Ma végre elmentem futni este, de nem lett valami nagy kör. Viszont főztem, és elég finom lett. Ezen a héten nincs Craig, úgyhogy a többiekkel ebédelek. A laborban beütött a krach kicsit, törnek a cellaablakok, nem mennek a kísérletek. A számolások eljutottak abba a fázisba, hogy van egy rakás számom és valamit kezdeni kellene velük. Jim beteg, bent van, de egész nap tüsszög, remélem, hogy nem tőlem kapta el. A mókusok eltűntek, megtudtam, hogy áttelepítették őket egy kicsit arrébb, mert annyira elszaporodtak és elszemtelenedtek.
Képzeljétek, a Dinnyelaborban rendszeresen vannak kis zsenipalánták. Van egy srác, aki megnyerte a betűzőversenyt (helyesírási verseny, Spelling Bee), és matekzseni is, és az egyik fickóval dolgozik. Most meg egy kislány volt az újságban, 16 éves, alkalmazott matematikus, három nyelven beszél, 12 éves korában iratkozott be az egyetemre (UCLA), és most a Caltechen PhD hallgató. Szóval ilyenek is "dolgoznak" nálunk. Elég jó szerintem.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése