Hiper-szuper nap

Ma annyi mindent csináltam, és nagyon jó a kedvem is. Reggel elvittem Jenst az szervízbe, hogy elhozza az autóját (már megint valami baja volt), utána beugrottam Jessicaékhoz, hogy megmutassák, hogyan öntözzem a paradicsomukat, amíg Mauin lesznek. Utána megnéztem a másik apartmant, ahova költöznék, de most elbizonytalanodtam. Utána bementem. Kiderült, hogy egy fontos levelet Leeds helyett Svédországba küldtek. FedEx-szel persze. Szóval itt is csak az működik, amit az ember maga csinál. Csináltam a poszteremet, lett egy jó ötletem. Egy szendvicsezőben ebédeltem. Este 7-re befejeztem a posztert, szétküldtem, hogy nézzék meg. Hazafelé jövet pedig láttam egy keselyűt, ott ült a kerítésen, tiszta kopasz volt a feje meg a nyaka. Még sose láttam ilyen közelről ilyen madarat. Rettenetesen ronda szegényke...

Hmmm

Nagyon meleg van a lakásban. Este, amikor kint már jó hűvös lenne, ezek a falak csak úgy ontják magukból a meleget.
A poszter a végéhez közeledik, de még van mit csinálni rajta. Ma kicsit rossz kedvem volt, mert szombaton mindenki elutazik, és ráadásul hosszú hétvége is lesz, hétfőn Labour day. A lábam továbbra is fáj, pedig ma el akartam menni futni. Giovanni ma hozott nekem saját termesztésű paradicsomot, nagyon-nagyon finom. Ebédnél pedig megint a cambridge-i proffal voltunk, nagyon vicces egy figura. Megint szidta a kémikusokat (persze nem igazából) és mindig rámnézett jelentőségteljesen.
A mai nagy hír, hogy pár éven belül leépítések és átalakítások lesznek az intézetben. csökkenteni akarják a nukleáris kutatást. De a mi részlegünket ez valószínűleg nem fogja érinteni, engem pedig egészen biztosan nem.

Ismét meleg

Teljesen bedurrant a lábam a mezítlábas focitól, fáj a lábujjam és kicsit bedagat a bokám... De másoknak is, azt hiszem, legalábbis ma reggel Ethannal futottam össze biciklizés közben, és neki is (vagy még neki is!) fáj a lába.
Ma ebédnél leesett valami. Hogy mi az értelme annak, hogy itt szeptemberben van a pénzügyi év vége. Az egyetemen otthon legalábbis mindig december 31. volt az utolsó nap, amíg mindent el kell intézni, minden pénzt el kell költeni stb. Persze ilyenkor mindenki szabadságon van, karácsony... Sokkal normálisabb ez így. Ezen kívül szóbajött, hogy a pápa kap-e fizetést, de utánanéztem, és azt hiszem, hogy nem. Délután csináltam a laborban egy elegyet, a többi időben a posztert készítettem.
Szörnyű meleg van, 40 fok, azaz korábbi aggodalmaim feleslegesek voltak a nyár végét illetően. Este elmentem vásárolni egy kicsit, vettem tűt és cérnát, meg pár apróságot.

BBQ

Ma teljes gőzzel csináltam a poszteremet. A kísérletekből szerintem nem sok lesz rajta, éppen abban a szakaszban van az egész, hogy misztikus minden, nem értjük, hogy miért azt látjuk, amit...
A mai nap fő eseménye az esti sütögetés volt a Lake Del Valle-nál, a külföldiek klubjával. Sok amerikai is eljött, még az egyik aligazgató is, és sokan a kisgyereküket is elhozták. Sebastian és Julie sütötte a sauerkrautot, meg a német virslit, hagymával. Persze sör is volt... Kocsival mentem, ezért csak egyet ittam, még az elején. Volt mezítlábas foci is, egészen sötétedésig játszottunk.

Megjött a jogsim

Ma egy csomót voltam a laborban, az adatgyűjtő programot kellett kicsit átírni. Hmm, lassan megy néha, Ravi és Giovanni elég jól elcsevegnek, amíg mi Lennel próbálkozunk, ami még nem lenne baj, de eleve zaj van a laborban, és ma tényleg kicsit idegesített, hogy nem hallom, hogy mit mond Len... Rájöttem, hogy a legnehezebb az ilyen izé-mizé kommunikáció angolul. Nem tudom másképp elnevezni, de az, amikor a másiknak félszavakból kéne megértenie amit mondasz. Magyarul ez nagyon jól megy, de angolul nem annyira. Ha túl precízen, részletesen akarod elmondani, az is rossz. Ez a naaaa, tudod, hogy mire gondolok. És ez nem megy -- legalábbis egyelőre -- angolul, főleg két nem angol között. Ma pl. olyanok voltak, hogy melyik lézert késleltetjük melyikhez képest, és hogy az alapritmushoz képest változtatjuk azt, amelyik mozog, vagy a másikhoz képest, szóval eleve ilyen kicsit zavaros cucc, és mindezt angolul. Mert meg kell győzni a másikat róla, hogy neked van igazad. De ha nem, akkor -- legalábbis én -- szeretem, ha konkrétan megmondja a másik, hogy miért nincs igazam, különben nem hiszem el. :-) Ravi meg kicsit olyan, hogy nem figyel egy ideig, aztán meg beleszól, és... szóval nem mindig viselem jól az ilyet, de persze ez nem látszik (remélem legalábbis).
Viszont emiatt nem tudtam megcsinálni holnapra, amit akartam. A poszter ideje vészesen közeleg...
Este Nahokoval találkoztam az Alehousbe-an, aztán odajött Louise, Julie és Sebastian is. Nahokotól kaptam egy csomó japán édességet, nagyon érdekesen néznek ki, csupa különlegesség. Egy hónapot volt otthon.
Julie és a többiek meg már a hawaii (vagy hawaii-i?) utat tervezik. Szombaton mennek, Julie, Sebastian, Jessica, Tim, Jens, Louise és még egy srác. Én nem tudok menni, mert egyrészt elfogyasztottam a szabadságomat, másrészt pedig a konferenciára megyek. De nem kell sajnálni, nem azért írom!
Ja, és ma megjött a jogsim!

Lake Chabot

Ma vettem magamnak egy nadrágot, csak majd valahogy fel kell varrni az alját -- mint mindig, csak itt nincs varrógép, sőt, cérnát és tűt is kell vennem. De szép egyébként, sötétkék, nagyon halvány világoskék csíkokkal, és nagyon jó az anyaga. Ezenkívül élőben is megnéztem a laptopomat, mert eddig csak az interneten láttam. Nem csalódtam benne, olyan, amilyennek elképzeltem, nem annyira vékony, mint a HP meg a Sony, de sokkal strapabíróbbnak tűnik. A Sony billentyűzete pl. sima gépelési erősségnél is behajlott... A HP fedele meg ujjlenyomatos lesz, mert fényes, ez meg nem.
Délután kicsit elmentünk megnézni a Lake Chabot nevű tavat, nem messze van Oaklandtől. Szép, szebb, mint a Lake Del Valle, csak ebben nem lehet fürdeni, mert biztonsági víztartalékként is szolgál. Csónakázni lehet, de már túl késő volt hozzá. Azóta meg folyamatosan leveleket írok, nagy az elmaradásom, remélem, hogy pár blogolvasóm talál valamit a postaládájában is ma.

Laptop!

Ma megvettem a laptopot!!! Mondjuk szerintem legalább 3 hét, mire kihozzák, remélem, hogy addig még nem avul el. Tilos olyat írni, hogy ez meg ez jobb lett volna, különösen linkeket ne küldjetek, nem akarok több laptopot megnézni. Eredetileg egyébként 13 colost akartam, de végül meggyőztem magam a 15 colosról, úgyis szinte sose viszem magammal. Akkor meg már... Szóval a technikai érdeklődésű olvasó kíváncsiságát kielégítendő közlöm a konfigurációt, a vizuális típusoknak pedig van a kép:
Dell Inspiron 1520
Intel Core 2 Duo T7100 (1.8GHz/800Mhz FSB/2MB cache)
Spring Green (ez a színe, belül ezüst, lsd. kép)
2GB Shared Dual Channel DDR2 at 667MHz
High Resolution, glossy widescreen 15.4 inch display (1440x900)
128MB NVIDIA® GeForce® 8400M GS
Size: 120GB SATA Hard Drive (5400RPM)
Genuine Windows Vista® Home Premium Edition
Integrated 10/100 Network Card and Modem
CD / DVD writer (DVD+/-RW Drive)
High Definition Audio 2.0
Intel® 3945 802.11a/g Mini-card
Integrated 2.0M Pixel Webcam
85Whr Lithium Ion Battery (9 cell)
1Yr Ltd Warranty and Mail-In Service
Built-in Bluetooth capability (2.0 EDR)
Recycling Kit and Plant a Tree for Me

Délután takarítottam és aludtam egy kicsit.

Csütörtök-péntek

Összevonva írok, tegnap lusta voltam... Este ugyanis Alehouse volt, nem lehetett kihagyni, csütörtökön jár ingyen pohár, ha az ember a spéci sört rendeli. Hát igen, ezek az ajánlatok, nem lehet nekik ellenállni. :-)
Tegnap is meg ma is a poszteremet csináltam, lassan készen is lesznek a számolások, bár Jurijjal ma beszéltem, és lehet, hogy egy részét újra kell csinálni. Ma megint a cambridge-i proffal ebédeltünk, kicsit kedve volt engem cukkolni azt hiszem, mert folyton megjegyzéseket tett a vegyészekre, majd rám nézett. Persze csak viccelt, de nem annyira ért célba, mert ma nem voltam annyira jó hangulatban. Azt hiszem, vagyis nem, biztos vagyok benne, hogy jön a bölcsességfogam, és ma nagyon éreztem egész nap. Meg amiatt is nyűgös voltam, hogy már megint olyan hideg volt a szobában. Már várom, hogy aludjak, és holnap addig maradjak az ágyban, ameddig csak akarok... Persze már megint elmúlt 11 óra, és még mindig nem feküdtem le. Nézegettem a laptopokat, lassan konvergálok a megoldáshoz. Meg kezdem már unni is a nézegetést. Azt hiszem, hogy egy jól felspécizett, 14 colos Dell Inspiron lesz belőle. Ha megvettem, akkor majd leírom a részleteket is, ha valakit érdekel. A legnagyobb problémát egyébként a szín kiválasztása adta, de azt hiszem, hogy a kék jó lesz (a zöld, a fehér és a barna voltak még esélyesek). :-)

Okostojás

Lassan készül a poszter az angliai konferenciára, egyre szebb, igaz, még azért az eredmények eléggé hiányoznak róla. De lesz az is hamarosan.
Kint ebédeltem, és csatlakozott az egyik okostojás. Szörnyű! Ez a fickó (az okostojás) mindent tud (látszólag), de igazából semmit sem, csak szép nagy körmondatokban adja elő, levegővétel nélkül. És néha merev szájjal nevet. Ki szoktam kapcsolni az agyamat, ha hozzám beszél...
Este megint futottam, utána pedig korán lefeküdtem.

Vasaló

View Larger Map
Ma reggel szívgörcsöt kaptam a biciklin, hogy bedugva hagytam a vasalót, de aztán nem sokkal később beugrott, hogy volt valami szikra, mégpedig akkor, amikor kihúztam. És tényleg kihúztam... Ettől eltekintve eseménytelenül telt a nap, sokat haladtam a munkával. Este elmentem futni.
Hogy tetszik a térkép? Ez a hétvégi útvonal, nagyítható, meg minden, amit csak akartok. Imádom a guglit.

Könyvtár

Ma munka után sokmindent csináltam. Ja, mielőtt elfelejtem, Craig meghúzta a térdét a repülőn, sántít és térdfogóval jár... Szegény.
Mosás közben elmentem futni, szárítás közben pedig a könyvtárba. Kivettem 3 könyvet Angliára, egy autósat, egy kirándulósat és egy városnézőt (szeptemberben megyek). Most iratkoztam csak be (kicsit ciki). Elég béna, csak 99 könyvet lehet egyszerre kivenni. Annyira imádom egyébként ezt a helyet, nagyon-nagyon sok könyv van és az emberek tényleg használják. Nincs semmi fakszni, csak besétál az ember és kész, van internet, DVD-k, minden.
Utána elmentem bevásárolni, mert már teljesen ki voltam fogyva mindenből, és utána a vásárlással szerzett kedvezménnyel tele is tankoltam a kocsit. Most voltam először a felújított Safeway-ben, tényleg nagyon szépen megcsinálták.
A hétvégi kirándulásról itt vannak a fotók. Érdemes esetleg holnap is megnézni, mert még rakok fel majd pár érdekes képet.

Irány dél!

Hétvégén lementünk délre. Most már a szinte szokásosnak mondható úton eljutottunk Monterey-be (jaj, az akvárium már megint kimaradt, de olyan gyakran járok arra, hogy majd arra is sor kerül egyszer :-), utána Carmelbe. Innentől kezdődött az új rész. Big Sur után, Nepentheben reggeliztünk (a wikipédiából most tudtam meg, hogy ez drogot, valószínűleg ópiumot jelent). Igazán nem rossz hely reggeli céljából... Láttunk útközben homokban fürdő elefántfókákat -- hihetetlen, hogy szinte hetente látok fókákat! Útközben megálltunk a Hearst kastélynál. Illetve csak a lábánál, a kastélyba nem lehet csak úgy felmenni, és aznapra már sajnos az összes jegy elkelt. Hearst volt az első nagy médiamágnás, gazdag családból származott, de szupergazdag a médiabirodalmával lett. Róla mintázták a Citizen Kane c. film (minden idők legjobb filmje a Times magazin szerint) főszereplőjének karakterét. A fickó a világ minden pontjáról összegyűjtött kincsekkel rendezte be a palotáját, az egész dolog egyedülálló a kontinensen. Mi azzal vígasztaltuk magunkat, hogy Európában viszont minden sarkon találunk egy kastélyt, azaz nem maradtunk le semmiről. Csodálatos tengerpartok és sziklák mellett mentünk, egészen addig, amíg el nem jutottunk a sziklájáról híres Morroba. Ez egy kisváros a tengerparton, kb. félúton San Francisco és Los Angeles között.
Este bementünk San Luis Obispoba, ahol megnéztük a régi templomot. Ez volt az első misszió Kaliforniában. Most is épp mise volt, egy nő teltház előtt énekelt, valami kreatív istentisztelet lehetett (ezt a kifejezést nemrég tanultam). A város meglepően szép volt, és meglepően nagy élet volt benne. Egy spéci étteremben vacsoráztunk, halat, utána átmentünk egy sörözőbe, végül pedig egy másik helyen hallgattunk egy kis zenét.
Másnap megnéztük Morrot kicsit jobban, ettünk egy mega reggelit, utána pedig a szárazföldön indultunk hazafelé. Két missziót is útba ejtettünk. Az első a San Miguel Arcángel volt, az autópálya mellett. Nagyon szép, egyszerű, hangulatos az egész. A templomot nem tudtuk megnézni, mert rossz állapotban van és veszélyes. Utána a San Antonio de Padua következett. Ennek az a különlegessége, hogy egy katonai bázis közepén fekszik! Nem is gondoltam, hogy beengednek, de egész simán ment. Hihetetlen mennyiségű parkoló katonai jármű mellett mentünk el, még tankot is láttunk. Rajtunk kívül gyakorlatilag nem is volt más. A misszió talán itt volt a legszebb, még a templomba is be tudtunk menni. Csend volt nagyon. A templom belső díszítése elég egyszerű, de szerintem ezek az egyszerű templomok sokkal szebbek, mint a barokk agyondíszítettek. A telepről kifelé menet kicsit eltévedtünk. A táj hihetetlenül szürrelális volt, valahogy az erdő foltokban ki volt égve, nem tudtuk eldönteni igazából, hogy "sima" tűz volt-e, vagy pedig valami katonai gyakorlat nyomait látjuk. Az egészet az tette izgalmassá, hogy kezdett kifogyni az autóból a benzin. Ja, apróság, de láttunk egy minitornádót! Kb. 20 méter magas lehetett és olyan fél méter átmérőjű, legalábbis a poroszlopból ez látszott. Nagyjából 50 méterre lehettünk tőle, és miután megláttuk, egy jó pár percig élt.
Szóval kijutva a telepről egy rettentő hosszú, hihetetlenül kanyargós út jött. Én vezettem, és dög fárasztó volt. Kanyargott is, meg keskeny is volt. Egy kicsit idegesek voltunk a benzin miatt, de egyébként megérte, mert annyira különleges volt az egész. Meredek falak, sárga hegyoldalak, érdekes növények, és végül lent a mélyben az óceán... Végülis nem fogyott ki a benzin, de nagyon sokára volt az első kút, és nagyon drága volt a benzin, de hát nem nagyon lehetett válogatni... (Egyébként fogyott már ki valakinek a kocsijából a benzin? Vagy ettől csak mindig fél az ember?)
Kis pihenő után felmentünk az autópályára. Egyszer álltunk csak meg, vacsorázni. Ugyanott ettünk ahol a múltkor a biciklitúra után, most kardhalat rendeltem. Onnan ismét én vezettem, és olyan 10-re már itthon is voltunk. Képek holnap!

Laptopot fogok venni...

Ma kaptam egy vicces levelet, amiben elmondják, hogyan védekezzek a terroristák és kémek ellen. Mert ugye megyek Angliába. Tényleg nagyon mókás. Szívesen írnék részleteket, de nem merek, hátha ezzel ötleteket adok valakinek. :-)
Ma ismét a cambridge-i proffal ebédeltünk, nagyon-nagyon szimpatikus az ürge. Annyira normális, és közben annyira szigetlakó is egyben. Skót eredetileg. Cambridge-ben hetente háromszor tényleg még mindig van olyan vacsora, ahol mindenki kiöltözve ül a hosszú asztalok mellett. A tanárok meg a dobogón. Meg vannak gyertyák is, mint a Harry Potterben.
Aki olvasta az Ender's Game c. könyvet, az fogja értékelni, hogy a Dinnyések olyan játékszoftvert fejlesztenek, amivel terrortámadást szimulálnak, mondjuk egy városban, és a játékos célja a mentőalakulatok és rendőrök irányítása, szervezése. Ezt tényleg azért csinálják, hogy majd élesben is tudják alkalmazni az itt kialakított játékstratégiákat.
Este elmentem a Best Buy-ba laptopot nézni. Továbbra is hezitálok, hogy melyiket vegyem. A Sony nagyon szép és nem sokkal drágább, illetve kb. ugyanannyi, mint a HP (amit nem akarok venni), viszont van a Toshiba, ami kicsit olcsóbb talán, meg vannak a noname laptopok, amik viszont ki tudja, talán pont ugyanolyan jók. Meg ugye aztán a méret, a memória... De hamarosan döntök!

Szomjas csütörtök

Ma tovább folytattam Jurijjal a dolgokat, meg dolgoztam. Egy cambridge-i proffal, Jenssel, Eddel és egy itteni nővel ebédeltem. Nagyon vicces volt a fickó, teljesen laza, de közben mégis igazi angol. Olyankat mondott, hogy az egyetemen az ügyeket náluk nem szavazzák meg, mert az túl vulgáris lenne. De a lényeg, hogy cambridge-ben is ugyanúgy mint az ELTE-n egy csomó adminisztráció van, az üzleti ügyekhez keveset értő bölcsészprofesszorok döntenek pénzügyi kérdésekről stb, stb. Szóval érdekeseket mondott.
Minde hónap harmadik csütörtökén a hetipiac egy kicsit bulisabb, van borkóstolás, kirakodóvásár meg zene. Kicsit elmentünk megnézni, ettünk, de bort nem ittunk, mert jó drága, a poharat is meg kell venni hozzá... Hihetetlen, de kezd nagyon hideg lenni, most már hétkor is fáztam, reggel pedig deresek voltak az autók. Szörnyű, hogy máris vége a nyárnak, olyan gyorsan elmúlt!

Paul búcsúztatása

Tegnap nagyon jó napom volt. Végre sikerül meggyőznöm Jurijt arról, hogy nem is olyan egyszerű, amire a múltkor at mondta, hogy az. Egészen belelkesedett, és mindenfélén agyaltunk, jó volt. Mondjuk megoldás egyelőre nem született, de az is lehet, hogy ebből a dologból kifejlődik egy külön kis munka. Este Lennel, a feleségével, Ravival és Paullal elmentünk vacsorázni a thai étterembe. Paul, a diákunk holnap megy haza, Bostonba (az MIT-ra). Mivel az utóbbi napokban egy csomó curryt ettem, most halat választottam, és egyáltalán nem bántam meg. Szerintem lepényhal volt egyébként, sütve, fűszerezve.

Kocogás

Ma végre elmentem futni este, de nem lett valami nagy kör. Viszont főztem, és elég finom lett. Ezen a héten nincs Craig, úgyhogy a többiekkel ebédelek. A laborban beütött a krach kicsit, törnek a cellaablakok, nem mennek a kísérletek. A számolások eljutottak abba a fázisba, hogy van egy rakás számom és valamit kezdeni kellene velük. Jim beteg, bent van, de egész nap tüsszög, remélem, hogy nem tőlem kapta el. A mókusok eltűntek, megtudtam, hogy áttelepítették őket egy kicsit arrébb, mert annyira elszaporodtak és elszemtelenedtek.
Képzeljétek, a Dinnyelaborban rendszeresen vannak kis zsenipalánták. Van egy srác, aki megnyerte a betűzőversenyt (helyesírási verseny, Spelling Bee), és matekzseni is, és az egyik fickóval dolgozik. Most meg egy kislány volt az újságban, 16 éves, alkalmazott matematikus, három nyelven beszél, 12 éves korában iratkozott be az egyetemre (UCLA), és most a Caltechen PhD hallgató. Szóval ilyenek is "dolgoznak" nálunk. Elég jó szerintem.

Sikerült!

Igen, ma végre sikerült a forgalmi vizsgám. Mondjuk fura, ha az ember azon izgul, hogy jaj, csak sikerüljön, miközben épp vezeti az autót a vizsgára. Most akkor tudok vezetni vagy sem?!?! Azért most is megkaptam, hogy agresszíven vezetek. Két lehetőség van, vagy tényleg, vagy lehet, hogy csak a vizsgadrukk miatt. Mondjuk szerintem itt tényleg máshol van a határ, ennél lassabban és tötyögősebben már nem tudok menni. Mindenesetre ez már mind nem fontos, mert végre lesz rendes kaliforniai jogsim! Hurrá!
Elég későn értem be, mert még mindenféle iratokat is kellett intéznem a DMV-ben (Department of Motor Vehicle). Dolgoztam, mint általában, de ma viszonylag sokáig bent voltam. Este el akartam menni futni, de nem mentem, mert éhes voltam, és mire leülepedett a kaja már sötét lett, és nem szívesen futok sötétedéskor egyedül a parkban. Még itt sem.
Most pedig megvettem a jegyemet Karácsonyra!
Ja, és az állatok.

ZOO

Ma délután elmentünk a San Francisco-i Állatkertbe. Nem tudok róla sokat írni, talán "csak" annyi volt az igazán nagy különlegessége, hogy a sétányok fantasztikusan jól vannak megcsinálva, mintha valami erdőben sétálna az ember, ahol a tisztásokon állatok vannak. Tényleg egy csomószor alig látni a kerítést. Azt hiszem még az is a titka az egésznek, hogy nagyon nagy területe van. Inkább mutatok pár képet -- holnap, most nem megy a feltöltés valamiért. Drukkoljatok, holnap megyek újra vezetni!

Csendespihenő

Ma mindenféle kis dolgot csináltam. Átmentem a másik apartmankomplexbe, hogy megkérdezzem, van-e októbertől szabad helyük. Szeptember elején vissza kell mennem, de majdnem biztos, hogy lesz. Utána tankoltam. 25.5 a "gasmileage", azaz 25.5 mérföldet megy el egy gallonnal az autóm, ami 9.2-es fogyasztásnak felel meg. Hát, nem túl fényes, pedig ez itteni viszonylatban nem is olyan rossz. Mondjuk az is igaz, hogy szerintem ennél azért jobb a helyzet, mert most szinte csak városban mentem vele.
Utána elmentem vásárolni, vettem finom kajákat. Ettem, majd fogtam a bringámat és bementem a "belvárosba", ahol utcai koncert volt, nem is túl rossz. Hallgattam egy kicsit, és arra gondoltam, hogy otthon most biztos mindenki a Szigeten őrjöng. Aztán bicikliztem egy sort a parkban, utána meg a könyvtár mögött lerajzoltam egy szobrot meg pár virágot.
Este Ravi tanított minket indiai kaját főzni. Hmmm, nagyon finom lett, csináltam jegyzeteket. Egyébként nem is nehéz, a lényeg tényleg az, hogy egy csomó fűszert kell beletenni. És most már azt is tudom, hogy hol az indiai bolt!

Tegnap

Tegnap kicsit később értem be, mint mostanában, mert nem bírtam felkelni. Dolgoztam, mint mindig, beszéltem Jurijjal, ebédeltem, szóval a szokásos. Mostanában nem szendvicset viszek, hanem mirelit készételt. Most olyat vettem, amire az van ráírva, hogy könnyű és egészséges. Ilyet sem veszek többet: a kevés kalóriát és zsírt nem úgy érik el, hogy sok zöldséget meg hasonlókat tesznek bele, hanem úgy, hogy miniatűr az adag. Már egy kicsit elkezdtem csinálni a posztert is az angliai konferenciára.

Elmaradtam...

... kicsit a blogírással. Semmi különös oka nincs, csak mindig késő volt, mire belekezdtem volna, és inkább aludtam. De nem is történt túl sok minden. Tegnap volt egy előadás, ahol kiderült, hogy állami és országos szinten másképp számítják a szén-dioxid kibocsátást (más adatbázis, néha nem tudnak összeadni stb), és hogy ez milyen hatással van azokra, akik alternatíz módon próbálnak energiát termelni. A csaj, aki előadott ún. Truman ösztöndíjas, van 3 diplomája meg doktorija (olyan rossz helyekről, mint Stanford, Princeton és Oxford). Jó volt az előadás.
Aztán még annyi, hogy holnap reggel megyek megkérdezni, hogy októbertől van-e üres lakás a másik apartmankomplexben, ahol először voltam, ugyanis eldöntöttem, hogy visszaköltözöm.
A betegségem meg múlik, a munka pedig megy, kicsit igyekeznem kell, hogy készen legye minden Leedsre.

Műhely

Reggel 8-tól egy tréningen voltam, délután 2-ig. A műhely használatáról volt szó. Kicsit felhúztam magama rajta, mert hiába ültem végig az egészet a műhelybe nem mehetek. Meg egyébként is, mikor fogok én acélt esztergálni? De legalább tudom, hogy adott lineáris sebesség mellett hogyan kell kiszámolni a forgatási sebességet adott méretű anyagra, meg hogy köszörűkő cserénél meg kell kocogtatni a követ, hogy 3 fognak kell érintenie a fűrészből a vágandó anyagot. Végülis tényleg nem volt haszontalan, sőt, még egy csomó új angol szót is tanultam.
Délután dolgoztam, már múlik a betegség, csak kicsit lassan. Ez az amerikai gyógyszer úgy eltünteti az orrfolyást, mintha soha nem is lett volna. Kint hideg van, őszi idő. Remélem, hogy még azért tart a nyár!

Tátha

Azt hittem, hogy elmúlt a megfázásom, de úgy tűnik, hogy csak a hétvégi programok kedvéért húzódott vissza. Most végre vettem megfázás elleni mindenfélét, de leginkább csak mindjárt lefekszem aludni. Furcsa érzés kicsit leégve náthásnak lenni, egyáltalán nem passzol. Itt ismét hideg van, alig 24 fok volt a mai csúcs, a kocsiban este fűtenem kellett.
Délben megtudtam, hogy Dave, az egyik kutató vett a hároméves kislányának beülőt, hogy már ilyen korán elkezdje a mászást. Craigről meg kiderült, hogy imádja a szilvát, és hogy utálja az ízetlen gyümölcsöket. Érdekes kertész lehet: egy évig küzdött egy szilvafával, de amikor beérett, leszedte, és rájött, hogy a kilúgozott, ízetlen (de édes) fajtából való, kivágta. Szóval csupa hasznos információ. :-) A szilva itt egyébkén úgy néz ki, mint egy gyönyörű nektarin, azaz inkább valamilyen ringlóra emlékeztet. Egyszer véletlen ezt vettem barack helyett.
Ravi is megbukott a vezetési vizsgán, nem írom most le, hogy miért, mert bonyolult, de ez is elég nagy marhaság volt szerintem.

A 17 mérföldes út, biciklivel

Hétkor indultunk, fél tízre értünk Monterey-be. Összesen 16-an mentünk, a legtöbb embert ismeritek is már talán, az egyetlen új Ed volt, angol srác, kb. 2 hete jött. Egyébként triatlonozott és mérnök, Cambridge-ban tanult.
A túra Montereyből indult és Carmelben ért véget, azaz nem, mert utána visszamentünk a kiindulási helyre, így összesen 34 mérföldet bicikliztünk. Reggel nagyon hideg volt, de délutánra kisütött a nap, így tudtunk fürdeni az óceánaban! Rettenetesen hideg volt a víz, nekem csak többszöri próbákozásra sikerült bemennem, de nem azért, mint amikor az ember ódzkodik bemenni a hideg vízbe, hanem mert ahogy beleléptem, éreztem, hogy mindjárt görcs fog a lábamba állni és szinte fájt a hidegtől. Érdekes, ahogy az ember szervezete megembereli magát és vért pumpál a végtagokba, mert utána már be tudtam menni, és nem is éreztem olyan hidegnek. Jó nagy hullámok voltak, úszni nem is lehetett, csak ugrálni. A tengerpart homokos volt, nagyon szép, szinte hófehér homokkal. Jessica javaslatára felmásztunk az egyik homokdűnére, és bukfencversenyt rendeztünk, amit természetesen - mint minden versenyt - Ethan nyert meg. Mindenünk csupa homok lett, én még ma is "találtam" egy kicsit a fülem mögött.
Útközben ismét gyönyörködhettünk a fantasztikus tájban, a cédrusokban, a hullámokban, a dollármilliókat érő házakban, a madarakban (sirály, pelikán, kormorán), a sziklákban, a felhőkben, a golfpályákban és a fókákban. Az egyik helyen még egy döglött fókát is láttunk, amiből dögkeselyűk falatoztak jóízűen. Egyszer pedig egy őzcsalád (papa, mama, kisgida) keresztezte az utunkat, de az ilyenen már lassan fenn sem akadok.
Olyan jó volt fel és le száguldozni a dombokon!
Este egy halpiacra mentünk vacsorázni, akkor már jó késő volt. Mindenki valami nagyon érdekeset rendelt, kagylólevest, halakat, az adagok pedig óriásiak voltak, még a fiúk sem tudták megenni. Éjfélre értünk haza.
Itt vannak a képeim, de majd még lesz sok, amit a többiek csináltak. Vagyis már van is: a biciklitúráról és a szombati fürdésről is.

Lake del Valle ismét

A tegnapi napból még annyi lemaradt, hogy este elmentünk az Alehouse-ba megünnepelni Paul 26. születésnapját. Utána páran még átmentünk a másik helyre és játszottunk a shuffle boarddal (ha még nem írtam volna, hosszú asztal, a tetején homok és korongokat kell csúsztatni).
Ma nagyon sokáig aludtam. Délben Paullal, Jenssel és Ethannal elmentünk süttetni a hasunkat ahhoz a tóhoz, ahova a múltkor biciklivel mentünk. Nagyon kellemes volt a víz, finomat sütöttek a fiúk, nyugodt kis nap volt. Kicsit fociztunk, söröztünk, dinnyét ettünk, figyeltünk az embereket (a fiúk inkább csak a lányokat). A tavon valaki egy nagyon furcsa eszközzel próbálkozott, rá kell állni és rugózni, és attól megy előre. Nem nagyon értem, de az illető sem nagyon érthette, mert folyton elsüllyedt. Naplementéig maradtunk. Most lefekszem, mert holnap reggel korán indulunk Montereybe. Pár fotót csináltam.

Fegyver

Nő a bölcsességfogam már egy ideje, de azt hiszem, hogy ma bújt ki teljesen. Egy ideig féltem kicsit, hogy fájni fog, de csak akkor volt rossz, amikor még abban a szakaszban volt, hogy átszakítsa az ínyt... Na mindegy, ez nem olyan érdekes, de hátha valakit mégiscsak érdekel. :-)
Ma ebédnél Spencer, Tinaék diákja elmondta, hogy ő szeret lőni, van egy pisztolya is. Először nem tudtam eldönteni, hogy viccel-e, de aztán rájöttem, hogy nem! Azt mesélte, hogy a haverjaival otthon (nem kaliforniai, elfejetettem hogy honnan jött, de nem parti állam, az tuti) gyakran mentek lőni, agyaggalambra vagy sörösdobozokra. Meg lányokkal is ment, mint randiprogram. Julie is azt mesélte, hogy náluk otthon egyszer az anyukája(!) vitte el őt és az akkori barátját lőni. Mondjuk Julie ezt úgy mesélte, hogy ez szerinte sem teljesen normális, Spencer viszont eléggé beleélte magát. Mondta, hogy szeretett volna a Dinnyelabor lőterén lőni, de nem lehet.
Egyébként allítólag egyszer az egyik őr elaludt, és két másik őr elkezdett lövöldözni, hogy felébressze. Aki fel is ébredt, és buzgalmában lelőtte az egyiket. A másikat, akit nem lőtt le, azt kirúgták, ami érthető tulajdonképpen. Csak hát az egész sztori...
Meg azt a vicces történetet is hallottam ebédnél, hogy egyszer valaki talált egy emberi lábat kirándulás közben... Leadta az erdészeten...
Kicsit korábban hazajöttem, mert egyrészt ez a szabad péntekem, másrészt nem voltam jól. Jó lenne vasárnapra meggyógyulni.

Hjaj

Hát, még mindig beteg vagyok, fáj a torkom és rossz a közérzetem. Reggel bevettem egy Neocitránt, de nem kellett volna, mert attól meg jó álmos is lettem (most már értem, hogy miért van ráírva, hogy délután-estefelé érdemes bevenni). Ma Ravi biciklijével mentem, hiába van két bringám, a vasárnapi túrára ezt fogom vinni és ki akartam próbálni. Az régi biciklimnek nincs elég sebessége, az újabbnak még csak-csak lenne, de az meg nem annyira kényelmes, és ez valószínűleg egy sétabiciklizés lesz. Ha nem írtam volna még, akkor Monterey-be megyünk, oda, ahol már egyszer voltam autóval is (és ezennel először hivatkoztam a saját blogomra).
Ma ebédnél végre tudtunk Craiggel beszélni. Az a baj, hogy lassan haladok én is, nem tudom miért. Mondjuk ez ilyen valószínűleg, vagyis tudom, hogy ilyen, ha gyorsan menne, akkor nem kutatás lenne. :-)
Most mosok, pihenek.

Beteg vagyok

Ma arra ébredtem, hogy fáj a torkom. Kalifornia, nyár! Biztos a légkonditól is, meg éjjel mostanában hűvös volt. Ebédre a tegnapi kíniai maradékát ettem meg. Végre kezd alakulni a munka is. Este bevettem két aszpirint.