Filó

Ma nagyon érdekes élményem volt. Dan, a diákunk odaadta készülő cikkének első változatát, hogy olvassam át. Egyelőre csak a bevezető és a módszerek leírása van kész. Danről azt kell tudni, hogy most végzett az egyetemen (diploma), nagyon intelligens, sokat olvas, és nagyon tájékozott úgy általában. Aztán rájöttem, hogy ez semmit sem számít akkor, amikor az ember az első cikkét írja, ahogyan az sem, hogy az angol az anyanyelve. Délelőtt végigmentünk az egészen együtt, és gyakorlatilag teljesen át kell írnia. Egy kicsit azt hiszem elrontottam, mert néha nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak azon, amiket írt, és persze láttam rajta, hogy ez nagyon rosszul érinti. De én is tanulok, legközelebb majd nem mosolygok, és taktikusabban keverem a kritikát a dícséretbe. És hogy ebben mi az érdekes? Hát az, hogy erről eszembe jutott az, amit az aktrajzon művelek. A rajzaimban pontosan azokat a hibákat követem el, amiket Dan a cikkírásban. Elveszik a részletekben. Nincs meg a gondolatok íve. Aránytalanok a részek és a részek kidolgozottsága egyenlőtlen. Lényegtelen dolgokról ír és néha a lényeg hiányzik. És ami vicces, hogy bevallotta, hogy nem írt vázlatot, ahogyan én sem vagyok képes bejelölni a fej, láb, derék stb. pontokat a rajzon, hanem durr bele. Nem tudom, hogy az, hogy most tisztán látom a másik oldalt segíteni fog-e a következő rajzoláskor, de majd megpróbálok erre is gondolni. Persze az igazság valószínűleg az, hogy a hibák megértése csak az első lépés.

Cicmic

Tegnap meglátogatott egy cica. Nem tudtam lerázni, miután megsimogattam a kerben. Bejött, és felderítette a lakásomat. Nagyon aranyos volt, mindent szisztematikasan végignézett, aztán pedig elfoglalta a helyét a fotel háttámláján, ahol szépen elaludt. Megpróbáltam lerajzolni, ha már etetem.

Szép napok

Tegnap megint voltam pucér nőt rajzolni. Most hosszú pózos nap volt, 5x20 percig ugyanazt a pózt lehetett rajzolni. Én inkább 4x rajzoltam le, mert semmi értelme a részleteken dolgoznom, ha az egész nem jó. Ez lett a legjobb, de ennek is túl hosszú a nyaka, meg valahogyan még nem tudom rendesen kezelni a pasztelt (soha nem is használtam előtte, így nem meglepő), és emiatt túlságosan elvesznek a részletek amint elkezdek árnyékolni. Egy meglepő dolog is történt az óra alatt: egyszercsak a rajzlap bal oldalán kellett valamit csinálnom, és mivel nagy a papír, átraktam a krétát a bal kezembe, és azzal folytattam. Teljesen ledöbbentem, mert csak pár másodperccel később esett le, hogy mit csinálok...
Délután elmentünk megvenni az ajándékokat annak a két embernek, akivel "jótékonykodunk". Utána elmentem jógára. Most másfél óra volt, jól megnyújtott. Volt közben egy kis halandzsa, hogy mire gondoljunk, de tulajdonképp ez is jó. Egyébként biztos történik valami jóga közben, mert farkaséhes voltam utána.
Ma reggel elmentünk bringázni, majdnem 2.5 órát. Most hulla vagyok, pedig már ettünk is.
Ja, tegnap láttunk a boltban egy Obama könyvet gyerekeknek. Rettenetes. Az jutott eszembe, hogy nekünk is volt az olvasókönyvünkben Leninrõl pár mese. Meg az, hogy ilyen se fordul elõ sok országban, pl. Ki venne Angela Merkeles mesekönyvet Németországban?

Díj!

Képzeljétek el, ma kaptam egy díjat. Teljesen meglepődtem rajta. Még tavaly voltam egy konferencián, Montreálban, ha emlékeztek. Kicsit lassúak, de mostanra döntötték el, hogy az én szekciómban (reakciókinetika) az én cikkem és előadásom lett a kiemelt. Hurrá.

Jóga

Tegnap elmentem jógázni. Most voltam előszőr életemben, de azt hiszem, hogy fogok járni rendesen, mert hiába a sok sport, teljesen merev vagyok. Persze azért is, mert mindig lusta vagyok nyújtani... Ez nem is "igazi" jóga volt szerintem, alig volt valami hókuszpókusz meg pózók mindenféle névvel; én inkább egyórás nyújtótornának hívnám. Egyelőre még nem én vagyok a képen, de igyekszem...

Hétfőn egy újabb interjúalanyt kellett ebédelni vinnem Johnnal. Egész sok ingyenebédet kapok mostanában. Ezen kívül csak hideg van, de kezdünk hozzászokni.

31

Vasárnap 31 éves lettem. Ez már a harmadik születésnapm Livemore-ban... Nagyon jól telt a nap. Kaptam egy rajzmagazint meg a Barcsay-t (még az nem ért ide), meg egy hosszú biciklisnadrágot, mert már hideg van kint általában. Ezt mind Jens-től. Nina sütött nekem egy tortát, nagyon-nagyon finom, ez látható a képen. Még délelőtt kipróbáltuk az új nadrágot, aztán megebédeltünk. Délután elmentünk két helyre is bort kóstolni, meg elvittük Nicolas Nikon gépét, próbáltam szép képeket csinálni, de már nem volt sok fény, mire erre került a sor. Este elmentünk egy thai étterembe, aztán meg olvasgattam a magazint, amit kaptam.
Szombaton egyébként kacsát sütöttünk. Nagyon finom lett, csak a jénai felrobbant a sütőben, amikor kicsit meg akartuk locsolni a kacsát. De szerencsére meg tudtuk menteni, és finom lett a végén. Délután Adammel teniszeztem majd' két órát. Este elmentünk megnézni egy filmet a moziba, de nem volt olyan jó.

Jim megtanulta azt mondani, hogy "Viszlát", tőlem esténként így köszön el, a német kollégánktól meg "Bis Morgen"-nel. Jim egyébként hétvégén szerzett egy új kutyát, az előző kutyájuk nem sokkal azután pusztult el, hogy én idejöttem.
Ninaval is voltam moziban, nem a nagyban, hanem a kicsiben. Ez a helyi művészmozi. Csak mi voltunk. Nagyon jópofa egyébként, mert kb. egy hónapja már sört is csapolnak, és be lehet vinni a nézőtérre. A legújabb Coen fivérek filmet láttuk. Nagyon érdekes meg vicces, de azért nem a legjobb film a világon.

Se liba, se malac

A liba: akartunk Márton napra libát sütni. Ugyan van liba, de csak fagyasztott és egész, és $60. Egyrészt drága, másrészt meg még Vízkeresztkor is azt ennénk.
A malac: be akartam oltatni magamat H1N1 ellen (sertés, malac, értitek), de nincsen oltóanyag, csak a veszélyeztetetteknek, azoknak is szűkösen. Hiába hirdetgetik a weblapjaikon a biztosítók meg az patikák. Nincs. (Ha esetleg van mégiscsak, írjátok meg, hogy hol légy szíves.) Nem pánikolok, de minek megbetegedni, ha nem muszáj.
Van egy jó kis szokás a laborban (gondolom más munkahelyeken is) ilyenkor Karácsony előtt. Kiraknak egy csomó kártyát, amin szegény gyerekek, néha felnőttek karácsonyi kívánságai vannak. Az ember kiválaszt a kártyák közül egyet, megveszi a rajta szereplő dolgokat, majd behozza becsomagolva az intézetbe. Idén először mi is választottunk két kártyát. Én egy idősebb nőnek fogok venni egy pulóvert, Jens meg egy kislánynak ceruzákat meg hasonlókat.
Csak hogy az élet nagy problémáiról is írjak: ma kiakadtam, mert megtudtam, hogy az amerikai Nutella más, mint az európai. Ez egyszerűen felfoghatatlan. Miért kell mindent megváltoztatni? Persze ebben több a cukor és a csoki és kevesebb a földimogyoró. Egyébként érezni is az ízén.
Megvolt az utolsó rajzóra. A tanárnőnek nagyon tetszettek az aktrajzaim, persze tudom, itt nem szokás olyat mondani, hogy jaj de rossz, meg nyilván úgy értette, hogy elsőre nem rosszak. De jól esett azért, meg bátorított, hogy csináljam tovább. Tényleg nagyon szeretem ezt a nőt (illetve nagyon megszerettem), olyan normális. Meg azt a nőt is megszerettem (Liz), akivel együtt rajzoltunk ezen a "haladó" kurzuson. Sok itt a normális ember, és az jó.
Azért is jó kedvem van, mert visszatért Adam. Vasárnap este érkezett, jövő hétfőn kezd. És az is lehet, hogy Ravi lakásába fog költözni, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag szomszédok leszünk.

Első aktok

Ma voltam aktot rajzolni. Rettenetesen elfáradtam. Egy nagyon szép lány volt, 55 kiló és 167 cm. Tudom, mert ez benne volt a leírásában (viszont kevésbé egyértelmű a rajzaimon...). Vicces. Kicsit azért meg voltam illetődve, fura volt, hogy valaki csak ott áll meztelenül. A többiekről nem sikerült megállapítanom, hogy kicsodák, de abból, hogy engem művészként mutattak be (ciki volt azért), gondolom, hogy ők azok. Az elején egyperces pózok voltak, utána meg 10 és 20 percesek. Nagyon nehéz volt, nagyon kellett sietni meg figyelni, de közben meg mégsem lehetett csak úgy bámulni a csajt. Főleg az volt érdekes, amikor méregetik az arányait. De nagyon profi volt, profi pózokat csinált. Persze itt Amerikában mindenki profi, nincs olyan, hogy valaki csak úgy beugrik modellnek. Itt vannak a kicsit jobban sikerült darabok. Van mit gyakorolnom!

Izgi

Most kicsit be vagyok sózva. A helyi művészeti műhelyben minden pénteken lehet aktot rajzolni (eddig is hallottam róla, csak nem néztem utána), és elhatároztam, hogy holnap elmegyek rá. Pont jó, mert alapvetően csak van egy modell, és mindenki csak rajzol vagy fest a saját kedve szerint, de holnap indul egy kis tanfolyam, ahol mondanak is dolgokat. Már alig várom!

Tegnap elmentünk a Louise-sal (itt van látogatóban) meg Julie-val koktélozni, jót beszélgettünk.

Megint rajzóra

Tegnap megint volt rajz. Meg itt van egy régebbi is, szerintem ezt még nem tettem fel.

Meg egy szintén friss szénrajz. A tanárnőnek nagyon tetszett az üveg, de nekem a kis termés tetszett jobban (mármint az, hogy sikerült valamennyire).

Helovín

Megvolt az idei Halloween parti. Majd rakok fel több képet is, itt csak mi vagyunk, Popeye és Olivia. A parti Caroline-nál volt, a ház teljesen profin fel volt díszítve. Az ételek is viccesek voltak, pl. volt agyformába öntött hússaláta. Mindenkinek nagyon jó volt a jelmeze, de ezt tényleg képekkel érdemes.

A helyi hír, hogy le van zárva már egy hete a Bay Bridge, a legfontosabb híd, ami összeköti az öblöt San Franciscoval. A múltkor javították, és most egy javított részből leszakadt egy vasdarab, rá pár autóra (nem lett baja senkinek sem szerencsére). Szóval itt sem tökéletes minden. De legalább kicsit többen tömegközlekednek.

Szombaton meg vasárnap is voltunk biciklizni. Itt volt már az ideje, mert kezdtem igazán ellustulni. Ahhoz képest, hogy november van, Jens-nek sikerült leégnie a karján (miután tudományos vitát folytattunk arról, hogy ha télen a nap dőlésszöge kisebb, viszont ugyanolyan tiszta az idő, mint nyáron, akkor vajon az mennyit számít az UV-sugárzásban: hát ennyit).

Jöttek 31-én gyerkőcök is Trick or Treat-re. Adtunk is nekik cukrokat. Csak szerintem olyan béna ez a "hagyomány", mert igazából csak jönnek, azt mondják, hogy Trick or Treat, belemarkolnak a cukorkába és már kész is. Mindig azt várom, hogy legyen valami versike, valami kis beszélgetés, de sosincs.

Azt nem is írtam, hogy hétfőn Juciéknál aludtam, ott volt a Bődi, Nelli meg Zsolt is. Jót ettünk-ittunk, meg jó azért néha magyarul csevegni.

Volt hétfőn egy interjúztatás, megint én kaptam ebédre az "alanyt". Rég láttam már ilyen csúnya embert, mint ez a pasas (angol), de rettentően értelmes és kedves volt. Persze ez számít.

Dannel, a kvázi diákommal megoldottunk egy problémát, ami miatt már régóta fájt a fejünk. Talán ez volt a héten a legjobb.