A Judi visszatér

Mégpedig az itt látható géppel. Jensnek pont sikerült lekapnia a gépünket landoláskor. Otthon nagyon jó volt. Ezeket csináltam:

- konferencia Bécsben

- általános iskolai osztálytalálkozó

- születésnap (Anna) Hajóson

- látogatás Nagymamánál Kecskeméten

- futás a szigeten 2x

- biciklivásárlás Papával (neki)

- ruhavásárlás Mamával (nekem)

- vacsora az M-ben

- Saci leánybúcsú

- kocsikázás a budai hegyekben

- Saci esküvő

- látogatás Csepelen (Tünde)

- családi séta a Várban

- családi összejövetel

- látogatás az ELTE-n

- előadás az ELTE-n

- sok séta a városban

- színház

Legalábbis most ezek jutottak eszembe.

Otthon mindenkinek azt mondtam, hogy itt már 36 fok van, de kiderült, hogy az csak egy hétvége volt, azóta meg tök hideg van, hidegebb és szelesebb, mint otthon. A repülés teljesen simán ment, kivéve, hogy Frankfurtban kicsit pánikrohamot kaptam. Rettenetes volt. Minden jó volt, amíg egy tolókocsis, kaftános arab öregembert nem hoztak nagy sebbel-lobbal a kapuhoz. Nagyon tudom gyűlölni a filmeket meg a médiát emiatt. Jó a fantáziám... Aztán persze a repülő tele volt indiaiakkal, főleg férfiak, és persze nincs rájuk írva, hogy indiaiak. Az előttem ülő rettenetesen remegett, be is volt takarózva... Aztán persze kiderült, hogy lázas, de hát mire tud gondolni az ember, ha már eleve pánikol. Mindegy, sikerült magam lenyugtatnom. Csak azt nem tudom, hogy mit lehet ilyenkor csinálni.

Alig van jetlagem, inkább csak sokat alszom. Csodás módon már első nap tudtam hasznosat csinálni bent, elindítottam pár számolást, meg a laborban is voltam. Ravi most nincs itt, mert Hawaii-on van, pénteken lesz. 

Vasárnap este megettük Jens-szel a magyar spárgát. Biztos örülne "Mari néni", ha tudná, hogy a spárgája Kaliforniáig jutott. Ma meg a születésnapja van, nagyon örült az ajándékoknak. 

Már alig várom, hogy ismét bringázhassak, de hétvégére esőt jósolnak. Meglátjuk.

brlulululu

Mindjárt otthon, vagyis inkább Bécsben vagyok. Aztán otthon.

Szóval pénteken összeszedtem a dolgaimat, kicsit csináltam az előadásomat. Este Nina-val és Jens-szel elmentünk futni egy órát. Nagyon vicces volt. Az hagyján, hogy csapat őzek között futunk, de egyszercsak ott termett három pulyka. Ahogy mellettük mentünk, Jens azt mondta nekik, hogy "brlulululu". Erre mind a három egyszerre azt válaszolta, hogy "brlulululu". Megszakadtunk a röhögéstől, mert persze a pulykák közben rázzák is a fejüket meg minden.

Este meg végignéztük a Gettómilliomost. A film tetszett, de azért mégsem értem, hogy miért kapott ennyi Oscart. 1-2 oké, de nyolc vagy mennyi, az azért kicsit túlzásnak tűnt.

Szombaton csodás napunk volt. Felbicikliztünk a Mount Tamalpais tetejére, szintén hármasban. Ez kb. 60 km-t és 1200 m teljes szintkülönbséget jelent, bár a csúcs csak 748 m magas. Az út szuper volt, el sem hiszem, hogy csak úgy meg tudtam csinálni. Persze Nina szuper edzett, ő tudott volna gyorsabban is menni, de igazából nem kellett rám várni. Egyszer mondjuk nagyon megijedtem, amikor lefelé mentünk. A fékemet kicsit nehezen érem el, és ha el is érem, a kezem ereje alig volt elég ahhoz, hogy fékezzek folyamatosan. Szóval volt egy szakasz, ahol életemben először azt éreztem másodperceken keresztül, hogy nem uralom a biciklit, nagyon megijedtem. Nina mondta, hogy lehet kapni egy kis műanyag izét, amivel a fék közelebb kerül a kézhez. De ettől függetlenül szuper volt az egész.

Ma meg Húsvét. Jens krumpligombócot csinált, hagyományos családi recept alapján, meg csináltunk csirkét, Nina meg készített tiramisut. 

Utolsó rúgások

Íme az önarcképem. Szerintem felismerhető vagyok rajta. Augusztusban kirakják a képeinket a pleasantoni könyvtárban. Az első kiállításom. Ha-ha. Talán az utolsó is. Ezzel egyébként végetért a rajzóra, de megpróbálunk egy másikat találni Ruth-tal. A németórának is vége egy időre, illetve még lesz egy, csak akkor én nem leszek itt.

Tegnap nagy hajtás volt bent, de mindent sikerült megcsinálnom, még az első kísérletek is megvoltak -- persze mikor máskor, mint az elindulás előtti utolsó lehetséges napon... Egyelőre nem láttuk azt, amit látni akarunk, de vannak ötleteim. Johan majd kipróbálja őket, amíg nem vagyok itt. A poszterem is elkészült, egész jó lett azt hiszem. Még az előadás hátra van, meg össze is kell pakolnom, mosnom, vásárolni, ilyenek, meg még jó lenne legalább egyet biciklizni elindulás előtt. Most indulok is be valami hasznosat csinálni.

 

Hibaterjedés: egyes

Ma teljesen ki voltam purcanva. Tudtátok, hogy a dehidratációtól hasfájást lehet kapni? Na, én már tudom, ne próbáljátok ki. Szombaton és vasánap is volt, mire Nina felvilágosított. Persze így utólag logikus, gondolom megnő a savkoncentráció. Fogok venni egy második italtartót a biciklimre, és megpróbálok többet inni elindulás előtt. Nina-nak "csak" az ujjai égtek le.  Azt hiszem kezdjük elérni azt a sportolási szintet, hogy kicsit jobban kellene az ilyenekre gondolni.

Vasárnap este Jens erkélyén grilleztünk egy német házaspárral, akik most mennek el innen. És itt már nyár van, de elvileg még fog esni a héten, ami jó lenne.

Most olvastam egy cikket, kiakadtam. Olyanok vannak benne, ami miatt Láng Győző páros lábbal rúgta volna ki a szerzőt. Csak példaként: van benne egy érték, ami két kísérleti adat összege. Mindkét adatnak van bizonytalansága. A majmok a két bizonytalanság különbségét adják meg összbizonytalanságként. Tehát ha ma 10+/-2 Forintot kapok, meg holnap is, akkor az tuti, hogy egész pontosan 20 Forintom lesz a végén. Szégyen és gyalázat, hogy a bírálók nem vették észre. És nem ez az egyetlen baromság a cikkben. Ja, és ez J Phys Chem.

Iratkapocs

Szerdán német után Felice-hez mentem lánybuliba. Jól sikerült, és tényleg nagyon sokan voltunk. Az egyetlen hímnemű lény egy párhónapos kisbaba volt. A többség vagy a laborokban dolgozott vagy Stanford, Berkeley, ilyesmi, páran meg pl. a laborban dolgozó férfiak feleségei/barátnői voltak. Volt egy orosz lány például, statisztikával foglalkozik, és Moszkvából származik, 18 éves kora óra él az USA-ban. Emlékezett rá, hogy anno Magyarországról milyen klassz dolgokat lehetett beszerezni. Ezekre én persze nem emlékeztem.

A kísérleti összeállításunk már majdnem kész, csak egy gázpalackot kéne megtalálnunk... Remélem, hogy még utazás előtt kiderül, hogy működnek-e a dolgok. 

Rajzon önarcképet kellett rajzolni fotó alapján. Még nincs teljesen kész, ezért nem is rakom fel most ide, de egészen hasonlít rám. A tanárnő akar egy kiállítást csinálni a pleasantoni könyvtárban, remélem, hogy az enyémet beválogatja. Szombaton meg itt volt egy kiállítás, helyi művészek képeivel és szobraival. Persze sok volt a giccs, de ettől függetlenül egész szép dolgok is voltak. A tanárnőnk is kapott díjat, és nekem tetszett is, amit csinál. Fent a díjnyertes kép látható, a többi itt.

A hétvége eddig a biciklizés jegyében telt. Pénteken felmentünk a tóhoz (1:05), szombaton megtettünk egy kört, ma meg Nina-val bicikliztem majdnem 3 órát. Már majdnem a végén belementem egy iratkapocsba, úgyhogy belsőt kellett cserélni. Legalább megvolt a tűzkeresztség.

A héten még az a jóhírem, hogy kiértékelték az orvosi adataimat, és összevetve a két évvel ezelőttivel egy csomó minden javult, ami mondjuk már akkor sem volt rossz. Szóval még kevesebb a koleszterinem, nem híztam el, sőt, a csípő-derék arány nagyon sokat változott (jó irányba persze). Szóval megéri ez a sok sport, úgy érzem. Meg ha nem érné meg, akkor is csinálnám, mert élvezem. Most viszont éhen halok, úgyhogy zárom soraimat.