggel beszéltem két emberrel, aztán jött az előadás. Nem volt életem legjobbja, és hát a közepén volt egy tűzriadó, ami miatt mindenkinek el kellett hagynia az épületet. Negyedóra szünettel folytattam is. Nem volt fogós kérdés.

Aztán kezdődtek a furcsaságok. Találkoztam két főnökebb pasassal, ők a mérnököktől vannak, nem a kémiásoktól (a kémiások majdnem mind kedvesek és normálisak). Mindkettő azt hitte, hogy posztdok állásra jelentkezem. Ezen eléggé kiakadtam. Hogy el sem bírják olvasni az állás címét, mielőtt leülnek valakivel tárgyalni. Persze nyilván fiatalnak nézek ki, senki sem vesz komolyan, ráadásul nő is. Egyébként egy nővel sem beszéltem, szerintem nincsenek is nők ezekben a csoportokban, kivéve a titkárnőket. Erre sikerült még rátenniük egy lapáttal, amikor enyhén derogatívan nyilatkoztak a kémia csoportról. El tudom képzelni, hogy milyen lehet a kapcsolatuk, ha nyíltan egy idegen előtt megjegyzéseket tesznek. 

A következő rossz benyomás az volt, hogy a nagyfőnök titkárnője elkeverte az időpontot, és nem volt ott. Szuper ez a hely, mit mondjak.

Aztán találkoztam pár kémiással, az jó volt. Jurij például, aki tőlünk ment át, teljesen lefogyott, megszabadult a szakállától, nagyon vidámnak nézett ki. Mindenki kedves volt, elmondták, hogy mit csinálnak, beszélgettünk. 

Ami zavart, hogy egy fiatallal sem találkoztam, vagy mondjuk eggyel, de ő posztdok. Mindenki legalább egy huszassal idősebb nálam, de inkább harminccal, kivéve egy pasast, de ő meg furcsa. Mindenki együtt ebédelt és kérdeztem, hogy hol vannak a posztdokok. Mondták, hogy nem tudják, hogy hogy van ez, de amikor jön egy új posztdok, akkor pár napig velük eszik, aztán lemorzsolódnak. Vajon miért... Magam elé vetítettem, hogy akkor ezek szerint nekem majd mindig ezekkel a fazonokkal kell ennem, az ő témáikról beszélgetnem... Elég riasztó. Semmi bajom egyébként azzal, hogy idősebbek, és tudok is velük valamennyire közös témákat találni, de csak ők... Ráadásul szerintem ez nem is egészséges, ha hiányzik bármelyik korosztály egy munkehelyről az baj, illetve mutatja a bajt. A csupa fiatal értelmetlen, a csupa középkorú csak harcol, a csupa idősebbnél hiányzik a lendület. Csak akkor működik, ha mindenki jelen van.

Este is beigazolódott a félelmem, amikor vacsorázni mentünk. Csak a pályázatokról volt szó, meg a milliókról, meg erről-arról, senki nem vette a fáradtságot, hogy mondjuk olyan témát indítson, amibe én is be tudok folyni, hogy mit szoktam csinálni Kaliforniában, hogy vagyok, család, hobbi, akármi. És persze én nem kezdhetem el nekik mesélni, hogy mostanában sokat biciklizek például, meg rajzolok. Az egyetlen igazán felém intézett kérdéssel is felsültem, bár igazából maga a kérdés volt lehetetlen. Hogy tudom-e, hogy ki indul Arnold helyéért a következő választásokon. Tudja a rosseb. (Ki az a rosseb egyébként?)

Első este az izgalomtól nem tudtam aludni, második este meg attól a szörnyképtől, hogy nekem akkor lehet, hogy évekig ebben a környezetben kell lennem. Persze nyilván most túlzok, de aznap este ezt éreztem. 

A következő nap csak cifrázott rajta. Tovább finomodott a kép a mérnökök és a kémiások ellentétéről. Rájöttem, hogy a mérnöki csoport semmit nem tud a kémiáról (ami nem baj, mi meg azt nem tudjuk, amit ők) és tudatlanságukat azzal kompenzálják, hogy kijelentik, hogy a kémia, meg az alapkutatás egy haszontalan dolog. Gratulálok. Ez egy olyan légkör, amit a jelenlegi helyemen sose tapasztaltam, itt mindenki sokkal jobban tiszteli a másikat és sokkal intelligensebb is annál, mint hogy ilyen hülyeségeket mondjon. Azért ott is volt pár normálisabb pasas.

Ebédnél találkoztam a nagyfőnökkel, akiről előző nap lemaradtam. Ismeri HIT-et az ELTE-ről. Kedves volt, vele tudtam beszélgetni.

Aztán még két ember és irány a reptér. Na igen, arra nem is gondoltak, hogy esetleg érdekelne a környék vagy valami... 

Szóval teljesen összezavartan és egyáltalán nem boldogan tértem vissza, azóta is vívódom, hogy mi ez az egész és hogy mi legyen. Próbálom minél több emberrel beszélni, meg hát az is lehet, hogy nem is kapok állásajánlatot, és akkor nincs is min gondolkodni. Mindenesetre a sztorimat hallva még senki sem mondta azt, hogy hát én bolond vagyok, ez micsoda csodás hely, mindenképp ragadjam meg az alkalmat. Még tudok más ellenérveket is, pl. nem állandó az állás, csak 2-3 évre szól. Nem akarok ott maradni örökre, de ez akkor is bizonytalanság. Aztán nem tudnak kezdőpénzt adni, nekem kell majd mindent felhajtanom magamnak. Közben kutatni is kéne és közben kicsit lökhárítóskodni a két csoport között. És az időjárásról még nem is értekeztem.

Hát ez van.

Tim úr és csapata

A héten az előadásomat készítettem és a laborban voltam. Egyik nap pl. kitakarítottuk a labort, seprűvel és lapáttal. Hihetetlen mennyiségű mocskot szedtünk össze, és közben ezer éve az asztalunk alatt rejlő eszközöket tártunk fel. Pl. most vettem észre, hogy van egy lézer is az asztal alatt, amit senki sem használ. Tegnap voltunk megint biciklizni. Még mindig jó, csak kell vennem egy nyerget, mert a mostani rettentő kényelmetlen. Ma csak futottam egy kicsit, kezdek nagyon ideges lenni az előadás és az egész interjú miatt.
Rajzon profilt kellett készíteni egymásról. Felrakom a múltkori házrajzot is (befejezetlen).

A nő álla alatt azt hiszem kicsit túlzásba vittem az árnyékot, de most nem javítom már ki.

A lakhelyünk és a munkahely is egyébként egy ornitológiai paradicsom mostanában. Annyi madár van, és mindig történik valami, a múltkor pl. varjak (három) csatáztak egy fenyő tetején.

Tegnap este páran beültünk vacsorázni, kellemes kis este volt. Most pedig Jessica-nál volt egy kis buli. Tim egy majdnem 1 hónapos hajóútra megy, a Galapagos-szigetektől a nem tudom milyen szigetekig.

View Larger Map

Hát, nem is tudom, ez azért őrület! Hárman lesznek a hajón, ami vitorlás mellesleg.

Most akkor befejezem az előadásomat és a pakolást. Legközelebb talán Chicago-ból jelentkezem.

Piros paripa

Most jó sokat kihagytam, elnézést, ha egyre csalódottabban kerestétek fel az oldalam mostanában. Először is egy vallomás, leginkább Papának, mert előle titkolóztam, nehogy még a végén lebeszéljem. :) Tehát: vasárnap vettem egy biciklit!!! Nem akármilyet persze, hanem egy tűzpiros Bianchit. Talán az, hogy a bringa olasz, enyhít valamelyest a bűnön. :) Na meg az is, hogy szuperjó áron vettem, többek között azért is, mert tavalyi modell. Berkeley-ben találtuk, utolsó darab volt, pont az én méretem, nem lehetett otthagyni. Ma este el is vittük egy körre, átlag 22 km/h-val mentünk, elsőre talán nem is rossz. A váz alumínium, de mindkét villája szénszálas, kevlárral megerősítve. 20 sebességes, ún. kompakt elrendezésben, azaz elől három helyett csak 2 fogaskerék van. Emiatt a lánc sosincs igazán keresztben, így az összes sebesség használható és nem is lehet vele igazán félreváltani. Azért sem egyébként, mert szuper váltókészlet van rajta (105-ös, ha ez mond valakinek valamit). 9.5 kg a súlya.

Múlt héten elbúcsúztattuk Ewa-t, Washington államban kapott állást. És végre láttuk Eiza kislányát, rettentő cuki.

A rajzot nem élveztem annyira, kockaházakat kellett perspektívában rajzolni, kicsit untam, meg hideg is volt és sötét is.

Hétvégén a biciklivásárláson kívül voltunk egy perzsa étteremben Berkeley-ben. Amilyen egzotikusan hangzik, olyan csalódás is volt. Valahogy olyan száraz és semmilyen volt az egész. Este a német csoporttal néztünk meg egy filmet az egyik nő átalakított garázsában. Az a címe, hogy Vitus, és egy zongorazseni kisfiúról szól. A poén az, hogy főszereplő nem gyerekszínész, hanem egy zongorazseni kisfiú.
Nézzétek meg!

A kissrác egyébként félig román, félig kanadai, de Svájcban él, illetve most talán Angliában tanul.

Vasárnap délután Juciéknál voltam, Réka 5.  szülinapja alkalmából rendezett bulin. Volt minden jó, meg ezer kisgyerek. Este viszont Jens főzött, spárgát, főtt krumplit, sonkával tálalva.

Most már talán érthető, hogy miért nem írtam...

Ma egyébként megolvadt az üvegfalú reaktorunk. Állati boldog vagyok. De lagalább van időm az előadásomra készülni.

46

Hétfőn beoltattam magam hepatitis A és B ellen. Oltás előtt megmérték a vérnyomásom és a pulzusom. Akkor nemrég érkeztem, biciklivel, és 53-at mértek pulzusra. Este kíváncsiságból megmértük Jens biciklis pulzusmérőjével, tényleg teljes nyugalmi állapotban. 44-et mértünk, aztán abszolút stabilan 46-ot. Ezek szerint (vagyis a Wikipedia szerint) braycardia-s vagyok. Persze leírják, hogy ennek lehet oka az, hogy valami baj van, de lehet teljesen normális, és persze sportolóknál más a helyzet. A legalacsonyabb pulzust egyébként egy biciklistánál mérték, 28-at ver a szíve percenként! Mivel én nem szoktam elájulni soha, sőt szédülni sem, ezért megállapítom, hogy normális és különben is edzett vagyok. :)

Bent írom az előadásomat, közben próbálom a laborban is folytatni a dolgokat. És "kellemes" meglepetésként hétfőn megjelent még egy cikk arról, amiről én is cikket fogok írni. Nagyon beletrafáltam a dologba, kár, hogy nem én küldtem be elsőre a cikket. Szóval sok a dolgom...

16 őz

Három nappal vagyok adós, de rohannom kell, úgyhogy rövid leszek. Szombattól egyébként itt nyári időszámítás van. Ma kicsit nehéz is volt felkelni.

Pénteken a laborban voltam, sikerült nagyon jól beállítani a rendszert. Len szerint még sose volt ilyen jó. Még a végén kísérleti leszek... Persze lassan megy a munka, főleg, hogy Lennek folyton van valami nem munkával kapcsolatos dolga. 

Este Nina-val és Ruth-tal elmentünk San Jose-ba egy művészeti fesztiválra, ami enyhe túlzás azért, mármint hogy ez egy fesztivál. Mindenesetre jót ettünk és jót beszélgettünk.

Szombaton tulajdonképpen semmit sem csináltunk, elvittem a órámat az óráshoz, ilyesmi. Viszont tegnap voltam futni, meg biciklizni is. Tiszta állatkert... Láttam 3 kutyát, 5 malacot, 3 tehenet, 6 lovat, 16 őzet, 1 gémet, vagy féltucat pulykát és még ki tudja mennyi egyéb madarat. Erről jut eszembe, hogy egyik nap két vadlúd tartóztatott fel az intézetben, éppen kereszteni akarták a bicikliutat. Illedelmesen megálltam, kb. 2 méter távolságban, de a biztonság kedvéért az egyik azért jól rámsziszegett és még ráadásul csúnyán is nézett.

Perspektíva

Mostanában a laborban vagyok, próbáljuk beállítani a mérést. Már jó lenne, ha sikerülne, van egy ötletem, amit ki szeretnék próbálni, és Craig is lelkes azt hiszem. Egyelőre viszont nem találok egy tükröt. Ez a magas tudomány... Fiók be, fiók ki, pont mikor otthon nem találok valamit, és a rendetlenség is hasonló (ami persze sose rendetlenség..., ezt meg nem is én csináltam).

Ravi tegnap előtt jött meg az állásinterjújáról (júja - vicces így leírva), nagyon jól ment neki. Elég jól el tudja magát adni, nem is aggódtam miatta. Mostanában egy kicsit csalódott vagyok azt hiszem, de biztosan csak én vagyok még mindig a szupernaív. Azt gondolná az ember, hogy legalább a tudományban nem kell minden hájjal megkentnek lenni. Dehogyisnem. Csakhogy én nem vagyok az. Minden a pénzről, a hatalomról és a kapcsolatokról szól. Ravi ebben szuper, szó se róla.

A német jó volt, rajzon meg a "perspektívát vettük". Két naranccsal egy jó hosszú asztalon. 

Ja, és tegnap két éve, hogy megérkeztem! El sem hiszem.

Végül pedig egy érdekes cikk.

Sok nap

Pénteken voltam futni, de direkt úgy, hogy kicsit rossz legyen. Ez alatt azt kell érteni, hogy mostanában úgy érzem, hogy semmi gondot sem okoz mondjuk 8 km-t futni, viszont nem vagyok túl gyors. Ígyhát tegnap csak 3.7 km-t futottam, viszont magamhoz képest gyorsan, 5:58 perc/km-es sebességgel. 

Szombaton meg voltam biciklizni, megint a Lake del Valle-hoz mentem. Most már tudom mérni a sebességemet, lefelé 54 km/h volt a legnagyobb sebességem. Felfelé 7.2-vel mentem átlagosan... Minden gyönyörű zöld egyébként. Még a végén nem is lesz itt szárazság, annyit esik az eső, és még továbbra is fog esni. Ma nem is tudok elmenni futni emiatt. Viszont ültettem fréziát. Remélem, hogy túléli a nagy esőzéseket, kicsit túl nedves lett a földje azóta.

Szombat este SF-ban egy kelet-német étterembe akartunk menni, de nem volt hely, úgyhogy egy sima német étterembe mentünk. Ruth, Jens, Sara voltak ott, meg egy osztrák lány, egy fiú, és az ő svájci felesége. Nagyon jó kis este volt.

Vasárnap nagyot pihentünk, de azért elmentünk a konditerembe. 

Tegnap meg ma külsősök jönnek hozzánk, hogy "lezsűrizzék" az intézetet, legalábbis a mi részlegünket. Így tegnap egész nap előadásokat hallgattam, jó volt nagyon, meg főleg hasznos, így interjú előtt. Ma csak Jim fog tartani, aztán vége is.

Megjött az új posztdokunk. Craig el van foglalva, meg hát velem sem törte össze magát annak idején, úgyhogy én pátyolgatom a srácot. Kínai egyébként, Haifengnek hívják, és jó fej -- egyelőre. :) 

És tegnap este is "gyúrtam".