Megint megjártam a keleti partot. Nem szeretem ezt a két óra eltérést, de legalább az időjárás jobb volt ott, mint itt. Ez nem fordul elő gyakran azért. Itt még mindig eseget, sőt néha ömlik.
A konferencia nagyon izgalmas volt. Halálos összecsapások voltak definíciók kérdésében. De hát fizkémesek vagyunk, mit is várnátok... Persze azért nem valamiféle filozófiai vita ez (bár néha nem sokban különbözött tőle), hanem tényleg jó lenne már eldönteni, hogy mit is értünk Roaming Radicals (bolygó gyökök?) alatt. Egy külső szemlélőnek persze elképesztő lehet, hogy mit lehet ezen vitatkozni, sőt, szinte veszekedni ennyit, de bevallom, hogy én is teljesen felhúztam magam a vita közben (persze mondani nem mondtam semmit, ahhoz még nem vagyok elég bátor). A konferencia végére nagyon elfáradtam, és szerdán még volt egy megbeszélés is délelőtt.
Most péntek van, és végre kipihentem magam. És végre van egy kis pihenés, megyünk a Yosemite-be, ahol felavatom az új bakancsomat.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
2010. április 23., péntek
2010. április 13., kedd
Főnökösdi
Ma bebizonyosodott, hogy a szociális képességek legalább olyan fontosak, mint a tudományosak. Ma interjúztattunk egy srácot, aki hihetetlenül furcsa volt. Majdnem két méter magas volt és legalább 100 kiló, de gyakorlatilag annyi bátorsága volt, mint egy kisfiúnak. Érdemes összevetni a múlt heti jelentkezővel, egy vállamig sem érő ázsiai lánnyal, aki nagyon jó fej volt és egyáltalán nem tojt be attól, ha kérdezték, illetve attól sem, hogy ő kérdezzen. A mai srác előadása siralmas volt, de nem azért, mert nem volt karizmatikus vagy ilyenek, hanem mert egyszerűen csak számokat darált le. Ráadásul egyetlen kérdésre sem tudott válaszolni, de úgy, hogy egyszerűen csak mindenre azt mondta, hogy nem tudja. Továbbá képtelen volt belehelyezkedni a kérdező szerepébe. Na jó, nem csámcsogok tovább rajta, mert szerintem a srác határeset beteg szerintem.
Végre befejeztem a számolásokat a stanfordi csoportnak. Kíváncsian várom a válaszukat. Továbbá kezdek belekóstólni a főnökösdibe, pedig még nincs is beosztottam... Ma például konkrétan semmit sem tudtam csinálni, mert interjú, meg repülőjegyfoglalás, meg ez meg az... Ráadásul Olivernek (akit rettenetesen bírok) még mindig sok kérdése van. Ma jöttem rá, hogy Craig miért olyan tartózkodó eleinte az embereivel... Ha nem az lenne, akkor ötpercenként a nyakára jártunk volna, és nem tudott volna semmit sem csinálni... Ezt még el kéne lesnem, hogy hogyan csinálják profin, mert én általában abba a hibába esem, hogy ha kérdeznek, akkor válaszolok, sőt, minél inkább szeretném, ha a kérdező megértené a választ. Craig ezzel szemben félmondatokbak és röviden válaszol, és a kérdező feladata, hogy ezt megértse. Ezzek sok időt spórol meg magának...
Végre befejeztem a számolásokat a stanfordi csoportnak. Kíváncsian várom a válaszukat. Továbbá kezdek belekóstólni a főnökösdibe, pedig még nincs is beosztottam... Ma például konkrétan semmit sem tudtam csinálni, mert interjú, meg repülőjegyfoglalás, meg ez meg az... Ráadásul Olivernek (akit rettenetesen bírok) még mindig sok kérdése van. Ma jöttem rá, hogy Craig miért olyan tartózkodó eleinte az embereivel... Ha nem az lenne, akkor ötpercenként a nyakára jártunk volna, és nem tudott volna semmit sem csinálni... Ezt még el kéne lesnem, hogy hogyan csinálják profin, mert én általában abba a hibába esem, hogy ha kérdeznek, akkor válaszolok, sőt, minél inkább szeretném, ha a kérdező megértené a választ. Craig ezzel szemben félmondatokbak és röviden válaszol, és a kérdező feladata, hogy ezt megértse. Ezzek sok időt spórol meg magának...
2010. április 10., szombat
Kínai konyha
Csináltattam egy új kreditkártyát, mert már többször előfordult, hogy egy nagyobb kiadás esetén (pl. repülőjegy) nem maradt elég keret a következő hónapra (valamiért nem hajlandóak növelni a keretemet, azt mondják azért, mert külföldi vagyok). Itt sajnos aki nem nem kreditkártyával fizet, az lemarad az össznemzeti becsapósdiról. De ez olyan becsapósdi, amiben mindenki benne van, és azok járnak a legrosszabbul, akiknek eleve is rossz. Arról van szó, hogy a kártyák visszafizetnek a vevőnek 0.5-5%-ot a vásárlások árából, egyes esetekben repülős pontokat lehet gyűjteni, vagy egyéb pontokat. Persze ez nem valami csoda, hanem ez pont abból a pénzből van, amit egyrészt a boltok fizetnek a kártyacégnek, illetve amit persze végül a vevő fizet meg, meg abból, amit azok fizetnek, akik tényleg nem tudják hónap végén visszafizetni a tartozásukat. 10%+ kamatokkal terhelve. És nem kell félni, a Visa, AmEx és társai még azért meg is élnek ebből. Azaz, ha az ember nem kreditkártyával fizet, akkor is kifizeti ezeket a terheket, és semmi sem jön vissza belőle. Az új kártyám AmEx, és örömmel látom, hogy az összesítésben rendszerezve gyűjtik a kiadásokat, utazás, ékszer, étel, étterem, autó stb. Ennek nagyon örülök, mert sokkal jobban fogom látni, hogy mire is költök. Szuper!
Tegnap volt az első hivatalos napom az új állásban. Elvileg szabad péntekem lett volna, de bementem, mert jöttek a Képviselőházból megnézni az intézetet, és Craig megkért, hogy helyette én mutassam be a labort. Már rutinos vagyok, ez volt talán a 3. vagy 4. alkalom, hogy ezt csináltam. Délutánra pedig be is fejeztem a stanfordos cikkhez a hozzájárulásomat. Hétfőn küldöm el nekik, remélem, hogy tetszeni fog nekik, meg azt is, hogy legközelebb is engem kérnek meg. Jó lenne egy ilyen kis viszonylag egyszerű cikkcsatornát kiépíteni.
Ma elmentem Haifenggel az ázsiai szupermarketbe. Már jártam ott, de az ugye a baj, hogy nem tudom, hogy mi mire való... Most aztán kaptam egy jó kis fejtágítót, és szinte csak furcsa dolgokat vettem. Például vettem fekete csirkét, amiből levest kell csinálni, szárított datolyával és gyömbérrel. Vettem őrül kinézetű tésztát, nagyon finom kínai körtét (olyan, mintha levegőbe harapna az ember, de aztán meg nagyon finom és sok a leve), valami gyökeret, amit úgy kell elkészíteni, mint a krumplipürét és dragonfruitot (nem tudom, hogy mi a magyar neve). A legérdekesebb a bambuszrügy, akkora, mint az öklöm, meg kell főzni, és utána apróra vágott szalonnával kell együtt tovább főzni, El sem tudom képzelni, hogy ebből milyen étel lesz.
Jógán egyre jobb vagyok, már egy kicsivel közelebb kerültem pl. a négyzet üléshez (square pose), ami olyan, mint egy törökülés, csak az egyik láb a másikon van, és az alsó lábszárak párhuzamosak a test síkjával. Nem könnyű. A pénteki jógák után teljesen olyan néha, mintha valami bulldózer ment volna át rajtam.
Tegnap volt az első hivatalos napom az új állásban. Elvileg szabad péntekem lett volna, de bementem, mert jöttek a Képviselőházból megnézni az intézetet, és Craig megkért, hogy helyette én mutassam be a labort. Már rutinos vagyok, ez volt talán a 3. vagy 4. alkalom, hogy ezt csináltam. Délutánra pedig be is fejeztem a stanfordos cikkhez a hozzájárulásomat. Hétfőn küldöm el nekik, remélem, hogy tetszeni fog nekik, meg azt is, hogy legközelebb is engem kérnek meg. Jó lenne egy ilyen kis viszonylag egyszerű cikkcsatornát kiépíteni.
Ma elmentem Haifenggel az ázsiai szupermarketbe. Már jártam ott, de az ugye a baj, hogy nem tudom, hogy mi mire való... Most aztán kaptam egy jó kis fejtágítót, és szinte csak furcsa dolgokat vettem. Például vettem fekete csirkét, amiből levest kell csinálni, szárított datolyával és gyömbérrel. Vettem őrül kinézetű tésztát, nagyon finom kínai körtét (olyan, mintha levegőbe harapna az ember, de aztán meg nagyon finom és sok a leve), valami gyökeret, amit úgy kell elkészíteni, mint a krumplipürét és dragonfruitot (nem tudom, hogy mi a magyar neve). A legérdekesebb a bambuszrügy, akkora, mint az öklöm, meg kell főzni, és utána apróra vágott szalonnával kell együtt tovább főzni, El sem tudom képzelni, hogy ebből milyen étel lesz.
Jógán egyre jobb vagyok, már egy kicsivel közelebb kerültem pl. a négyzet üléshez (square pose), ami olyan, mint egy törökülés, csak az egyik láb a másikon van, és az alsó lábszárak párhuzamosak a test síkjával. Nem könnyű. A pénteki jógák után teljesen olyan néha, mintha valami bulldózer ment volna át rajtam.
2010. április 5., hétfő
2010. április 4., vasárnap
Mennyei nyúlebéd
Végre, három év után sikerült nyulat enni Húsvétkor. Ráadásul isteni lett, bár azért majdnem felrobbantam ma reggel, amikor 11-kor átmentem Jens-hez és még szinte csak belekezdett, ráadásul mellé csinálta a krumpligombócokat is. Szóval a konyha csatatérré vált elég hamar, fizikai és elvi síkon is, de minden jó, ha jó a vége... Persze csak azért voltam ideges, mert fél egyre jöttek a vendégek, Nina és Oliverék. A nyúlrecept hasonló volt a múltkori csirkéhez, majd belinkelem. Előételnek tekercselt pulykamell volt, szilvával és egyéb finomságokkal töltve, mellé spárga. Desszertet Nina készített.
Ezen a hétvégén ismét inkább csak pihentünk, főleg, hogy ismét zuhog az eső teljes erőből. Nem nagyon akar kitavaszodni rendesen.
Talán érdekes sztori, hogy tegnap nem akartak eladni nekünk a Safeway-ben egy üveg bort, mert Jens fizetett, de lejárt a jogsija. Az, hogy ez nem jelenti azt, hogy ő megsemmisült (azaz a születési év és a fotó attól még az, ami), nem érdekelte a pénztárost, és az ideiglenes papírigazolványt sem fogadta el. Ráadásul nekem sem volt hajlandó eladni a bort, mert az bűnpártolásnak számítana. Az egyetlen megoldás az volt, hogy visszamentem, levettem egy ugyanolyan bort a polcról (de nem ugyanazt, mert azt a nő elrakta a pult alá a pénztárnál), majd egy másik pénztárosnál kifizettem. A logikát értem, mert ne játsszon össze a pénztáros kiskorú italozókkal, csakhogy Jens majdnem 35 éves... Nevetséges.
Adam térdét csütörtökön műtötték, tegnap volt a születésnapja, Vittünk neki egy kis tortát, meg kicsit szórakoztattuk. 6 hétig nem mehet dolgozni, és ebből legalább kettőt az ágyban kell töltenie...
Ezen a hétvégén ismét inkább csak pihentünk, főleg, hogy ismét zuhog az eső teljes erőből. Nem nagyon akar kitavaszodni rendesen.
Talán érdekes sztori, hogy tegnap nem akartak eladni nekünk a Safeway-ben egy üveg bort, mert Jens fizetett, de lejárt a jogsija. Az, hogy ez nem jelenti azt, hogy ő megsemmisült (azaz a születési év és a fotó attól még az, ami), nem érdekelte a pénztárost, és az ideiglenes papírigazolványt sem fogadta el. Ráadásul nekem sem volt hajlandó eladni a bort, mert az bűnpártolásnak számítana. Az egyetlen megoldás az volt, hogy visszamentem, levettem egy ugyanolyan bort a polcról (de nem ugyanazt, mert azt a nő elrakta a pult alá a pénztárnál), majd egy másik pénztárosnál kifizettem. A logikát értem, mert ne játsszon össze a pénztáros kiskorú italozókkal, csakhogy Jens majdnem 35 éves... Nevetséges.
Adam térdét csütörtökön műtötték, tegnap volt a születésnapja, Vittünk neki egy kis tortát, meg kicsit szórakoztattuk. 6 hétig nem mehet dolgozni, és ebből legalább kettőt az ágyban kell töltenie...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)