2008. április 29., kedd

Kávéfőző

El vagyok maradva. Mi is történt tegnap? Dolgoztam, de nem ment jól. Aztán este pakoltam itthon, meg elmentem bevásárolni. 4 személyre. Ma is hasonló, de este elmentünk a többiekkel röplabdázni. De nagyon hideg volt, a homok meg aknásítva volt szúrós termésekkel, úgyhogy nem élveztem igazán. A Walmartban felmartam a megrendelt kávéfőzőt. A kijáratnál senki sem volt hajnalndó ellenőrizni, hogy a kézben kivitt kávéfőzőt tényleg kifizettem-e az interneten, vagy csak egy fecnit lobogtatok. Még egy év után is ledöbbenek néha az ilyeneken. Holnap viszont izgi lesz, este érkezik a család... Már nagyon várom. Titkos tervem, hogy amíg itt vannak, addig majd ők irogassanak a naplóba. Friss szemmel biztos sok érdekeset fognak látni, amit én már észre sem veszek. Na, majd meglátjuk, hogy mennyire lesznek lelkesek az ötlettől. Ja, és beszereztem Sebastiantól a Yosemite térképeket, hozzáfűzött megjegyzésekkel együtt.

2008. április 27., vasárnap

MNTBK

Délelőtt takarítottam (annak tiszteletére, hogy családom hamarosa csatlakozik hozzám...). De ez nem annyira izgi, mármint a takarítás. Délután viszont elmentünk életem első mountain bike túrájára. Nagyon-nagyon jó volt, csak egyszer estem el, felfelé menet. Valahogy néha felemelkedik az első kerék, és elfelejtettem a féken tartani a kezemet. Ettől, és a meredeken felfelé menet nehézségeitől eltekintve szuper volt! Ha nem volt meredek, akkor felfelé is eléggé gyorsan tudtam menni, túl sok erőlködés nélkül. Már alig várom, hogy menjünk újra.
Biciklizés után Walnut Creekbe mentünk, ahol megvacsoráztunk Ewaval és Yuval (Ethan és Rene hazamentek), majd elmentünk arra a helyre, ahol Jens gitározni tanul. Egy kis házi koncertet adott a zeneiskola, nagyon jó volt. Walnut Creek pedig rettenetesen sznob hely, de azért jól néz ki, egészen tisztességes pl. a belvárosa.

2008. április 26., szombat

Tangó

Véletlen találtam rá a következő két német mondatra (persze nem csak úgy, egy szöveg közepén, a weboldal pont a furcsaságokra ment rá):
"Die, die die, die die Äpfel gestohlen haben, anzeigen, werden belohnt."
"Pflanzen Pflanzen Pflanzen Pflanzen, pflanzen Pflanzen Pflanzen Pflanzen."
Megfejtés Google-lal vagy anélkül. A második azért elég hülyeség. Egyébként azért kerültem erre az oldalra, mert az indexen írták, hogy a "Tollpatsch" szót választotta a Goethe Institut a legszebb idegen eredetű német szónak. A szó a magyar "talpas" szóból ered.
Tegnap futottam. Ismét egy tanulság: ha süt a nap, akkor tényleg muszáj előtte inni, sőt, jó lenne, ha lenne nálam egy kis víz is. Kiszáradtan, melegben észrevehetően nehezebb. Na jó, ez nem nagy felfedezés, de más tudni, meg más tapasztalni.
Este elmentünk a Bankhead Színházba egy argentin tangó estre. Ha ismeritek Ástor Piazzolat, akkor ez az volt. Egyrészt a darabok nagy részét ő írta, másrészt a trió egyik tagja vele zenélt sokáig. Volt egy zongorista nő, egy gitáros és egy bandaneónos. Ástor Piazzola szerintem kb. az argentin Bartók Béla, modern, tánc nélküli tangódarabjait mindenfelé játsszák a világon. Mivel már nem él, talán ennél a koncertnél nem nagyon lehet autentikusabban a darabjait előadni. És hogy mi a bandaneón? Megnézhetitek a linket, én csak azt írom le, amit a zongorista mesélt róla. Ez egy kisebbféle harmónika, aminek mindkét oldalán vannak gombok és eredetileg a hajóutakon egyházi szertartásokon használták az orgonát pótlandó. A hangszernek, amin a fickó játszott pedig az a története (vagyis inkább mítosza), hogy egy német tengerész kikötött valahol Argentínában és a bárban töltötte óráit, iddogálva és nőzve. Amikor elfogyott a pénze, akkor visszaszaladt a hajóra, és ezt a bandaneónt adta fizetségül. A bandeneónnak mindkét oldalán vannak gombok, nem hangsorrendben, és kifelé és befelé nyomva, illetve húzva más hangot adnak. Szerintem nagyon szép hangszer, jó nézni, ahogy szinte vonaglik a zene közben. Ezen a felvételen Piazzola játszik (aztán lehet tovább csemegézni):

2008. április 25., péntek

Autómosás

Ma voltam futni, de egy izom vagy valami furán be van állva a combomban, nem értem. Úgyhogy csak kicsit futottam, holnap újra próbálkozom. Valamiért el is veszett az eredmény, de nem kár érte.
Reggel lemosattam a kocsit, mert már teljesen gusztustalan volt. A fákról jön a pollen, és egyszer meg ráesett az eső, úgyhogy az egész ragadt. Egy egész csapat mexikói dolgozott rajta, secperc alatt csillogó tiszta lett (ugyanis most elvittem mosatni -- tanulság: nem kell ennyit várni, és akkor én is le tudom mosni a szutykot).
Tegnap szokásos Alehouse este volt, ezen kívül nem történt semmi emlékezetes.

2008. április 23., szerda

Korom

Egyre gyorsabban futok, ma ismét javítottam az időmön, pedig hosszabbat futottam.
Délelőtt egy nagyon jó előadás volt az intézetben. Koromképződésről volt szó, amit mindig olyan unalmasnak találtam, de ez a fickó igazán érdekeseket mondott róla. Az volt a legjobb, hogy az előadásban végigvezette az embert azon, hogy ő hogyan jött rá a dolgokra.
Jövő héten jönnek a revizorok. Ez az, amikor nem vagyok meghívva a vacsorára (de már túltettem magam a dolgon, csak úgy mondom). Mindenesetre mindenki ezen görcsöl, lázasan készülnek a poszterek, beszámolók és előadások.
Ma kicsit felhúztam Ravit azt hiszem. A laborban Lenne játszottunk egy kicsit a lézerrel, és az egyik apertúrát nem nyitottuk ki a végén. Aztán Ravi meg nem értette, hogy mitől nincs jel...
Most meg bezuhanok az ágyba. De előtte még kiteregetek, meg kihelyezem a pókcsapdákat.

Nyeremény

Reggel van, és a változatosság kedvéért késésben vagyok. Tegnap egy vicces történt. Még SF-ban amikor görkoriztunk, megálltunk egy helyen, ahol fogyatékos gyerekeknek gyűjtöttek. Lehetett venni többek között tombolát. És tegnap hívtak, hogy nyertem egy $60-os bónt a toysrus-ba. Egész jó, veszek valami jó kis társasjátékot. Vagy Barbie-t. :) Persze azért fura érzés, hogy a fogyatékos gyerekektől játékot nyerek...

2008. április 22., kedd

Bibibibi...

...bicikli! Tegnap megvettem a bringát. Szép sárga és egy igazi mountain bike! Teljesen ugyanaz, mint a képen, kivéve, hogy az ülést kicseréltettem nőire. 24 sebességes, első felfüggesztéses amit ki lehet kapcsolni. Így hegynek felfelé nem vész el az energia a rugókban. Este Jens elvitt egy kis túrára, hogy megmutassa, hogyan is kell ezzel menni. Már látom, hogy lesz mit tanulnom. Az csak az alapprobléma, hogy nyilván hegynek felfelé megszakad az ember, de az egészhez egy csomó technikai dolgot is tudni kell. Főleg lefelé... És szigorúan csak bukósisakban. Vasárnap megyünk az első igazi túrára. Már nagyon várom, és annak csak örülök, hogy Yu és Ewa is jön, akik szintén kezdők.
A munka most kicsit uncsi, eléggé mechanikus dolgokat kell csinálnom. Bár ez is jó, szinte már pihentető néha.

2008. április 20., vasárnap

Sörfőzés következő szakasza

Tegnapról még elfelejtettem említeni, hogy egyszer nekimentem egy óriás visszapillantónak, amiről azt hittem, hogy ki fogom kerülni. Elég vicces volt, és szerencsére nem is ütöttem meg nagyon magam, mert Jens elkapott.
Ma reggeli után aludtam egy kicsit... Délután teniszeztünk, aztán kicsit rendet raktam itthon, este meg elmentem Sebastianékhoz. A sörüket betöltöttük üvegekbe, én nyomtam rájuk a kupakot. Pár hét, és a végén hozzáadott cukrot szépen megeszi a sörélesztő, a szén-dioxid meg bent marad az üvegben. Julie meg nagyon finom csilit csinált, kukoricalepénnyel.

Görkori

Tegnap elmentünk a Golden Gate parkba görkorcsolyázni Jens-szel, Kimmel (akit nem nagyon bírok egyébként), Ethannel és Kim egy ismerősével. Adam, Alan és Tina közben vásárolni voltak. A görkorizás nagyon jó volt, pár dologtól eltekintve. A beton helyenként egészen rücskös volt, ami nem valami jó, és a terep nem volt vízszintes a legtöbb helyen, ami szintén nem ideális. Ezen felül rettenetesen fújt a szél, és folyton tele ment a szemem homokkal. De a park tényleg nagyon szép, és egészen jól el is fáradtunk.
Este egy Mecks nevű ír sörözőben találkoztunk a többiekkel, ahol Bangers and Mash-t ettem, azaz kb. sült kolbászt krumplipürével. Este nyolc is volt, mire visszaindultunk. Hát, tegnap sem volt szükségem altatóra...

2008. április 19., szombat

További frusztráció a laborban

Tegnap este futottam, és ez végre ismét tényleg futásnak volt nevezhető, és nem vánszorgásnak. A laborban kicsit kiakasztó volt, egész nap próbáltunk mérni, de a nap végére ke lellett vonnunk a következtetést, hogy amíg nem érkezik meg az új tartó, addig semmi értelme. Ez egy tök egyszerű vasdarab, amibe a reaktorunkat fogjuk be. Az első variácót megmagyarázhatatlan okokból alumíniumból csinálták, ami persze 500 fokon elrepedt.

2008. április 17., csütörtök

Morc

Tegnap nem volt időm írni. Most este majdnem éjfélig arról beszélgettünk Tinával, hogy milyen rettenetesen rossz a kommunikáció a laborban. Ennek "szép" példája a tegnapi eset. Jens kapott egy körlevelet, hogy május elsején lesz egy intézeti vacsora, és mondta, hogy biztos lehagytak a listáról, mert nem látott rajta. És valóban, nem is kaptam ilyen levelet. A lényeg, hogy megkérdeztem a titkárnőnket, hogy engem miért nem hívtak meg (persze mentegetőzve, hogy nem akarom meghivatni magam, de hát tényleg nem logikus, hogy miért pont én). Azt mondta, hogy biztos lemaradtam a listáról (na meg Ravi is). Aztán fél perc múlva beviharzott a menedzserünk hozzám, hogy hát így meg úgy, erre a vacsorára csak azok hivatalosak, akiket az ilyen és ilyen ügynökség pénzel, azaz mindenki, kivéve talán 4-5 embert... Mondjuk félig viccesen mondtam, hogy az én fizetésem fele tőlük jön, és csak a másik fele máshonnan. Persze azzal már nem mertem poénkodni, hogy majd csak fél adagot eszem. De az eszem viszont megáll, hogy ez a sok okos menedzser addig nem jut el, hogy az embereket ezzel igenis megbántják, ha egy pusztán könyvelési ok miatt egyeseket (és tényleg nagyon kis százalékot) nem hívnak meg. Mert ez nem az, hogy mondjuk a titkárnők különvacsorája, amire nyilván nem esik rosszul, ha nem kapok meghívót. Hab a tortán, hogy Jim készít egy posztert, amin az elméleti kutatási irányt akarja bemutatni, és ez mondjuk épp majdnem teljes egészében az én munkámat tartalmazza (ez persze "csak" azért van, mert nekem pont volt egy poszterem, amit könnyen át lehetett alakítani, de akkor is). És nem a kajáról van szó (nyilván), hanem a kommunikációmentességről leginkább, mert akár azt is el tudnám képzelni, hogy előre odajön hozzánk a menedzser, és azt mondja, hogy figyeljetek, ez egy hülye helyzet, a támogatók így és így akarják a vacsorát, nem tudunk titeket meghívni, de ne vegyétek a szívetekre. Mert még jó, hogy Jens mondta, mert különben még "viccesebb" lett volna, ha a vacsora napján valaki ártatlanul megkérdezi, hogy na, és akkor mikor induljunk?
Azért jó dolgok is történtek, este elvittem Anat, Yago feleségét és Pablot bevásárolni. Pablo szupercuki kisfiú, csak kicsit szégyenlős.
Ma voltam kicsit a laborban, meg számolgattam, de jelenleg inkább kísérletekre várok. Ja, és meg akartam venni a biciklit, de sajnos a 17"-es női váz geometriája nem stimmel rám. A 19"-es meg már túl magas, úgyhogy férfi vázat veszek. Csak akkor ki kell találni, hogy melyiket...
Este Alehouse, utána Tinával beszélgettem, de ezt már tudjátok.
Ja, és lesz rendes hitelkártyám, hurrá.

2008. április 15., kedd

Fogorvos 2.

Kezdem a végén: futottam, de alig bírtam rávenni magam, és szörnyű csiga is voltam. De a lényeg, hogy voltam. Most már lassan kezdek aggódni a verseny miatt, kicsit hosszabbakat is kéne néha futni, meg nem csak sík terepen...
Aztán voltam megint fogorvosnál, leszedték a fogkövet. Nem az orvos, hanem valami asszisztens. Úgy tűnik, hogy a magyar orvosok másképp definiálják a fogkövet, mert nekem mindig azt mondták, hogy nincs, és ezért nem is szedték le. De ez a nőci rendesen lekapargatta. Ja, és nem ultrahanggal csinálta, hanem kis kaparókkal, ami otthon elavultnak számít. De gondolom ez is vallás kérdése. Ő is mondta, hogy milyen jók a fogaim, meg hogy milyen jó páciens vagyok. Gondolom persze mindenki nagyon jó páciens, aki nem harapja le a kezét. A végén a recepciós odanyomott az orrom alá egy borítékot, hogy akkor küldheti-e Dr. Lunak. Azt se tudom, hogy ki az a Dr. Lu. Ő venné ki a bölcsességfogamat. Jó vicc. Ezeknek ez a fixaideájuk (na meg persze pénzt is kapnak érte). Pedig tegnap mondta az orvos, hogy nem nyomja a többi fogat, maximum a tisztítás miatt lehetne kivenni, na meg mivel csak fent van, ezért nem rág a fog. De pl. Giovanninak négy egészséges bölcsességfoga van, és neki is mindig ki akarják szedni...
Bent van egy kis lappangó balhé, a technikusunk már hetek óta nincs bent. Rossz vége lesz szerintem a dolognak. Csak érdekes, hogy sosincs róla nyíltan szó, csak Ravival meg Giovannival szoktunk ezen nyammogni, hogy mi ez és hogy mi lesz.
A képen a kalifoniai pipacs látható, mindenfelé virágzik. Mindenkinek kellemes fogselymezést kívánok estére!

2008. április 14., hétfő

Fogorvos

Ma reggel elmentem a fogorvoshoz. Ez volt életem eddigi legmegnyugtatóbb vizitje, annak ellenére, hogy felfedezett 1-2 kisebb lukat. Egy kamerával végigment a fogaimon és a képet én is láthattam egy monitoron. Ez elég hasznos szerintem, az ember tökéletesen látja, hogy mi a helyzet. Holnapra kaptam időpontot tisztításra, egy hónap múlva meg betöm pár kis lukat. Az orvos is nagyon szimpatikus volt egyébként, nem a pénzre ment rá -- legalábbis nem feltűnően. Meg valahogy itt megbízom a fogorvosokban; az egész ország fogmániában ég egyébként is. Úton-útfélen fogfehérítést, fogszabályzót stb. hirdetnek.
A nap egyébként lassan haladó programozással telt. A tegnapi biciklizés, a napsütés és az allergia eléggé kiszívta az erőmet, futni csak holnap megyek. Egyébként döbbenetes, hogy a tegnapi kánikula után ma mekkorát esett a hőmérséklet.
Még tegnap egy nagyon érdekes természetfilmet néztünk, amiben a legviccesebb egy pipraféle volt (elnézést ha nem ez a helyes név, én a Wikipédiából néztem ki). A lényeg, hogy a madár másodpercenként 100-szor rezegtetve a szárnyát (a kolibri 50-60-at tud) összedörzsöli a tollait, és így ad ki egy nagyon vicces hangot. Itt van egy videó, meg itt lassítva.

Ismét Lake del Valle

Tegnap megismételtünk egy tavalyi bicikliutat: elmentünk a Lake del Valle-hoz páran. Valamiért megint egy ugyanolyan napot fogtunk ki, mint annak idején, ezer fok volt és tűző napsütés. Julie biciklijével mentem, ami mondjuk túl nagy nekem, de legalább van rajta elég sebesség. A tóba nem mentem be, mert még nagyon hideg volt a víz. Délután négyre értünk vissza, teljesen kifacsarva, de utána pár órával azért nagyon jó érzés volt, hogy megcsináltuk. Ez volt a keresztedzés a futóversenyre.

2008. április 12., szombat

Nyár!

Egyrészt őrült nyár van, ami jó, másrészt előjött az allergiám, ami kevésbé. Tegnap voltam fodrásznál, mert már nagyon megnőtt a hajam, de ugyanolyat vágattam, mint volt. Ma krumplistésztát csináltam edébre, ízlett Jens-nek, pedig először nem is értette, hogy hogyan lehet ezt megenni. Mondjuk kicsit túl sok paprikát tettem bele, de azért finom lett. Aztán elmentem Julie-hoz, hogy elkérjem a biciklijét holnapra. Az én biciklim még sajnos nem érkezett meg a boltba, pedig már nagyon azzal akartam volna menni. Most meg futottam, javítottam az időmön (10'16''/mi), de csak 40 percet bírtam, mert szerintem az allergia is kicsit lenyomott, plusz rövdgatyában mentem, és nagyon kidörzsölődött a combom... A profi futók be szokták ott krémezni, de nekem majd megteszi egy alkalmasabb nadrág is. Most meg mindjárt megyünk az Alehouseba, mert Adam haverja ma érkezik -- holnap vele megyünk biciklizni.

2008. április 10., csütörtök

W2

Aztamindenit, most én is elcsodálkoztam, hogy mennyire webkettes lettem. A tegnapi futásomat csak olyan mezítlábasan, print screen segítségével tettem fel. Na de mostantól... Látjátok azt a kis ablakot jobbra? Ez most már egy valódi, aktív kis ablak, ami majd mindig mutatja, hogy mikor, mennyit futottam. Ma egyébkén Julie-ékkal mentem, és alternálva futottunk és sétáltunk, innen a rossz idő. De sokkal jobban bírtam, mint ők. Én, mint jó futó, jó vicc. :)
Tegnap este az itteni Megasztárt néztem, ami az eredeti angol Pop Idol itteni franchise-a, az American Idol. Még nincs vége, de tegnap egy jótékonysági estet csináltak. A show-t a Los Angeles-i Kodak Színházból közvetítették. A legviccesebb Robin Williams volt, aki az orosz megasztárgyőztesnek öltözött be. Teljesen európai (kontinentális) humort nyomott.
Ma reggel végre elküldtem a bírálatot a cikkre, elküldtem az abstractomat a konferenciára, a többi időmet meg a laborban töltöttem. Kitaláltuk Ravival, hogy tudunk jó H2O2 gázelegyet csinálni. (Ha valakit érdekel, homokkal kevert karbamid hidrogén-peroxidot melegítgettünk, csak előtte az egészet le kellett vákuumozni, nem tudom, hogy mi lesz belőle...)
Most meg éhenhalok (így futás után), megyek az Alehouse-ba.

2008. április 9., szerda

3. és 10.

Ma volt az ún. All Hand Postdoc Meeting, ahol videokonferenciás kapcsolattal Új-Mexikóval az összes posztdok összegyűlt. Elmondták, hogy mik történtek az utóbbi egy évben, milyen kurzusokat indítottak nekünk (pl. a cikkírási tanfolyamot, amit egyszer írtam), mi a jelenlegi helyzetünk, mik a lehetőségek stb. Egész hasznos volt. Azt is megtudtuk, hogy a The Scientist c. magazin felmérése alapján a Dinnyelab a 3., ill. a 10. legjobb hely a posztdokok saját értékelése szerint (3. Új-Mexikó, 10. Kalifornia, amire Craig mondta, hogy naná, ugyanannyi a fizetésük, az árak viszont fele akkorák, mint itt).
Ma megvettük a repülőjegyet Manchesterbe Ravival. Ugyanazzal a géppel megyünk, mint Craig. Ma egy cikket olvastam, amit bírálnom kell. Szuper munka, csak hulla unalmas volt olvasni. De végre a végére jutottam.
Este elmentem futni, majdnem megvolt az 1 óra. Az ábra a sebességet ábrázolja. A futás közepefelé eléggé beállt a bal vádlimban egy izom, szinte csak trappolva bírtam futni. Kíváncsi voltam, hogy elmúlik-e magától. Elmúlt. Ennek a nyoma jól látszik a grafikonon.

Kártyák

Most rohanok, mert el fogok késni. Mindenesetre tegnap nagyon jó volt. Egyrészt elvittük Jens-szel az újakat ebédelni, nagyon jót beszélgettünk. Alexander (francia, őt már ismerjük, de még nem volt ilyen ebéden) ki akart venni pénzt a bankból, elnyelte a kártyáját az automata. Bement a bankba, ahol egy kedves mosoly kíséretében félbevágták a hitelkártyát... Aztán persze minden megoldódott, csak szegénykét kicsit lesokkolta az eset (máj pön námböhr, hihi). Este meg Sebastian zöldkártyabulija volt. A zöldkártya nem is zöld, de egész jól néz ki. Mostanában mindenki a zöldkártyáról beszél. Mostanában én is gondolkodom rajta. Ennél jobb esélyem úgysem lesz rá, és akármit is csinálok később, lesz egy munkavállalóim az USA-ban, soha többé nem kell semmilyen vízum... Viszont egy rakás pénz (min. $5000), és ha az ember nem használja, akkor tök felesleges pénzkidobás. Na de most már tényleg mennem kell.

2008. április 7., hétfő

Megkezdődött a pókszezon...

Ma este kiakadtam, mert egy akkora nagy pók volt a falamon... Át kellett hívnom Jens-t, hogy ölje meg. Most nem bírok rendesen lenni, folyton a plafont nézem. Tényleg nincs sok fóbiám, de azt hiszem, hogy arachnofóbiám az van. Épp az előbb rendeltem pókcsapdát az amazonon. Csak nem akarom majd tudni, hogy kik kötnek ki benne...
Voltunk futni, megint 40 percet. Legközelebb jön az 1 óra. Egyre jobban bírom, de azért még mindig nagyon lassú vagyok.

SFMOMA 3

Tegnap megint elmentünk SF-ba, mert teljesen városhiányom volt. Livermore tényleg kisváros, és ahányszor mondom valakinek, aki mondjuk Berkeley-ban lakik, hogy hol lakom, az illető felhúzza a szemöldökét, sóhajt egyet, és azt mondja, hogy "my dear", hogy bírsz ott lakni. Persze bírok, és azért én is tudom, hogy milyen egy nagyváros. Nekem sem tetszett annyira elsőre ez az egész, de mindenben van valami jó... Legalább annyi, hogy ha majd egyszer később valaki azt fogja nekem mondani, hogy egy kis, unalmas városban lakik, akkor én nem fogom felhúzni a szemöldökömet, és egy sóhajtás kíséretében azt mondani, hogy "my dear", hogy bírsz ott lakni.
Ismét elmentünk a Modern Művészetek Múzeumába (SFMOMA), most voltam ott harmadszorra. Az állandó kiállítást már szinte fejből tudom, de volt megint fotókiállítás, meg vicces-érdekes videóinstallációk. Utána a Yerba Buena Gardens-ben ücsörögtünk meg napoztunk (mert ismét szuper időt fogtunk ki). Utána sétáltunk egy kört, elmentünk a városházához, de sajnos vasárnap zárva. Így csak kívülről néztük meg, a mögötte lévő operaházzal és koncertteremmel egyetemben. Miután kikeveredtünk a dzsumbujból -- minden második ember őrült volt -- elmentünk egy spanyol étterem-sörözőbe. Ettünk egy kis tapas-t, és közben megnéztük a flamenco előadást, ami nagyon jó volt, sőt, autentikusnak tűnt. Jó volt egy kicsit mást csinálni, mint általában...
Este hazabartoztunk, még kicsit dolgoztam, aztán alvás.

2008. április 5., szombat

Bicikli???

Tegnap sokáig voltam bent, azt hiszem, hogy kezdek a végére jutni a dolgoknak. Persze vannak újabbak. Ravi kitalálta, hogy ő olyan jól áll a kísérletekkel, hogy most szeretne modellezni. Hm. Egyrészt ez nem fair, mert én nyilván hátrányban vagyok, hiszen addig nem tudok elkezdeni semmit, amíg nincsenek adatok. Másrészt meg kíváncsi leszek, hogy fog neki menni. Nekem kéne betanítanom, de azt hiszem, hogy majd adok neki cikkeket olvasni kezdetnek.
Este elmentem kicsit görkorcsolyázni. Jó nagy nosztalgiám lett, eszembe jutottak a hősök téri (vagy terei?) görkorcsolyázások. Aztán elmentünk vásárolni, vettem kefirt (a Trade Joe's-ban lehet kapni), utána meg menéztünk egy filmet. Ezen kívül átnéztük Jens-szel az adópapírjaimat. Minden O.K.-nak tűnik, már csak nyomtatni kell és kész. Szerintem itt az adózás is olyan, mint a vásárlás, azt látod, hogy mennyit takarítasz meg/kapsz vissza, nem azt, hogy mennyit fizetsz.
A szombat egészen jól telt eddig. Reggel elmentem futni, de előtte kalibráltam a kis kütyümet, és hát kiderült, hogy a családi hagyományoknál azért lassabb vagyok, legalábbis egyelőre a 7 perces km-hez állok közelebb (a 6 felől azért). Ma is a hosszabb távot futottam (kb. 6 km), de máris sokkal jobban ment, mint elsőre, és a hátamat sem éreztem a végére.
Utána jött egy kis ügyintézés, bank, ahol lekötöttem ismét egy adag pénzt, bár a kamatok jelenleg a béka feneke alatt vannak, aztán posta, utána thai étterem. Aztán elmentünk biciklit nézni, mert akarok egy mountain bike-ot. Találtunk is egy egészen jót, ami nem túl drága, inkább alapkategóriás, de azért jó minőség és a fontos dolgok (24 sebesség, első felfüggesztés) már megvannak rajta, ráadásul női. Jövő hétre rendelnek eggyel nagyobb méretet, mert ami a boltban volt, az túl kicsi. Addig még nézegetem az internetet, hátha találok valami jobb ajánlatot. Yu, a japán lány vett egy biciklit, és teljesen be van pörögve, hogy menjünk.
Aztán beugrottunk a könyvtárba kicsit, végül pedig egy óriási délutáni szunyókálás következett. Most meg most van, azóta nem történt semmi.

2008. április 4., péntek

40 perc

Tegnap jó sokat számoltam, ábrázoltam, elemeztem, a végére jól elfáradtam. Aztán a másik hír, hogy egy kicsit elkezdtem fogyókúrázni, talán a futás is könnyebb lesz úgy. Egyébként tegnap 40 percet futottunk Jens-szel, és a kütyüm szerint 4.5 mérföldet (azaz 9 perc/mérföld = 6 perc/km), de ez kicsit túl jól hangzik, majd kalibrálnom kell. Este Alehouse, de nem ittam semmit, mert még emlékszem a szombati rosszullétre...

2008. április 2., szerda

Fogröntgen

Ma először is eldőlt, hogy megyek Manchesterbe. Hurrá. Másodszor meg kaptam értesítőt a montreali konferenciáról, hogy oda is mehetek. Idén ez a két konferencia van/lesz, mind a kettőt nagyon várom. Az angliai jó lesz, mert egy csomó emberrel találkozom, akiket ismerek, magyarok, leedsiek stb. A montrealin is lesz pár magyar, de ott talán az lesz a legjobb, hogy szinte mindenki megy tőlünk.
Este elmentünk Jens-szel Berkeley-be felvenni a fogröntgenemet, amit otthonról hozott ide Anna, a család barátja -- bár én most találkoztam vele először. Nagyon kedves volt, kicsit maradtunk nála beszélgetni, aztán meg elmentünk egy mediterrán étterembe. Most éppen kidurranok... Holnap ismét futónap lesz.

2008. április 1., kedd

Április elseje

Ma volt április elseje. A Google egy igazán vicces dolgot csinált, nekem csak kb. fél perc után esett le, hogy ez vicc, a legtöbb embernek meg le se esett... Azt írták, hogy az új szolgáltatásukkal vissza tudnak dátumozni e-maileket, sőt, olvasottá is tudják tenni. Ha pl. elfelejtetted valakinek a születésnapját, vagy lekéstél egy határidőt... Mondjuk ez alapján (is) jöttem rá, mert ez egyszerűen abszurd lenne. De tényleg jó poén.
Ma csak kicsit futottam (tegnap rendesen), aztán a konditeremben gyalogoltam, meg súlyzóztam. Nem ártana, ha kicsit rákattannék a sportra.
Júliusban lesz egy koferencia Manchesterben, és sok bonyodalom után ma úgy tűnt, hogy mehetek rá. De holnap derül ki véglegesen.
Ma este/éjjel az adóbevallásomat csináltam. Kapok vissza jó sok pénzt, meg idén mindenki kap $600-t pluszba az államtól -- választási év van, ilyenkor itt is szeretnek osztogatni.
Végül pedig a képen az epreim jelenlegi állapota tekinthető meg.

Labirintus

Tegnap valamiért stresszeltem. De azért egész jól haladunk a munkával.
Este megnéztem a Pán labirintusa c. filmet, megrendeltem a dvd-t, mert sehol sem lehetett egyébként megszerezni. De mivel egy dvd olcsóbb, mint két mozijegy... Nagyon tetszett a film, nézzétek meg!
Itt szoktam reggelente elbiciklizni, jobbra pedig egy gördeszkás-biciklis játszótér van:

View Larger Map