Egy mozgalmas hétvége

Csütörtökön fantasztikusan jól éreztük magunkat. Jessica szülei meghívtak minket magukhoz Hálaadásra! Ez nem egy olyan dolog, ami gyakori az amerikaiak között szerintem. Ezt nem szemrehányásként értem, hanem inkább természetesnek: otthon sem hív meg az ember mindenféle "idegent" a családi karácsonyra. Szóval Tina, Ed, Kim, Jens és én voltunk jelen, persze Tim és Jessica, a szülők, az anyuka egyik testvére és két nagymama. Volt pulyka, finom és nem száraz, édeskrumpli, áfonyaszósz, borok, és még ki tudja mi. Jól teleettük magunkat. A nagymamák nagyon jó fejek voltak, az egyik még németül is próbált Jens-szel beszélgetni. A mamája német volt, azt hiszem. Vagy valami ilyesmi, egy idő után nehéz volt követni a családi láncolatot. Csak mert a férje meg olasz származású. Viszont a másik nagymama lakott Németországban, Heidelbergben, mert a férje ott volt katona. Na látjátok, tiszta kavar. Jessica papájáról kiderült, hogy a Pong első fejlesztője! Tudjátok, az a játék, amikor két pálcikával kell a labdát visszaütni. A kezdetektől az Atarinál dolgozott, és ott találták ki ezt a játékot. Sőt, elő is szedett egy fadobozos(!) Pongot. Ez volt a legelső modell. Hát gyerekek, ez tényleg a Szilikon-völgy! Ezen kívül még sok érdekes volt náluk, pl. egy régi borbélyszék, ami egy hidraulikus emelőkar hatására felemelkedik, és közben röfögő hangot ad ki. Egyébként meg egy híres börtönből származik, sok gazfickót borotváltak benne. Van egy csincsillájuk is, és 4-5 szalamandrájuk. A szalamandrák majdnem 30 évesek, ami elég hihetetlen. Az est fénypontja az volt, hogy este 10-re kiraktunk egy puzzle-t. Mindenki benne volt, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó móka puzzle-t csoportosan kirakni. 

Pénteken nem kellett volna, de bementem dolgozni -- jó, azért nem vagyok hős. Alig volt bent valaki. Ez volt a fekete péntek, a karácsonyi szezon első napja. Ezen a napon minden boltban leértékelés van, az emberek már hajnaltól sorban állnak. Biztos hallottátok, hogy a Walmart-ban rászakadt az ajtó egy alkalmazottra, aki meg is halt. Az emberek egyszerűen átcsörtettek rajta. Eszembe jutott egy gyerekkori élményem. Tünde barátnőmmel mindig elmentünk a nyomdászok ünnepére (János nap), mert az anyukája a Kossuth Nyomdánál dolgozott. Mindig volt visszamaradt készlet, amit ott elosztogattak. Illetve mi ketten kaptuk ezt a feladatot. Jól megtapasztalhattuk, hogy az emberek milyen mértékben "elállatiasodnak" (talán ez túl erős, talán nem), amint meghallják, hogy valahol valami ingyen van. Azt sem tudják, hogy mi (pl. egy könyv olyan nyelven, amin tuti nem tudnak), de már jönnek, és lökdösnek, és nyúlnak, és kétszer akarnak venni... Csak mert ingyen van. Elvesztik a fejüket. Pedig nem éhezőknek osztottunk ételt, mert persze azt megértem. Szóval el tudom képzelni, hogy itt mi mehetett.

Este Ninahoz mentünk vacsorázni, pár napra árjött Nanda Chicagoból. Nagyon jó kis este volt.

A szombat nem volt túl mozgalmas, picit futottunk, elmentünk vásárolni (találtam is jó ajándékokat). Este megnéztük a Papírsárkányokat, amit ajándékba kaptam. Nagyon tetszett, teljesen, szinte szó szerint a könyvet követi, ÉS nagyon jól. Pont így képzeltem el.

Ma csak 10 után kászálódtunk ki az ágyból, bár rájöttem, hogy nekem hetente egyszer szükségem van rá, hogy addig aludjak, ameddig csak lehet. Viszont aztán... Felbicikliztünk a Mount Diablora! A csúcs 1173 m, mi pedig olyan 240 méterről indultunk, azaz 933 métert mentünk fel. Ebben az a poén, hogy ekkora szintkülönbséget éppen hogy csak meg lehet tenni Magyarországon (1014-78=936). Vicces, nem? Hosszban 40 km volt egyébként (oda-vissza), szóval nem volt túl meredek. Hihetetlen, hogy gyakorlatilag fékezés nélkül fél órán át gurultunk lefelé... 

Hálaadás

Kedden esőt jósoltak, így autóval mentünk reggel. Este viszont elmentünk az intézeti konditerembe. Egész jó cuccok vannak benne. És még filmet is lehet nézni közben.

Tegnap kicsit mérges voltam magamra, mert valamit meg akartam kérdezni az egyik sráctól, és addig halasztgattam, amíg elment szabadságra... Így várhatok hétfőig, és addig sem tudok haladni rendesen a munkával. Tegnap viszont tényleg esett az eső, napközben egész rendesen. 

Most meg épp cranberry sütit sütök (ma van Hálaadás). A szótár szerint a cranberry az a tőzegáfonya vagy vörös áfonya. Rájöttem, hogy még sose láttam nyersen. Megkóstoltam, és nagyon savanyú, de szerintem a sütiben pont jó lesz

. Meg egész érdekes belülről is, fehér, és csak alig van benne mag. Most épp megnéztem a süteményt, és szépen kifolyt a leve az áfonyának, szerintem nagyon jó lesz. Egyébként akkora tojásokat kaptam a boltban... 

Találtam egy nagyon jó kis oldalt, www.phdcomics.com. 

Ezt meg az öcsém küldte, és én teljesen elámultam.

Egy újabb hétfő

Kezd lehűlni a levegő. Éjszakára esőt is ígértek, de azt hiszem nem esett, vagy legalábbis nem sokat. De már kesztyűben kell biciklizni, meg kabátban. Jó, azért még mindig 18 fok van napközben.

Tegnap nem sokat haladtam, ma muszáj lesz az egyik srácot megkérnem, hogy segítsen. Elég reménytelen egy házilag írt programra rájönni, hogy hogyan működik -- persze nincs dokumentálva, ja, és csak az inputokat látom. Szóval egyszerűbb lesz kérdeznem. 

Egy hónap múlva Karácsony! Lassan el kell kezdenem a vásárlást...

Láttátok, hogy a Google kicsit megváltozott? Mindenki rendezgetheti a találati sorrendet, sőt, törölni is lehet belőle. Persze ez nem változtatja meg mások sorrendjét, viszont lehet kommentálni is a találatokat, és ezt látják mások is. Hiper-meta-kereső. 

Egy másik érdekeset meg a rádióban hallottam. Nem annyira meglepő, de tényleg igaz, hogy a pozitív kutatásik eredményeket sokkal inkább publikálják, mint a negatívokat. És ennek egész komoly hatása van pl. a gyógyszerkutatásban -- mindig azok a publikációk lesznek túlsúlyban, amik azt hirdetik, hogy a gyógyszer hatásos. Kitaláltam, hogy kéne indítani egy folyóiratot "Journal of Negative Scientific Results" címmel, és csak negatív eredményeket lehetne ebben publikálni. Nagyon érdekes lenne, lehet, hogy sokan és sokminden lebukna...

Hétvége

Pénteken sokáig dolgoztam. Szombaton és vasárnap fantasztikus volt az idő. Délelőtt vásárolgattam, vettem pár pulóvert, meg egyebeket, amikből már kifogytam. Aztán felbicikliztem a tóhoz. Útközben láttam csacsikat meg teheneket, pól most nem volt. Aztán elbicikliztem a bringaboltba, ahol feltették a szarvakat a biciklikormányra. Közben meg szóbaelegyedett velem egy pasas, aki látott felfelé kaptatni a hegyre. Hát igen, ez tényleg egy kisváros! 

Este Jessicaéknál volt James Bond parti. Megnéztük a Casino Royalt meg egy régi filmet. Elég fáradt voltam, úgyhogy elbóbiskoltam néha, de azért most már meg tudom nézni a legújabbat a moziban. 

Vasárnap korán keltem, mert elmentem Berkeley-be az ALS-be, bár sok értelme nem volt. Kicsit segítettem, de nem a mi anyagainkat mértük. Mindegy, legalább megismerkedtem egy mauriciuszi sráccal, meg tovább barátkoztam a készülékkel.

Este elmentünk Warren Miller sífilmjét megnézni. Ez a pasas minden évben készít egy kb. 1.5 órás sífilmet, a legvadabb tájakon a legvadabb síelőkkel, snowboardozókkal. Az elsőt 1950-ben forgatta. Tavaly is voltunk rajta -- leginkább azért, mert a belépőhöz ingyen síliftjegy jár. De mondjuk lenyűgöző, olyan, mintha ezekre a síelőkre nem lennének érvényesek a fizika törvényei, leginkább a gravitációt tudják szemmel láthatóan kicselezni. Persze azért vannak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, de ettől függetlenül jó kedvcsináló a síszezonhoz.

Berkeley-be menet a kedvenc rádióadómat hallgattam (KQED). Az egyik roportban arról beszéltek, hogy van egy szoftver, amit a hangfelvételek készítésekor használnak, és hangmagasságot is lehet vele korrigálni. Persze így belegondolva nem meglepő, hogy van ilyen, meg az sem, hogy használják. Végülis sok festő manapság pl. kivetített diák alapján fest. És nem ettől lesz jó vagy rossz a festmény. De mondta a fickó, hogy persze kisebb korrekciók mindig beleférnek, néha meg teljesen meg akarják változtatni az illető hangszínét (pl. hogy olyan legyen, mint egy robot). Ami érdekes volt az az, hogy mivel annyira sokat használják ezt a programot, az emberek füle hozzászokott a tiszta énekléshez, így gyakran az eladhatóság miatt kell korrigálni. Bár szerintem az alapvetően nem baj, ha az emberek hozzászoknak a tiszta énekléshez... De mondjuk az énekeseknek ezt tudnia kéne. Persze az is igaz, hogy más dalolászni, meg más stúdiófelvételt készíteni. És ha azt gondolnátok, hogy a nagyon "megcsinált" énekesek lebuknak a koncerteken: nem, a programnak van azonnali verziója is... A másik, hogy nem csak pop-rockhoz használják, hanem klasszikus felvételekhez is, pl. olyankor, ha nincs elég idő. Ilyenkor gyakran részekből teszik össze a teljes felvételt, és ezeket csiszolják össze a programmal.

Tiri

Nem, mégiscsak szerencsés vagyok! Valaki megtalálta a jogsimat, és már vissza is kaptam tőle. Hurrá! 

Ezen kívűl elkészültem az input file-lal a programomhoz, mondjuk úgy, hogy majdnem. Ez is szuper.

Éjjel meg Berkeley-ben volt, elvileg mérni, vagy segédkezni, de mivel lerohadt a lézer, ezért csak ücsörögtünk, beszélgettünk. David próbálta megszerelni az excimert (a lézert), telefonos segítséggel, de sajnos nem sikerült. Valami tényleg bekrepált benne, legvalószínűbben a tiratron. Viszont tényleg jót beszélgettem Giovannival, már rég láttam, meg van két diákja, ők is ott voltak. Még voltak ketten Bristolból, ők is jófejek. 

Jó későn keltem ma, mert 2 után értem haza...

Ajjaj

Na hát, a múltkor a szerencséről írtam. Most meg azt hiszem, hogy elhagytam a jogsimat. Aaaaa, de hülye vagyok. Mondjuk nem nagy vész, csak akkor is. Persze még azért keresem...

Bent jól mennek a dolgok, ma egészen sokat haladtam, már majdnem készen van a file, amin dolgozom. Mondjuk jó hajtóerő, hogy ennek el kell készülnie határidőre, mert különben nem mehetek Ausztriába (na meg haza) jövő tavasszal.

Holnap viszont megyek éjszakázni Berkeley-be a szinkrotronba. Már várom. Mondjuk igaz, így meg nem fogok haladni annyira a másik dologgal, de ez megéri. 

Most nem írok többet, mert most jöttem németről és még nem vacsoráztam...

Nem...

... hiszek a jelekben, de ezt muszáj leírnom, és ezennel mindenképpen szerencsésnek nyilvánítom az előttem álló évet. Szóval tegnap láttam, hogy van egy kukac a mosogató felett, ahol a fal találkozik a mennyezettel. Le is akartam szedni, de a nagy rohanásban elfelejtettem. Mára meg eltűnt... Gondoltam is, hogy majd jó lesz újra találkozni vele, ki tudja hol. Szóval kivételesen alig voltak edények a mosogató mellett, egészen pontosan csak egy pohár várt elmosásra, egy kis vízzel az alján. És képzeljétek, a kukac (felismertem) abban volt. Hát ennek mekkora az esélye??? A pohár nem a fal mellett állt, úgyhogy szerencsétlennek el kellett indulnia valamerre, egy helyen hibáznia, és szerencsétlenségére pont az egyetlen rossz helyen végeznie. És én ezt az egészet mindennek a tetejében észre is vettem. Most azon gondolkodom, hogy belemászhatott-e a pohárba. Az talán még furcsább lenne... Nem? 

30

Hát, túléltem. 30 éves lettem. Persze az öcsém csak annyit jegyzett meg, hogy oké, nem valami kellemes a 30, de hát képzeljem el, hogy most 27 lett, és az nagyon kemény.
Az ünnepi események már pénteken megkezdődtek. Jenssel este kaviárt ettünk és pezsgőt ittunk. Igazi orosz kaviárt. Kaptam a családomtól egy nagyon szép képet, bekeretezve. 

Jenstől kaptam egy baváltandó lovaglást, egy csokor virágot, egy dvd-t (Papírsárkány), meg egy Obama könyvet. Ez utóbbin kicsit meglepődtem, de azt mondta, hogy olyan lelkes voltam. Hát, akkor viszont el is fogom olvasni, legalább az elkövetkezendő 4 évben tudni fogom, hogy milyen is az elnök, vagy legalábbis milyen volt, mielőtt megválasztották volna. Az eheti Time magazin címlapja ez, még el kell olvasnom, hogy miért.

Tegnap délután elmentünk páran az oaklandi állatkertbe. Volt minden, legfőképp napsütés. Nem emlékszem, hogy valaha is naptejet kellett volna használni a születésnapomon. Nagyon kedves kis állatkert, és az állatok láthatóan jól érzik magukat.

Este elmentünk sushit enni. Jessicaéktól kaptam egy gyönyörű sálat, a többiektől pedig egy kilincset, amit bekentek fogkrémmel, és ezt kellett letisztítanom egy vacak fogkefével. Ez egy bielefeldi hagyomány, azok kapják ezt 30. születésnapjukra, akik még nem házasok. Illetve általában igazi kilincseket kennek be, és felesek is szerepelnek a rendes hagyományban. Klinkenputzennek hívják, ami onnan jön, hogy ha valaki sokat kilincsel (férjért), akkor a kilincs kifényesedik. Szóval a kilincstisztítás egy inverz férjkereső módszer. Úgy látszik, hogy a németeknek sok születésnapi hagyományuk van, amiről még a Wikipedia is megemlékezik.

Most pedig be is fejezem, mert takarítok, nézegessetek képeket.

Éjjel...

... óriási szélvihar volt, még az áram is elment. Még most is fúj rendesen.

Cumik

Szörnyű, hogy mennyire nem volt időm írni az utóbbi napokban. Szóval. Vasárnap nagyon szép napunk volt. Reggel futottam egy kicsit, és rájöttem, hogy nem akarok valami zárt helyen ebédelni. Úgyhogy elbicikliztünk az egyik pincészethez, és ott ettünk. Nina is csatlakozott. Ebéd után kóstoltunk egy kis bort és jót beszélgettünk a szintén oda betévedő emberekkel. Olyan igazi kedélyes, napsütéses őszi délután volt ez.
Hétfőn az előadásomat pofozgattam, kedd reggel meg elmentem Stocktonba. Persze hoztam a szokásos formámat, nem találtam meg az utcát, de szerencsére hamar rájöttem, hogy túlmentem, visszafordulás, aztán már csak a kampusz rengetegében kellett Bálint szobáját meglelnem. Végül Juci telefonos távirányításával sikerült. Az előadás jól ment, bár azért most másodszorra másképp csinálnám. Egy csomóan voltak, a tanszéken kívül egy rakás diák is, mert kaptak érte valami pontot. Aztán elvittek ebédelni. Az ebédnél az egyik pasas valami furcsa módon elővezette, hogy vannak kutyái, majd azt mondta, hogy az egyik kutyájának és nekem van egy közös vonásunk. Kicsit megállt a levegő, én el sem tudtam képzelni, hogy ebből mi lesz. Aztán mondta, hogy hát az egyik kutyájának is ezen a héten van a születésnapja!!! Mindenki fellélegzet... Aztán pedig csodák csodája, egy szülinapi torta termett az asztalon.
Délután beszéltem egy csomó emberrel, érdekes volt. A tömegspektrometriás laborban még demonstráltak is, pl. azt, hogy minden amerikai bankjegyen van kokain. És tényleg.
Az estét Juciéknál töltöttem. Velük, és Andy-vel (egy srác az egyetemről) vacsoráztunk, borozgattunk. Nagyon jól telt az este, még kaptam tortát, sőt ajéndékot is.
Reggel megetettem Borit (cumisüvegből), aztán meg irány Livermore. Aznap volt még egy "cumi", mégpedig a németóra közepette. Kaptam egy telefonhívást, hogy nyertem $100 000-t, vagy legalábbis egy luxusutat. Hosszú telefon, hova kell mennem, stb., nem értettem semmit. Aztán kiderült, hogy ha elmegyek egy másfél órás előadásra, és meghallgatom a szövegüket, akkor megpörgethetek egy kereket, amivel tényleg nyerhetek $100 000-t, de csak 1:100 000 eséllyel. Viszont 1:1.1 eséllyel egy Las Vegas-i 2 napos utat kapok, vagy más eséllyel más utat. Julie mondta, hogy általában nagyon hülye időpontokra szólnak az utak, de a dolog igaz. Azóta is hívogatnak, de nem veszem fel. Ja, és hogy mit akarnak eladni? A szokásos: vásárolj időt egy túristaparadicsomban egy apartmanban -- egyszer régen voltam otthon egy ilyenen.

Girls' nite out

Pénteken otthon csináltam az előadásomat jövő hétre, délután meg elmentem nadrágot venni. Este ugyanis bulizni mentünk pár lánnyal SF-ba a Cossu nevű marokkói étterembe. Miriam, egy algír lány ötlete volt. Az egyik rokona játszott a zenekarban, akik a zenét csinálták. Az este nagyon jól sikerült, marokkói kajákat ettünk, pl. tadzsint, ami egy agyadedényben készült specialitás. Ilyet ettem akkor is, amikor Marokkóban voltam. Utána táncoltunk, végre... Hajnali fél háromra értem haza, de nem aludhattam sokáig, mert ma reggel a németesekkel volt reggelim. Ez is jó volt, igazi traccsparti, igaz, csak négyen mentünk el. 

A nap további része kicsit laposra sikerült, sajnos belustultam, amikor meg már kedvem lett volna kimozdulni, akkor elkezdett megint esni az eső.

Prop8

Miért is kétséges szerintem a Prop8, a melegek házasságát eltörlő helyi alkotmánymódosításról szóló szavazás. Lehet mondjuk így csoportosítani a népszavazásokat:

- mindenkit hasonlóan érintő kérdések, pl. hogy eltöröljék-e a helyi adót. Ez mindenkit érint, áttételesen azokat is, akik nem fizetnek adót. 

- nem emberekről szóló kérdés, pl. kell-e a csirkéknek mozgást nem korlátozó helyet biztosítani. Persze ez első körben csak a csirketenyésztők baja (meg a csirkéké), de végső soron ez be fog épülni a tojás árába. Ez is mindenkit érint.

- kisebbségekről szóló népszavazás, pl. házasodhatnak-e a melegek. És itt a baj, mert egy kisebbségről a többség szavaz. Ha így működne a demokrácia, akkor a feketék még mindig másodrendű állampolgárok lennének és a busz hátulján utaznának. 

Persze, hogy sok embernek nem tetszik a Prop8, ez szinte természetes, de ha így gondolkodunk, akkor soha az életben kisebbség nem fog semmilyen jogot kapni. Ráadásul a szavazók majdnem fele azt mondta, hogy rendben, házasodjanak. Szerintem ha valami az emberek kb. felét nem zavarja, akkor az "normális". 

A kisebbségek jogainak érvényesítése sokszor nagyon bonyolult, lásd a mecseteket Németországban és Angliában. Végülis lehet, hogy az ellenzők itt is azt érzik, mint a német vagy angol városlakók. Hogy eltűnik az identitásuk, hogy megváltozik a világ, hogy ez a város már nem csak az ő városuk. És hát tényleg erről van szó. Viszont cserébe az új város már mindenki városa lesz, mint ahogy a házasság szó definíciója is kibővül. 

De hát semmi baj, a dolgok mennek előre így is, 100(?) év múlva csak történelem lesz, hogy melegek nem házasodhattak, mint ahogy ma történelem az, hogy a nők nem tanulhattak, hogy az emberek rabszolgákat tartottak és boszorkányokat égettek. Végülis tegnap fekete elnöke lett Amerikának...

OBAMA!!!

McCain nagyon szép beszédet mondott. Nagyon tetszik, hogy nem osztották meg az országot. 

A Prop8 elbukott, majd erről írok, mert szerintem ez egy necces dolog így.

Holnap...

Jaj, nagyon izgulok, hogy mi lesz... Már annyira régóta nyomják a választási kampányt, és holnap kiderül. Vagyis remélem, hogy kiderül... És nem az lesz, mint legutóbb. Egyébként holnap nem csak az elnökre fognak szavazni az emberek, hanem a szenátus tagjaira (azt hiszem épp Kaliforniában nem jár le senkinek sem a mandátuma, úgyhogy itt nem), meg az ún. propozíciókra, törvénymódosítás talán magyarul. Összesen 11-re, nem is tudom a legtöbbről, hogy micsoda. Amiről a legtöbbet beszélnek, az a 8. Kb. fél éve Kalifornia legalizálta a homoszexuálisok házasságát, és most ezt akarják visszacsinálni. Akkor egy bírósági döntés született, mert valaki azt be tudta bizonyítani, hogy ez alkotmányellenes. És most viszont az alkotmányt akarják megváltoztatni. Mondjuk Craig mondta, hogy van egy olyan része is az alkotmánynak, hogy ha valaki köt egy szerződést egy államban, akkor az az összesben érvényes. És mivel Mainben egyneműek köthetnek házasságot, ezért az egész fura. Meg az is fura, hogy jogot akarnak elvenni. Az ellenkampány olyanokat mond, hogy akkor majd rossz lesz, mert a gyerekeknek ezt kell tanulnia az iskolában. De hát mit is? Összesen annyi lenne az információ (ha), hogy igen, Kaliforniában házasodhatnak a melegek. De nem tanítanák a gyerekeknek, hogy melegek legyenek, vagy ilyenek. Meg egyébként is, a gyerekek ezeket úgyis tudják. Cserébe viszont teljes jogú házasok lennének, pl. nem kéne örökösödési adót fizetniük, és hát minden jog (és kötelezettség) ami ezzel jár, az járnak nekik is. Mint ahogy járt az utóbbi fél évben.

Szombaton Talithanál voltunk buliban. Nagyon jól sikerült, jó egy kicsit új embereket megismerni. Meg a magyar bor (balatoni egyébként) is jó volt, és a sütim is ízlett mindenkinek. Tegnap itthon voltam, elmentem futni, meg az előadásomat csináltam. 

Ma ismét zuhogott délután.

4 nap múlva elnök

Ma rövideket írok. Sül a süti, nézem a tv-t. Tiszta őrület ez a választás. Itt lehet előre szavazni, akár levélben is. De ma lehetett már "élőben" is. És Alamedában több órás sorok voltak. Pedig ez még csak nem is a választás napja. Lassan kezdem érteni, hogy miért nincs demokrácia Kínában... Na jó, ez csak vicc volt... De amúgy tényleg nem értem, hogy azért, mert egy ország nagyobb, miért nehezebb a szavazás megszervezése. Elvileg a népsűrűségnek kéne számítania. Persze vannak azok a bajok, amit már írtam egyszer, hogy itt nincsenek az emberek regisztrálva. Idén már összevetik azért a listákat a jogosítványlistákkal és egyéb nyilvántartásokkal. Egyes helyeken az adatok 20%-ban nem egyeznek. Micsoda kupleráj, bár nem lepődöm meg. Sok adatbázis nagyon "szoft", bemondásra, ilyenekre megy, csomó elírás, stb. Pl. Ravinak eleinte rosszul szerepelt a neve a jogosítványán.

Bor

Most voltam vásárolni, és gyümölcsízű pezsgőt akartam venni. Az nem volt, de a lényeg, hogy az eladó a Trade Joe's-ban magyar bort ajánlott, és áradozott róluk. Na, csak ennyi.

Halloween parti

Feltettem egy csomó képet. Egyrészt még tartoztam a Clouds Rest képekkel. Íme. Aztán pedig a tegnapi buliról. Ami szuper volt. Inkább nézzétek meg a képeket, és akkor látjátok, hogy ki mi volt. Mindenk nagyon kreatív volt, el se hinné az ember, hogy ez az USA. Nekem legjobban Jessica és Tim tetszett, mint Bert és Earnie, a Muppet Show-ból.

Végetért a jóidő. Tegnap előtt óta zuhog az eső. Hihetetlen, tényleg hónapok óta (konkrétan március) nem esett. Na jó, egyszer egy pár hete, de azóta ismét 27 fok volt. Most nagyon tudom szeretni ezt a puha, esős időt.

Tegnap az intézet előtt találtam egy hullámos papagájt. Szegénynek el volt törve az egyik lába, de repülni tudott, így nem tudtuk megfogni. Egész nap ott bóklászott. Most lehet, hogy bemegyek, hátha el tudom fogni. Ha túlélte az éjjelt...

Bent folyik az élet, Craig a másik cikkünket is beküldte. Rokord hét.

Most megyek, mert még sütit akarok csinálni estére (Talithanál lesz buli), meg a papagáj, meg ilyenek.