3D

Hát igen, a múltkoriból kimaradt a poén... Szóval Juciéknál leparkoltam szépen rendesen a kocsimat a garázs elé (nem, mintha nem lett volna akárhol máshol is hely...). Kosármeccsre menet betereltük a két gyereket a kocsiba, mindenki más is elhelyezkedett, övek be, még egy kis innivaló valakinek, meg persze indult is a Ho-ho-ho-horgász, garázsajtó fel, majd... csatt... Az volt a legdurvább, hogy nekem gőzöm sem volt, hogy mi lehet ez... Mert hát persze, hogy az én autóm, amit szépen odaparkoltam... Ehhez is két nő kell valószínűleg. De szerencsére egyik autónak sem lett baja, mert lassan történt minden.

Látom, hogy otthon tombol a tél. Csak halkan merem ezért megjegyezni, hogy itt meg olyan, mintha már majdnem nyár lenne, de lagalábbis tavasz. Süt a nap és kezd egyre melegebb lenni...

Tegnap elmentünk San Jose-be, mert Jens eladta a régi kameráját. Ha már ott voltunk, elmentünk a Tech múzeumba, ami kicsit Csodák palotája szerű (bár ott még sose voltam). Az egyik érdekes, hogy beszkennelték a fejünket 3D-ben, de elég rossz lett szerintem. Ugyan nincs kicsi orrom, de azért ez túlzás:

Volt egy infrakamera, azon meg az derült ki, hogy tiszta hideg az arcom mondjuk a Jens-éhez képest.

Ami nagyon tetszett viszont, az egy fantasztikus ötlet. A világon sokmillió (vagy inkább sokszázmillió) embernek kellene szemüveg, de a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, arról nem is beszélve, hogy nincsen elég optikus sem... Ez persze nem csak azért baj, mert nam látnak jól, hanem mert emiatt nem tudnak megtanulni olvasni sem, és hatávnyozottan hátrányos helyzetűek lesznek. Egy fickó kitalálta, hogy nagyon egyszerű: csináljanak olyan szemüveget, aminek a lencséje egy kis átlátszó műanyag tasak, amit fel lehet vízzel tölteni. Mindenki annyi vizet tesz bele, amennyitől jól fog látni, és ezt bármikor egy kis fecskendő segítségével lehet módosítani. Nem kell se orvos, se optikus, se semmi. Szerintem zseniális.

Este még voltunk egy olasz kávézóban, aztán meg átmentünk Haywardba egy pubba, ahol Adam, Emily, Nicolas és Guilhem társaságában jót söröztünk és rajzoltunk -- az asztalokra rakott terítőre lehetett zsírkrétával. Guilhemet meggyőztem, hogy jöjjön el velem majd az aktrajzolásra. Ő is rajzol egyébként. A rossz hír meg az, hogy Adam térdét meg kell műteni, mert kiderült, hogy mégiscsak elszakadt az ínszalagja focizás közben. Nem boldog.

A cikket egyébként múlt héten befejeztük. Hihetetlen. Azóta az előadásomat gyártom.

Sok eső

Már megint nem írtam elég régóta. Mentségemre legyen mondva, hogy sok a a dolgom. Először is, a nagy hír: február 8-án lesz az interjúm az intézetben. Lehet drukkolni. Mondjuk azért nem vagyok benne mindig biztos, hogy ez egy jó döntés, és hogy tényleg ezt akarom-e, de attól még nem baj, ha az előadás és a többi jól sikerül.

Már több, mint egy hete csak esik az eső, kivéve szombaton, amikor szép napos volt. Ma csak kicsit, de múlt héten ömlött és vihar is volt. Itt mondjuk nem volt annyira vészes, de délebbre voltak földcsuszamlások is, ott, ahol tavaly nyáron kiégett az erdő és ettől tönkrement a talaj... Dupla öröm.

Szombaton voltam biciklizni, nagyon jó volt megint, de azért van mit behoznom ahhoz, hogy a tavalyi formába lendüljek. Délután átmentem Juciékhoz. Útközben talán életem legszebb szivárványát láttam. Dupla volt, és az belső hihetetlenül fényes. Sajnos nem sokáig bámulhattam, mert közben a pocsolyákra kellett koncentrálni az autópályán. Igazából nincs sok szégyelni valónk az utakkal, itt csak azért jobbak, mert sose esik az eső. Most kiderült.

A vasárnap megint kicsit szomorkás volt. Viszont csináltam finom rakott krumplit. Egész jó volt olasz csípős grillezni való kolbásszal. Erről jut eszembe, hogy mióta Svájcban Nelliéknél gesztenyepürét ettem, azt keresem, hogy itt lehet-e kapni. Eddig azt derítettem ki, hogy errefelé konzervben árulják, pl. van az amazonon is, csak több a szállítási költség, mint maga a püré. Majd próbálkozom valami európai bolttal.

Ma a New York Times-ban azt olvastam, hogy John Travolta a magángépével visz élelmiszert Haitire. Ez szép. Csak az a baj, hogy nem csak étel, hanem szcientológus gyógyítók is mennek vele, akik érintéssel gyógyítanak... Már pl. meggyógyítottak egy embert, akinek egyébként amputálni kellett volna a lábát. Mindig elszomorodom, hogy John Travolta szcientológus, ki gondolta volna anno, amikor a Grease-ben olyan jól énekelt. Most néztük meg a Valkyrie-t dvd-n, Tom Cruise-zal, aki szintén szcientológus. Tiltakoztak is ellene a németek, hogy ő legyen a főszereplő. A film nézhető, de nagyon felejthető.

A review cikkel már majdnem készen vagyunk. Mindenestül 160 oldal és több, mint 460 hivatkozás van benne. Olyan, mintha Craiggel írtam volna egy közös doktorit. Ravival már kevésbé, mert ő nem vett túlságosan részt a dologban. De nem szólok semmit, mert én lettem az első szerző. Hurrá!

Eső

Múlt hét pénteken ismét voltunk síelni, most "csak" Heavenly-ben. Nagyon jó idő volt, sütött a nap. Szombaton Julie-nál volt szülinapi parti, ahol sertésbordával tömtük magunkat. Mindezt azután, hogy cigánypecsenyét csináltam ebédre. Egész hétvégén pötyörgött az eső, de vasárnap délután kisütött egy órácskára. Akkor elmentünk biciklizni! Végre. Már nagyon vágytam egy kis mozgásra. Mondjuk a végén jól eláztunk, de szerencsére nem volt túl hideg kint. Ma viszont rettenetes vihar volt, szinte egész nap ömlött az eső. A jó benne az, hogy mindebből a hegyekben hó lesz. Mostanában az egyik kedvenc weboldalam egyébként a weather.com, ahol nem csak az elmúlt pár óra radartérképe látható, hanem a jövőt is mutatja, ami nagyon klassz szerintem.

Röpködés és egyebek

Múlt hét hétfőn visszajöttem -- volna, ha a Malév/Ferihegy duo nem produkálja a már szinte szokásosnak nevezhető mutatványát, azazhogy épp annyival indítja később a gépemet, hogy még pont rohannom kelljen, de azért pont lekésem a csatlakozást. De idén már cseles voltam, és olyan átszállóhelyet választottam (Zürich), ahol ismertem is valakit. Egy szép kis fondue-s/borozós estét töltöttem András és Nelli házában. Köszi mégegyszer!

Az útitársaim (akikkel egy cipőben jártam) nagyon érdekes emberek voltak. Az egyik egy román srác, aki a Bahamákra ment pókerbajnokságra, $3 000 000-os fődíjjal (az index is írt a versenyről). Aztán volt egy amerikai, aki Budapesten él, filmrendező. Meg egy aranyos román család, a férj magyarul is tudott, Sacramentoban élnek. És egy teológus fiatal srác, aki Albániából próbált New Yorkba repülni.

Szóval meg is érkeztem egészen pontosan egy nappal a tervezett idő után -- megint ugrott egy nap szabadság. Az úti fáradalmaktól egészen jól aludtam, és egészen frissen vetettem bele magamat a határidős cikkírásba szerd

án. Persze megfogadtam, hogy egy ideig nem repülök... Ez a fogadalmam 3 nap múlva el is bukott, mert Jens-nek volt egy ingyenjegye... Összekombinálva a pontjaimmal így egy kihagyhatatlan alkalom kínálkozott arra, hogy elmenjünk Utahba síelni.

Külön géppel mentünk, ez kicsit béna volt, de ettől eltekintve fantasztikus volt minden. Ott síeltünk, ahol tavaly konferenciáztam, Snowbirdben. Persze most nem a csúcsszuper, tetőmedencés hotelben laktunk, hanem lent Salt Lake City-ben. Super 8 motel, az eddigi legjobb motel amiben voltam, és mindezt baráti áron. Még jacuzzi is volt, de nem használtuk.

A hó nagyon jó volt, bár sajnos nem a híres térdigérő porhó.

Nagyon jól voltak a pályák is, a liftek gyorsak, sorban állni gyakorlatilag nem kellett. Ezt sose tudom, hogy attól van-e, hogy sok a sípálya, vagy attól, hogy kevesebb ember síel itt, mint Európában. Első nap felhős volt és kicsit havazo

tt, de ez sem volt rossz. Második nap verőfény.

Az egész út csúcspontja mégsem a síelés volt, hanem az, hogy szombaton este ellátogattunk a mormonokhoz. Annyit tudtunk, hogy a város közepén van egy templomuk. Hát igen, és körülbelül még 10 gigászi épületük. A templom... nem is tudom, szerintem csúnya, bőven túlszárnyal a szimpla giccsen és ízléstelenségen, valahogy benne van minden (vagy beleláttam én), amit elképzelek a mormonokról. De nézzétek meg magatok is ezt az igazából erődítményt. Ja, egyedül a templomba nem lehetett bemenni. És bár úgy tűnik, mintha ez egy katedrális lenne, nem az. Sok (kb. 170) szoba van az épületben. Szerintük ide fog jönni Isten, de én a helyébe valami elegánsabb, mondjuk gótikus templomot választanék. Helyes fiatal lányok járkáltak párokba rendezve mindenütt, és minden odatévedő emberrel szóba elegyedtek, beszéltek a történelmükről és a vallásukról. A történelmüket azért csak csínyján adagolják, mert Joseph Smith-szel kapcsolatban azért nem lehet mindenre büszkének lenni.

A város a kis belvárosi részen kívül teljesen

érdektelen. Még ami érdekes talán, hogy télen nagyon nagy a szmog. Amikor ott voltunk, akkor egészségtelen kategóriájú volt a levegő (a hegyen persze nem). Nagyon látványos volt, ahogy jöttünk le a hegyről és elvágolagosan látszott a szmogréteg. Valahogyan így:

Azóta ismét dolgozom, csak nem volt időm feltölteni a blogot.

Ma (kedden) megdőlt az, hogy a kedves állami bürokrata egy oximoron. Ott indult, hogy tegnap a legnagyobb csodálkozással vettem észre egy értesítést az autómon, hogy 1. lejárt a regisztrációm és 2. négy napon belül elszállítják a kocsimat. Hm. Hogy is történt mindez? Tavaly júliusban(!!!) befizettem a regisztációs díjat rendesen, de matrica sose jött (gondolom elkeveredett a postán). Erről meg valahogyan megfelejtkeztem (ugye jól írtam?). Kész mázli, hogy nem a rendőr kapott el, csak az apartmankomplexum felügyelősége. Szóval ma elmentem matricáért, amiért 18 dollárt kellett volna perkálnom (boldogan). Erre az ügyintéző kijelentette, hogy látja, hogy milyen rendesen mindig időben fizettem, ezért elengedi a díjat. Mivaaaan? Tééééényleg? Itt nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy gyakorlatilag azzal az indokkal, hogy jajdekedveskislány, nem kellett befizetnem egy kvázi adót/büntetést. Wow. Le vagyok nyűgözve.