Zene és bona

Múlt vasárnap meglátogattam Ninat az LCLS-ben, ami egy szabadelektron-lézer Stanfordban. Tök jó kis kísérletet csinált, bár amikor ott voltam, akkor épp nem volt fény, mert valami kaki volt a fotokatóddal. De ez is érdekes volt, megtudtam egy csomó mindent a dolgoról, és még az irányítóközpontban is jártam. Este elmentem Nina csapatával vacsorázni, jófej fizikusok. Felice is ott volt, ő is Ninanak dolgozott (Felice egy francia csaj Nina laborjából, párszor már csináltam vele ezt-azt). Most azon gondolkozom, hogy mit tudnék én a Ninaval mérni, jó kis buli lenne.
Hétközben egyszer voltam Berkeley-ben egy svájci lányt búcsúztatni. A Jupiterben voltunk, Manfred is Ruth is jött. Én vezettem, és sikeresen be is csíptem Manfred kezét az ablakkal... Az a nap egyébként kicsit balesetes volt, este iszonyatosan beletrafáltam a fogínyembe a fogkefével, vérzett meg minden, és ma volt az első nap, hogy nem fáj. Csütörtökön bbq volt a del Valle tónál, egész sokan voltunk, és hihetetlen módon nem volt hideg.
Vasárnap San Jose-ben voltam egy fesztiválon, Ninaval meg Mirkóval. Elég egy fura fesztivál volt, alig találtuk meg a programokat. Ez a San Jose mindig egy kicsit furcsa, legalábbis eddig mindig az volt. De azért hallottunk két érdekes koncertet. Az egyik egy csellista nő, aki a saját, élőben játszott zenéjét mintavételezi és rétegzi rá a játékára. Elég bonyolult, mert nem sima kánon, amit csinál. Valahogy tudnia kell előre, hogy mit fog játszani, és közben emlékezni arra, hogy mit játszott már. Itt bele tudtok hallgatni. A másik egy még bolondabb dolog volt, az volt a címe, hogy Requiem a fosszilis tüzelőanyagokért. Mindenféle városi zajokat kevertek négy énekes hangjával -- akiknek egyébként csodálatos hangjuk volt. Nem egyszerűen csak motorzajokat tettek alá, hanem rendesen meg volt szerkesztve, volt hangmagassága is a zajoknak, ki volt találva. De azért még emésztem... Íme egy részlet.

Na jó, azért most így bevallom, hogy eleinte röhögőgörccsel küzködtem, főleg, amikor Mirkó bedobta, hogy csak azt nem érti, hogy miért kellett kikapcsolni a mobilokat. De tulajdonképpen jobb volt, mint amire számítottunk -- Nina meg egyenesen odavolt tőle.
Vasárnap ruhát próbáltam venni Jessica esküvőjére. 4 órát töltöttem el a hülye bevásárlóközpontban, de végül csak egy nagyon egyszerű ruhát vettem. Annyira egyszerű, hogy muszáj volt valamit csinálnom vele:
Előtte:

Utána:

Részlet:

Még nem tudom, hogy holnap is tetszeni fog-e, de mindenesetre nagyon utálnék megint elmenni ruhát nézni. Kész szerencse, hogy nem az én esküvőm!