Észak-Livermore

Ma sokáig aludtam, reggel internetezgettem, olvastam. Délután elmentünk biciklizni, Észak-Livermore-ba, az autópályán túl, ahol a kismalac... Szóval nagy kirándulás volt. :-) De láttunk szép házakat.

Autómosás

Tegnap délelőtt lemostam az autót, mert már nagyon mocskos volt. Mióta megvettem, most mostam le először, de olyan jó volt (meg olyan jól néz ki most a kocsi), hogy gyakrabban fogom. Van egy kézimosó, és ott. Lehet mindenféle programot választani, nagynyomású szappanos víz, öblítés, ilyenek. Nagyon szépen sütött a nap, úgyhogy nem volt baj, hogy kicsit vizes lettem. Belül is kitakarítottam, kiporszívóztam, bár ott inkább csak poros volt.
Este elmentünk moziba, egy szörnyű unalmas filmet láttunk, pedig azt hittem, hogy jó lesz. Utána átmentünk Pleasantonba, ahol beültünk egy pubba, ahol élőzene ment. Nagyon profik voltak, mindenféle blues meg rock and roll számokat játszottak. Sokan táncoltak is, a közönség teljesen vegyes volt.

WC, opera stb.

Reggel elmentem a DMV-be, hogy végre szerezzek matricát az autóra. Kiderült, hogy a díler nem is fizette be a regisztrációs díjat, de hagytam az egészet a fenébe, mert csak $17 és nem volt kedvem telefonálgatni, újra odamenni, várni stb. A regisztrációs papír meg egy salátapapír, azt hittem, hogy majd kapok egy kártyát... Nem lehet valami nehéz hamisítani, viszont $17-ért nem éri meg. Lehet, hogy inkább az igazi csalók felderítésére költik a pénzt és nem a kártyagyártásra? Bár lehet, hogy csak simán béna a rendszer.
Ma jött egy körlevél, hogy az intézet környékén találtak nyugat-nílusi vírussal (West Nile virus) fertőzött szúnyogokat, illetve ezt még azért ellenőrzik. Mindenesetre engem még mióta itt vagyok, egyszer sem csípett meg szúnyog (lekopogtam), és elolvastam a Wikipédián, szóval csak nagyon ritkán halálos, inkább csak egy nagyon durva vírusfertőzés. Na, de ezt szinte csak az érdekesség kedvéért írtam le, ez olyan, mint hogy nálunk meg mérgezett volt az ételadalék. Komolyan, ne aggódjatok (vagy inkább töröljem ki ezt a bekezdést?!?!). Érdekes egyébként, mert a fertőzés a madarakat támadja meg leginkább (ez nem a madárinfluenza, csak a félreértések elkerülése végett). Európában az a mázli, hogy kétféle szúnyogpopuláció él: az egyik az emlősőket szereti, a másik a madarakat. Amerikában viszont a szúnyogok 40%-a valami hibrid, ami mindkettőt szereti, ezért juthat át emberre csípéssel.
Mostanában a kocsiban klasszikus adót hallgatok (ma reggel Dohnányi ment). Csak az a fura, hogy a reklámok tök ugyanolyanok, mint a könnyűzenei adón. Erről az jut eszembe, hogy végülis operába is lehet menni farmerban és baseballsapkában.
Meg amit már régóta akartam írni (vagy már írtam?): utálom a WC-t az intézetben. A két fülkének csak egy egyszerű lap az ajtaja, illetve az elválasztó panel is ilyen, kb. kétcentis hézagokkal (értsd: ki és belátni, ha az ember akar), és a földön meg majdnem térdig meg van az egész emelve. Érdekes, hogy sose találkozom szinte senkivel a mosdóban szemtől szemben, legalábbis mintha mindenki azt játszaná (beleértve engem, de lehet, hogy csak én csinálom ezt), hogy ha épp bent van egy fülkében, és bejön valaki, akkor gyorsan kislisszol az illető. Sokkal jobb másodiknak érkezni, mint elsőnek. De tényleg szörnyű! A férfiaknál meg ráadásul a piszoár a fülkék előtt van, így akik épp a piszoárnál vannak, azok azon gondolkodhatnak, hogy most épp ki nézi őket hátulról (ezt már több fiú is mondta, nem saját tapasztalat :-).
Más nincs.

Vrittika

Ma Ravival szereltük a pumpát, de még nincs kész. Dolgozgattam, próbálom kitalálni, hogy mit mérjünk. Este átmentem Ravihoz meglátogatni a kisbabát, Vrittikát. Nagyon aranyos, olyan, mint egy kis béka, mint minden kéthetes kisbaba. :-) A homlokán van egy piros folt, a szüléstől, de ez el fog múlni, meg a hátán is egy zöldes fekete, de az sem marad meg persze. Jó sok haja van, fekete, és kicsit szőrös, de a szőrök majd kihullanak. De tényleg szép kis baba, elég nyugodt és már tud mosolyogni is. Ravi nagyon büszkének tűnik. A felesége meg elég jól van azt hiszem, csak néha leesik a vérnyomása.

Mindenféle kis ügyek

Ma egész nap frusztrálódtam, nem jutottam semmire. Viszont kiderítettem, hogy az autóregisztrációmat valószínűleg rossz címre küldték (annyiban vagyok hibás, hogy még néha véletlen az egyest kis kalappal írom, mint ahogy otthon tanítják, és ezt szeretik hetesnek nézni; itt az egyes csak egy függőleges vonal, ami szerintem azért hülyeség, mert tuti össze lehet keverni az I-vel). Szóval pénteken megyek Pleasantonba a DMV-be a regisztrációért. Már úgyis rég jártam abban az irodában, szinte már hiányzik is.
A másik, hogy az internet előfizetésem az első hat hónapban $33 volt, és úgy tudtam, hogy utána megemelik $45-re. De most úgy tűnt, hogy $62-re emelték meg. Ma cseteltem az ügyintézővel (nagyon praktikus, interneten lehet csetelni), és kiderítette, hogy csak akkor lenne $45, ha előfizetnék a TV-re is (nincs tévékeszülékem egyébként). Rutinos amerikaiként megkérdeztem, hogy akkor mennyi lenne a kedvezményes internet és a TV együtt. Kiderült, hogy együtt olcsóbb, mint $62. Szuper. Erre a csaj kijelentette, hogy egyébként meg azért hogy ilyen rendes vagyok, hogy előfizetek a TV-re megajándékoz további hat hónap $33-os internettel, így összeségében(!) fogok $48-t fizetni. Na, erre varrj gombot.
Este kaptam egy felszólítást, hogy nem fizettem szeptemberi lakbért, de ez valami félreértés lesz, mert megnéztem, és fizettem. Holnap tisztázom magam.
Este elmentünk a könyvtárba egy Yosemite-ről szóló előadásra, érdekes volt, meg az is, hogy milyen sokat járnak könyvtárba itt, és milyen sokan mennek el az ilyen kis előadásokra. A fickó a könyvéről beszélt, amiben a Yosemite-ben történt baleseteket taglalja. Gyönyörű képeket mutatott, és azt is megtudtam, hogy mi a teendő villámlás esetén.
Tudtátok, hogy azt, hogy mindenki 6 kézfogásra van egymástól először Karinthy írta le egy novellájában és ott azt írta, hogy 5? Nem fantasztikus?

Van pumpa

Ma Raviék beraktak egy új pumpát. Azt hittük, hogy a diafragma pumpa (ha így mondják magyarul is...) romlott el, de kiderült, hogy nem, hanem a turbo... Mondjuk ezeket tényleg nem nagyon lehet szerelni, de persze otthon tuti azért valaki nekiállna. Holnap talán már tudunk elegyet csinálni, és csütörtökön mérni. Az a rossz, hogy persze nem rohanunk sehova, minden mehet a maga kis tempójában, kivéve, hogy 2 hét múlva valószínűleg nekem kell majd előadást tartanom (még Craiggel nem döntöttük el, hogy ő vagy én, de logikusabb lenne, hogy én), és nem valami hálás feladat kevés eredményről előadni.
Este futottam. Valami fejlesztést kell bevezetnem, mert a végigzötykölődés a szokásos kis körömön már nem fáraszt le igazán. Vagy két kör kell, vagy gyorsítani kéne. Mondjuk inkább az utóbbi.

Pumpa sincs...

Tegnap (vasárnap) bementem még dolgozni, de sikerült végül befejezni a konferenciára a cikket. Nem lett nagy durranás, de ez csak egy kis helyi konferencia, a montreáli Combustion Symposiumra kell majd az "igazit" beadni. Remélhetőleg addigra készen lesz a cella és lesz értelmes mérés. Ma akartam elegyeket csinálni, de kiderült, hogy a pumpánk elromlott. Nem hiszem el! Ez azt jelenti, hogy semmit sem tudunk csinálni! Kicsit ki vagyok akadva. Persze lesz új pumpa, de mikor? Minden ezer évig tart, és szerelni persze senki nem szerel meg semmit...
Ma nem ebédeltem, mert reggel Ravi kislányát ünnepeltük, és olyan édes volt a süti, hogy egész napra elment a kedvem az evéstől.
Este elmentem futni.

Quality time

Azt mondják a rádióban, hogy kimutatták, hogy azokban a családokban, ahol beszélgetnek, meg ahol együtt töltenek időt (quality time), a gyerekek jobban teljesítenek az iskolában, a felnőttek egészségesebbek stb. Micsoda csoda (bár most belegondolva igazából ezt elég nehéz lehet kimutatni, mert ahol ez van, az már eleve egy bizonyos szint). De mindegy, a lényeg, hogy hamarosan lesz a családi vacsora nap, és ennek örömére ajánlják, hogy itt és itt vegyél kaját. Ahh.
A Chemistry Worldben írtak egy weboldalról, nagyon vicces: http://www.acme.com/jef/singing_science/
Gyerekeknek írtak tudományos szövegű dalokat még az ötvenes-hatvanas években.
Ma egyébként dolgoztam, de nem jutottam sokra sajnos... Meg voltam vásárolni, főztem. Az articsókát megpároltam, de nem lett igazán jó, azt hiszem nem annyira szeretem az ízét, és egy egész articsóka az elég sok.
Reggel akartam futni, de zuhogott az eső egész délelőtt. Azt hiszem, hogy most lett vége teljesen a nyárnak, amikor ugyanis egyszer sem esett.

Speech recognition

Ma legyártottam egy nagy adag számot, sokféle modellel, és hát érdekesek a számok... Na mindegy, kicsit gyorsan kéne eredményt felmutatni, kicsit reménytelen, majd lesz valami.
Most este a laptopomal szórakoztam. Hihetetlen, van benne beszédfelismerés, mindjárt idediktálok valamit. Íme (persze csak angolul lehet):
Hello everyone,
My laptop is amazing. It obeys my words, I can even switch it off without touching it. This is truly the 21st century. However, it is not perfect, as well as my pronunciation. The two make dictation a little bit slow.
Szóval ez eltartott most egy ideig, de akkor is!!! És micsoda szuper élmény lehet annak, aki mondjuk nem tud írni! Mármint sérülés miatt, vagy ilyesmi.
Próbálom felfedezni a gépemet, szerintem még van rajta egy-két ínyencség.

Hajtás

Ma is ráhajtottam, csak még azért hiányzik egy és más, pl. meg kéne szereznem egy file-t... Mindegy, egész jól haladok, szerintem hétfőre meg is lesz, amit akarunk. De egyébként jó, mert most érzem először, hogy Craiggel dolgozom, leginkább azért, mert eddig nem volt mit. Szerintem jól megértjük egymást, teljesen normális.
A többi posztdok is ezen a konferenciacikken görcsöl, bár szerintem a legtöbben ha nem is sokkal, de jobban állnak, mint mi. És valószínűleg én fogom tartani az előadást. Mondjuk addigra már meglesz minden.
Sokáig voltam, utána meg elmentünk sörözni, most meg bedőlök az ágyba. Éhes voltam nagyon, de ez a burger kicsit meg fogja feküdni a gyomromat, az tuti, és ma még futni sem tudtam elmenni.

Hideg

Ma ezerrel dolgoztam, péntekre készen kell lennie pár számolásnak, és még sehogy sem állok vele. Mondjuk egy kicsit azért, mert a mérések csak mostanra lettek meg. És senki sincs bent továbbra sem, kicsit magamra hagyva érzem magam.
Nagyon hideg van, Angliában melegebb volt. Fúj a szél, alig bírtam hazajönni. Este elmentem futni azért, de korábban, mint tegnap. Utána még dolgoztam.

Laborvizit

Ma reggel volt osztályértekezlet (tudom, hogy ez a kifejezés szörnyen hangzik, de hát a department meeting az ez). Anglia után érdekes volt a kontraszt. Most látom, hogy mi a különbség az amerikai és az európai szervezés között. Az amerikaiak mindent elmagyaráznak, hogy legyenek célok, milyen célok (goal setting), milyen határidővel, csomó rövidítés, és a manager mindig a mátrixról beszél. Az európai módi sokkal inkább valahogyan az emberekből spontán épülő szerveződésen alapszik. Persze nyilván a Leeds-Dinnyelabor összehasonlítást eléggé torzítja, hogy ez ráadásul nem is egy egyetem, hanem egy cég.
Ma meghalt az mp3 lejátszóm, de persze megtaláltam az interneten, hogy hogyan kell resetelni. Szóval mégsem halt meg.
Ma vicces volt. Tegnap Giovanni 3 órán keresztül várta a laborban az igazgatót, aki körbenézett volna elvileg, de nem jött. Ma leugrottam a laborba egy file-ért, és pont akkor jöttek... Tudtam, hogy ellenőriznek mindenfélét, de gőzöm sem volt, hogy mit kell mondani, mit kell takargatni, vagy egyáltalán. De végül nem volt semmi gond. Ja, igen, senki sincs bent egyébként, mert Len konferencián van, Craig most jött csak haza, Ravi meg babázik.
Volt ma egy nagyon jó előadás, a nevadai egyetemről. Őrület, hogy egy ilyen "noname" egyetemen is milyen színvonalú kutatások mennek...
Este elmentem futni, de majdnem túl későn, egyre korábban megy le a nap. Vagy korábban kell hazajönnöm, vagy pedig valakivel futni, mert a parkban azt hiszem sikerült megdöntenem a rekordomat. Nem mintha itt bármi is lenne, de olyan hülye érzés mégiscsak.

Kerékvágás

Reggel visszavittem a bérelt autót (egy Mitsubishi Galant volt egyébként, egy nagy dög, de csendes és nagyon kénylemes). Bent mindenki kérdezte, hogy milyen volt a konferencia, meséltem. Ravinak megszületett a kislánya (ezt már kint is tudtam), és ma csak délután ugrott be 1-2 órára. Nagyon boldognak tűnt, szerintem még nem érzi a fáradtságot. :-) Küldött fotókat, szép a kislánya.
Elrendeztem a holmijaimat, írtam köszönőleveleket Leedsbe, és megírtam a listát, hogy miket kell csinálnom. Jövő hétig be kell küldeni egy kétoldalas kivonatot, amiből még semmi sincsen meg.
A hűtőm teljesne üres volt, este elmentem vásárolni, utána pedig kivasaltam a ruháimat.
Egyébként kicsit hazatérés érzésem van, minden a megszokott.
A képeket kicsit kiválogattam (Papa kritikája nyomán), de a kirándulós képekből nagyon nehéz választani. Annyira szépek voltak a felhők, meg a hegyek...

Megahosszú angol beszámoló 2. -- Dales és York

Csütörtökön nem sokat csináltunk, volt egy kis malőr a poszterrel (otthagytuk a szálláson, de meglett), meg nekem muszáj volt aludnom egy kicsit. Majdnem elszúrtuk az autóbérlést, de végül kimentünk a reptérre, és ott kaptunk egy Ford Focust. A vezetés halmozottan nehéz volt:
- baloldali közlekedés
- baloldali kormány (nem is olyan egyszerű jobb kézzel kormányozni, miközben az ember ballal vált, akaratlanul is rángattam kicsit a kormányt közben)
- sebességváltós autó (ugye itt automatám van)
- csupa amerikai szemmel agresszív sofőr
- irtó keskeny sávok
Na, de mindezek ellenére jól ment, tényleg nem nagy szám.
Másnap elmentünk a kirándulásra a Yorkshire Dales-be. Eredetileg az volt a cél, hogy megcsináljuk a Three Peaks túrát, ami 40 km. Egy kicsit elkalkuláltuk az utazást, ezért csak fél 9-kor tudtunk elindulni a túraútvonalon, és a navigáció is kicsit nehezebb volt, mint gondoltunk. És mivel nem tudtuk, hogy mire számítsunk, és nem akartunk sötétben ismeretlen terepen kóvályogni, inkább csak 2 csúcsot csináltunk meg, és "csak" 32 km-t mentünk. Utólag láttuk, hogy meg tudtuk volna csinálni... Majd legközelebb... De ettől függetlenül gyönyörű volt minden, bárányok, zöld fű, és emberek, akik itt élnek.
Másnap elmentünk Yorkba, ahol sétálgattunk (szép volt az idő), és bementünk a Minsterbe. Itt egy nagyon angol bácsi mesélt a templomról, szerintem az összes kövéről tudna mondani valamit. A templom a fantasztikus üvegablakai és a templom mérete miatt kiemelkedő. Olyan érdekességeket tudtunk meg az angol történelemből, hogy pl. 1100 és 1300 között a yorki és a canterbury-i érsek folyamatosan utálta egymást, mert nem tudták eldönteni, hogy ki a rangidős. Aztán vegül az lett, hogy a yorki érsek az Archbishop of England, a canterbury-i pedig a Archbishop of All England. Ezek is elszórakoztak... Aztán nagyon vicces volt. Egyszer egyrészt kérdeztem valamit, meg a nyakunkban lógott a fényképező, és ráadásul amikor a fickó arról mesélt, hogy az egyik üvegablakot a NASA technológiájával mentették meg egy tűzeset után, akkor felcsillant a szemünk. Persze nem azért, mert USA, hanem mert szeretjük az ilyen tudományos érdekességeket. Na, kiderült, hogy az ürge azt hitte, hogy amerikaiak vagyunk. Azt mondta, hogy amerikai akcentust detektált... Ezek szerint elillant a jó kis angol akcentusom... :-)
York után elmentünk Scarborough-ba, ami egy tengerpari üdülőváros várral. Itt sétálgattunk, meg ettünk egy fish and chipset.
Itt van pár kép meg itt.
Nemrég érkeztem, regenerálódom.

Megahosszú angol beszámoló 1. -- A konferencia

Az egész úgy indult, hogy Amszterdamban ki tudtam menni a városba 3-4 órára, és kaptam egy rendes kis kultúrsokkot. Hát igen, Livermore után belecsöppeni a holland forgatagba, csupa szépen felöltözött ember, van Gogh, sajt, csatornák, biciklik, stílus, szóval nagy volt a kontraszt.
Leedsbe 4 körül érkeztem, Feri kijött a reptérre elém. A Devonshire Hallban laktunk, ahonnan rögtön indultunk is Pillinghez. Csomóan már ott voltak, sok emberrel beszélgettem, finom volt a kaja, minden tökéletes. Egyébként az egész konferenciáról csak szuperlativuszokban tudok beszélni. Roberto (annak idején ő is volt Leedsben) meg mi maradtunk utoljára. Pilling félelmetes, hogy amellett, hogy mekkora professzor egyáltalán nem megközelíthetetlen, sőt.
Hétfőn és kedden ment a konferencia hivatalos programja, a legtöbb előadás nagyon jó volt. Találkoztam az aktuális hőseimmel (a nagy fejekkel, akik azt csinálják, amit én is), mindenki szuper kedves volt, értelmes stb. Sokat tanultam közben, bár a jetlag kicsit azért betett néha. Hétfő este volt a Pilling tiszteletére rendezett vacsora, beszéddel, kiskori fotókkal. Ott voltak a gyerekei is. Egyébként nemrég született unokája.
Hát igen, ezek az emberek már 18 éves koruk óta ismerik egymást, együtt kriketteztek Oxfordban és Cambridge-ben. Ez egy család, egy kultúra, egy közösség, de szerencsére nyitottak és nem lehetetlen közéjük férkőzni. Miután vége lett a bulinak, egy amerikai sráccal (ott van most Pillingnél, nagyon-nagyon okos egyébként, de vannak vicces-furcsa dolgai) és egy oxfordi proffal beszélgettünk Ferivel hajnali egyig. Hát igen. Ez is olyan, hogy egy ideig viccelődtünk (azért mindez jópár pohár bor után történt), de a végén csak a tudományról esett szó. Ismét elképzeltem, hogy milyen lehet ezeken a helyeken... Biztos vagyok benne hogy nem egy nagy ötlet született a pubban (mint pl. állítólag a DNS szerkezete).
A szerda volt a legjobb, akkor reggeltől délután ötig workshop volt. Azért volt jó, mert nem igazi előadások voltak, hanem beszélgetések. Egy csomó izgalmas dolog előjött, amihez nekem is közöm van, teljesen lelkes lettem és vagyok.
Mikor vége lett, Mark körbevezetett bennünket a laborban, teljesen el voltam ájulva, hogy milyen kedves volt (nem mindig az). Este elmentünk egy indiai étterembe. Tényleg nagy a különbség az amerikai indiai és az engol között: az utóbbi sokkal csípősebb.

Nagy utazás

Mi is volt ma... Semmi azt hiszem, nem nagyon tudtam mit csinálni, így leginkább cikkeket olvastam. Felvettem a bérelt autót, amivel holnap a reptérre megyek, megint egy Chevy Malibut kaptam, na nem mintha unnám. A saját kocsimat az intézetben hagytam. Ravi kislánya még mindig nem született meg, ha hétfőig nem indul be a szülés, akkor mesterségesen fogják beindítani. Az este kicsit lapos, pakolgatok, zenét hallgatok, mostam, de leginkább olyan furcsa hangulatom van. Remélem hogy holnapra elmúlik. Még el kell mennem a postára meg a könyvtárba majd, hajat mosni, utolsó simítások a csomagon -- csak a posztert nehogy itthon hagyjam! Aztán reptér. Az a rossz, hogy a gép 3-kor indul, de ehhez már délben el kell indulnom. Utána 10 óra repülés, Amszterdamban átszállás. De ott lesz 6(!) órám. Ha nem késik semmi, akkor megpróbálok bemenni a városba sétálni egyet, már egyszer csináltam ilyet, van egy jó kis gyorsvasút ami bevisz. Utána Leeds. Este hivatalosak vagyunk Pillinghez vacsorára. Remélem, hogy nem leszek hulla teljesen. Hétfő, kedd konferencia, szerda workshop. Csütörtöktől szombatig szabadidő, vasárnap jövök vissza. Valószínűleg elmegyünk kirándulni a Yorkshire Dales-be, elmegyünk Yorkba, meg hasonlók. Autót bérlünk, drukkoljatok, hogy az út jó (azaz rossz) oldalán maradjak. Ezeket csak azért írom most, mert valószínűleg onnan nem tudok majd nagyon blogot írni. Bár... Majd kiderül. De ha esetleg nem jelentkeznék, akkor ne kapjon senki sem pánikrohamot. :-)

Újra Caroline

Ma este kiéltem titkos perverziómat: amit csak tudtam, leinstalláltam a régi gépemről. Alig van rajta valami, és egész gyors lett így (ki gondolta volna). Az új gép továbbra is csodás, mindent felismert, a fényképezőt, a külső merevlemezt, az mp3 lejtászót és az egeret. Semmit sem kell telepíteni. Meg most jövök rá, hogy mennyi kütyüm van...
Ami még szuper a gépemen: a kamerában van automatikus arcfelismerés és követés (face tracking). Szóval ha beszélgetek a Skype-on, akkor automatikusan kicsit mozog ide-oda, meg zoomolgat. Persze ki is lehet kapcsolni ezt az opciót. Azon röhögtünk tegnap, hogy a rondaság új definíciója: olyan ronda, hogy a facetracking sem ismeri fel. Jaj, bocs, nagyon kockafej poén...
Este Ale House volt, Caroline férje Palo Altoban kapott állást, és most költözött ide. Lehet, hogy jövőre Caroline is jön ide, újra.

Micsoda nap!

Hihetetlen, hogy minden nap történik valami! Ma délelőtt nyomtattam a poszteremet. Odavittem a grafikus srácnak, aki elájult, hogy milyen szép. Folyton azt kérdezgette, hogy illusztátorral (Adobe, gondolom) csináltam-e az ábrákat, én meg mondtam, hogy nem, csak power point, Origin, meg Google Sketchup (ez utóbbiban azért Feri keze is benne volt :-). Még azt is megkérdezte, hogy szoktam-e rajzolni. Mondtam neki, hogy a családban nem én vagyok a művész (bocs Tamás:-). Szóval a külcsíny O.K. Olyan fantasztikus papírra nyomtatta egyébként, vastag, matt fotópapíszerűség. Kaptam hozzá hengert is. Jim nagyon aranyos, mondta, hogy küldjem el e-mailben Pillingnek, hátha elvesztem útközben, merthogy a lánya poszterét elhagyták (aztán meglett) a mostani ACS meetingen. Meg beajánlott egy argonne-i pasasnak, hogy majd pátyolgasson.
Délután kicsit játszottam, mármint írtam egy kis programot, amire eddig nem volt időm.
Olvastam a hírt, hogy 6 amerikai atombomba elkeveredett. Na, erről csak annyit, hogy egyáltalán nem lepődöm meg rajta. Azóta félek az atomfegyverektől, mióta kicsit itt látom, hogy mi megy. Na de pssszt.
Este iszonyatos (tudom Papa, ne használjam ezt a szót annyit) ködszerűség volt (haze), valahol meggyulladt az erdő. Gyakorlatilag elsötétítette az eget az aeroszol, vagy inkább füst, és kicsit kesernyés szag is volt. A Nap vérvörösen nyugodott le.
Ma nem mentem futni, a szmog miatt sem, de leginkább azért nem, mert megjött a laptopom! Ma kiszállították, de persze nem voltam otthon, ezért el kellett mennem Dublinba. 7-ig volt nyitva a DHL lerakat, én 6:59-re értem oda, még egyszer rossz felé is kanyarodtam... De megvan, és működik, és szuper, és Vista, meg minden, amit akartok. Már neteztem is vele a szomszédtól lopott vezetéknélküli hálózattal, de előbb fel akarok rá tenni vírusirtót, meg tűzfalat, mert nincs kedvem egy kis vírussal indítani... A Vista így elsőre érdekes, gyorsnak gyors, csak kicsit átrendezték... Amit nem annyira csípek, hogy a fájlrendszer már senkit sem érdekel, mappák és linkek vannak. De lehet, hogy itt az ideje hozzászokni ehhez a filozófiához. Mert ebben is van valami. A gép installálva volt, a 120 gigát 100 és 10 arányban osztották el (tudom, ez így nem stimmel, de akkor is így van, nem tudom egyelőre, hogy hova tűnt 10 giga, bár azt hiszem, hogy ez a 1024 és 1000 közötti eltérésből is fakad). Most annak akarok utánanézni, hogy érdemes-e a laptopból az elemet kiszedve tartani, ha az ember nem használja mobilan, vagy sem. Ha tudja valaki, akkor megköszönöm.
Ja, és ma avokádókrémet ettem, naannal! Csakazértse gyulai! :-)

Végre munka

Reggel Jim elmondta, hogy mit változtassak a poszteren. Kicsit izgultam, hogy hátha nagy hülyeségeket írtam, de nem, csak pár apróság. Azt mondta, hogy ha hazajöttem, akkor lassan el lehet kezdeni írni a cikket. Szuper. Reggel kaptam egy levelet Lentől, hogy az olyan publikációkra, amikben van kísérleti eredmény, írjam rá a nevét. Na, ezen a poszteren kísérleti eredmény nincs, csak egy készülékvázlat. De ő úgy értette, hogy akkor erre is. Na mindegy, ráraktam. Aztán Giovanni is jelentkezett, hogy őt is. Ha őszinte akarok lenni, akkor kicsit kiakadtam, nem irígységből, csak nem értem, ez egy semmi kis poszter, és ők tényleg nem csináltak rajta semmit, és Giovanninak most jelent meg egy JACS cikke, nem értem, hogy mit kell itt nyomulni. Persze pont a dolog pitiánersége miatt engem igazából nem izgat... De azért jó volt, amikor Jim átjött, és megjegyezte, kissé epésen, hogy hogy megszaporodtak a szerzőtársak. Holnap nyomtatok. Ja, és most úgy néz ki, hogy mostantól egy ideig én fogom a kísérleteket csinálni (ez nem baj, ennek nagyon örülök), mert Ravi kivett 3 hét szabadságot a baba miatt (még nem született meg).
Volt ma osztályértekezlet, semmi izgi nem volt, kivéve, hogy Mark elmesélte, hogy az új-mexikói bandának elege van mindig belőle, amikor a kaliforniai részleg azt mondja, hogy kellene ide egy kis fizetéskompenzáció, mert ez a hely egy egész csöppet drágább. De most, hogy átszervezések lesznek, és pár embert át akarnak ide tenni onnan, rögtön kapálóznak, hogy nem ér a nevem, ide ők nem, ennyi pénzért. Ma úgy látszik ilyen kis intrikás nap volt. :-)
Este futás és paradicsom előtt átvittem a versenybringámat Paulnak, mert a régi bringáját visszakérték. Na, itt meg találkoztam egy cambridge-i hólyaggal. Még ott a tojáshéj a fenekén (azaz még nincs is meg a doktorija :-), de ő olyan okos. 40 perce érkezett akkor, de hogy itt az amerikaiak milyen hülyék, hogy nem lehet laptopot bevinni (persze mi is röhögni szoktunk ezeken a hülye szabályokon, de ő kicsit agresszív volt), hogy Leeds ronda város (igaz, nem szép, de nem kell leszólni), és hogy a kémia micsoda használhatatlan tudomány, és hogy a mérnökség mennyivel jobb. Agyam eldobom. Közben Paul főzött, de megfelejtkezett róla, és kigyulladt az olaj. Igazi kísérleti égés. Letakarta ronggyal, csak elkövette azt a hibát (én is ott voltam, és nekem sem esett le), hogy rátette a lábost a konyhapultra, ami szépen elkezdett elszenesedni és nagyon büdös lett.
Most jöttem meg a vásárlásból, csupa érdekeset vettem. Épp szárított és cukrozott hibiszkuszvirágot eszem kefírrel, a zöldséges sushit leöblítendő.

Borfesztivál

Köszi a sok kommentet. Asimov: pont miután írtam, este tovább olvasva feltűnt az első nő. De csak ketyó szinten, ahogy atyám mondaná. Gazdaság: azt hiszem, hogy most már értem a lényeget. De miért nem lehetett ezt a cikkben is így leírni. Hogy mi lesz, az más kérdés, de hogy mi van, azt le lehetne írni egyszerűen. Erről jut eszembe, hogy a Wikipedianak még ehhez is van esze. Vagy egy ún. Simple English része, a rendes angol mellett, amit direkt nagyon szűk szókinccsel és egyszerű nyelvtannal írtak, hogy azok is megértsék, akiknek nem az angol az anyanyelve, vagy akik nem annyira műveltek, kisgyerekek stb. Na, most annyira elfogott (ismét) a Wikipedia iránt érzett nem is tudom mim, szóval hogy hogy lehet valami ennyire szuper, hogy adományoztam nekik (nem sokat, $10). Már egyébként több, mint 1.5 milló dollárt kaptak, bár ez nem tudom, hogy mennyire sok, valószínűleg nem annyira. Most nézem, vannak olyanok, akik 1-2 ezer dollárt adományoztak. Nem semmi.
Még mindig zöld a lábam a focizástól. Nem csoda, hogy 3 napig kicsit be volt dagadva. Soha többé mezítlábas foci!
Délben átmentem Tinahoz és elmentünk két német kollégájával (az egyik kicsit szörnyű volt) a szüreti buliba. Rengeteg bort megkóstoltunk, és bár csak ötig tartott az egész, rendesen becsíptem. 5-6 pincészetben voltunk. Mindenhol volt élőzene, meg mindenféle árusok. Nagyon jó volt az egész, csak csinálhatták volna kicsit később, mert meleg volt. Csináltam pár képet.
Ma természetesen nem mentem futni, most viszont el kell mennem meglocsolni a paradicsomokat. Már vissza is értem. Kicsit féltem közben, mert a locsoló máshol volt, mint ahol hagytam... Tiszta horror. De biztos csak a tulaj járt arra...

Motel California

Próbálom megérteni ezt az amerikai hitelválságot. Pl. elolvastam az index cikkét. A baj ott kezdődik, hogy nem értem a szavakat. Meg ha még értem is, akkor sem értem az igazi jelentőségüket, és emiatt az összefüggéseket. Pedig érdekelne. De közben meg az is eszembe jutott, hogy nem is baj, hogy nem érti ezeket mindenki, mert akkor mindenki nagyon okos gazdasági döntéseket hozna, és akkor még megjósolhatatlanabb lenne, hogy mi lesz. Ez most csak azért jutott egyébként eszembe erről, mert épp az Alapítványt olvasom. A könyv szuper, engem csak az zavar benne, hogy egyetlen női szereplővel sem találkoztam egyelőre, és van egy olyan sejtésem, hogy nem is fogok. Talán ez az egyetlen olyan részlete a könyvnek, amit nem tudok elképzelni. Hogy a nők semmilyen hatással nem lennének a történelemre, és hogy semmilyen szerepet sem játszanának. Legalább olyan szinten, ahogy minden filmbe mostanában tesznek egy feketét meg egy nőt. De leginkább igazi szinten. Vagy lehet, hogy Hari Seldon a nőket már nem tudta volna belevenni az egyenleteibe?!?! Vagy Asimov volt nőgyűlölő?
Megnéztem az Amerikai szépséget, nagyon jó film, nézzétek meg. Két dolgot vettem észre. 1. Egy ugyanolyan lakás, amiért egy vagyon fizetek jelenleg, a filmben motelként jelenik meg. 2. Lehet, hogy egy ikerházba fogunk költözni, de ez meg így hangzik el a filmben: Kislányom, te nem tudod, hogy mi mindened van. Én egy ikerházban nőttem fel! -- szóval ennyit az életszínvonalamról. :-D
Futottam is, meg paradicsomot is locsoltam, szereztem egy jó nagy érettet.

Új cipő

Nem is volt olyan rossz ez a nap. Reggel átmentem az apartmankomplexbe, és még néztem további lakásokat. Utána elmentem a bankba meg vásárolni, ennivalót, Pillingnek bort, magamnak pedig vettem egy cipőt, mert fél éve gyakorlatilag ugyanazt a cipőt hordom (jó, ez nem teljesen igaz). Utána főztem ebédet, marhahúst, krumplipürével és zöldbabbal. Megnéztem A rajzoló szerződését, elmentem futni, és a futást kiegészítettem egy paradicsomlocsolással. Na meg leettem az éretteket. Most meg egy eper és túró plusz áfonyalé trumixot csináltam. Közben pedig sajnos megöltem egy tücsköt, a szívbajt hozta rám.
Holnap és hétfőn (Labor Day, munkaszüneti nap) szüreti mulatság lesz Livermore-ban, de $40 a beugró, úgyhogy azt hiszem, hogy kihagyom.