Irgum-burgum

Tegnap nem történ semmi különös azt hiszem. Craig egész héten nincsen, Kanadába ment egy találkozóra, a többiek meg mind a cikkeket írják. Ja, talán még annyi, hogy Len jól átvágott, eléggé haragszom rá. Azt ígérte, hogy már kb. két héttel ezelőtt kiköltözik, de csak ma, péntek este fog elmenni, és emiatt nem tudok beköltözni szombaton. Se vasárnap. Mert a lakást ki kell takarítani (ez nem opcionális, hanem benne van az árban, meg hát így normális). Szóval egyáltalán nem tartotta be a szavát, és leginkább össze-vissza beszél. Biztos gondjai vannak a csládjával, vagy nem tudom, de akkor meg miért nem mondja mondjuk 2 hete, hogy csak pénteken fog tudni elmenni. Persze az apartmant menedzsmentje is béna, mert ők meg tudták, hogy én elsején fogok beköltözni, és már rég ki kellett volna tessékelniük Lent. Így hát jövő héten apró részletekben fogok költözni. Mindez rendben lenne, ha közben nem lenne ez a határidős cikk. De mint mindent, persze ezt is meg fogom oldani, csak most már soha nem fogok igazán megbízni abban, amit Len mond.
Munka után tegnap söröztünk. Nagyon hideg van éjjelente.

Krio

Tegnap dolgoztam, alakul a cikk. Az egyetlen említésreméltó esemény a kriogén tréning volt (alacsony hőmérsékletű anyagokkal hogyan kell bánni). A fickó folyton mondta, hogy nem akar sok sztorival traktálni, de persze mindet elmesélte, ki hogyan és mikor fulladt meg nitrogénben, kinek hogyan robbant fel a dewarja, hogyan robbant fel valaki a rágógumigyárban, amikor a cseppfolyós nitrogénben feldúsult a Zoxigén, és belobbant a rágóolajjal. De azért elég érdekes volt, csak miért pont akkorra teszik az ilyet, amikor a fél intézet határidőre cikket ír!?!?

Cirque du Soleil

Tegnap este elmentünk SF-ba megnézni a Kooza c. előadást. Ez egy hagyományos cirkuszi show volt. Minden halál profi volt, de nekem mégis hiányzott belőle valami kis extra. De azért megérte. A baseball stadion mellett állítottak fel egy nagy sátrat. Volt zsonglőr, bohóc, akrobata, kötéltáncos, na meg persze az a híres két karika, amin és amibe ugrálnak, miközben pörög az egész.

L.A.

Na. Szóval. Voltunk Los Angelesben.
Mik is történtek? Ez egy őrült város, de más értelemben, mint San Francisco. SF egy nagy nyüzsgés, pörgés, hippi, művész, laza stb. De nekem leginkább egységesnek tűnt. Összefüggő. LA egy mozaik, képek laza halmaza, villanások, nekem nem sikerült ennyi idő alatt az összefüggéseket megtalálnom, nem éreztem a város "lüktetését". De mindenesetre nagyon érdekes volt. Viszont az előbbiek miatt leginkább felsorolásszerűen tudok róla írni. Na meg képekben.
Long Beachen, egy kis szállóban laktunk. Első nap -- öt óra vezetés után, egyébként összesen majd' 1000 mérföldet raktunk a kocsimba -- megnéztünk a város legrégebbi részét, ahol egy mexikói kis mulatásba csöppentünk. Zene volt, és csak megxikóiak. Utána sétáltunk a belvárosban, minden kihalt volt, ugyanis erre a napra esett Thanksgiving. De a felhőkarcolók szépek voltak. Meg láttuk a Walt Disney koncerttermet is, persze csak kívülről. Este csak nagy nehezen találtunk éttermet, ami nyitva is volt. Egyébként az egész útra kicsit jellemző volt, hogy hülyeségeket ettünk.
Másnap a fő attrakció a Universal Studio volt. Hosszú lenne mindent leírni, de röviden csak annyi, hogy ez alapvetően egy film tematikájú vidámpark, show-kkal és studiókörúttal. Már egyszer régen voltam itt, azóta pár show-t lecseréltek, de nagyjából ugyanaz. Két halál volt, ez egyik a Mummy ride, ezzel kezdtünk. Majdnem elájultam azt hiszem az elején. Ez egy zárt terű hullámvasút, és a kezdeti ijesztgetősdi után szerintem vagy százzal (km/h) vak sötétben indít, utána stoboszkóp, köd, minden. Tényleg volt egy pillanat, amikor kicsit bepánikoltam. A másik egy vizes dolog, a végén egy szabadeseséssel (Jurassic Park), erre kétszer is felültünk. Volt nyálas karácsonyi kisvasút. A nap végére már túl sok is volt, végre valami igazit akartunk látni. Azért nem vittük túlzásban, mert a csak a Hollywood Boulevardra mentünk megnézni a csillagokat. Az utca egyébként nagyon lepukkant volt, csupa olcsó étterem (aminek persze mi örültünk), csomó csöves, kicsi piszok és egy elég lehangoló környék. Mármint ott lakni lehangoló, így legalábbis érdekes volt.
Másnap elmentünk a Venice Beach-re megnézni a bolhapiacot, meg a sok-sok furcsa embert, az izmosakat, a vicceseket és az őrülteket. Én meg sárkányt eregettem a tengerparton (Feritől kaptam). Tényleg nagyon jó volt, nagyon sokat sétáltunk, és csak az embereket néztük. Később átmentünk Santa Monicaba, ami nagyon szép volt. Itt meghallgattunk egy térítő utcai előadást, egy fantasztikus gitárduót, és egy teljesen őrült kínai bácsit, aki egyszerre 6 hangszeren játszott, de rettenetesen, és ráadásul folyton kiment az erősítője. De legalább vicces volt.
Vasárnapra maradt a Getty Center, ami Hollywoodtól kicsit nyugatra, egy dombon fekszik, és egy múzeum. Nekem az épület jobban tetszett, mint a gyűjtemény, de mivel nem volt belépő, ezért nem kritizálok semmit. Utána még sétáltunk egye Hollywoodban, ott, ahol a sztárok laknak és járkálnak. Persze nem láttunk senkit, és nem is fedezett fel engem senki. Brühühü.
Hazafelé majdnem 7 órás volt az út, mindenki ment haza az ünnepek után.

LA előtt

Akik Feri blogját is követik, azok tudják már, hogy tegnap milyen ajéndékot kapott tőlem a perzsa étteremben születésnapjára. Ezért én le sem írom.
Ma már kezdett bent kiesni a szemem a monitortól, tegnap viszont folyamatosan röhögtem, Ravi és Giovanni úgy beszélnek a spektrumokról, mint két kofa a piacon, nagyon vicces. Na meg Giovanni arckifejezései és gesztusai, illetve Ravi is jó ebben.
Ma már írtam a cikket, a számolásoknak tényleg vége szerencsére. Nem is állok rosszul azt hiszem.
Holnaptól vasárnapig azt hiszem, hogy nem fogok blogolni, mert Jens-szel elmegyünk Los Angeles-be. Már vettünk is jegyet a Universal Studioba, ahol ugyan már egyszer jártam régen, de azt hiszem, hogy ki fogom bírni mégegyszer. Ja, és ha esetleg még hétfőn sem lenne blog, akkor csak az történt, hogy felfedeztek Hollywoodban. Elöljáróban még annyi, hogy Long Beachen fogunk lakni. Ja igen, holnap Thanksgiving, utána meg a szabad péntekem, innen a sok szabad nap.

Hajtás pajtás

Hah, ma megtanultam a kiértékelő programot használni. Nem is mondom, hogy rögtön rátaláltam egy opcióra, amit Ravi eddig nem vett észre, és amitől sokkal gyorsabb lesz a kiértékelés. :-)
A számolások már majdnem teljesen készen vannak, lassan írni kéne a cikket... Vagyis inkább gyorsan, főleg, hogy négynapos szünet lesz (Thanksgivings csütörtökön, pénteken meg a szabadnapom, úgyhogy valószínűleg extra hosszú hétvégét csapunk). A kép meg egy panoráma, tegnapról.

Lassen Volcanic National Park

View Larger Map
A hétvégén elmentünk Jens-szel a Lassen Volcanic National Parkba. Reggel 10-kor indultunk, és kb. 4 óra alatt értünk oda. A parkról a részleteket nézegessétek meg a Wikipedian, de a lényeg az, hogy ez egy kb. 27000 éves képződmény, és legutóbb 1915-ben tört ki az egyik csúcs (a Lassen, amit meg is másztunk, lásd később). A máig aktív területen az összes vulkanikus csúcs alak megtalálható (négy ilyen van, de nem tudom pontosan, hogy mik ezek, van olyan, aminek nincs meg a csúcsa, van, aminek igen, meg van kompozit és még egy negyedik féle is). Jelenleg kénes gejzírek és sárlevesek rotyognak a területen, olyasmi, mint amit Izlandról szokott látni az ember a tévében. Még sose láttam ilyeneket, nagyon érdekes (és egyben büdös). Mindenféle alakú, méretű, színű és szagú luk van, de ami még érdekes, hogy a hangjuk is különböző: van sivító, rotyogó, pöfögő, morgó, korgó és susogó. A részleteket inkább a képeken mutatnám be.
Éjszakára a 2000 lakosú Chesterben foglaltunk szállást, ami a parktól 1 órányira van. Már vártam, hogy milyen is egy igazi porfészek, de ismét csalódnom kellett. A falu bár elsőre szörnyen néz ki, tartogatott meglepetéseket. Először is a szállás csupa antik és szecessziós cuccal volt berendezve, volt zongora, szuper konyha, kandalló és kedves személyzet. Mint másnap kiderült, a pincér szlovák, a tulajok meg csehek... A falu számtalan étterme közül az egyikben vacsoráztunk, ahol ittlétem óta először aluöltözöttnek éreztem magam! Mondjuk attól még biztos vannak porfészkek, de ez valami kis sznob falucska lehet.
Másnap kaptunk finom reggelit (mézes joghurt, narancslé, tea, kávé, tojásos kenyér és bacon, a végén meg valami lazacos kis falatka), majd hátunk mögött hagyva a falut visszamentünk a parkba, hogy megmásszuk a Lassen csúcsot. Kb. 2 óra alatt értünk fel, és a tetején annyira fújt a szél, hogy félő volt, hogy le fog sodorni. Egészen sok hó volt, és egy őrülttel is találkoztunk, aki képes volt felcipelni a lécét, csak hogy kicsit csúszkálhasson a hófoltokon. Az egész eléggé emlékeztetett egyébként a marokkói mászásra, itt is olyan kopár volt minden, és ott is ugyanígy fújt a szél.
Hazafelé egy kis kerülővel jöttünk. Egy kisebb úton elkeveredtünk, ezért bementünk egy igazi porfészek egyetlen kocsmájába, ahol látszott az emberek arcán a döbbenet (valami olyasmi, hogy na, ki lehet az, hiszen már mindenki itt van...). De komolyan, az a hely tényleg kemény volt. Este kilencre értünk haza, egy útközbeni kis kaját beiktatva egy Subway-ben. Egyébként ismét beigazolódott az elméletem, hogy a Subway-be csak bizonyos IQ alatt vesznek fel embereket. Most is megkérdezte a csaj, hogy mit kérünk a szendvicsbe. Mondtuk, hogy mident. O.K. És paradicsomot? Ahh.

Parti

Először is, hadd linkeljek be egy blogot. Utána meg íme a tegnapi szülinapi sörözésemről a képek, rekordmennyiségű idióta arckifejezést sikerült megörökítenem (persze én mindegyik képen normálisan nézek ki). Kaptam egy szép lapot, amit mindenki aláírt, Jessica és Louise sütöttek egy tortát, kaptam egy kolibrietetőt az új apartmanba Jenstől, Jessica és Tim pedig csinált egy CD-t, amin 1978 óta az összes év november 15-i listavezető dala rajta van. A kocsmáros meg fizetett egy sört nekem. Szóval jó estém volt.
Ma jó sokat dolgoztam, kicsit stresszeltem is. Jurij sokat magyarázott, de ezek a számolások nekem továbbra is egy kicsit esetlegesek, mindig van valami kis izé, amit épp akkor meg kell változtatni, és még nem látom a rendszert igazából. Mielőtt elfelejtem: le fogom hamarosan írni rendesen, hogy mivel is foglalkozom, csak nem ma este, mert már késő van.

29

29 éves lettem én. De nem fáj, meg semmi. :-) Íme a hagyományos születésnapi kaviáros vacsora.

:-(

Nem akarok sokat írni erről, viszont ha semmit, akkor meg teljesen értelmetlen lesz a blogom. Mármint. Szóval ma Feri elköltözött Berkeley-be. Így alakult. Alakítottam talán.

Baba

Mától bevezették, hogy a külföldiek neve után zárójelben a levelezőrendszer odaírja, hogy FN, azaz foreign national (=külföldi). Kezd néha kiakasztani ez a dolog, főleg a politikai korrektség hazájában. Nem én mondtam, hanem Tina, hogy lassan jön a sárga csillag. Persze ez túlzás, de akkor is.
A másik, hogy kezdek azt hiszem féltékeny lenni Ravira. Ma is kapott ajándékot, a titkárnő adott valamit a babának. Nem tudom, valamiért idegesít, hogy Ravit így körülrajongják azért, mert gyereke van. Már-már mintha valami hős lenne. Mintha egyébként nem a felesége lenne otthon naphosszat a gyerekkel. És eközben pedig az az helyzet, hogy ha pl. nekem lenne itt gyerekem, akkor kb. 1 hónapot tudnék vele otthon maradni, a legtöbben itt beadják bölcsibe a gyereket, akit persze így táppal etetnek.

Felmentő csapat

Ma délután háromkor telefonált Ethan, hogy végleg lerobbant a kocsija, menjünk el érte. Eddel voltak a Yosemite-ben kirándulni, és kilukadt a hűtővíz tartálya. Jenssel felkerekedtünk, és oda is értünk kb. 5-re. Eredetileg vontatni akartuk az autót, de végül úgy döntöttünk (na jó, nem én, a fiúk), hogy inkább csak hazahozzuk a cuccokat meg az embereket, a kocsit pedig vagy profi vontatja majd el, vagy pedig a helyszínen megszerelik annyira a hibát, hogy haza lehessen vele jönni. Még 7 előtt visszaértünk, így nem késtük le a síelős mozit. A filmben extrém síelést és síelőket mutattak be, érdekes volt. Az egyik legérdekesebb az volt, hogy Dubaiban is lehet síelni, fedett pályán, egész évben. Őrültség, nem? Meg volt mindenféle helikopteres helyszín, akrobatika stb. A rendező, Warren Miller, minden évben készít egy síelős filmet, ez volt az 58.!

Cipő

Ja, és itt a cipő.

Szállás

Reggel átmentem a másik apartmankomplexbe, és lefoglaltam a szállást. Szuper, mert nem fogok sokkal többet fizetni (vagyis inkább kevesebbel fogok többet fizetni, mint gondoltam), és annyira lelkes vagyok az új helytől! Nagyon szép lesz, végre, a mostanit már eléggé utáltam, és mivel a költözés a levegőben volt, ezért semmi energiát nem fektettem a lakás rendbehozatalába az utóbbi időben. Utána átmentem Louise-hoz, kaptam tőle egy rakás holmit, kislámpát, iróasztalt, széket, bortartót, kávézóasztalt stb. Jót beszélgettünk. Délután elmentünk Ferivel enni, utána meg vásárolgattunk, mert zuhogott az eső (még mindig esik). Vettem magamnak szülinapi ajándékot, egy szép cipőt és egy fehér sapkát, ami nagyon megtetszett.

Kocsikázás

Reggel kalandoztam a környéken. Egy nevét felfedni nem kívánó (ám kitalálható) ismerősömnek kellett Fremontban és Haywardban felszednem pár cuccot. Izgi volt, de egészen elégedett vagyok magammal: egyszer sem tévedtem el, sőt, mindenhova elsőre odataláltam. Szerintem határozottan fejlődött a tájékozódóképességem az utóbbi fél évben. Aztán mentem dolgozni (ez most a szabad péntekem volt egyébként). Este Ferivel megnéztünk egy filmet, aranyos volt, előtte meg beültünk a thai étterembe.

Jessica szülinapja

Ma cikkírás, Jurij, ilyenek voltak bent. Este Jessica 30. születésnapját ünnepeltük az Alehousban. Kapott egy iPodot, meg egy képeslapot, meg pár apróságot, én pl. a wikipédiáról nyomtattam ki a 30-as címszót, úgy, hogy beleírtam az ő szülinapját is.

Szerdaszerdaszerda

Ma megnéztem a webstatisztikát, és örömmel látom, hogy tartom az eddigi szintet.
Elkezdtem írni a cikket, eléggé döcög egyelőre, még nem igazán kristályosodott ki, hogy mit hova akarok tenni. De még vagy egy hónapom. Jimmel megbeszéltük, hogy mi kerüljön bele, szerencsére már dolgozni nem kell túl sokat, "csak" írni.
Délben beugrottam a bankba, beváltottam egy csekket, és egyben le is kötöttem a pénzem egy részét 6 hónapra. Az egész kb. öt perc alatt megvolt. Ezért jó credit unionnál (kb. takarékszövetkezet) lenni, főleg úgy, hogy a fiók az intézet területén van.
Este átmentem Lenhez, lehet, hogy átveszem tőle a lakást, amiben most lakik. Jól néz ki, napos (bár ezt most nem láttam), két hálószobás.

Rendes munkanap

Végre reggel, rendes időben mentem dolgozni. Délután a Külföldi Klub találkozott. Mindenféle hivatalos dolog is volt, de legjobb az volt, hogy megbeszéltük, hogy legközelebb síelni megyünk. Len meg ma eléggé idegesített, fél órán keresztül beszélt a hátfájásáról, minden apró részletbe beavatott, és nem is zavarta, hogy csak ő beszél. Elkezdtem írni a cikket a montreáli szimpóziumra (jövőre lesz). Este Ferivel beültünk sushizni.

Parti és munka

Tegnap hatig aludtam, utána rohamtempóban készült a jelmezem. Gyertya voltam. Mindenki elég viccesen nézett ki a buliban, itt vannak fotók (nem én csináltam, Nahoko).
Viszonylag korán, kb. fél kettőkor értem haza, ezek után pedig hatkor keltem és mentem felváltani Ravit. Craiggel egyig maradtunk. Hazajöttem, elmentünk vásárolni, és kb nyolckor lefeküdtem aludni. Este 11-kor indultunk Ferivel (ő is kénytelen volt bejönni, mert nem tudott volna autó nélkül eljutni Berkeley-be), éjfél körül értünk be. 8-ig Adammel mértem, négyre jött a főnök. 8-tól 10-ig szétszedtük a készüléket, ami elég vicces volt, minden drótot és vezetéket ki, dobozokba be, egymillió csavar és bilincs. Az egészet egy technológus vezényelte le, nagyon profi módon. 10-kor Ferivel beültünk reggelizni egy kis kávézóba. Egy másikba nem fértünk be, de az tele volt diákokkal és laptopokkal, jól nézett ki. Délre értünk haza, kicsit még itthon voltam, majd bementem dolgozni. Nem akartam napközben aludni. Este még futni is elmentem, most meg veszünk vacsorát.

Második éjjel

Ma, vagyis tegnap éjfélre mentem. San Leandroban szálltam ki a BART-ból, ott felvett Giovanni a kétüléses Mercedes-ével (elég jól néz ki...). Kb. 4-ig ketten voltunk, utána jött Craig. Éjjel kétszer is leállt a szinktrotron, de nem volt olyan nagy baj, volt mit csinálni. Már nagyjából tudom kezelni a vezérlőprogramot, meg egy-két kisebb dolgot egyedül is tudok, lézert tölteni, beszerelni a buborékoltatót, ilyenek, csak persze még nem sikerült mindent megjegyeznem, hogy mikor mit milyen sorrendben, és mindig van valami kis dolog, amire figyelni kell, és persze tudni kell, hogy mi az. :-)
Egyáltalán nem voltam álmos, egész éjjel jól bírtam, sőt reggel Ravinak kellett mondania, hogy akkor menjek haza. Azóta alszom, most ébredtem. Hamarosan készülődni kell a Halloween partira. Az egyetlen cikis dolog, hogy holnap hétre kell mennem, szóval nem lesz hajnalig tartó a multozásom.

Őrült tudósok

Ma reggel a LLNL-ben voltunk. Megnéztük a szennyeződés terjedés (pl. Csernobil, vulkánkitörés) csoportot, ahol ilyeneket modelleznek, illetve ha balhé van, akkor azonnal ki tudják számolni, hogy honnan kell kitelepíteni az embereket. Utána jött egy óriási tömegspektrométer, ahol 1:10^15 arányban meg tudják adni az izotóparányt. Pl. ezzel a szerkezettel mutatták ki, hogy az ember egy bizonyos agysejttípusában a DNS-t alkotó atomok megmaradnak az emberi élet során (azaz ezekre nem igaz, hogy "7 évente lecserélődik az emberi test"). De aztán jött az igazi nagy durranás. Megnéztük a Nemzeti Gyulladási Létesítményt (National Ignition Facility). Akit érdekelnek a részletek, az olvasgassa a weboldalt, de a lényeg, hogy egy 3 focipálya méretű épület 192 infralézerét (a lézernyaláb kb. fél méter átmérőjű) UV fénnyé konvertálás után egy kb. fél mm-es céltárgyra lövik, amiben létrejön a fúzió. Mindenki padlót fogott, pedig már láttunk egy-két dolgot életünkben (én ugye pl. egy szinkrotront épp előző nap).
Délután összeszedtem a cuccokat, ami Berkeley-be kell, aztán hazajöttem és aludtam egy kicsit. Éjfélkor már a Cyclotron Streeten kocsikáztam, és hamarosan meg is érkeztem a szinkrotronba. Craig is fél egyre ott volt, egykor el is kezdtünk mérni vele és Adammel (ausztrál fiú, ő is vörös). Kicsit nyűglődtem, de alapvetően nagyon érdekes volt, csak hajnali ötkör leállt a fény nálunk, mert a szomszédaink belevegőztették az ő részüket és a bizotonsági szelepek bazárultak. De aztán hatra megcsinálták. Ravi és Giovanni 7-re jöttek, én 9 után indultam haza, aludtam, utána elmentem Feriért a BART-hoz, utána ettünk, most meg most van, és most abba is hagyom, mert még akkor tudok egy órácskát aludni.
A kép reggel 9-kor készült.