Tegnap reggel érkeztünk Leuvenbe. Az út sima volt, eltekintve a vihartól Chicagoban után, amit annyira nem élveztem. De egész meglepő módon nem voltam egyáltalán elgyötörve amire ideértünk. Brüsszelben szálltunk le, láttam az Atomiumot a repülőről. Persze nem innen tudtam, hogy itt szálltunk le. :) Már megint kicsit kultúrsokkom van, eleve a tájkép a magasból annyira más, mint az amerikai. Az ottani óriási, szabályos négyzetes felosztás helyett itt kis parcellák simulnak egymáshoz, látni lehet, hogy minden egyes szögletnek van valami oka, és ez az ok nem tegnapi... Leuven csodálatos, van egy halom gótikus templom, egy nagyon szép városháza, és gyönyörű kis utcácskák. A főtéren és a környékén nyüzsgés van, mindenki kávézik vagy eszik, a kis utcák kihaltak, csak néha jelenik meg rajta egy-egy alak, mintha csak most másztak volna le egy Bruegel képről. Leuvenben alig laknak többen, mint Livermore-ban, ezért is elszomorító, hogy mennyivel kevésbé város az utóbbi. Persze 1200 évet nem lehet csak úgy behozni.
A fogadás is jó volt, érdekes falatkákat szolgáltak fel izgalmas formában. A legérdekesebbek azok a falatkák voltak, amelyeket kanálban hoztak, valahogy így (nem az én képem):
Utána még beültünk kicsit egy helyre, és megvolt az első belga söröcském is, Westmalle Tripel. Az összeset meg akarom kóstolni, csak ez nehéz, mert ez pl. majdnem 10%-os... Kedden megyünk a Palm sörfőzdébe, remélem, hogy ott lesz kóstoló, kis adagokkal.
Egyébként jó látni a régi ismerőseimet, meg van magyar kontingens is, egész nagy. Egyelőre ennyi a konferenciáról.
Back in the US... Szóval olyan hírek vannak pl., hogy egyik nap lövöldözés volt az intézet új-mexikói telepén, szerelemféltés, 6 halott, inkluzíve a futóbolond. Rajta kívül senki sem érdemelte. Szörnyű.
Írni meg azért nem írtam, mert a hétvégét is végigdolgoztam, hogy készen legyen a poszterem. De tudtam, hogy megéri, mert most itt vagyok, és nem csalódtam... Meg azért is megérte, mert Jimtől kaptam egy megjegyzést, hogy "terrific" lett, és hogy tiszta hülyék, hogy nem tarthatok előadást, és hogy három cikkre valót hordtam a poszteren össze. Nekem meg úgyis az a fontosabb, hogy ő mit gondol. Egyébként az elmúlt 1-2 héten cikkeső volt, 4 cikkemnek jött meg a kefelevonata. 3 már vissza is van küldve (a stanforddal közös cikkem csont nélküli lett, ami azért ritka), a negyedik a review cikk, 53 oldal, és a szedésnél mindent összekutyultak.
Elindulás előtti pénteken nem mentem be (ami ritka mostanában), viszont egész nap rohangáltam ide-oda, vásároltam, pakoltam, takarítottam, ilyenek. A jógát még szerencsére sikerült bepasszíroznom a napba. Szerintem a jóga függőséget okoz, mert olyan jó. Voltam párszor az elmúlt napokban biziklizni is, az egyik egész emlékezetes lett. Jens azzal heccelt, hogy lassú vagyok. Ami néha igaz, mert elbambulok, vagy egyszerűen csak nincs hangulatom olyan gyorsan menni. Eléggé felhúzott ezzel, ezért az esti bringázásnál beleadtam mindent. Nina is jött velünk. Mindketten kipurcantak, Nina meg jól meg is lepődött (persze azt hozzá kell tenni, hogy ő már délben úszott 1 órát). Egyébként én is meglepődtem magamon. :)
Itt közben felkelt a Nap, ideje készülődni.
