Sok eső

Már megint nem írtam elég régóta. Mentségemre legyen mondva, hogy sok a a dolgom. Először is, a nagy hír: február 8-án lesz az interjúm az intézetben. Lehet drukkolni. Mondjuk azért nem vagyok benne mindig biztos, hogy ez egy jó döntés, és hogy tényleg ezt akarom-e, de attól még nem baj, ha az előadás és a többi jól sikerül.

Már több, mint egy hete csak esik az eső, kivéve szombaton, amikor szép napos volt. Ma csak kicsit, de múlt héten ömlött és vihar is volt. Itt mondjuk nem volt annyira vészes, de délebbre voltak földcsuszamlások is, ott, ahol tavaly nyáron kiégett az erdő és ettől tönkrement a talaj... Dupla öröm.

Szombaton voltam biciklizni, nagyon jó volt megint, de azért van mit behoznom ahhoz, hogy a tavalyi formába lendüljek. Délután átmentem Juciékhoz. Útközben talán életem legszebb szivárványát láttam. Dupla volt, és az belső hihetetlenül fényes. Sajnos nem sokáig bámulhattam, mert közben a pocsolyákra kellett koncentrálni az autópályán. Igazából nincs sok szégyelni valónk az utakkal, itt csak azért jobbak, mert sose esik az eső. Most kiderült.

A vasárnap megint kicsit szomorkás volt. Viszont csináltam finom rakott krumplit. Egész jó volt olasz csípős grillezni való kolbásszal. Erről jut eszembe, hogy mióta Svájcban Nelliéknél gesztenyepürét ettem, azt keresem, hogy itt lehet-e kapni. Eddig azt derítettem ki, hogy errefelé konzervben árulják, pl. van az amazonon is, csak több a szállítási költség, mint maga a püré. Majd próbálkozom valami európai bolttal.

Ma a New York Times-ban azt olvastam, hogy John Travolta a magángépével visz élelmiszert Haitire. Ez szép. Csak az a baj, hogy nem csak étel, hanem szcientológus gyógyítók is mennek vele, akik érintéssel gyógyítanak... Már pl. meggyógyítottak egy embert, akinek egyébként amputálni kellett volna a lábát. Mindig elszomorodom, hogy John Travolta szcientológus, ki gondolta volna anno, amikor a Grease-ben olyan jól énekelt. Most néztük meg a Valkyrie-t dvd-n, Tom Cruise-zal, aki szintén szcientológus. Tiltakoztak is ellene a németek, hogy ő legyen a főszereplő. A film nézhető, de nagyon felejthető.

A review cikkel már majdnem készen vagyunk. Mindenestül 160 oldal és több, mint 460 hivatkozás van benne. Olyan, mintha Craiggel írtam volna egy közös doktorit. Ravival már kevésbé, mert ő nem vett túlságosan részt a dologban. De nem szólok semmit, mert én lettem az első szerző. Hurrá!