Mama, az első hét

Először is, automatizálódott egy kicsit a kommentelés, nem kell feltétlenül írni, csak lehet jelezni (FELÉM), hogy vicces voltam-e vagy ilyenek. Rendesek, mert olyan gomb nincs, hogy hagyjam a francba, kutyát sem érdeklem.
A Mama már egy hete itt tengeti velem a napjait, szerintem egész jól. Hétközben angolra jár a Városba (meg mindig mondom, hogy hozzon túrót is, de sose hoz). Ugyan első nap majdnem sikerült éjfélkor elindulnunk a Barthoz, mert összekuszálódott az ébresztőóra, és a mi belső óránk is az átállás miatt. Gyanút csak a szokatlan sötétség keltett bennem. Mama már félig el is készítette a reggelit, de aztán mégiscsak meggondolta magát, és aludtunk reggelig. Nem, nem röhögtünk.
Mama egy kis kiképzés után reggelente már az autópályán cikázva megy be a Bartig, délután ugyanígy vissza. Az első hét azért fárasztó lehetett, mert mire én hazaértem, addigra mindig aludt (a lecke felett). Azért esténként is csináltunk dolgokat, sétáltunk a parkban, sushit ettünk meg boroztunk. Pénteken meg a Mama elment egyedül bringával felfedezni a környéket, amíg én Stocktonban voltam business meetingelni Bálinttal.
Tegnap San Franciscoba mentünk hármasban, először a Legion of Honort néztük meg. Ez egy egész jó kis képtár, és most Mama meg tudta nézni azt a kiállítást, amire Párizsban nem volt ideje a múlt hónapban, ugyanis pont ide hozták. Kicsi a világ! Vett Mama nekem egy szép képet a lakásba:

Az a címe, hogy a Törött korsó. Aztán kocsikáztunk a tengerparton, meg néztük a szörfözőket. Végöl a Hayes Street design boltjaiba néztünk be, megszakítva az utat egy nagyon fontos dologgal: egy pohár sörrel.