Délután borfesztivál volt, amire Jens nem akart jönni, mert fájt a torka, így én otthon hagytam őt a madárral. Mire hazaértem, addigra elvitte a madarat egy menhelyre, mert félt, hogy félrekezeljük... Pedig szerintem ment volna, már volt is hétfőre jelentkező, és utána is meg tudtuk volna oldani. És egy ilyen kis izé 1-2 héten belül repül. De legalább azt megtudtuk, hogy vöröshátú cinege. Csütörtökön lehet telefonálni a menhelyre, akkor tudják megmondani, hogy hogy van. Az egyik lábujja szerintem el volt törve, de az szerintem akár még meg is tud gyógyulni.
Itt egy kép:
És van egy rövid videóm is:
3 megjegyzés:
Történt pedig, hogy egyszer egy derék ember kapott valakitől egy aranyos apró, fehér kutyakölyköt. Hazavitte és boldog volt persze. Régi vágya teljesült. Etette, vigyázta, szerette, és a kölyök szépen növekedésnek is indult. Talán túlságosan is, s a derék ember furcsállani kezdte, hogy ilyen gyorsan növekszik. Gondolt egyet és elvitte az állatorvoshoz. A kutyadoki megnézte és hamar felállította a diagnózist mondván: "Ez egy jegesmedvebocs."
Tanulság: az ember vigyázzon a szirti sas fiókákkal...
Egyébként a fióka szó nem jutott eszembe, miközben írtam, ezért a kismadár...
Viszont az a szomorú hír, hogy elaltatták, mert a törött lábával nem tudták volna elengedni... Meg kellett volna tartanunk!
Bezzeg a japánok még a zsiráfnak is csinálnak protézist......
Megjegyzés küldése