Tegnap nem volt időm írni. Most este majdnem éjfélig arról beszélgettünk Tinával, hogy milyen rettenetesen rossz a kommunikáció a laborban. Ennek "szép" példája a tegnapi eset. Jens kapott egy körlevelet, hogy május elsején lesz egy intézeti vacsora, és mondta, hogy biztos lehagytak a listáról, mert nem látott rajta. És valóban, nem is kaptam ilyen levelet. A lényeg, hogy megkérdeztem a titkárnőnket, hogy engem miért nem hívtak meg (persze mentegetőzve, hogy nem akarom meghivatni magam, de hát tényleg nem logikus, hogy miért pont én). Azt mondta, hogy biztos lemaradtam a listáról (na meg Ravi is). Aztán fél perc múlva beviharzott a menedzserünk hozzám, hogy hát így meg úgy, erre a vacsorára csak azok hivatalosak, akiket az ilyen és ilyen ügynökség pénzel, azaz mindenki, kivéve talán 4-5 embert... Mondjuk félig viccesen mondtam, hogy az én fizetésem fele tőlük jön, és csak a másik fele máshonnan. Persze azzal már nem mertem poénkodni, hogy majd csak fél adagot eszem. De az eszem viszont megáll, hogy ez a sok okos menedzser addig nem jut el, hogy az embereket ezzel igenis megbántják, ha egy pusztán könyvelési ok miatt egyeseket (és tényleg nagyon kis százalékot) nem hívnak meg. Mert ez nem az, hogy mondjuk a titkárnők különvacsorája, amire nyilván nem esik rosszul, ha nem kapok meghívót. Hab a tortán, hogy Jim készít egy posztert, amin az elméleti kutatási irányt akarja bemutatni, és ez mondjuk épp majdnem teljes egészében az én munkámat tartalmazza (ez persze "csak" azért van, mert nekem pont volt egy poszterem, amit könnyen át lehetett alakítani, de akkor is). És nem a kajáról van szó (nyilván), hanem a kommunikációmentességről leginkább, mert akár azt is el tudnám képzelni, hogy előre odajön hozzánk a menedzser, és azt mondja, hogy figyeljetek, ez egy hülye helyzet, a támogatók így és így akarják a vacsorát, nem tudunk titeket meghívni, de ne vegyétek a szívetekre. Mert még jó, hogy Jens mondta, mert különben még "viccesebb" lett volna, ha a vacsora napján valaki ártatlanul megkérdezi, hogy na, és akkor mikor induljunk?
Azért jó dolgok is történtek, este elvittem Anat, Yago feleségét és Pablot bevásárolni. Pablo szupercuki kisfiú, csak kicsit szégyenlős.
Ma voltam kicsit a laborban, meg számolgattam, de jelenleg inkább kísérletekre várok. Ja, és meg akartam venni a biciklit, de sajnos a 17"-es női váz geometriája nem stimmel rám. A 19"-es meg már túl magas, úgyhogy férfi vázat veszek. Csak akkor ki kell találni, hogy melyiket...
Este Alehouse, utána Tinával beszélgettem, de ezt már tudjátok.
Ja, és lesz rendes hitelkártyám, hurrá.
2 megjegyzés:
Ne méltatlankodj, hiszen egy egyébként zárt natl.lab.-ban vagy, és sok helyre mehetsz. Lehet, hogy ez egy titkos vacsora, és téged kémnek tartanak.
Moszkvában én véletlenül jutottam be a labor szemináriumára egy másik intézetben, nem tudtam, hogy 2 héttel korábban engedélyt kellett volna kérnem a KGB-től. Majdnem lebuktam, mert a portás a diákigazolványomból hinyolta az otcsesztvót. Mondtam, árva gyerek vagyok...
Erika
A férfi váz úgyis jobb. Nem hinném, hogy szoknyában mész bringaturára eleve. Vegyél valami vidám színű bringát, az mindig jó kedvre derít.
Megjegyzés küldése