Konferencia a mormonoknál

A konferencia továbbra is nagyon jó. És nem csak a szabad délutánok. Persze azért nem rossz, amikor az ember felmegy a 10. emeletre, ki a tetőre, és beugrik a medencébe, és csak hegyeket lát körbe-körbe. Étellel is jól tartanak, de szerencsére mindig van sok zöldség, és a többi étel is nagyon egészségesnek tűnik. Egyik nap voltam futni. Az első pár méteren majdnem kiterültem, annyira arcon csapott az oxigénhiány (most már jobban menne, ez a második napon volt).

A poszterem jól sikerült. A témám kicsit kilóg a konferenciából, de a releváns emberek megnézték és tetszett nekik.

Akkor most folytatom, mert elmaradtam. Szóval az utolsó két nap is jó volt, még egyszer felmentünk a hegytetőre és lekirándultunk -- azóta izomlázam van. Érdekes, mert több órányi biciklizés meg sem kottyan, de talán itt más izmokat kellett használni. Az egyik proffal beszélgettem, érdekes volt.

Hazafelé a reptéren rámjött az éves röhögőgörcsöm, talán a hirtelen sok oxigén is közrejátszott. Gábor leejtette a pizzáját, és ez indította el a kb. 20 perces röhögésemet, rettenes volt, hogy nem bírtam abbahagyni és csak folytak a könnyeim. Egy pici repülőn jöttünk vissza, és meglepően sima volt az út. Sok légifelvételt készítettem. Ezeket és a többi képet feltettem.

Péntek este még elmentünk moziba, tegnap meg Julie-knál volt bbq parti. Nem tudom hogy csinálja, de a hús mindig isteni.

Most mindjárt indulunk Pleasantonba, ahol megyei vásár van. Engem a malacverseny izgat a legjobban: pici malacok fognak akadályokat átugorva versenyezni. Reggel meg voltunk a piacon, vettünk sok finom gyümölcsöt!

Most pedig mindenkinek muszáj elolvasni a rettenetes verset, amit unalmamban írtam a repülőn.

Úgy esett a mormonokkal,

Hogy túltengtek a hormonokkal.

Egy férfinak lett több neje,

Azoknak meg jött a teje.

Futkároz sok gyerekmormon,

Virág nyíl a templomtornyon.

Ódivatú a ruhájuk

És nincsen evőpálcikájuk.

Furák ezek a mormonok,

Csak mormogok, csak mormogok.

Elnézést.