Halloween 2010

Idén nem mentünk maszkabálba, leginkább mert Julie és Sebastian elmentek. Julie ma este. Reggel még segítettem neki kitakarítani, cserébe kaptam pár mirelitet, az utolsó hûtõben maradt dolgokból. Fura lesz hamarosan, amikor már Nina és Tina sem lesznek itt. Ki is találtuk Jessicaval, hogy rendezünk majd egy partit az ittmaradottak tiszteletére.
Jessica egyébként alapított egy könyvklubot, tisztára, mint az amerikai filmekben az unatkozó feleségek... Én is tag vagyok, jövô héten indul, és igazából izgi.
Ma Oliveréknél vacsoráztunk. Sara, a kislánya, nagyon cuki. Még csak szótagokat mond, engem pedig elnevezett Jujunak, néha Jojonak ejtve. A vacsorára sütöttem egy gyümölcstortát. Egész tûrhetõ lett, meg is jött a kedvem a sütéshez.
A hétvégén még bringáztunk meg kicsit elmentünk vásárolni, vettem egy jó kis cipôt meg egy pulóvert.
A héten, hogy úgy mondjam kicsináltam magam. Kedd-szerda egy mini konferencia volt, vagyis inkább munkabeszámoló. Teljesen felpörgettem magam, amitôl este nem tudtam elaludni, ráadásul az egyik kísérletünk sem megy, és ettôl is kicsit mániákus lettem a hét végére. A jóga péntek este olyan volt, mint egy falat kenyér.
Kicsit elkezdtem baseball meccset nézni. Most van a döntô, a Giants, San Francisco csapata és a Texas Rangers között. Hétbôl négyszer kell nyerniük, eddig 3:1, holnap lesz az ötödik meccs. Úgy hallom, hogy SF-ban nagy a hangulat.
Kedden egyébként voltam megint egy swissnex rendezvényen. Agykutatás volt a téma, három fiatal srác mutatott be olyan készüléket, amivel kvázi gondolatot lehet olvasni. Persze igazából csak az agy által keltett elektromos hullámokat detektálja. De pl. már van olyan mozgássérült szék, amit kis gyakorlás után így lehet irányítani. Mi is kipróbáltuk az eszközt, persze egy programmal és nem székkel összekapcsolva. Érdekes volt nagyon. Ja, csak hogy a modern zenénél maradjunk: olyan koncertet is adtak már, ahol a zenészek gondolattal irányították a hangszereket.

Szomorú bulik

Mostanában egy csomó szomorú bulira vagyunk hivatalosak, a tegnapi volt eddig a legszomorúbb. Sebastian és Julie elköltöznek Németországba, és Sebastian ma repült (Julie egy hét múlva). Holnap Caroline hasonló bulija lesz, előtte meg Kwee-Yan bulija volt. Caroline Atlantába, Kwee-Yan pedig Malájziába megy. És ez még csak a kezdet, Tina is elmegy, lehet, hogy Nina is, Andrea is... :( Jens csinált egy nagyon vicces (bár tulajdonképpen szomorú) kis videót a tegnapi bulira, nagy sikere volt. Én csak egy tésztasalátát csináltam, amire eredetileg azt hittem, hogy nagyon rossz lesz, de egy csomóan mondták (maguktól), hogy finom lett. Fura, hogy Sebastian elmegy, ő volt a társaság lelke sok szempontból.
Múlt héten felfedeztem, hogy az izraeli kuszkusz néven árult izé az a tarhonya. Nem hasonló, hanem az. Vettem egy egész dobozzal.
Egész sokat bringázunk, ma is voltunk a környéken, meg múlt héten is a Mount Diablon, és még hegyibringázni is voltunk Santa Cruz környékén Tinaval és Yuval.
Van egy nagy hírem is: lett egy zongorám! Ez a szülinapi ajándékom, de már előre megkaptam. Nagyon jó, persze elektronikus, de teljesen olyan (vagyis az én szintemen teljesen olyan), mint egy igazi zongora. Yamaha egyébként. Próbálok minden nap gyakorolni egy kicsit legalább. A nappaliba tettem, így nehéz elfelejtenem. Nincs rajta túl sok gomb, mert ez tényleg csak egy zongora akar lenni, és nem egy számítógép, de ami jópofa, hogy fel lehet venni az egyik kezet, és úgy gyakorolni hozzá a másikat. Ez egész hasznos.
Ezen a héten tartottam egy csoportszemináriumot. Nem lett rossz szerintem, csak hihetetlen, hogy mennyire elfáradtam a végére! Készülés közben arra is rájöttem, hogy itt az ideje nekiállni cikkeket írni, mert mostanában nem csináltam ezen a téren semmit, le vagyok maradva. Valahogy egyébként is kifolyik az idő a kezemből, pedig ez alapvetően nem jellemző rám. Csak olyan sok a zavarás néha napközben, e-mailek, megbeszélések, ebéd stb. Caroline egyébként adott egy tippet, lehet, hogy kipróbálom. Van az ún. Pomodoro módszer, aminek az a lényege, hogy az ember 25 percig csak egy feladatra koncentrál, utána 5 perc szünet, majd újra 25 perc stb. Egy 25 perces egység egy pomodoro (azaz paradicsom). Az elmélet az, hogy az, hogy ilyen szinten számon tartva az időt nem lehet elszúrni egy egész napot (előre meg kell határozni, hogy mit fog az ember csinálni egy adott pomodoróban, és nem szabad mással foglalkozni). Ha a feladata több, mint 5-6 pomodoro, akkor részekre kell osztani. Tudom, erre a Papa azt fogja mondani, hogy ez olyan, mint az interval walking, aminek az a lényege, hogy sétálj gyorsan, de ha elfáradsz, akkor sétálj lassabban, de ettől még lehet, hogy működik. Van hozzá persze kis alkalmazás a számítógépre...
Oliver egyébként kiköltözött az irodámból hétfőn, már várom, hogy jöjjön az a fickó, akivel majd megbeszéljük, hogy melyik bútorok mennek, és miket hozzon. Ja, és ugye van a klaszterem, amit Hypatianak akartam elnevezni. Erre kiderült, hogy ez a név már foglalt, úgyhogy Meitner lett. Ez se rossz.
És szerintem még nem is írtam, hogy két hete voltunk a livermore-i operában, a Don Giovannit láttuk. Modern feldolgozás volt, és a zenekartól eltekintve szerintem nagyon jó volt. A modernség pl. abba nyilvánult meg, hogy Leporello nem egy tekercs papírból olvasta fel a csajok nevét, hanem egy iPhone alkalmazás volt kivetítve, ahol a Google Earth segítségével jelenítették meg térképen a lányokat. Ez tényleg vicces volt, és lehet ugyan, hogy az előadás nem volt "világszínvonalú", mégis tetszett az egész (ismét), mert hát az operának ilyennek (is) kell lennie, azaz nem elitistának. Régen ugyan csak a gazdagok nézhették, de a TV helyett volt ez mégiscsak.
Végül csak annyi, hogy varrtam a kocsim napellenzőjére új borítást, mert a régi szét volt rohadva. Nagyon profi lett szerintem, majd rakok fel képeket.

Art Walk

Ez a hét olyan őrült volt. Legalábbis minden este teljesen hullán mentem ágyba. Ennek egy kis része az, hogy túl sokat beszélünk Oliverrel az irodában: sokszor ahelyett, hogy dolgoznánk, gondolkoznánk magunkban, inkább megtárgyaljuk a dolgokat. Mivel csak hátra kell fordulni, ezért gyakorlatilag akadálytalan a dolog, és így végül sokszor a hatékonyság kárára megy. Persze azért leggyakrabban hasznos, de akkor is. Viszont kb. jövő héten kiköltözik az irodámból, mert mint nem-posztdoknak, nekem egyszemélyes szoba jár, csak eddig nem volt üres hely. Majd be kell rendeznem az irodámat, pl. meg fogok szabadulni az egyik íróasztaltól, és egy kis tárgyalóasztalt akarok a helyére, meg kidobom az egyik irattartó hodályt is. És akkor majd teljesül az "álmom" is: egy fehér tábla. Igazán nincsenek nagy igényeim néha. Meg majd viszek be talán növényt, meg képeket is.
A kapuátlépést szerdára sikerült csak megoldani, egyszerűen annyi itt az iq-bajnok, hogy az már fáj néha. Aztán sikerült megoldani egy hálózati problémát is. Néha azt gondolom, hogy ha fél évre én lennék az intézet ügyintézője, akkor elég sok mindent helyre tudnék rakni... De persze nem akarom ezt csinálni, csak mégis, idegesítenek az agyatlan hülyeségek.
A varrógéppel felvarrtam egy nadrágomat, nagyon szuper lett. A következő feladat a kocsi napellenzőjének rendbetétele, ugyanis teljesen le van rohadva rajta a huzat. Ma megvettem hozzá az alapanyagokat. Szintén ma elugrottunk egy borászatba, mert Jens vett egy bort pár hete, amit tegnap kibontottunk, és egyszerűen ihatatlan volt, legalábbis én egy korty után feladtam. Tiszta etil-acetát szaga volt (mint amit a szipusok szívnak), még soha ilyet borban nem éreztem. Adtak helyette egy másik üveggel (másik fajtából). Hm. Azért ez akkor is egy elég durva borhiba.
Délután sétáltunk egyet a főutcán, Art Walk volt. Egész jók voltak. Vettem egy nyakláncot és egy fülbevalót. A nyakláncot nekem csinálta a csaj egy fülbevalóból átalakítva. Aztán volt egy horvát srác, aki nagyon érdekes hajtogatásokból csinált képeket. Eredetileg matematikus, ami látszik is ezeken a tárgyakon. Mindegyik egy papírból van(!!!), szerintem nagyon izgalmasak. Ami nagyon érdekes, hogy szerintem biztos fel lehet ezt az ötletet használni az építészetben (Mama?), vagy különleges tárgyakra, sőt, lehet, hogy vannak ilyen molekulák is, amik valahogy így rendeződnek. Talán.

Esküvő, koncert, stb.

Jó sok összegyűlt, de nem volt időm írni.
Múlt szombaton volt Jessica esküvője. Nagyon jó volt szerintem. A házukban volt, és bár asztalokat meg étkészletet béreltek, igazából saját készítésű volt a legtöbb dolog. Jessica felbérelte az egyik diákot a HR-től, ő mosogatott, pakolgatott, ennyi elég is volt. Az egyik barátjuk adta őket össze. Ez elég jó itt, csak ki kell kérni az engedélyt, és bárki összeadhat. Ott volt az egész család, érdekes volt nézni a hasonlóságokat és különbségeket. Egy csomó fotó készült. Ezek, ezek, ezek meg ezek.
Vasárnap az egyik munkatársamnál voltam egy meghívott előadó tiszteletére rendezett vacsorán. Megint leesett az állam, hogy milyen helyek vannak... Nagy ház és óriás kert kis tóval, ami tele van aranyhalakkal. Ott volt szinte mindenki a csoportunkból, gyerekestül és feleségestül, érdekes volt. Az előadó is jó volt másnap.
Hétközben volt több csoportszeminárium is, jók voltak. Most már lassan nekem is elő kéne adnom, csak annyi marhaságot kell mostanában csinálnom, hogy nem tudok befejezni egy témát sem.
Pénteken a Hertz Alapítványtól voltak PhD diákok, nekik labortúrát tartottam, ötször egymás után. Jól elfáradtam, de még így is érdekesebb volt, mint amikor valami fontosembernek kell bemutatni a labort. A pénteket aztán az koronázta meg, hogy nem tudtam hazamenni rendesen, mert a kártyám nem működött egy kapun, aminél kellett volna. Átalakítják a területet, és új útvonalon kell hazamennem. És miért is működne elsőre? Ma sem ment, pedig direkt reggel bementem az irodába, hogy nézzék meg, hogy mi van. Holnap balhét csinálok, ha nem oldják meg. Nagyon megalázó esténként egy fegyveres őrrel bazseválni, hogy engedjen már ugyan haza. A másik lehetőség, hogy 12 km-t biciklizek. De csakazértse fogok.
Kicsit rámjár a rúd egyébként. Hétvégén kizártam magam a lakásból, és sajnos elfelejtettem Jens-nek átvinni a pótkulcsot. 20 Dollár.
Pénteken Juliék sörözéssel egybekötött előgarázsvásárt tartottak. Nagyon jól jártam. Az alábbi nélkülözhetetlen dolgokat szereztem be bagóért:
- varrógép (Brother)
- sífutóléc (cipőt még kell vennem)
- egy szép pulóver és egy szoknya
- konyhai mérleg (digitális)
- IKEA kígyó a fotelre
Szombaton voltunk biciklizni kicsit, egy tájvédelmi területen a San Mateo híd lábánál. Láttunk egy csomó kócsagféle madarat, és egy óriási csapat pelikánt is. Tőlem pár méterre szálltak fel, gyönyörű volt.
Vasárnap Ninaval és egy német lánnyal bementünk a városba túróért na meg a Bluegrassra. Ez egy 3 napos, ingyenes, 6 színpados fesztivál a Golden Gate Parkban. Jó volt a zene és a hangulat is. Mindig ledöbbenek, hogy micsoda tisztaság van egy ilyen buli harmadik napján is, gyakorlatilag nincsen szemét, részeget nem láttam, csomóan gyerekkel vannak, a másik fele meg füvet szív, és valahogy mindenki olyan nyugis.