Megjött a jogsim

Ma egy csomót voltam a laborban, az adatgyűjtő programot kellett kicsit átírni. Hmm, lassan megy néha, Ravi és Giovanni elég jól elcsevegnek, amíg mi Lennel próbálkozunk, ami még nem lenne baj, de eleve zaj van a laborban, és ma tényleg kicsit idegesített, hogy nem hallom, hogy mit mond Len... Rájöttem, hogy a legnehezebb az ilyen izé-mizé kommunikáció angolul. Nem tudom másképp elnevezni, de az, amikor a másiknak félszavakból kéne megértenie amit mondasz. Magyarul ez nagyon jól megy, de angolul nem annyira. Ha túl precízen, részletesen akarod elmondani, az is rossz. Ez a naaaa, tudod, hogy mire gondolok. És ez nem megy -- legalábbis egyelőre -- angolul, főleg két nem angol között. Ma pl. olyanok voltak, hogy melyik lézert késleltetjük melyikhez képest, és hogy az alapritmushoz képest változtatjuk azt, amelyik mozog, vagy a másikhoz képest, szóval eleve ilyen kicsit zavaros cucc, és mindezt angolul. Mert meg kell győzni a másikat róla, hogy neked van igazad. De ha nem, akkor -- legalábbis én -- szeretem, ha konkrétan megmondja a másik, hogy miért nincs igazam, különben nem hiszem el. :-) Ravi meg kicsit olyan, hogy nem figyel egy ideig, aztán meg beleszól, és... szóval nem mindig viselem jól az ilyet, de persze ez nem látszik (remélem legalábbis).
Viszont emiatt nem tudtam megcsinálni holnapra, amit akartam. A poszter ideje vészesen közeleg...
Este Nahokoval találkoztam az Alehousbe-an, aztán odajött Louise, Julie és Sebastian is. Nahokotól kaptam egy csomó japán édességet, nagyon érdekesen néznek ki, csupa különlegesség. Egy hónapot volt otthon.
Julie és a többiek meg már a hawaii (vagy hawaii-i?) utat tervezik. Szombaton mennek, Julie, Sebastian, Jessica, Tim, Jens, Louise és még egy srác. Én nem tudok menni, mert egyrészt elfogyasztottam a szabadságomat, másrészt pedig a konferenciára megyek. De nem kell sajnálni, nem azért írom!
Ja, és ma megjött a jogsim!