Dinnyenapló

Partik

2012-02-12T20:33:00.000-08:00

Ma Sarah szülinapi buliján voltunk.

Rákaptam a palacsintakészítésre, most is vittem, meg múlt hétvégén is csináltam vagy hatvanat a Super Bowl-ra. Azért az evés mellett próbálunk sportolni is, főleg, hogy itt nemhogy csak elkezdődött a tavasz, hanem ma már láttam egy fát, amiről hullottak a virágszirmok! De alapvetően minden fa virágzik:

Ma futottunk, tegnap meg az Adam-féle kiképzésen voltam. Egy óra kemény ugrálás, de most már meg sem kottyan.

Aztán megvolt az interjú a lengyen lánnyal. Jó volt, meg szimpatikus is volt. Egyelőre ennyit, majd ha döntök, akkor megírom az eredményt.

Múlt héten még voltunk egy buliban az egyik borászatban. Csupa furcsa ember volt, olyan nagyon vidéki és nagyon újgazdagok, mind kövér. De azért érdekes volt.

Most zöld

2012-02-02T22:29:00.000-08:00

Ma tulajdonképpen tartottam egy előadást, pedig csak egy kis csoporteszámolónak indult. De Ravi és egy német kutatónő is itt van látogatóban, plusz jó nagyra nőtt a csoport, így nem lehetett már csak úgy elmondani a dolgokat. De egész jó lett, ahhoz képest, hogy rögtönzött volt.
Az előző bejegyzés a piros jegyében telt, az meg a zöldében: megkaptam a zöldkártyát!

Esett

2012-01-28T10:36:00.000-08:00

Már ideje volt, mert még hó sem nagyon volt. De most is például rettentően kellemes tavaszi idő van, süt a nap. Jó lenne egyet kirándulni, tegnap el is határoztam, hogy szervezek valami túrát. Legszívesebben sífutni mennék Yosemite-be.
Van egy új posztdokunk a csoportban, egy srác, és ő is vörös. Sokkal jobban mint én, elég vicces. A lány, aki majd jön interjúra pedig lengyel. Drukkolok, hogy ő legyen (lengyen...) a legjobb jelölt, mert szívesen felvennék egy lányt. Néha kicsit hiányzik a női társaság a munkahelyen, és sokszor azon kapom magam, hogy a testbeszédem is teljesen férfias.
Egy érdekes könyvet olvasok, az a címe, hogy "The Elements of style". A könyv érdekes elegye a nyelvtannak és annak, hogy hogyan kell helyesen központozni és rendezni angol mondatokat. Tetszik, mert néha amikor anyanyelvűek belejavítanak a mondataimba, akkor nem értem, hogy miért.
Nahát, hogy itt még a verebek is szebbek... Most először néztem meg, hogy mi is az a pirosfejű madár, amit látni szoktam, az előbb is itt ült egy az erkélyen. Házi pirók a magyar neve. A nőstény olyan, mint a veréb, de a hím ilyen:

Egy hete...

2012-01-16T19:52:00.000-08:00

Egy hete vagyok újra itt, és máris sokminden történt. Pl. a csoportomban (én sajnos nem vagyok rajta) írtak egy Science cikket, ami körül nagy a felhajtás. Van video is, itt picit látszik az épület, a laborok, és két kollégám is, a középső figura a volt főnököm.

Az indexen is írtak rólunk.
Közben egészen máig szuper idő volt. Ennyire:

Mára viszont nagyon hideg lett, annyira, hogy éjszaka lefagyott a hülye sprinklerekből a víz a járdára egy helyen. Ezt onnan tudom, hogy reggel dobtam egy hátast, nem volt annyira vicces...
Csütörtökön interjúztattam egy jelentkezőt, de erről nem írok többet, nehogy még bajba kerüljek. Pénteken Adam megtornáztatott minket, azóta sem tudok rendesen járni, olyan izomlázam van. Szombaton letekertünk 55 km-t, jó volt, csak az elején kicsit hideg volt. Hát ilyenek, lassan beindul az év, ha kicsit döcögve is.

Zenei hét

2011-12-18T21:52:00.000-08:00

A héten három koncerten is voltunk. Hétfőn az Alehouse-ban egy helyi banda játszott, szerdán egy jazzkoncerten voltunk a livermore-i színházban:

tegnap este meg a Messiásra mentünk San Franciscoban. Itt is felállnak a Hellahujah-nál, mint Angliában. Már elfelejtettem, hogy miért is csinálják, de rákerestem, és az a legvalószínűbb, hogy a II. György csak nyújtózkodott annak idején, és persze emiatt mindenkinek fel kellett állnia. Az előadás nagyon jó volt, csak a szervezés idióta. Még özönlött be a nép, tötyörgés, 7:30. Én és Manfred bementünk, de Jens még elment mosdóba, de 31-kor már bezárták az ajtót! Elindul az előadás, és vagy 15 perc is eltelt, amikor kinyitották újra az ajtókat, és vagy száz ember jött be, megszakítva a zenét. Jens is. Nem értem, hogy miért nem lehet rádión leadni, hogy még ne kezdjék el, mert tömegek ténferegnek kint. És akkor a kevés igazán késő embert suttyomban szépen be lehetne engedni egy alkalmas pillanatban anélkül, hogy megállna az előadás.
Délelőtt vásárolgattunk, rettenetes tömegek voltak mindenhol.
Ma Oliverék jöttek vendégségbe. Egész nap sütöttem-főztem, volt krumplisaláta, gombaleves, töltött csirke, spárga és cupcake. Tegnap kedvet kaptam hozzá.
Íme:

És csináltam vicces marshmallow-sat is:

A többi napon pánikszerű munka volt. Már csak három nap.

Nemez

2011-12-11T20:34:00.001-08:00

Van egy új hobbim, kicsit talán mániás is lettem az utóbbi héten. Úgy hívják, hogy tűnemezelés. A lényege az, hogy fogunk színes gyapjút, és addig szurkáljuk egy speciális tűvel, amíg össze nem filcesedik. A tű attól speciális, hogy az oldalán kis pöckök vannak, amik az elemi szálakat gabalyítják. Nagyon jó tevékenység, bármikor abba lehet hagyni (nem úgy, mint a vizes-szappanos verziót), és sokkal jobban lehet befolyásolni a végeredményt. Tulajdonképpen ez egyfajra szobrászat (itt egy igazi profi például), csendes foglalkozás, megszakítva néha egy hangos "ajjj"-jal, amikor a tű megszúr.

Eddig ezek a műveim, de remélem, hogy ennél lesznek jobbak is - kicsit könnyű giccs irányba menni. Majd rakok fel képeket. És ne lepődjön meg senki, ha esetleg a Jézuska is ilyet hoz. (Lehet írni, ha nagyon rondának tűnnek.)
A másik, hogy megvolt az első interjúm, olyan értelemben, hogy én interjúztattam, Tanulópénznek jó volt, a jelölt rettenetes volt, így minden bénázásom és izgulásom teljesen tét nélküli volt. A következő jobbnak ígérkezik (bár papíron ő is jó volt), januárban lesz.
Aztán még sokat dolgoztam, most hétvégén is. Már egy cikkem kész, de még egyet írunk Jens-szel a konferenciára, ami jövőre Lengyelországban lesz. Kicsit kemény lesz az elkövetkezendő másfél hét, de megéri.
Voltunk biciklizni is, múlt héten megint felmentünk a Mount Diablora. Felfelé gyanúsan könnyű volt, mint lefelé menet rájöttünk azért, mert valószínűleg felfelé fújt a szél. Lefelé teljesen szétfagytunk, nekem párszor meg kellett állnom, hogy felmelegítsem az ujjaimat, mert attól féltem, hogy nem fogok tudni fékezni. Ez volt az a hétvége, amikor szélviharok voltak, mondjuk főleg délen. De azért ne gondoljátok, hogy rossz az idő. Minden nap ragyogó napsütés van, és nincs is hideg annyira napközben. Két napja éjjel még teljes holdfogyatkozás is volt, de nem keltünk fel miatta éjjel.
Voltak kis szerencsétlenségek is mostanában. Először kilukadt a kocsimon a hűtővíz tartálya. Aztán elvittem a szervízbe a jó bringámat (piros), láncot cserélni, és az lett, amitől féltem: nem csak láncot, hanem teljes hátsó fogaskerékszettet is kellett cserélni, mert a lánc már annyira kinyúlt hogy ledarálta, és az új lánc seperc alatt menne tönkre. Hát igen, a biciklit is karban kell tartani. A hab a tortán az volt, hogy elfelejtettem lakbért fizetni. Kaptam is felszólítást (elég bunkót azt tekintve, hogy azért ötévente egyszer ez nem halálos bűn), meg extra díjat is kell fizetnem. De azért túléltem, és még maradt azért pénzem gyapjúra...

Pulykanapok

2011-11-30T22:07:00.001-08:00

Múlt hétvégén volt Hálaadás. Idén nem voltunk hivatalosak vacsorára, ami jó, mert legalább nem zabáltuk tele magunkat. Délután elmentünk moziba, péntek-szombaton meg felautóztunk Mendocinoba. Apropó autó: az én kocsimnak a hűtővíztartálya lukadt ki, Jensében pedig gyújtógyertyát kellett cserélni.
Mendocinoba az óceán mentén vezettünk fel, nagyon szép volt. Furcsa volt, mert nem volt szél, és megis nagyon erős volt a hullámzás. A sok cunamis sztori óta kicsit tartok a nagy hullámoktól, valamennyire azért félelmetes, amikor a parton állva nálam magasabb hullámok jönnek... Útközben megnéztük Fort Ross, ami korábban egy orosz telep volt, még az 1800-as évek elején. Az oroszok itt kereskedtek, de az európai háborúk és forradalmak miatt vissza kellett vonulniuk. Mindez az aranyláz előtt volt. Gondolom megbánták, mint ahogy Alaszkát is azért hülyeség volt eladni.
Mendocinó szép, de nagyon drága, és tele van felesleges dolgokat áruló, de szép boltokkal. Mi Fort Braggben aludtunk, ami Mendocinotól kicsit északabbra van. Helyes kis város.
Itt vannak képek:

Mendocino

Szülinap és a többi

2011-11-19T22:37:00.001-08:00

Megvolt a szülinapom. Mivel Turányi Tamás pont ezen a napon érkezett a laborba, ezért pont úgy jött ki a lépés, hogy a hivatalos, fizetett vacsora egyben a születésnapi vacsorám is lett. Tamás három napot volt itt, tartott előadást, meg beszélt egy csomó emberrel, velem a legtöbbet persze.

Ma is voltam az ALS-ben, de ez a kép még a múltkori menetből van, reggel 9-kor készült, az éjszakai műszak végén.

Itt meg két másik kép, érdemes őket elolvasni. Arról szól a cikk, hogy az egyik leghíresebb borospincét Livermore-ban egy ír varrógépszerelő alapította egy spanyol bíboros tanácsára, és egy magyar táncosnő a borászuk, aki ezt egy angoltól tanulta.

Kicsit esős az idő, de alapvetően továbbra is fantasztikus őszünk van.

Az ajtó

2011-11-08T23:01:00.000-08:00

Tegnap éjjel az ALS-ben voltunk. Ma meg majdnem átsétáltam egy üvegajtón, annyira tiszta volt. Kicsit meglepődtem a csattanástól, de a röhögőgörcsön kívül nem lett más bajom.

A három medve

2011-11-06T10:48:00.000-08:00

Tegnap is bicikliztünk egy jót. Íme:

Bringa után ettünk egy jót Oaklandben. Hideg is volt meg esett is a végén, úgyhogy nagyon jól esett minden.
A jövő hét izgi lesz, hétfőn megyek az ALS-be, csütörtökön meg könyvklub az általam javasolt könyvvel. Majd beszámolok.

Big Bang

2011-11-03T23:07:00.000-07:00

Kipróbálom az új design-t itt. Tetszik, hogy jól elhelyezi az egyes elemeket, de az nem tetszik, hogy nem lehet rajta állítani, a fotó is eltűnt így, és az oldalsó linkek is. Lehet, hogy visszacsinálom.
Tegnap előtt voltunk SF-ban. Science hét van, és ennek keretében voltunk egy beszélgetős esten. Az a lényeg, hogy hat híres vagy érdekes ember kiáll, és mindegyik beszél 10 percet egy adott témáról. A nagy bukások volt a téma. Nem nagyon lehet leírni, hogy miket meséltek, de érdekes volt. Annyira mondjuk nem volt tudománnyal kapcsolatos, de abból van elég napközben nekem úgyis, szóval nem bántam. Előtte egy ír kocsmában voltunk, ahol ittunk igazi ír kávét (8 dollárért!).
Bent minden nagyon hektikus. Három cikket próbálok egyszerre írni, és ez nem valami hatékony. Hétfőn megyek megint az ALS-be. Minden projektem gigantikussá növi ki magát, elágaznak, és az egyes részek önálló életre kelnek. Viszont sikerült pár embert bevonnom, már Jens is nekem dolgozik kicsit, ami kicsit vicces.
Van egy kedvenc sorozatunk mostanában, talán igazából az első olyan, amit tényleg nézünk rendszeresen. Az a címe, hogy Big Bang Theory. Nem tudom, hogy van-e otthon is. Négy fiú a főszereplő, mind fizikus vagy mérnök, és nagyon kockafejek. És tényleg nagyon vicces, és nagyon el vannak találva a karakterek.
Ezen kívül híres lettem. Klikk (és várj).

Bringatúra

2011-10-30T19:25:00.000-07:00

Múlt hétvégén csináltunk egy jó kis túrát. 75 km-t mentünk, Sonomaból Napába és vissza, közben egy heggyel (1300 m szintemelkedés volt összesen). Kicsit kiszáradtam, mert itt még mindig nagyon meleg van, de nagyon jó volt.

Másnap bementünk SF-ba csak úgy, kicsit sétálgattunk, ettünk, ittunk, felfedeztünk pár jó helyet. Nina is volt egyébként megint, mert konferenciázott.
Tegnap voltunk Helloween partin. Kicsit döcögősen ment a jelmezkészítés. Én eredetileg Ádám és Éva akartam lenne, el is készült az Éva jelmez, de Jens annyira megdöbbent rajta, hogy kijelentette, hogy ő így nem hajlandó menni. Pedig tényleg volt jelmez, nem az lett volna a poén, hogy pucérak vagyunk. Végül utolsó percben kitaláltuk, hogy én focista leszek, ő meg varázsló. Egész jó lett a dolog, majd lesznek képek.
Ma is brigáztunk, jó volt, még mindig nagyon szép az idő, főleg napközben.
Majd méf írok, most moziba megyünk.

Egy nyugodt hétvége

2011-10-08T21:24:00.000-07:00

Egy kicsit elfáradtam a látogatókban az utóbbi időben. Lassan, de biztosan elkezdtem arra vágyni, hogy ne kelljen semmit sem csinálni és senkihez sem alkalmazkodni. Múlt héten a svédek voltak itt, velük mászkáltunk Berkeley-ben meg itt, és a végére már nagyon sok lett. Ami ugye nem jó, mert azért igazából örülök a látogatóknak nagyon.
Most végre lett egy ilyen nyugis hétvégém, még Jens-től is "megszabadultam", mert elment a többiekkel kirádulni a Mammoth Lake-hez. Én is mentem volna eredetileg, de a fentiek miatt lemondtam. Most hívott, és arról panaszkodott, hogy a sok ember miatt a szervezés kaotikus és nem nagyon lehet igazából kikapcsolódni. Szóval jól döntöttem. Reggel voltam biciklizni, aztán bementem Berkeley-be Saraval találkozni (de ez nem volt stresszes), este meg bementem kicsit dolgozni. Holnap reggelre is biciklizést tervezek, aztán beugrom majd a tökföldre (pumpkin patch), ott lesz Oliver, Karin meg a kislányok.

Lassan itt az ősz

2011-09-28T23:24:00.000-07:00

Ennek ellenére itt most lett csak igazán nyár. Hétvégén ugyan esett az eső, de alapvetően meleg van, néha túlságosan is.
Tamás és Eszter voltak itt egy hétig, voltunk a városban párszor, múzeumban, a parton, biciklizni, meg csak úgy. Sőt egyik este még a Kuttner Tomival is összefutottunk, meg Bencével, ami méginkább vicces volt. Hirtelen és egyszerre ennyi ismerős és rokon jött össze.
New York óta mostanra sikerült visszarázódnom a kerékvágásba, nem tudom, hogy mi tartott ilyen sokáig, de valahogy elhagyott a lendület a munka terén. Kicsit talán azért is, mert túl sokat dolgoztam, de közben meg élvezem is, úgyhogy nem logikus. Karácsonyig már nincs kilátás pihenőre, még 3 cikket be kéne addig fejezni, nem valami valószínű, hogy sikerülni fog, de meglátjuk.
Azt nem is írtam, hogy ellopták a biciklinket SF-ban. Azóta vettünk újat, meg jobb lakatot is. Leginkább dühítő, ráadásul egy csomó idő új bringát beszerezni, felszerelni stb. Ja, nem a pirosat, a sárga hegyi bringát lopták el, de az is elég jó (és drága) volt azért.

Vissza falura

2011-09-06T21:38:00.000-07:00

Megint Livemore-ból jelentkezem. NY nagyon izgi volt, csak nagyon el is fáradtam. Voltunk Tamással a Natural History Museumban, ami jó volt, de a SF-i Cal Acedemy of Sciences jobb, mert sokkal progresszívebb. Eszter szerint lokálpatrióta lettem egyébként. Voltunk a Coney Islandon, ahol van egy nagy strand meg egy vidámpark. A legjobb a karaoke volt, hihetetlen arcok énekeltek, a legjobb egy kigombolt inges öreg fazon volt, aki Elvist énekelt. Nagyon jól egyébként.
Ezen kívül fel s alá járkáltunk a városban, talá'ltunk még jópár patkányt, voltunk a Times Squaren, a Macy's-ben (a világ legnagyobb boltja), galériákban, a Metropolitanben, stb stb.
Azt hiszem, hogy nem szívesen élnék ebben a városban, de lehet, hogy kicsit hosszabb ideig kéne itt lennem, hogy ezt megmondjam. Mindenesetre a kosz és a nyomor elég nagy kontraszt mondjuk Livermore-hoz képest, meg SF-hoz képest is. Viszont az nagyon tetszett, hogy mindennek ellenére a város biztonságos, az emberek kedvesek (de nem teljesen úgy, mint itt) és mindenki úgy alapvetően jól megvan.

New Yorkból jelentkezünk

2011-09-02T08:12:00.000-07:00

Némi kihagyás után. Hétfőn Chicagoba mentem egy konferenciára. Picit unalmas volt, viszont kitaláltunk egy jó kis témát, nagyon lelkes vagyok. Egész idő alatt Argonne-ban voltam, csak a vendégház és az szinkrotron közötti 500 métert tettem meg három napon keresztül. Tegnap este átjöttem New Yorkba, ahol Tamás és Eszter már két hete tanyáznak. Eddig csak sötétben láttam a várost, és egyelőre inkább a sötét oldalát láttam átvitt értelemben is. A város nagyon piszkos (ezek után más szemmel fogom nézni San Franciscot), a szemetet nem kukákba teszik, hanem zsákokban van kihajigálva az út szélére. Nem nagyon tudom ezt igazából felfogni. És persze hemzsegnek a patkányok és a csótányok. De szó szerint, a metrómegállóban tegnap mindenhol láttunk jó pár patkányt. Hogy lehet ez? Szóval remélem, hogy ma a napfény mellett vidámabb dolgokat is fogok látni. Tegnap éjjel későn jöttünk haza, mert Tamáséknak egy kurátorral kellett összefutniuk.
Viszont feltöltöttem a bostoni képeket. Ott kb. egy hónapja voltam egy konferencián. Boston nagyon tiszta... A többit a képek alatti feliratokon olvashatjátok (még nem fejeztem be, de most mennem kell). És mint látható, teljesen el voltam ragadtatva a felhőkarcolóktól és a belőlük kialakuló nagyon érdekes tükröződő felületektől. Sok ilyen kép lesz.

Irány dél!

2011-07-04T22:18:00.000-07:00

Kiruccantunk. Jensnek kellett egy pecsét az útlevelébe, amit csak a határon adnak. Egy ideig filóztunk Kanadán, de azért az mégiscsak kétszer olyan messze van. Pénteken indultunk (én csapot-papot itthagyva, de jó is volt, mert kezdtek a hullámok összecsapni a fejem felett), reggel hétkor, és 4-kor már San Diegoban is voltunk. Egy belvárosi motel volt a főhadiszállásunk. Vicc, hogy a közelben volt egy nagy falfestmény, bálnával, amire rögtön mondtam, hogy Wyland, és tényleg az volt! Wyland művészetével Hawaii-n volt szerencsénk közelebbről megismerkedni -- iszonyú giccses bálnákat, delfineket stb. fest, szobor meg minden, ami csak elképzelhető. De ez egész jó volt mondjuk.
Este elmentünk sétálni a partra, ahol betévedtünk egy hajókiállításra. Két tengeralattjáró és négy vitorlás horgonyzik, sajnos csak kettőre volt időnk, de ez is nagy élmény volt. A vitorlás a Star of India, ami gyakorlatilag az egész világot bejárta, és a világ legrégebbi épségben fennmaradt fémtestű vitorlása. A hajó egy része kiállítás más hajókról meg a hajók történetéről, és volt benne egy makett az SS Great Britainről, ami Bristolban van kiállítva, és ahol szintén már jártam. A vitorlásnál is érdekesebb volt a szovjet B-39 tengeralattjáró. Fantasztikus volt, és egyben félelmetes is, főleg ha az ember látta a Das Boot-ot mondjuk. Azt persze nem értem, hogy miért volt olyan hihetetlen mennyiségű kábel meg csatlakozó, kapcsoló, szelep, kijelző meg minden benne, főleg, hogy nem volt két egyforma. A kiállítók valószínűleg teljesen komolyan vették azt, hogy felidézzék a hangulatot, amit egy korhű csótánnyal tettek teljessé.
Másnap átruccantunk Tijuanaba. Egy kicsit izgultunk, mert mindenki mondta, hogy veszélyes, meg ez meg az, de persze nem volt semmi. Hihetetlen mennyiségű kritikátlanul ronda giccset viszont láttunk, de csak azt. Ezenkívül viagrát lehetett kapni minden mennyiségben, meg gondolom más cuccokat is, de az nem nyilvános. Végigsétáltunk a túristacsapda utcán, amiből kikeverdve egész nyugodt kis várossá vált Tijuana. Visszafelé ettünk egy kis mexikó kaját (pont olyan, mint Kaliforniában), majd visszasétáltunk a határhoz. Meg csináltunk egy "zebrás" fotót. Ezek a mexikóiak teljesen lököttek, szamarakat festenek be zebrának, de nagyon-nagyon gagyi!
Kb. két órát álltunk sorba a határon, de nem volt olyan vészes, mert nem volt halálosan meleg, és érdekesek voltak az emberek. Persze megismertük Tijuana összes mozgássérültjét, szegények ott kéregetnek reggeltől estig. De alapvetően normális volt az egész, kb. olyan Moszkva (ma Széll Kálmán) téri hangulat uralkodott. Visszavillamosoztunk San Diegoba (mert villamos visz a határhoz) és kimentünk a tengerpartra.
Több strand is van, de ez olyan, hogy nem mertem fürdőruhára vetkőzni (mondjuk nem is volt kedvem a hideg vízbe bemenni), mert egyszerűen mindenki tökéketesen nézett ki a parton. Szerintem ezek az emberek nem is csinálnak mást, csak konditerembe járnak. De komolyan. Volt pl. egy csaj, alig volt rajta még fürdőruha is, és valami hihetetlenül feltűnő, piros, magassarkúban lavírozott be a sétányra. Egy pasas csak annyit mondott neki, hogy jó a cipője. Ha-ha. Jó szöveg.
Másnap elmentünk a másik tengerpartra, ahol normális emberek voltak zömmel, kicsit lötyögtünk, ettünk egy sütit meg ilyenek. Utána elmentünk két sörfőzdébe, megkóstoltunk pár sört, este meg elmentünk az állatkertbe. Lejártuk a lábunkat, de érdekes volt. Csak nekem nem jön azért be ez a nagyon amerikai tempó, én az állatkertben az állatokat szeretm nézni, és nem "szórakozni" akarok.
Elvileg akartunk még egy napot nyaralni, valahogy úgy, hogy a hegyeken át jövünk haza, de végül ma hazajöttünk, mert fáradtak voltunk, meg sok a dolgom. Ez végülis még nem nyaralás volt, csak egy a hasznost kellemessel összekötő kiruccanás.
Képek szöveggel itt.
A végszó San Diegoról pedig az, hogy jópofa város, egész élhetőnek tűnik, de közel sem olyan innovatív, alternatív és intellektuális, mint San Francisco.

Itt a nyár!

2011-06-26T17:03:00.000-07:00

Kedden megvolt a sztárfotózás. A fotós kb. egy köbméternyi felszerelést hozott, nemhiába vagyunk national lab, itt még a fotóscuccokból is ötször annyi van, mint egyéb helyeken. Volt ernyő, egy rakás derítőfény meg még pár fénymérő és csak laza egy órás volt a művelet, előtte utána pakolással.
Az örömhír, hogy a héten beküldtem egy cikket, végre valahára. Közben a zöldkártyát kezdem intézni, egy kicsit fájdalamas, főleg az ajánlólevelek összekunyerálása.
Jens feltett a bringázásról (múlt hét) képeket. Más érdekes nem is volt, talán annyi csak, hogy csütörtökön skype-oltunk Craiggel az intézetből, mert most 2 hónapig Aachenben van Ravinál. Ez volt az első telekonferenciás megbeszélésünk, és szerintem nagyon jól sikerült. Talán része van ebben annak is, hogy volt egy szuper cuccunk is, egy hangérzékelős kerekasztal-kamera. Ez azt tudja, hogy mindig annak a képét mutatja, aki éppen beszél.
A nyár első napját pedig borral zártuk:

A tavasz utolsó napja

2011-06-21T00:29:00.000-07:00

Holnap szépnek kell lennem, mert jön a fotós. Új brossúra készül, abban fogok szerepelni, állítólag mert nőket akarnak mutatni meg ilyenek. Remélem megkapom a képet, majd felteszem ide is.
Jó meleg van, de képzeljétek, Coloradoban ma esett a hó! Még épp időben végülis, a nyár csak holnap kezdődik.
Vasárnap voltunk SF-ban bicikilizni, a szinte már szokásos Embarcadero-GG híd-Sausalito-Tiburon-komp-Embarcadero útvonalon. Jó volt, mert sokan még sose jártak erre, és róluk rám is átragadt a lelkesedés. Minden jó, csak a vége nem, mert Jessicanak ellopták a biciklijét miközben a végén sört hörpöltünk.
Visszafelé haladva szombat jön, amikor Oliverékkel mentünk gyümölcsöt szedni Brentwoodba. Nem sokat maradtunk, mert meleg volt, de Sarah azért nagyon élvezte. Ma sütöttem is egy gyümölcstortát! Ha nem mondtam volna még: Karin hamarosan szülni fog, Jens és én vagyunk az ügyeletesek abban az esetben, ha éjjel kezdődne a szülés. Csak annyi a dolgunk, hogy Sarah-ra vigyázzunk, de azért izgi. Remélem minden rendben lesz azért -- Karin majdnem belehalt az első szülésébe, mert valami ritka betegsége alakult ki a terhesség alatt. De jellemzően a második terhességnél elmúlik...
Egyik nap találtunk egy madarat (killdear angolul), a tojásain ült és nagyon viccesen védelmezte a fészkét. Majd rakok fel képeket.
Az előző hétvégén az ALS-ben voltam, ahol szuper dolgokat mértünk szerintem. Egyelőre még nem volt időm kiértékelni az adatokat, mert egy cikket írtam, ami végre elkészült. És átestem a legszigorúbb teszten is: Jim elolvasta, és nagyon tetszett neki. Már csak be kell küldeni!
Ma elkezdtem a zöldkártya intézését, macerás lesz, azért is, mert az ügyvéd segédje nem éppen egy IQ bajnok.
Végül pedig: lett egy új blog a listámban, Szabó Franciska kertdesign témájú írásaival.

California Guitar Trio

2011-06-05T22:50:00.000-07:00

Tinaról is van egy cikk:
http://www.rp-online.de/niederrheinnord/duisburg/nachrichten/Junge-Forscher-kommen-zurueck_aid_989822.html
Ma voltunk egy jó koncerten Pleasantonban. Egy gitártrió játszott, kellemes volt, jók is voltak meg jó volt a műsor is. Ki gondolta volna, hogy a Tokkáta és fúga simán elmegy tüzes andalúz gitárdarabnak?

A biciklizést ma elmosta az eső, csak egy kis konditeremre futotta.

Virginia

2011-06-04T18:39:00.000-07:00

Ezen a héten Virginiaban voltam egy konferencián. Erre a konferenciára minden évben mennem kell, de csak minden harmadik évben kell előadnom. Tavaly már voltam, ott elolvashatjátok, hogy mi is ez. Idén Bálint is volt, mint meghívott poszteres, és lehet, hogy majd ő is csatlakozik a Klubhoz. Mindenesetre tör be a magyar maffia.

Nagyon élveztem a meleget, Kaliforniában továbbra is hideg van és esik az eső. Ott 35 fok volt és 100% páratartalom. Az óriási bogarakkal együtt majdnem olyan volt, mintha valami dzsungelben lettünk volna. Idén poloskainvázió volt, össze is fogdostam párat a szobámban, irtóra élveztem. Még jó, hogy adtak egy négyoldalas leírást a bogárról...

Idén kicsit rosszabbak voltak az előadások, mint tavaly, de azért így sem volt rossz. Majdnem végig Ahrennel és Nilssel lógtam, jókat lehet velük pletykálni meg morgolódni.

Ma egész nap kómáztam, mert nagyon elfáradtam az úttól, a háromórás időeltolódástól, a korai kelésektől és a repüléstől. De egyébként sem lehet sokat csinálni az eső miatt. Holnap mentünk volna gyümölcsöt szedni Brentwoodba, de áttoltuk jövő hétre.
Végül pedig egy cikk Sebastianról:
http://www.rp-online.de/niederrheinsued/krefeld/nachrichten/Land-kauft-Krefelder-Professor-zurueck_aid_1002035.html

Csalamádé

2011-05-30T10:58:00.000-07:00

Az utóbbi két hétben három embert interjúztunk meg a posztdok állásra. Mindegyik nagyon jó volt, nehéz lesz dönteni. Mondjuk az állás nagyrész Ahrenhez tartozik majd, de lehet, hogy nekem is csurran-cseppen belőle valami. Jó lenne, mert egyedül csak arra van erőm, hogy a darálos projekteket vigyem, és gyakorlatilag semmi időm sem marad arra, hogy fejlesszek. Ami még idegesítő, hogy tutifixre beígértek az intézetnek egy nagyon nagy összeget, amiből vettünk volna egy nagy számítógépet meg jutott volna nekem egy posztdokra, aztán hirtelen mégse kaptuk meg a pénzt. Mindenki le volt sújtva.
Az időjárás kritikátlan: még 2 napja is esett az eső, és a hőmérséklet csak ritkán éri el a húsz fokot. Emiatt is várom kicsit a holnapi konferenciát Virginiában: ott 35 fok lesz.
Tegnap voltunk hegyibicikizni, én meg a fiúk, hatan összesen. Jens csinált képeket. Egy étteremben indítottunk, nem messze Stanfordtól. A kör elvileg 2-2.5 órás, nekünk 4.5 órába telt megtenni. Nagyon sok kapaszkodó volt benne, és a vizátfolyások miatt kialakult egy csomó nagy hupli, ami nagyon fárasztó. Nem lehet beállni egy egyenletes ütemre felfelé, mert a buckáknál mindig muszáj megnyomni. Néha sár is volt, ami akkor vicces, ha egy csúcs előtt van: már majdnem megvan, amikor kipörög a kerék, ég a tüdő és kezd a bringa eldőlni. Este beültünk egy olasz étterembe, de nem voltam egyáltalán éhes. Szerintem kicsit leállt az emésztésem a terheléstől, aminek az lett az eredménye, hogy éjjel arra ébredtem, hogy teljesen fel van borulva a gyomrom. De azért persze túléltem.
Voltam ruhavásárló körúton is a minap, de teljesen reménytelen. Vagy szakadt ruhákat árulnak tiniknek, vagy ódivatú göncöket "felnőtt nőknek". Nincs semmi fiatalos, ami mégsem póló. Legközelebb San Franciscoban próbálkozom, ott azért vannak jobb boltok.
Múlt hét végén is voltak érdekes programok. Jens kipróbálta a motorozást, én meg autóval követtem. Aztán volt Livermore-ban egy kis esmény: innen indult a Tour of California egyik szakasza. Kimentünk megnézni, érdekes volt, de persze rövid. Itt volt Sara is, a svéd lány, mert megint Berkeley-ben mért egy hétig. Aztán még találkoztam két magyar ismerőssel is Berkeley-ben, elkocsikáztunk a Muir Beach-re meg Muir Woods-ba. Szép volt.
Még talán annyi, hogy Sebastian is itt van, három hétig. Nálam lakik, ami nagyon jó. Főleg, mert eredetileg kicsit én aggódtam, hogy ha beköltözik egy férfi, akkor mi lesz a lakással, de aztán kiderült, hogy... Szóval Sebastian teljesen kitakarította a fürdőszobámat meg a konyhámat! Persze ez azért valamennyire ciki, de mondtam neki, hogy jöhet máskor is -- mondjuk úgy kéthavonta lenne ideális. Ettől függetlenül is persze nagyon jót őt viszontlátni. Julie ma este érkezik, és Ethannek meg nyári szünet van a doktorijában, úgyhogy most olyan, mintha egy kis időutazáson vennék részt.

Megint blog

2011-05-17T23:36:00.000-07:00

Mivel már rég nem írtam, ezéert csak ízelítőt adok abból amiket ay utóbbi időben csináltam. Például két hete vasárnap voltam tangózni Ágival San Franciscoban. Nagyon érdekes volt minden szempontból. Persze nagyon bonyolult ez a tangó, sokat kéne gyakorolni, de azért így is élveztem. Illetve néha nem, mert hirtelen túl sok idegen pasassal kerültem túlságosan is közeli kapcsolatba, amitől már eléggé elszoktam. Na nem úgy kell érteni persze, de itt "falun" az emberek nem mennek olyan közel egymáshoz. Ági azóta egyébként hazament, de remélem, hogy hamarosan visszatér.
Most éppen Sebastian vendégeskedik nálunk, majdnem három hétre jött. Mintha el sem ment volna. Julie csak két hét múlva jön, akkor is csak pár napra. És pont akkor, amikor Washingtonba megyek. Viszont holnap Sara is itt lesz, a svéd lány, sőt még egy ismerős is érkezik San Franciscoba. Ahhoz képest nem is rossz.
Hétvégén voltunk a Bay to Breakers-en Jens-szel. Ez az a futóverseny amin három éve is voltam. Ez volt az ünnepi 100. alkalom, hogy megrendezték. Nagyon élveztük, tiszta buli volt megint végigszaladni a városon, igaz, edzés hiányában kicsit erős izomlázban végződött a 12 km. Láttunk egy rakás meztelen pasas, vagy mondhatom úgy is, hogy láttam egy rakás fütyit, de hát ez San Francisco, nem kötelező odamenni. Mondjuk sajnos nehezen elkerülhető, hogy az ember oda ne nézzen. Egy kis ízelítő a hangulatból.

Volt könyvklub is nemrég, most a Büszkeség és balítélet (Jane Austin) volt soron, nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy nem könnyű angolul, még az amerikaiaknak sem. Ezen kívül két tortát is csináltam, az egyiket Jens szülinapjára, a másikat meg arra, hogy Oliverék nálunk ebédeltek.

Ezen kívül dolgozom, mint egy kisangyal, mert megint határidő van. De utána tutira elmegyünk valahova pihenni, legalábbis remélem. Viszont hamarosan lesz egy töredék posztdokom, aztán meg lehet, hogy egy egész. És végre lett egy rendszergazdánk is, ami azért is időszerű, mert lehet, hogy Ahrent és engem megdobnak egy nagy adag pénzzel, hogy vegyünk egy nagy klasztert.
Az idő kutya, ma is esett és hideg van. Már várom, hogy rendesen átmelegedjenek a csontjaim, mert hát már mégiscsak május vége van és végtére ez Kalifornia vagy mi.

Vissza a közepibe

2011-04-13T22:50:00.000-07:00

Mostanra teljesen kipihentem magam -- majdnem egy hétig tartott, amire visszaálltam az itteni időre. A francia kiruccanás nagyon jó volt, kétszer tudtunk síelni, egyer Les Houches-ban, egyszer meg Chamonix-ban. Mindkét napon nagyon szép volt az idő, csináltam jó képeket, majd jönnek azok is.
Az előadásom nagyon jól sikerült, szerintem is meg szerintük is. Maga a konferencia mondjuk nem volt annyira izgalmas, mert sok előadás teljesen távoli témával foglalkozott, ami meg közeli lett volna, az meg nem tetszett túlságosan. De a társaság azért jó volt, az oroszok viccesek voltak például. Folyton letámadták egymást a kérdéseknél, mondjuk egy olyan indítással, hogy: az ön kutatása teljesen hibás (vagy enyhébb esetben értelmetlen). Ezek az oroszok egyébként nagytészt egy párhuzamos világban élnek, amit olyanokból lehet leszűrni, hogy a Fizicseszkaja Himija folyóiratra hivatkoztak folyton.
Les Houches után Genf felé vettük az irányt mamáékkal. Két napunk volt bejárni a várost, ami nagyjából elég is volt. Láttunk ezerféle órát, még múzeumban is, csokikat, bicskákat, mindent, ami csak svájci. A genfi szökőkút nem nagyon tetszett, azt hittem, hogy valahol csőtörés van, viszont az egész elviselhető, hogy a tópartról lehet látni a Mont Blanc-t. Ami még érdekes volt, az a bolhapiac (ott is lehetett órákat kapni), meg egy tudománytörténeti múzeum. Hazafelé kicsit rázós volt az út, a végén majdnem kidobtam a taccsot a repülőn, pedig sose szoktam rosszul lenni. Szerintem hulla fáradt lehettem. Vagyis nem szerintem, hanem az voltam.
Múlt héten korán ébredtem, korán aludtam, hétvégén is csak egy kis biciklizésre futotta. Jó lenne már, ha itt lenne a jóidő, még mindig eseget, az utóbbi napokban kétszer is jégeső volt, borsónyi.
Végül pedig íme a swissnex éves jelentése, érdemes megnézni, főleg a 32. oldalt.

Les Houches reggel

2011-03-27T23:53:00.001-07:00

- Posted using BlogPress from my iPhone

Le-föl Zus

2011-03-27T22:59:00.000-07:00

A sikeres landolás után átpattantam Genfbe egy másik géppel, alig értük el az utazómagasságot, máris kezdtük a sülyedést. Mama és Papa ott vártak, minden olajozottan ment. Becuccoltunk a kocsiba, indulás Les Houches ("lezus"). Továbbra is olajozott volt minden, nagyjából hétre ide is értünk a faluba. A kalandok itt kezdődtek...Persze el kell mondnom, hogy én is hibás vagyok, mert nem volt meg a cím és nem nyomtatta térképet, de (mert persze mindig vannak jó érveim) ez egy kis falu egy híres fizikus iskolával, gondoltam mindenki tudni fogja, hogy hol van, vagy legalábbis ki lesy írva minden sarkon. Tévedtem. Már az első táblánál rossz felé mentünk, mert a jobbra nyíl az előrét jelentett, a jobbra és le nyíl volt a jobbra. Ehhez valószínűleg itt kell felnőni. Miután visszatolattunk a kereszteződésig, sikerült megtalálni a faluközpontot, ahol NEM VOLT SENKI! Vasárnap este volt, nyilván ezért. A túristairoda zárva volt persze, és ugyan ki volt rakva egy térkép, de az Ecole de Physique sehol sem volt rajta. Találtunk azért valakit, aki útbaigazított, de nem számítottunk rá, hogy ez nem lesz egyértelmű. Mert ez egy olyan falu, ahol a balra a másodiknál teljesen értelmezhetetlen, főleg sötétben és esőben.Végül bekopogtunk lár házba, ahol adtak útirányt. Így sikerült eljutni a "behajtani tilos" és "lavinaveszély" meg "zsákutca" táblákhoz. Itt adtuk fel, és hívtuk fel a szervezőket. Ismét bonyolult magyaráazatok jöttek, olyanok, hogy a kukáknál merre forduljunk... Az erdő közepén voltunk, így még azt is nehéz volt megmondani, hogy most épp hol vagyunk. Kuka meglett, de most akkor merre? Mert mondott a fickó le-t is meg jobbrát is. Aztán találtunk egy wellness szállodát, ahol volt egy recepciós, számítógéppel, internettel. Azt hittem, hogy ez lesz a megoldás.

De nem. A csaj már azt sem tudta megmondani a Google Maps-en, hogy mi (azazhát ő) hol van. Amikor végre kipréseltünk belőle egy térképnyomtatást, akkor arra sem volt képes válaszolni, hogy az indulásnál balra vagy jobbra menjünk.

Próbáltuk követni a térképet, aminek következtében majdnem elakadt a kocsi egy földúton (vaksötét, eső, mindenki halál ideges). A Papa meg valami Peter Pan-t mondogatott, de mondtam neki, hogy ez hülyeség, biztos félreértett valamit a telefonban, a Peter Pan az egy amerikai mese, mit keresne itt az Alpokban.

Ekkor a szervezők visszahívtak (deus ex machina), és abban maradtunk, hogy lejönnek kocsival felszedni minket. Így megtudtuk, hogy a helyhez a "behajtani tilos" és "lavinaveszély" meg "zsákutca" táblák elhagyásával lehet megközelíteni, és tényleg volt egy Peter Pan felirat is!

...

Kissé feldúlt állapotban robbantunk be a vacsorára, ahol viszont teljesen megnyugodtunk, a szervezők meg voltak olyan rendesek, hogy a mamáék is kaptak vacsorát (persze nem úgy, hogy kértük, hanem spontán leültették őket, és amikor mondták, hogy ők nem résztvevők, akkor azt válaszolták, hogy nem baj, egyenek). Papa ezen felül megvillogtatta orosztudását, mert az egyik szervező orosz. Úgy éreztem magam, mint valami vígjáték főszereplője, de valahogy mégsem érdekelt túlzottan. Az az igazság, hogy első ránézésre kicsit viccnek tűnik ez a konferencia, mintha tényleg csak síelni jönne ide mindenki. De holnap, vagyis ma, meglátom.

A szállás jó, még egy picike főzőfülkém is van. Remélem, hogy holnap azért kisüt a Nap is. Mert azt elfelejttem mondani, hogy minden kalandunk azért kompenzálva van azáltal, hogy Chamonix-tól két köpésre, az Alpok szívében vagyunk.

Atlanta

2011-03-27T14:12:00.000-07:00

Megpróbálom behozni a lemaradásomat, mielőtt újabb kalandjaim halmozódnának fel. Ennek most nagy az esélye, mert éppen a francia Alpokba tartok -- épp Anglia felett húzunk el.Az elmúlt héten Atlantában voltam a US Combustion Meetingen. Oliverrel utaztam, ami jó volt nagyon, sokat pletykáltunk. Atlanta nagyon szép szerintem, de valahogy túristaellenes. Egyszerűen nincsenek nevezetességei, hiába volt ott az Olimpia, és hiába van ott a Coca-Cola. Viszont sok a fa, nagyon szépek a lakóházak, és nincsenek nagy elszlömösödött területek, vagy legalábbis én nem láttam. A legtöbb ház tégla vagy kő, ültetvényi stílusban. Nagyon üdítő ezt látni a kaliforniai egyenfaházak után.A konferencia alatt Caroline-nál laktam, aki (talán írtam anno) tavaly év végétől Atlantában a Georgia Techen professzor. Így alkalmam nyílt belülről is megnézni egy ilyen házat, igaz csak éjjel és kora reggel láttam, mert nagyon pörgős volt a konferencia. Tartottam előadást, ami szerintem jó lett annak ellenére, hogy kifutottam az időből és a végét le kellett vágnom, illetve annak ellenére is, hogy a vetítő teljesen használhatatlan volt, és így néhány eléggé fontos ábrám csak mint fekete négyzet jelent meg.A konferencián ott volt Jim Miller is, de sajnos nem sokat tudtam vele beszélgetni. Viszont úgy tűnt, hogy jól érzi magát. A bankett az akváriumban volt. Az a terem, ahol ettünk nagyon jó volt, két helyen is át volt törve a fal: az egyik “ablakban“ ráják, egy minibálna és egyéb halak voltak láthatók, míg a másikon belugák, azt hiszem fehér delfin magyarul. Az akvárium maga viszont nem tetszett, teljesen olyan volt, mint egy vidámpark, nagy színes táblákkal, hogy mi merre van, valahogy sikerült vásári hangulatot teremteniük. A Monterey Akvárium ezerszer jobb, sokkal természetesebb, sokkal okosabban van megcsinálva.
A tetőpont mégsem a bankett volt, hanem az utolsó nap, amikor Stephen Klippenstein tartotta a plenáris előadást. Nagyon jó volt az előadása. Vannak, akik hiába tartanak kvázi jó előadást,
mégis úgy érzi az ember, mintha valami porszívóügynök állnak a pódiumon (vagy rosszabb, politikus). De Stephenről süt, hogy egy zseni, és nem attól jó az előadása, hogy bohóckodik. Azok a legjobb részek, amikor kicsit elbizonytalanodik, mert látszik, hogy és ahogy gondolkodik. De persze a legeslegjobb rész az volt, amikor a végén feltett pár nevet akikkel dolgozik, és Ahren és az én nevem piros volt. Azt mondta, hogy mi vagyunk a jövő! Meg azt is mondta, hogy mi, az új generáció biztos azt gondoljuk róla, hogy bénázik a számítógéppel, ami persze egy hülyeség, még sose gondoltam róla ezt, plusz nem az az okosabb, aki gyorsabban gépel. Pl. Jim Miller egy ujjal gépel és baromi lassan, de ez nem igazán látszik meg a publikációs listáján… Szóval Stephen ezzel egy hihetetlenül nagy szívességet tett nekünk igazából, mert gyakorlatilag hírességgé váltunk az előadása után, most már mindenki ismeri a nevünket – és talán kevesebben fognak posztdoknak nézni. És nem sok olyan ember van, aki ilyet csinál a plenáris előadásán – a legtöbben magukat fényezik, ami persze rendben van.
Most jutottunk át a La Manche-on. Imádom a SWISS légitársaságot, teljesen sima volt az út, jók ezek a 343-asok.
A konferencia után hazarepültem, ami Atlantából nézve kicsit hülyeségnek tűnt, de azért jó volt hazamenni Livermore-ba, saját ágyban aludni stb. Viszont folyamatosan esett és esik az eső K
aliforniában. Remélem a következő hétvégén már jó idő lesz, mert már ezer éve nem bicikliztünk. Ideje lenne kicsit visszarázódni a sportba, mostanában mindig későn mentem haza, és ez nem olyan jó hosszú távon. Van is motiváció: Jens-szel beneveztünk az idei Bay to Breakers-re, ez lesz a 100.! A másik sportesemény, hogy idén a Tour of California 4. szakasza Livermore-ból indul, május 18-án. Mindenképp ott leszünk a rajtnál, és állítólag a verseny előtti éjszaka lesz valami éjszakai bringázás is a tervezett útvonalon, ami nagyon jól hangzik. Mindezt az apartmankomplex managerétől tudom, ezzel próbálta elütni kicsit, hogy jól felemelték a bérleti díjat. Ez persze oké lenne, ha kaptunk volna fizetésemelést idén, de sajnos be van fagyasztva az összes állami alkalmazott bére 2 évre! És az is sajnos, hogy Steve Koonin, aki a tudományügyi miniszterhelyettes, folyton azt hangoztatja, hogy a kutatókat nem annyira érdekli a fizetésük, inkább csak a kutatási feltételek stb. Ez nem csak felháborító, de hülyeség is. Azokon az embereken kívül akik a tőzsdén dolgonak, nyilván senki sem csak a pénzért dolgozik, és egy tanár, egy mérnök, egy festő és egy autómosó mind ugyanannyira szeretne jó és emelkedő fizetést kapni, mint amennyire szeretne kellemes körülmények között dolgozni.

p.s.: már meg is volt az első durva kaland, holnap leírom.
p.s.2: nem fogok elírásokat keresni ebben most...

The Help

2011-03-13T22:57:00.001-07:00

A hétvégén megint Yosemite-ben síeltünk. Én szerveztem az utat, nyolcan voltunk, plusz még ketten. Kalandos volt, voltak teljesen kezdők is, nem voltam végig biztos abban, hogy mindenki egyben ér haza. Eleve később indultunk, mint akartam. Aztán az egyik srác, akinek életében nem volt léc a lábán, az oldalára akasztott egy két kilós tükörreflexes kamerát. Meg a hátára egy nagy zsákot. Persze folyton elesett, és végül felváltva cipeltük a cuccait. Ráadásul csinált vagy 10 képet összesen. Hihetetlen, hogy egyeseknek mennyire nincs gyakorlati érzéke, néha csodálkozom, hogy eddig hogy élték túl... De az idő szerencsére fantasztikus volt. Naplementére értünk vissza, több, mint 7 óra sífutás után.
Tudtátok, hogy azt, hpgy Chamonix, úgy kell ejteni, hogy samonix? Én mindig samoni-t mondtam. Mindegy is, inkább az a fontos, hogy két hét, és ott fogok síelni!
A hét kicsit őrült volt. Hétfőn próba, kedden Yann Tiersen koncert San Franciscoban, szerdán interjúztatás és este csajos beülés, csütörtökön könyvklub, péntek este indulás síelni. A mostani könyvklub film jó volt nagyon, az a címe, hogy The Help, és a fekete szobalányokról szól. Igazából ebben az a durva, hogy a hatvanas években játszódik. Nem fér a fejembe, hogy a Holdraszállás és a szegregáció szinte egy időben voltak. Hogy a második világháború rég véget ért, az USA-val a győztesek oldalán, és Mississippi államban azt hirdették, hogy a feketék betegségeket terjesztenek és külön WC kell nekik. Persze Svájcban is csak 1971 óta szavazhatnak a nők. Most meg milyen türelmetlenek vagyunk egyszeriben az arab országokkal. Mintha "nálunk" már régóta minden rendben lenne. Pedig...
Most néztük meg a Táncos a sötétben c. filmet, annak idején nem láttam. Nagyon szomorú.

- Posted using BlogPress from my iPhone

Fázom

2011-02-28T23:58:00.001-08:00

Miután teljesen kiakadtam a hideg miatt, Jens beöltöztetett. Így szenvedek:

- Posted using BlogPress from my iPhone

Kirkwood

2011-02-22T23:05:00.001-08:00

Hétvégén megint síeltünk, de most rendesen, Kirkwoodban. Ethan hazaugrott pár napra (mert most Salt Lake City-ben csinálja a doktoriját). Lakeside-ban, Nevadaban éjszakáztunk egy kaszinóban, ahol Ethan nyert is 100 Dollárt, én meg vesztettem egyet. Annyi hó volt, hogy el sem hittem, az utóbbi héten esett 3 méter, ebből egy az utolsó napon. Az utak ennek ellenére teljesen szárazak voltak. A síelésnél volt egy-két meleg helyzet, pl. amikor nem volt más lehetőség, mint egy 2 méteres falon leugrani. De ennyi hóval és az új sisakommal azért nem kellett aggódni - elvileg.

Voltak őrültek is, innen pl. leugrott egy snowboardos.

És ilyenek voltak az utak:

YouTube Video

- Posted using BlogPress from my iPhone

Köhög, síel, köhög

2011-02-19T10:41:00.000-08:00

Majdnem egy hétig köhögtem (miután visszakaptam a hangomat). Vasárnap azért elmentünk sífutni Yosemitebe, feltettem néhány képet. Nagyon jó volt, főleg, hogy síelés közben teljesen elmúlt a köhögés (utána visszajött). Annyira kedvem támadt a dologhoz, hogy március 12-re meghirdettem egy sífutónapot. Már nyolcan jelentkeztek.
Ezen a héten nem történt sok, azon kívül, hogy sokat dolgoztam, teljesen el vagyok csúszva egy csomó mindennel, próbálok kimászni a gödörből.

Madarak

2011-02-12T13:02:00.000-08:00

Már régóta meg akarom mutatni, ahogyan ezek a madarak a mobiltornyokon ülnek. Valószínűleg ez egy szuper kilátóhely lehet nekik, lehet sütkérezni, stabil, hierarchikus, és ki tudja, talán a mikrohullám melegít is (remélem azért nem, szegény madarak). Jens kapta le őket a minap.

A hangom visszatérőben, bár mackós. Holnap sífutunk egy Yosemiteben, kipróbálom az lécem meg az új cipőm, amit vettem hozzá.

Bent pörög a munka, programozok, meg csinálom az előadásomat Atlantára, és lassan el kell kezdenem a francia konferenciára is készülnöm. És lesz egy munkalaptopom is, egy MacBook Air! Alig várom.

Néma csend

2011-02-10T19:02:00.000-08:00

Elment a hangom, majdnem teljesen. Ma egész nap programoztam, egész jól haladok. Ehhez nem kell beszélnem szerencsére. Ezen kívül semmi, este megyek Nina búcsúbulijára, holnap utazik Németországba, örökre kb.

Na akkor

2011-02-08T18:54:00.001-08:00

Második nekifutás.
Megint beteg vagyok, nem tudom, hogy csak nem múlt el vagy ez valami más, de fáj a torkom és fáradt vagyok.
Aztán: ma két cikket utasítottam el, tiszta gagyik, idegesítő, hogy erre megy el egy csomó idő. Persze zh-kat is javíthatnék, az még jobb.
Poén: a csoportgyűlésen kiderült, hogy miattam szereltek fel 6 utcai lámpát az intézetben. A múltkor mondtam, hogy sötét van este a bicikliúton. Mondtam a többieknek aztán, hogy ha kell valami, akkor szóljanak, majd én elintézem. Vicces.
Továbbá: a kísérlet nem sikerült. Nem értjük, hogy miért.
Hétvégén babazsúrban voltam Oliveréknél, aztán meg zsugapartin. Nyertem. Legközelebb nálam lesz. Már rég nem kártyáztam.
Tegnap megint próbáltunk, lassan kezd összeállni a dolog.
Vettem egy jó kis kabátot és egy sífutócipőt. Bár ha ilyen meleg marad az idő, akkor nem nagyon lesz alkalmam használni. Hétágra süt a nap.
Ilyesmiket írtam tegnap azt hiszem.
Na meg még azt, hogy lesz posztdokom talán. Izgi. Meg nyári diákom is. Ez is izgi.

Hm, már megint...

2011-02-07T23:17:00.001-08:00

A fenébe! Egy csomót írtam és elszállt. Holnap újra próbálkozom, ma már nem.

Bréking

2011-01-26T17:49:00.001-08:00

Ma Oliver és Subith híresek lettek. Egyelőre csak egy link, de majd lesz video is. És akkor végre látható lesz a labor belülről. Már itt is látszik picit.

- Posted using BlogPress from my iPhone

Menedzsertúltengés

2011-01-25T23:00:00.001-08:00

A múlt hét második fele szörnyű volt, főleg a szerda. Egy nagyfejessel kellett találkoznom Washingtonból hétfőn. Nála arrogánsabb emberrel még sose találkoztam. Egyáltalán nem érdekelte, hogy mit mondok neki, és a végén még kezet sem fogott velem, amin teljesen kiakadtam. Délutánra már egy nagy csapat fejes volt az intézetben az új épület avatásán. Ennek örömére egy monitor előtt kellett ácsorognom, amin a munkámmal kapcsolatos ábrák voltak, de a pár arra tévedőt is csak a bútorok érdekelték.
Ezt koronázta meg a vacsora, amire elég buta módon feliratkoztam. Nem elég, hogy éreztem, hogy beteg leszek, de ráadásul rajtam kívül csak a fejesek jelentek meg. Szörnyű volt, pedig érdekes is lehetett volna, de inkább csak lehangolt, ahogyan páran a beosztottaikról beszéltek. Plusz feszengtem, mert semmi keresnivalóm nem volt ott. A protokollos csaj (akitől a meghívó jött) ezt aztán igazán profin szervezte össze...
Másnap a terv szerint beteg is lettem, de nem maradhattam itthon. Péntek este meg muszáj volt menni SF-ba, mert Ninaval színházjegyünk volt. A darab egyébként nagyon jó volt, csak nagyon későn értünk vissza. A szombatot ágyban töltöttem, már nagyon rámfért.
Vasárnap bementünk a városba sétálni a Presidiora. 20 fok, napsütés, gyönyörű volt. Mit meg nem adnék ott egy házért, vagy legalább egy ismerősért, aki ott lakik! Egy középszerű spanyol étteremben zártuk a napot.
Tegnap megint volt próba. Sajnos nem nagyon volt időm gyakorolni, de rájöttem, hogy egyáltalán nem könnyű ezekhez a darabokhoz klimpírozni, szóval gyakorolni kell. Nem hiszem, hogy híresek leszünk valaha is, de mindenesetre jók ezek az esték. Pl. ezt a Sheryl Crow dalt próbáltuk.
Ma ismét tollasoztunk, jó kis sport, gyors, mint a ping-pong, de azért sokat kell futni.
Ami még izgalmas, hogy péntek éjjel megyek az ALS-be mérni. Ha az Anyatermészet kegyes lesz hozzánk, akkor nagy halat fogunk. Ha nem, akkor egyszerűen csak álmos és fáradt leszek egész szombaton. Szorítsatok!

- Posted using BlogPress from my iPhone

Egy hete...

2011-01-15T10:01:00.001-08:00

Már egy hete visszajöttem, és a Karácsony lassan távolodik. Vagy hát nem is olyan lassan, mert mélyvízzel indítottam. Hétfőn volt az első határidőm, egy rövid előadást kellett elkészítenem a jövő hétre, amikor majd jönnek a fejesek felavatni az új épületünket. Élvezem az új masinámat bent, nem csak azért, mert Mac, hanem mert legalább két verziót ugrottam az Office-ban, és most látom, hogy kivételesen sokat javult.
Kedden Berkeley-ben voltam egy workshopon, ami közepesen volt hasznos. De legalább jót beszélgettem az autóban Ahrennel és Nils-szel.
Van egy jó hírem is: szerdán felhívott egy francia pasas, és meghívott egy konferenciára a fracia alpokba! Persze, hogy igent mondtam. Ez az első meghívott előadásom, Jens szerint most lettem igazi kutató.
A fogínyem még otthon begyulladt, voltam itt fogorvosnál, kezelgetem. Csütörtökön kell visszamennem, remélem, hogy addigra elmúlik.
Ezen a héten (a másodikon, mert nem fejeztem be a blogot az előzőn) már két új dolgot is csináltam. Tegnap volt az első "próbánk" az együttesünkkel. Oliver, Nicolas, Jens, Jessica és én alkotjuk, ebből Oliver egy vérprofi gitáros, Jessica meg baromi jól énekel. Én lennék a billentyűs és talán kicsit énekes is, de majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk.
A másik új, hogy ma tollasozni mentünk Ruthtal és Manfreddel. Vicces, mert rajtunk kívül csak ázsiaiak voltak.
Hétvégén mindkét nap bringáztunk. Olyan meleg volt, mintha már itt lenne a tavasz. Szombaton voltunk vásárolni, vettem egy új futócipőt meg egy pár síbotot, este meg az Alehouse-ban gurítottuk le az évad első söreit. Vasárnap Juci és a három kislánya voltak nálunk ebédelni. Mindegyik nagyon édes volt, de a legviccesebb az volt, amikor Bori zongorázni próbált és beindítottam a demo zenét.
Bent mindenki pörög, mert jönnek a fejesek holnap meg utána is, én is tartok előadást, meg lesz vacsora meg ilyenek.
Majdnem elfelejtettem, hogy megvolt az első könyvklubos találkozónk is. Egész érdekes volt hallani, hogy ki mit gondolt a könyvről.
Ezem kívül a kocsimban kigyulladt a szervízlámpa. Az oxigénszenzor zárlatos, 240 rugó a csere. Remélem, hogy ez nem a romlás első jele. Elvileg egy Honda Civic 130 000 mérfölddel pihésállú tinédzser.
El se hiszem, hogy ennyi minden történt!

Azta

2010-12-13T22:31:00.000-08:00

Ma este hívtak a népességnyilvántartási hivatalból (nem a magyar), mert kiválasztottak statisztikai mintának. A nő nagyon helyes volt, és a végén azt mondta, hogy én vagyok az egyik legintelligensebb alanya. Micsoda bók! Nektek mondtak már ilyet az IKV-nál, BKV-nál, Önkormányzatnál vagy a Földhivatalnál? Mert szerintem ez nem azt jelzi, hogy én intelligens vagyok, hanem inkább a "munkatársakról" árul el sokat. Még fog párszor hívni, mert követéses a vizsgálat.
A hét egyébként a legkülönfélébb bulik jegyében telt. Csütörtökön indult a könyvklubos karácsonnyal. A vendéglátó fáján motorral forgatott díszek voltak, ezt muszáj volt leírnom, még ha meg is bontja a mondatok folyamát (most megszállt Esterházy szelleme hirtelen, ő ír mindig ilyen rétegesen, és aztán még le is írja, hogy most beszúrt, de már lassan végtelen csavarba kerülök így). Nyertem egy zacskó kávét. Kár, hogy nem iszom. Kávét.
Pénteken Jens elutazott, ami pont egybeesett azzal, hogy az év legextrémebb partijára csöppentem be San Franciscoban. Értsd: azok közül, amiken részt vettem. Az alábbi a reklámja, de ez túlságosan is szolid:

Tulajdonképpen arra ment ki a dolog, hogy egy csomó feltűnően nem hetero pasas és néhány nő beöltözött bizarrabbnál bizarrabb ruhákba. Láttam pár pucér (vagyis inkább szőrös) feneket, pár csajon csak bugyi és egy kis testfesték volt. A dolog pikantériáját az adta, hogy mindez egy múzeumban volt, a bevétel pedig jótékonyságra ment. Na jó, ez így hülyeség, a pikantériát nem ez adta, hanem a ruhák, illetve azok hiánya, meg az arcfestések. A festmények és installációk is jók voltak, de az emberek érdekesebbek voltak sokkal. Itt vannak még képek. Az elején nagyon jó volt a zene (a YouTube aláfestése), de amikor eljöttünk éjfél körül, akkor eléggé megzuhant a színvonal szerintem, nagy malacságokat vetítettek. De csak a bart miatt jöttünk el, mert érdekesnek érdekes volt.
Snitt.
Vasárnap Stocktonban voltam, a Diótörőn, ahol Réka is balettozott. Nagyon-nagyon helyes volt az előadás, voltak profi táncosok is, de a gyerekek jobbak voltak (főleg Réka). Erről nem tudok olyan sokat írni, gondolom mindenki látta már, nem kell belemennem a sztoriba annyira. Ja, és Bori, két éves, az iPhone-on betűmegtalálós játékot játszik. Nem rossz!
Voltam még egy búcsúbulin meg egy sütisütősön is.

Csak gyorsan

2010-12-06T23:15:00.001-08:00

Mert ezt muszáj leírnom. Jensnek leszedték a fogszabályzóját, és ezt kapta az orvostól jutalomképp:

Az már persze fel sem merül, hogy minek egyáltalán valamit adni egy felnőttnek. Agybaj.

- Posted using BlogPress from my iPhone

Első síelés

2010-12-05T21:48:00.001-08:00

Ma voltunk síelni! Sugar Bowlba mentünk Ethannel és Alexszel. Hihetetlenül jó volt, pedig csak múlt héten nyitották meg a pályákat. Majdnemhogy porhó volt és nulla fok.
De a héten mégsem ez volt az első síeseményem. Szerdán a swissnexben voltunk, San Franciscoban egy après ski partin. Persze hó nem volt, ezért az volt a parti neve, hogy "who needs the snow". Be lehetett öltözni sícuccba rá, és én persze be is öltöztem, sőt, még a sífutólécemet is vittem. Az eredmény az lett, hogy beválasztottak a négy legjobb közé és bár nem én nyertem (a közönség tapsa alapján ment), nyertem egy jó drága napa bort. Meg persze kicsit híres lettem.

A partihoz még hozzátartozott az ingyen pia-kaja, sőt egy jégbár is volt, és itt láthattok további képeket Nagyon kezdem csípni a svájciakat, ez az országimázs. Persze pénz is kell hozzá, de nem csak az állam, hanem egy csomó cég is szponzorálja őket.
A másik dolog, amivel az utóbbi napok estéit töltöttem, az Jim nyugdíjbavonulási ajándéka. A kedvenc cikkéből próbálom az egyik ábrát elkészíteni. Egyelőre a molekulák vannak meg, meg a doboz. Majd rakok fel arról is képet, ha készen van teljesen, most itt tartok:

Volt még lányparti is a héten, meg voltam a konditeremben is egyik este. Megint elkezdtünk járni, ideje volt.

- Posted using BlogPress from my iPhone

Hálaadás

2010-11-28T23:01:00.000-08:00

Hm, már megint nem írtam vagy két hete. Először azért nem, mert nagyon rossz kedvem volt. Cézár múlt hét kedden meghalt. Szegényke nagyon rosszul nézett ki már aznap reggel is, és délben amikor hazamentünk megetetni már alig bírta. A kezemben halt meg. Még jobb formájában csináltunk róla egy rövid kis videót.

Tényleg nagyon szomorú voltam.
---
Azóta azért történtek vidámabb dolgok is. Most pl. volt egy négynapos szünet, mert csütörtök Hálaadás napja volt. Meghívtuk Adaméket és Oliveréket vacsorára. Volt kétféle töltött kacsa, pörkölt, gombaleves, Emily csinálta a köreteket, Karin pedig palacsintatortát hozott. Kicsit elhúzódott, mert a sütőt rosszul kapcsoltuk be, emiatt a kacsa másfél órán át gyakorlatilag langymelegben pihent. Karin "egyébként" terhes, úgyhogy Sarah-nak hamarosan (kb. 7 hónap múlva) lesz testvére.
Fekete pénteken, azaz a Hálaadást követő alapvetően vásárlásról szóló napon vettem egy iPhone-t. Nem mintha le lett volna értékelve, de már régóta terveztem. Most ez az új játékszerem. A hétvége többi része biciklizéssel, főzéssel, pihenéssel telt. Zongoráztam is párszor, bár kevesebbet, mint terveztem. Ma pedig bementünk San Franciscoba fényképeket csinálni, és ha már ott voltunk, akkor elmentünk Oaklandben a Trappist sörfőzdébe is.
Múlt héten volt egy pár interjú. Az egyik jelölt nagyon szimpatikus volt, egy zimbabwe-i fiú, eredetileg bányásznak tanult. Megtudtuk, hogy Zimbabweben a bányamérnököknek egy évet a bányában kell dolgozniuk, igaziból, lent, és rendesen fizikai munkát kell végezniük, mint a közönséges bányászoknak. Ez nálunk is így van?
Megpróbálok majd kicsit gyakrabban írni, mert most tényleg nem is jut eszembe hirtelen más az elmúlt napokról. Viszont ha arra vagytok kíváncsiak, hogy hogyan telik Julie és Sebastian földkörüli útja, akkor ajánlom az ő blogjukat.

Cézár

2010-11-14T23:11:00.000-08:00

Ma teniszeztünk, ebéd után meg elmentünk autókázni. Egy teljesen valószínűtlen helyen álltunk meg, az a neve, hog Junction. Ki volt rakva pár vaddisznófej, és bár mindenki kedves volt a kricsmiben, éreztük, hogy ez nem az a hely, ahol az ember mondjuk a meleg- vagy a fegyverviselési jogokról folytat eszmecserét. Miközben a sültkrumplit tömtük a fejünkbe, Jens észrevett valamit a földön. Egy iciri-piciri egérke volt. A tulaj már majdnem agyontaposta volna, de sikerült időben kikönyörögnöm, hogy ne. Persze hazahoztam. Nagyon cuki, szerintem egy kaliforniai egér. Még nem nyíltak ki a szemei, de van szőre, a hasán fehér, a hátán szép szürke, sokat alszik, és rendesen eszik. Szerintem eséllyel meg fogja érni a felnőttkort. Lemértem, 4 g, meglátjuk, hogy hogyan hízik. A kaliforniai egérről azt tudom eddig, hogy monogám, ami nagyon ritka, és rajta tanulmányozzák a monogámia genetikai hátterét. Azt is írják, hogy nem büdös, nagyon cuki és játékos, és akár évekig is élhet. Fekete szemei, nagy fülei és hosszú farka lesz. Egyelőre persze érje meg a holnapot, de szerintem sokkal jobb esélyekkel indul, mint a múltkori madarunk.

Pappstjärna

2010-11-14T10:30:00.000-08:00

Az elmúlt hét a svédek jegyében telt el. Johan és Sara itt vannak, a hét elejéig mindketten nálam laktak, most csak Johan, mert Sara Berkeley-ben mér. A múlt hétvégén szerveztem a tiszteletükre egy borkóstolást. Nagyon sokan eljöttek, még magyar ismerőseim is SF-ból, igazán jó kis nap volt. Rajtuk kívül van itt most egy másik svéd pár is, ők kb. fél évre. Kicsit kiakadtam azon, amit csinálnak (mármint nem Sara és Johan, hanem ez a másik pár), és leginkább azon, hogy állítólag nagyon sokan ugyanezt teszik Svédországban. Mindketten dohányt szopogatnak, nem is tudom, hogy mi a magyar elnevezése ennek a szenvedélynek. A lényeg, hogy kis, teafilterre emlékeztető tasakokban van a dohánylevél, amit a fogíny elülső részére raknak. Kb. egy óráig hat, és ők gyakorlatilag folyamatosan használják, kivéve éjjel és evés közben. Állítólag akkora lórugás nikotin jut be az ember szervezetébe, hogy a legtöbben hánynak az első pár alkalommal, sőt, árulnak direkt "kezdőknek" való, kisebb tasakokat is. Rettentően rá lehet szokni, és nem csak a nikotinra, hanem arra az érzésre is, hogy az ínyen van valami, úgyhogy a leszokók mindig odatesznek valamit, diót stb. És ami igazán gusztustalan, az az, hogy idővel valahogy kitágul ott az ember, és egyre feljebb tudják tenni ezt az izét. Európa többi országában egyébként tilos ilyet árulni. Az egyetlen pozitívum, hogy nem füstölnek... És állítólag nem lesz lukas a foguk, mert mindent megöl a szájban a nikotin -- cserébe persze fogínysorvadást kapnak.
Persze azért a svéd szokások általában szimpatikusak. Kaptunk Saratól és Johantól egy szép svéd papírcsillag lámpát, adventi naptárat meg egy adventi gyertyát is, amin 24 beosztás van, meg egy szép svéd naptárat és csokikat.
Bent egyre nagyobb a stressz, nagyon sok dolgom van, de mintha a hét végére sikerült volna előrébb jutnom kicsit. Ezen kívül azt hiszem, hogy meg fogok térni, vagyis át: hétfőn rendelek bentre egy Macintosht! Kicsit izgulok, mert ez most nem játszásiból lesz, hanem ez lesz a gépem és kész. De már megnéztem pár videót, és nem tűnik valami nagy dolognak áttérni Windowsról. De persze meglátjuk. Az előny a gyönyörű felületek és a fantasztikus monitor lesz, na meg persze maga a gép egy buldózer, minden repülni fog rajta, mint egy álom, továbbá sokkal egyszerűbb lesz a linuxos gépeken dolgozni róla. Aztán ha minden jól megy, veszek egy laptopot is... Nem rossz. ha az ember nem a saját pénzét költi. A másik újság, hogy elkezdtem programozni C-ben, a kezdeti problémák és két nap után már egész jól megy. Ebben fogom írni azt a programot, amire két évnyi pénzt kaptam.
Az idő fantasztikus, 20-25 fok van napközben. Tegnap elmentünk Berkeley-be kirándulni, nagyon szépek a színek.
Hétfőn átadták bent az új épületet. Nem egy építészeti remek, mert egy kocka, de azért jól néz ki, főleg az irodák, tele vannak nagyon jó és modern bútorokkal. Az én irodámban is volt egy nő, mert ki fogok dobni egy csomó bútort, amire nincs szükségem, és kapok helyettük egy kisasztalt meg ilyeneket. Ha végre pofás lesz az irodám, meg benne lesz a szép új gépem, akkor majd viszek be képeket meg ilyeneket. Már várom.

Bye-bye Terminátor!

2010-11-02T23:29:00.000-07:00

Sajnos mostantól nem a Terminátor lesz a kormányzónk, pedig ez mindig olyan vicces volt. Ma voltak a választások, és úgy tűnik, hogy Jerry Brown nyert, és nem az e-bayes boszorka. Ez jó. A marihuánát viszont nem legalizálták, pedig ez azért elég menő lett volna. Majd gondolom legközelebb.
A Giants pedig megnyerte a baseball bajnokságot, holnap (szerdán!) San Franciscoban felvonulást rendeznek a tiszteletükre. Tiszta Róma.

Halloween 2010

2010-10-31T23:04:00.001-07:00

Idén nem mentünk maszkabálba, leginkább mert Julie és Sebastian elmentek. Julie ma este. Reggel még segítettem neki kitakarítani, cserébe kaptam pár mirelitet, az utolsó hûtõben maradt dolgokból. Fura lesz hamarosan, amikor már Nina és Tina sem lesznek itt. Ki is találtuk Jessicaval, hogy rendezünk majd egy partit az ittmaradottak tiszteletére.
Jessica egyébként alapított egy könyvklubot, tisztára, mint az amerikai filmekben az unatkozó feleségek... Én is tag vagyok, jövô héten indul, és igazából izgi.
Ma Oliveréknél vacsoráztunk. Sara, a kislánya, nagyon cuki. Még csak szótagokat mond, engem pedig elnevezett Jujunak, néha Jojonak ejtve. A vacsorára sütöttem egy gyümölcstortát. Egész tûrhetõ lett, meg is jött a kedvem a sütéshez.
A hétvégén még bringáztunk meg kicsit elmentünk vásárolni, vettem egy jó kis cipôt meg egy pulóvert.
A héten, hogy úgy mondjam kicsináltam magam. Kedd-szerda egy mini konferencia volt, vagyis inkább munkabeszámoló. Teljesen felpörgettem magam, amitôl este nem tudtam elaludni, ráadásul az egyik kísérletünk sem megy, és ettôl is kicsit mániákus lettem a hét végére. A jóga péntek este olyan volt, mint egy falat kenyér.
Kicsit elkezdtem baseball meccset nézni. Most van a döntô, a Giants, San Francisco csapata és a Texas Rangers között. Hétbôl négyszer kell nyerniük, eddig 3:1, holnap lesz az ötödik meccs. Úgy hallom, hogy SF-ban nagy a hangulat.
Kedden egyébként voltam megint egy swissnex rendezvényen. Agykutatás volt a téma, három fiatal srác mutatott be olyan készüléket, amivel kvázi gondolatot lehet olvasni. Persze igazából csak az agy által keltett elektromos hullámokat detektálja. De pl. már van olyan mozgássérült szék, amit kis gyakorlás után így lehet irányítani. Mi is kipróbáltuk az eszközt, persze egy programmal és nem székkel összekapcsolva. Érdekes volt nagyon. Ja, csak hogy a modern zenénél maradjunk: olyan koncertet is adtak már, ahol a zenészek gondolattal irányították a hangszereket.

Szomorú bulik

2010-10-22T15:14:00.000-07:00

Mostanában egy csomó szomorú bulira vagyunk hivatalosak, a tegnapi volt eddig a legszomorúbb. Sebastian és Julie elköltöznek Németországba, és Sebastian ma repült (Julie egy hét múlva). Holnap Caroline hasonló bulija lesz, előtte meg Kwee-Yan bulija volt. Caroline Atlantába, Kwee-Yan pedig Malájziába megy. És ez még csak a kezdet, Tina is elmegy, lehet, hogy Nina is, Andrea is... :( Jens csinált egy nagyon vicces (bár tulajdonképpen szomorú) kis videót a tegnapi bulira, nagy sikere volt. Én csak egy tésztasalátát csináltam, amire eredetileg azt hittem, hogy nagyon rossz lesz, de egy csomóan mondták (maguktól), hogy finom lett. Fura, hogy Sebastian elmegy, ő volt a társaság lelke sok szempontból.
Múlt héten felfedeztem, hogy az izraeli kuszkusz néven árult izé az a tarhonya. Nem hasonló, hanem az. Vettem egy egész dobozzal.
Egész sokat bringázunk, ma is voltunk a környéken, meg múlt héten is a Mount Diablon, és még hegyibringázni is voltunk Santa Cruz környékén Tinaval és Yuval.
Van egy nagy hírem is: lett egy zongorám! Ez a szülinapi ajándékom, de már előre megkaptam. Nagyon jó, persze elektronikus, de teljesen olyan (vagyis az én szintemen teljesen olyan), mint egy igazi zongora. Yamaha egyébként. Próbálok minden nap gyakorolni egy kicsit legalább. A nappaliba tettem, így nehéz elfelejtenem. Nincs rajta túl sok gomb, mert ez tényleg csak egy zongora akar lenni, és nem egy számítógép, de ami jópofa, hogy fel lehet venni az egyik kezet, és úgy gyakorolni hozzá a másikat. Ez egész hasznos.
Ezen a héten tartottam egy csoportszemináriumot. Nem lett rossz szerintem, csak hihetetlen, hogy mennyire elfáradtam a végére! Készülés közben arra is rájöttem, hogy itt az ideje nekiállni cikkeket írni, mert mostanában nem csináltam ezen a téren semmit, le vagyok maradva. Valahogy egyébként is kifolyik az idő a kezemből, pedig ez alapvetően nem jellemző rám. Csak olyan sok a zavarás néha napközben, e-mailek, megbeszélések, ebéd stb. Caroline egyébként adott egy tippet, lehet, hogy kipróbálom. Van az ún. Pomodoro módszer, aminek az a lényege, hogy az ember 25 percig csak egy feladatra koncentrál, utána 5 perc szünet, majd újra 25 perc stb. Egy 25 perces egység egy pomodoro (azaz paradicsom). Az elmélet az, hogy az, hogy ilyen szinten számon tartva az időt nem lehet elszúrni egy egész napot (előre meg kell határozni, hogy mit fog az ember csinálni egy adott pomodoróban, és nem szabad mással foglalkozni). Ha a feladata több, mint 5-6 pomodoro, akkor részekre kell osztani. Tudom, erre a Papa azt fogja mondani, hogy ez olyan, mint az interval walking, aminek az a lényege, hogy sétálj gyorsan, de ha elfáradsz, akkor sétálj lassabban, de ettől még lehet, hogy működik. Van hozzá persze kis alkalmazás a számítógépre...
Oliver egyébként kiköltözött az irodámból hétfőn, már várom, hogy jöjjön az a fickó, akivel majd megbeszéljük, hogy melyik bútorok mennek, és miket hozzon. Ja, és ugye van a klaszterem, amit Hypatianak akartam elnevezni. Erre kiderült, hogy ez a név már foglalt, úgyhogy Meitner lett. Ez se rossz.
És szerintem még nem is írtam, hogy két hete voltunk a livermore-i operában, a Don Giovannit láttuk. Modern feldolgozás volt, és a zenekartól eltekintve szerintem nagyon jó volt. A modernség pl. abba nyilvánult meg, hogy Leporello nem egy tekercs papírból olvasta fel a csajok nevét, hanem egy iPhone alkalmazás volt kivetítve, ahol a Google Earth segítségével jelenítették meg térképen a lányokat. Ez tényleg vicces volt, és lehet ugyan, hogy az előadás nem volt "világszínvonalú", mégis tetszett az egész (ismét), mert hát az operának ilyennek (is) kell lennie, azaz nem elitistának. Régen ugyan csak a gazdagok nézhették, de a TV helyett volt ez mégiscsak.
Végül csak annyi, hogy varrtam a kocsim napellenzőjére új borítást, mert a régi szét volt rohadva. Nagyon profi lett szerintem, majd rakok fel képeket.

Art Walk

2010-10-09T17:56:00.000-07:00

Ez a hét olyan őrült volt. Legalábbis minden este teljesen hullán mentem ágyba. Ennek egy kis része az, hogy túl sokat beszélünk Oliverrel az irodában: sokszor ahelyett, hogy dolgoznánk, gondolkoznánk magunkban, inkább megtárgyaljuk a dolgokat. Mivel csak hátra kell fordulni, ezért gyakorlatilag akadálytalan a dolog, és így végül sokszor a hatékonyság kárára megy. Persze azért leggyakrabban hasznos, de akkor is. Viszont kb. jövő héten kiköltözik az irodámból, mert mint nem-posztdoknak, nekem egyszemélyes szoba jár, csak eddig nem volt üres hely. Majd be kell rendeznem az irodámat, pl. meg fogok szabadulni az egyik íróasztaltól, és egy kis tárgyalóasztalt akarok a helyére, meg kidobom az egyik irattartó hodályt is. És akkor majd teljesül az "álmom" is: egy fehér tábla. Igazán nincsenek nagy igényeim néha. Meg majd viszek be talán növényt, meg képeket is.
A kapuátlépést szerdára sikerült csak megoldani, egyszerűen annyi itt az iq-bajnok, hogy az már fáj néha. Aztán sikerült megoldani egy hálózati problémát is. Néha azt gondolom, hogy ha fél évre én lennék az intézet ügyintézője, akkor elég sok mindent helyre tudnék rakni... De persze nem akarom ezt csinálni, csak mégis, idegesítenek az agyatlan hülyeségek.
A varrógéppel felvarrtam egy nadrágomat, nagyon szuper lett. A következő feladat a kocsi napellenzőjének rendbetétele, ugyanis teljesen le van rohadva rajta a huzat. Ma megvettem hozzá az alapanyagokat. Szintén ma elugrottunk egy borászatba, mert Jens vett egy bort pár hete, amit tegnap kibontottunk, és egyszerűen ihatatlan volt, legalábbis én egy korty után feladtam. Tiszta etil-acetát szaga volt (mint amit a szipusok szívnak), még soha ilyet borban nem éreztem. Adtak helyette egy másik üveggel (másik fajtából). Hm. Azért ez akkor is egy elég durva borhiba.
Délután sétáltunk egyet a főutcán, Art Walk volt. Egész jók voltak. Vettem egy nyakláncot és egy fülbevalót. A nyakláncot nekem csinálta a csaj egy fülbevalóból átalakítva. Aztán volt egy horvát srác, aki nagyon érdekes hajtogatásokból csinált képeket. Eredetileg matematikus, ami látszik is ezeken a tárgyakon. Mindegyik egy papírból van(!!!), szerintem nagyon izgalmasak. Ami nagyon érdekes, hogy szerintem biztos fel lehet ezt az ötletet használni az építészetben (Mama?), vagy különleges tárgyakra, sőt, lehet, hogy vannak ilyen molekulák is, amik valahogy így rendeződnek. Talán.

Esküvő, koncert, stb.

2010-10-04T22:20:00.000-07:00

Jó sok összegyűlt, de nem volt időm írni.
Múlt szombaton volt Jessica esküvője. Nagyon jó volt szerintem. A házukban volt, és bár asztalokat meg étkészletet béreltek, igazából saját készítésű volt a legtöbb dolog. Jessica felbérelte az egyik diákot a HR-től, ő mosogatott, pakolgatott, ennyi elég is volt. Az egyik barátjuk adta őket össze. Ez elég jó itt, csak ki kell kérni az engedélyt, és bárki összeadhat. Ott volt az egész család, érdekes volt nézni a hasonlóságokat és különbségeket. Egy csomó fotó készült. Ezek, ezek, ezek meg ezek.
Vasárnap az egyik munkatársamnál voltam egy meghívott előadó tiszteletére rendezett vacsorán. Megint leesett az állam, hogy milyen helyek vannak... Nagy ház és óriás kert kis tóval, ami tele van aranyhalakkal. Ott volt szinte mindenki a csoportunkból, gyerekestül és feleségestül, érdekes volt. Az előadó is jó volt másnap.
Hétközben volt több csoportszeminárium is, jók voltak. Most már lassan nekem is elő kéne adnom, csak annyi marhaságot kell mostanában csinálnom, hogy nem tudok befejezni egy témát sem.
Pénteken a Hertz Alapítványtól voltak PhD diákok, nekik labortúrát tartottam, ötször egymás után. Jól elfáradtam, de még így is érdekesebb volt, mint amikor valami fontosembernek kell bemutatni a labort. A pénteket aztán az koronázta meg, hogy nem tudtam hazamenni rendesen, mert a kártyám nem működött egy kapun, aminél kellett volna. Átalakítják a területet, és új útvonalon kell hazamennem. És miért is működne elsőre? Ma sem ment, pedig direkt reggel bementem az irodába, hogy nézzék meg, hogy mi van. Holnap balhét csinálok, ha nem oldják meg. Nagyon megalázó esténként egy fegyveres őrrel bazseválni, hogy engedjen már ugyan haza. A másik lehetőség, hogy 12 km-t biciklizek. De csakazértse fogok.
Kicsit rámjár a rúd egyébként. Hétvégén kizártam magam a lakásból, és sajnos elfelejtettem Jens-nek átvinni a pótkulcsot. 20 Dollár.
Pénteken Juliék sörözéssel egybekötött előgarázsvásárt tartottak. Nagyon jól jártam. Az alábbi nélkülözhetetlen dolgokat szereztem be bagóért:
- varrógép (Brother)
- sífutóléc (cipőt még kell vennem)
- egy szép pulóver és egy szoknya
- konyhai mérleg (digitális)
- IKEA kígyó a fotelre
Szombaton voltunk biciklizni kicsit, egy tájvédelmi területen a San Mateo híd lábánál. Láttunk egy csomó kócsagféle madarat, és egy óriási csapat pelikánt is. Tőlem pár méterre szálltak fel, gyönyörű volt.
Vasárnap Ninaval és egy német lánnyal bementünk a városba túróért na meg a Bluegrassra. Ez egy 3 napos, ingyenes, 6 színpados fesztivál a Golden Gate Parkban. Jó volt a zene és a hangulat is. Mindig ledöbbenek, hogy micsoda tisztaság van egy ilyen buli harmadik napján is, gyakorlatilag nincsen szemét, részeget nem láttam, csomóan gyerekkel vannak, a másik fele meg füvet szív, és valahogy mindenki olyan nyugis.

Buli buli hátán

2010-09-25T12:48:00.000-07:00

Kedden megnéztük Nicolas-t, aki mostanában rockcsillaggá avanzsált. A Cafe du Nordban játszottak San Franciscoban. A zeneiskola kibérelte a helyet, és félórás váltással kb. 10 együttes lépett fel. Itt látható egy rövid részlet, nem túl jó minőségben, Nicolas a jobb oldalon.
Szerdán sima Alehouse volt, csütörtökön bbq az egyik srác házában, pénteken pedig Jessica második leánybúcsúja. Ez egy nagy családi búcsú volt, ott volt a mamája, nagymamája, húga, nővére, nagynénije, sógornője, anyósa, pár munkatárs és pár barátnő. Az egyik borászat éttermében voltunk, borozgattunk, sajtot és olajbogyót ettünk. Jó volt. Szerencsére valami meleghullám érkezett, ma pl. 36 fok lesz, és emiatt estére sem hűl le a levegő, ami jó.
Az esküvő ma lesz.

Zene és bona

2010-09-20T23:35:00.000-07:00

Múlt vasárnap meglátogattam Ninat az LCLS-ben, ami egy szabadelektron-lézer Stanfordban. Tök jó kis kísérletet csinált, bár amikor ott voltam, akkor épp nem volt fény, mert valami kaki volt a fotokatóddal. De ez is érdekes volt, megtudtam egy csomó mindent a dolgoról, és még az irányítóközpontban is jártam. Este elmentem Nina csapatával vacsorázni, jófej fizikusok. Felice is ott volt, ő is Ninanak dolgozott (Felice egy francia csaj Nina laborjából, párszor már csináltam vele ezt-azt). Most azon gondolkozom, hogy mit tudnék én a Ninaval mérni, jó kis buli lenne.
Hétközben egyszer voltam Berkeley-ben egy svájci lányt búcsúztatni. A Jupiterben voltunk, Manfred is Ruth is jött. Én vezettem, és sikeresen be is csíptem Manfred kezét az ablakkal... Az a nap egyébként kicsit balesetes volt, este iszonyatosan beletrafáltam a fogínyembe a fogkefével, vérzett meg minden, és ma volt az első nap, hogy nem fáj. Csütörtökön bbq volt a del Valle tónál, egész sokan voltunk, és hihetetlen módon nem volt hideg.
Vasárnap San Jose-ben voltam egy fesztiválon, Ninaval meg Mirkóval. Elég egy fura fesztivál volt, alig találtuk meg a programokat. Ez a San Jose mindig egy kicsit furcsa, legalábbis eddig mindig az volt. De azért hallottunk két érdekes koncertet. Az egyik egy csellista nő, aki a saját, élőben játszott zenéjét mintavételezi és rétegzi rá a játékára. Elég bonyolult, mert nem sima kánon, amit csinál. Valahogy tudnia kell előre, hogy mit fog játszani, és közben emlékezni arra, hogy mit játszott már. Itt bele tudtok hallgatni. A másik egy még bolondabb dolog volt, az volt a címe, hogy Requiem a fosszilis tüzelőanyagokért. Mindenféle városi zajokat kevertek négy énekes hangjával -- akiknek egyébként csodálatos hangjuk volt. Nem egyszerűen csak motorzajokat tettek alá, hanem rendesen meg volt szerkesztve, volt hangmagassága is a zajoknak, ki volt találva. De azért még emésztem... Íme egy részlet.

Na jó, azért most így bevallom, hogy eleinte röhögőgörccsel küzködtem, főleg, amikor Mirkó bedobta, hogy csak azt nem érti, hogy miért kellett kikapcsolni a mobilokat. De tulajdonképpen jobb volt, mint amire számítottunk -- Nina meg egyenesen odavolt tőle.
Vasárnap ruhát próbáltam venni Jessica esküvőjére. 4 órát töltöttem el a hülye bevásárlóközpontban, de végül csak egy nagyon egyszerű ruhát vettem. Annyira egyszerű, hogy muszáj volt valamit csinálnom vele:
Előtte:

Utána:

Részlet:

Még nem tudom, hogy holnap is tetszeni fog-e, de mindenesetre nagyon utálnék megint elmenni ruhát nézni. Kész szerencse, hogy nem az én esküvőm!

Pihenős napok

2010-09-12T10:11:00.000-07:00

Kezdek lassan visszarázódni a munkába. Megírtam a válaszokat például a pályázatom bírálátára. Csak az volt elszomorító, hogy a bírálók nem sokkal jutottak túl a címen. Viszont majdnem biztos, hogy kapok pénzt, azaz vehetek gépeket. Meg könyveket -- jó lenne kicsit feltöltenem a benti könyvtáramat.
Múlt pénteken voltam Ninaval SF-ban, egy kis helyen, nem kicsit alternatív és helyi, csupa furcsa zenekar lépett fel. Mindenki kicsit őrült volt, ami jó, egy nőci fel is ajánlotta, hogy fessek vele falat, de aztán nem lett belőle semmi. Pedig bírtam volna.
Ezen a hétvégén is voltunk a városban, egy jó kis fesztiválon a GG parkban (Power to the Peaceful). Nagyon sokan voltak. Utána Jessica leánybúcsújára mentünk egy étterembe Oaklandben. Jó volt az este, csak a végére már nagyon fáradt voltam.
Ezen kívül olyan sokat nem csináltam, főleg múlt hétvégén, mert kicsit sokat voltam erre-arra, nagyon jól esett a semmittevés.

Kajla-Kónya

2010-08-30T21:36:00.000-07:00

Azaz hawaii-ul Kailua-Kona. Itt laktunk, a tavalyi szállodánk tőszomszédságában, egy apartmanban. Ez az apartman olyan, hogy ezt láttuk a teraszról reggelente:

Ezt meg esténként:

A köztes időben rengeteget búvárkodtunk, láttunk egymillió színes halat (köztük egy csomó humuhumunukunukuapua'a-t is). Az utolsó nap ráadásul együtt úsztunk kb. 50 delfinnel! Nem vicc, egyszercsak megjelentek, és 1-2 órán át az öbölben gyakorlatoztak, szép, rendezett alakzatokban. Karnyújtásnyira jöttek fel tőlünk levegőért.
Voltunk aztán Hilo-ban is, odefelé láttunk vízesést:

Sőt egyben fürödtünk is:

Meg láttunk egész pofás tengerpatot is:

Láttunk megkövesedett erdőt, és úsztunk vulkánikus medencékben a tengerparton, este pedig elcsíptük a naplementét és a Holdat a Mauna Kea-n:

Ezeket az állatokat láttuk még:

Meg még zebrát, meg lámát, és még egy csomó színes madarat, meg kajakoztunk is, de igazán nem akarom lelőni Mama beszámolóját, úgyhogy nem is rakok fel több képet. Még maradjunk annyiban, hogy tegnap meg elmentünk még Point Reyes-be, ahol az osztrigaevés előtt, még a világítótoronyból megpillantottunk egy szürkehátú bálnát... Mit mondjak még?

u.i.: azt mondhatnám, hogy még csótány is volt, nem is egy, de ez részletkérdés.

Nekem is...

2010-08-19T23:22:00.001-07:00

Most valóban meglepődtem. Kiraktam egy címkefelhőt, és nem akarom elhinni, hogy a munka címke a legnagyobb... Fogadni mertem volna, hogy a bicikli vagy valami ilyesmi. A designolás pedig jelenleg fejlesztés alatt, untam a mostani.

Meglepi

2010-08-19T21:13:00.000-07:00

Vasárnap óta vannak nagy fejlemények ám. Legelőször is az, hogy szombaton megyünk Hawaii-ra Mamával! Nem is tudta, hogy mi készül ellene, de nagyon örült neki. Már pakolunk is. Az úthoz kapott egy új fényképezőt is, ami nagyon szuper, még GPS is van benne. Megint a Big Islandra megyünk, és majdnem ugyanott fogunk lakni, ahol a múltkor laktam, csak most nem szállodában, hanem apartmanban. Nem is írok erről többet, mert majd onnan fogok.
Bent kicsit hektikus a helyzet, a rendszergazdánk 2 hónapos szabadságra ment, miközben éppen vesszük a klasztert. Klafa. És nem tudnak helyette senkit sem adni, úgyhogy kénytelen vagyok megtanulni, hogy mi mit is jelent számítógépnyelven... Kezdek belejönni, meg persze sose haszontalan valamit tudni, de azért kicsit hülye érzés ennyi pénzt elkölteni úgy, hogy nem egészen vagyok benne biztos, hogy mit kapok. Viszont van valami, amit csak én tudok eldönteni: a klaszter neve. Három opció van, lehet szavazni.
1. Lise Meitner
2. Hüpatia
2. Rosalind Franklin
Lehet szavazni, illetve a megjegyzésekben lehet további ötleteket adni. Nem árulom el, hogy nekem melyik a favoritom -- egyelőre. És azt sem ígérem, hogy az lesz, ami a legtöbb szavazatot kapja.
Végül egy kép még az első hétről.

Mama, a második hét

2010-08-16T08:36:00.000-07:00

A második hét is nagyon jó volt. Vasárnap reggel bringáztam egyet, közben a Mama csinált nekünk ebédet. Délután hármasban biciklis bortúrára indultunk a környéken. Három pincészetet (bár pincék nincsenek) pipáltunk ki. Az egyik, Tamás nevű, természetesen magyar volt... Még sose mentem be oda, de valamiért arra gondoltam, hogy biztos vagy spanyol, vagy csak design miatt van ékezet az a-n. De nem, egy magyar pasasé volt eredetileg -- most már egy nagy konzorcium része. Dumálgattunk mindenféle emberekkel, az egyiknek pl. volt egy óriás kutyája, tiszta fehér, és természetesen úgy viselkedett, mintha egy apró kölyök lett volna, folyton fel akart ugrani az emberre. Meg volt a szokásos "a szüleim németek" vagy "éltem Németországban" emberekből is. Jellegzetes kérdésük, miután Jensről kiderül, hogy német: Sprechen Sie? Totál baromság, meg egyébként is, nyilván igen, hiszen most mondta, hogy német... De persze mindenki nagyon kedves volt, mint mindig.
Még utána Mamával elmentem fényképezőgépet nézni, kevés sikerrel. Azóta viszont, sok nézelődés után sikerült választani, vettünk egy csúcs kis Panasonic gépet, 12x zoommal és széles látószöggel. Még GPS is van benne!
A hét eleje viszonylag eseménytelen volt, Mama iskolában, én a dolgozóban. A dolgozóban persze mindig van valami szórakoztató, pl. be kellett ülnöm egy manager meetingre, mert a managerünk nem tudott elmenni. Agybaj, hogy milyen dolgokról beszélgetnek halál komolyan. Én csak tágranyílt szemekkel ültem és néztem.
Csütörtök este elmentünk a California Academy of Science-be, az éjjeli programra. Itt már voltam egyszer, Annával. Este 6-10-ig lehet megnézni a múzeumot, közben lehet koktélokat inni, és még koncert is volt! A legjobb egy emlőskiállítás volt, ahol mai és kihalt állatfajok csontvázait mutatták be, nagyon érdekes.
Pénteken jógáztunk, a jógatanár kicsit fura volt, egy pasas, és még énekelt is. Szombaton Ed búcsúbulija volt, Mama csinált palacsintát, nagy sikere volt. Egy csomó emberrel beszélgetett, még a Római Birodalomról is. Nem rossz. Mindenki nagyon kedves volt, szokás szerint.
Vasárnap, azaz tegnap, Jens csinált ebédet, pizzát sütött. Elsőre nem is volt rossz. Délután, amíg mi bringáztunk, addig Mama kiült a medenzéhez. Este pedig megnéztük a Milk c. filmet, ami Harvey Milkről szól, az USA első nyíltan meleg politikusáról. Ő volt a vezéralakja a melegmozgalomnak, és ő akadályozta meg, hogy az Anita Bryant-féle bigott mozgalom többek között elérje, hogy melegek nem lehetnek tanárok stb. Egy barom elmebeteg természetesen őt és a polgármestert is lelőtte (Moscone)...
Végül egy vicces kép:

Mama, az első hét

2010-08-08T09:56:00.000-07:00

Először is, automatizálódott egy kicsit a kommentelés, nem kell feltétlenül írni, csak lehet jelezni (FELÉM), hogy vicces voltam-e vagy ilyenek. Rendesek, mert olyan gomb nincs, hogy hagyjam a francba, kutyát sem érdeklem.
A Mama már egy hete itt tengeti velem a napjait, szerintem egész jól. Hétközben angolra jár a Városba (meg mindig mondom, hogy hozzon túrót is, de sose hoz). Ugyan első nap majdnem sikerült éjfélkor elindulnunk a Barthoz, mert összekuszálódott az ébresztőóra, és a mi belső óránk is az átállás miatt. Gyanút csak a szokatlan sötétség keltett bennem. Mama már félig el is készítette a reggelit, de aztán mégiscsak meggondolta magát, és aludtunk reggelig. Nem, nem röhögtünk.
Mama egy kis kiképzés után reggelente már az autópályán cikázva megy be a Bartig, délután ugyanígy vissza. Az első hét azért fárasztó lehetett, mert mire én hazaértem, addigra mindig aludt (a lecke felett). Azért esténként is csináltunk dolgokat, sétáltunk a parkban, sushit ettünk meg boroztunk. Pénteken meg a Mama elment egyedül bringával felfedezni a környéket, amíg én Stocktonban voltam business meetingelni Bálinttal.
Tegnap San Franciscoba mentünk hármasban, először a Legion of Honort néztük meg. Ez egy egész jó kis képtár, és most Mama meg tudta nézni azt a kiállítást, amire Párizsban nem volt ideje a múlt hónapban, ugyanis pont ide hozták. Kicsi a világ! Vett Mama nekem egy szép képet a lakásba:

Az a címe, hogy a Törött korsó. Aztán kocsikáztunk a tengerparton, meg néztük a szörfözőket. Végöl a Hayes Street design boltjaiba néztünk be, megszakítva az utat egy nagyon fontos dologgal: egy pohár sörrel.

Nádá piszáty

2010-07-18T22:12:00.000-07:00

Szóval akkor... Először Belgiumról fogok írni, mert most itt vagyok és minden friss, utána meg egy kis összefoglaló az elmúlt 2 hétről. Ha hosszú lesz, hát az csak annak köszönhető, hogy hajnali 5-kor úgy döntöttem, hogy nem nyüglődöm tovább az alvással, mert egyrészt kicsit jetlagem van, másrészt meg tele van a fejem mindennel.
Tegnap reggel érkeztünk Leuvenbe. Az út sima volt, eltekintve a vihartól Chicagoban után, amit annyira nem élveztem. De egész meglepő módon nem voltam egyáltalán elgyötörve amire ideértünk. Brüsszelben szálltunk le, láttam az Atomiumot a repülőről. Persze nem innen tudtam, hogy itt szálltunk le. :) Már megint kicsit kultúrsokkom van, eleve a tájkép a magasból annyira más, mint az amerikai. Az ottani óriási, szabályos négyzetes felosztás helyett itt kis parcellák simulnak egymáshoz, látni lehet, hogy minden egyes szögletnek van valami oka, és ez az ok nem tegnapi... Leuven csodálatos, van egy halom gótikus templom, egy nagyon szép városháza, és gyönyörű kis utcácskák. A főtéren és a környékén nyüzsgés van, mindenki kávézik vagy eszik, a kis utcák kihaltak, csak néha jelenik meg rajta egy-egy alak, mintha csak most másztak volna le egy Bruegel képről. Leuvenben alig laknak többen, mint Livermore-ban, ezért is elszomorító, hogy mennyivel kevésbé város az utóbbi. Persze 1200 évet nem lehet csak úgy behozni.
A fogadás is jó volt, érdekes falatkákat szolgáltak fel izgalmas formában. A legérdekesebbek azok a falatkák voltak, amelyeket kanálban hoztak, valahogy így (nem az én képem):

Utána még beültünk kicsit egy helyre, és megvolt az első belga söröcském is, Westmalle Tripel. Az összeset meg akarom kóstolni, csak ez nehéz, mert ez pl. majdnem 10%-os... Kedden megyünk a Palm sörfőzdébe, remélem, hogy ott lesz kóstoló, kis adagokkal.
Egyébként jó látni a régi ismerőseimet, meg van magyar kontingens is, egész nagy. Egyelőre ennyi a konferenciáról.
Back in the US... Szóval olyan hírek vannak pl., hogy egyik nap lövöldözés volt az intézet új-mexikói telepén, szerelemféltés, 6 halott, inkluzíve a futóbolond. Rajta kívül senki sem érdemelte. Szörnyű.
Írni meg azért nem írtam, mert a hétvégét is végigdolgoztam, hogy készen legyen a poszterem. De tudtam, hogy megéri, mert most itt vagyok, és nem csalódtam... Meg azért is megérte, mert Jimtől kaptam egy megjegyzést, hogy "terrific" lett, és hogy tiszta hülyék, hogy nem tarthatok előadást, és hogy három cikkre valót hordtam a poszteren össze. Nekem meg úgyis az a fontosabb, hogy ő mit gondol. Egyébként az elmúlt 1-2 héten cikkeső volt, 4 cikkemnek jött meg a kefelevonata. 3 már vissza is van küldve (a stanforddal közös cikkem csont nélküli lett, ami azért ritka), a negyedik a review cikk, 53 oldal, és a szedésnél mindent összekutyultak.
Elindulás előtti pénteken nem mentem be (ami ritka mostanában), viszont egész nap rohangáltam ide-oda, vásároltam, pakoltam, takarítottam, ilyenek. A jógát még szerencsére sikerült bepasszíroznom a napba. Szerintem a jóga függőséget okoz, mert olyan jó. Voltam párszor az elmúlt napokban biziklizni is, az egyik egész emlékezetes lett. Jens azzal heccelt, hogy lassú vagyok. Ami néha igaz, mert elbambulok, vagy egyszerűen csak nincs hangulatom olyan gyorsan menni. Eléggé felhúzott ezzel, ezért az esti bringázásnál beleadtam mindent. Nina is jött velünk. Mindketten kipurcantak, Nina meg jól meg is lepődött (persze azt hozzá kell tenni, hogy ő már délben úszott 1 órát). Egyébként én is meglepődtem magamon. :)
Itt közben felkelt a Nap, ideje készülődni.

Marin Headland

2010-07-05T15:52:00.000-07:00

Tegnap elmentünk biciklizni Marin Headlandbe (vagy hoz, vagy ilyenek).
Itt az eredménye:

Most már ilyen szuperül be lehet ágyazni egyébként a bicikliutakat a blogba. Este nem tudtuk megnézni a tűzijátékot, mert olyan nagy volt a köd San Franciscoban. Helyette inkább beültünk egy sörözőbe (Marin Brewery).

Karalábé

2010-07-03T21:10:00.000-07:00

Ma töltött karalábét csináltam ebédre, főzés közben született ez a kép. Jól sikerült egyébként, mármint az étel. Szeretem az olyan recepteket, amik igazából nem is receptek, csak van egy alapötlet (töltsük meg a karalábét), van egy helyzet (mi van a hűtőben), és kész is. Ezek mindig gyorsak és finomak, és ráadásul még kreatívnak is érzem magam utána.
Reggel nagyon korán keltünk (persze csak magamhoz képest, de nekem a fél hét az hajnal), hogy megnézzük a német-argentínt. Jól lesöpörték a copfosokat, szinte már sajnáltam őket. Maradona meg egészen úgy néz ki, mint egy drogbáró, mellesleg feltehetően az is. :)
Délután elmentünk megint az éves vásárra Pleasantonba. Simogattunk kiskecskéket, pöttyös őzet (alias Bambi, 2 hetes volt!!!), kengurut, néztünk malacfutóversenyt, furcsa embereket, és az összes egyebet, amit tavaly is. Minden geilség, műbalhé és kultúramentesség ellenére jó volt az egész.
Bent kezd kicsit kevésbé stresszes lenni a munka, rájöttem, hogy már bőven többet csináltam, mint ami ráfér egy poszterre. Ezen kívül két cikkünket is elfogadták. Idén egész sok cikkem lesz.
A jóga továbbra is szuper, tudom, ezt mindig írom, de sokszor szinte meglepődöm magamon, hogy miket tudok már. Pl. pénteken le tudtam tenni a tenyeremet a földre nyújtott lábbal állás közben. És valahogy a fájdalmat is sokkal jobban tudom kontrollálni, valahogy ki tudom kapcsolni az egészet.
Na és akkor most jöjjön egy pár érdekesség. Miközben arra kerestem rá, hogy egy Bohr az pontosan hány Angström, ezekre bukkantam rá:
1. Nem elég, hogy Niels Bohr és a fia is kapott Nobel-díjat, az idősebb Bohrnak volt egy híres matematikus testvére is, Harald. De ez is smafu, mert ez a matematikus testvér ráadásul az ezüstérmes dán olimpiai focicsapat egyik ékessége is volt. Ez milyen?
2. A programokban fellelhető különböző típusú hibákat híres tudósokról nevezik el (ezt tudta valaki?). Pl. a Borhbug az olyan, ami csak bizonyos bemeneti paramétereknél jön elő, a Heisenbug pedig olyan, hogy cak futáskor jön elő, hibakeresési módban nem. A legviccesebb (de talán a legőrjítőbb) a Schrödinbug, ami egészen addig nem jelentkezik, amíg valaki belenéz a kódba, és rájön, hogy lehetetlenség, hogy ez a program valaha is futott (Schrödinger macskája analógiájára). És valóban, a program megszűnik futni, egészen a hiba kederítéséig (ami ráadásul általában annyira összetett, hogy meg sem találják, csak valahogy kijavítják).
Ha valaki pedig az olajfoltot szeretné követni, annak ezt a New York Times oldalt ajánlom.

Híres lettem

2010-06-22T19:08:00.001-07:00

swissnex

2010-06-19T15:40:00.000-07:00

Találtam egy érdekességet a neten, az 1962-es Lindau Nobel Találkozón gyűjtötte valaki ezeket az aláírásokat.

http://www.symmetrymagazine.org/cms/?pid=1000807

Nem rossz... Én is voltam egyszer ugyanezen a találkozón, de valahogy nem volt kedvem aláírásokért kuncsorogni (sokan ezt csinálták). Most persze már bánom.

Csütörtökön voltunk San Franciscoban a Svájci Intézet (swissnex) által szervezett előadáson. Nina már régóta mondja, hogy menjünk. Ingyenes, érdekes, és még enni is adnak. Sőt, nekem úgy tűnt, hogy ez utóbbi viszonylag sok embert vonzott. A Disney Research-től, az ETH-ról jöttek előadni. Hogy mi az a Disney Research? Gyakorlatilag 2 és 3D technológiákat fejlesztenek, sok doktorandusz és kutató bevonásával. Volt szó arcszeknnelésről, realisztikus arcszimulációról, fényhatásokról, dinamikus képátméretezésről. Jövő héten szinkrotronokról lesz szó, meg az épülő svájci szabad-elektron lézerről (ha így van magyarul).

A VB-t továbbra is szorgalmasan követem, egyre meglepőbbek a meccsek. A tippjátékban Jessica vezet toronymagasan, nem tudom, hogy hogy csinálja.

Vuvu

2010-06-16T00:00:00.000-07:00

A múltkor említett vacsorával kicsit megjártuk. Bort vittünk ajándékba, és kiderült, hogy mormonok. Ciki volt.
Az épületünk mellé felhúznak egy újat. Érdekes így végignézni az építkezést. Egy minimális alapra gyakorlatilag dexion salgóból húzzák fel az egészet. De legalább gyorsan haladnak.
Ma hírekben arról volt szó, hogy valamit kéne kezdeni az éttermi olajmaradékokkal. Mert itt még nincs rá törvény, hogy össze kell gyûjteni. Néha nem értem az ilyeneket.
Hétvégén meccset néztünk, bicikliztünk, és vasárnap bementünk a városba (túróért). Volt egy jó kis fesztivál a Haight Streeten, zene, bazár és persze füves cigi mindenütt. Vettem egy jó kis bohócgatyát, most ez a kedvencem, persze nem munkába. Utána elbringáztunk a Golden Gate park végébe, aztán a part mentén tovább, majd letettük a bicajokat és kirándultunk egyet. Este a kedvenc helyemen, a Magnoliaban ettünk.
Továbbra is jógázom, szerintem fejlõdtem. Majd felrakok egy képet, downward facing dog póz, a bohócgatyámban. Két legyet egy csapásra.
Szinte csak én vagyok bent a csoportból, mindenki az ALS-ben. Én is megyek majd egy kísérletre. De ha az összejönne, akkor az nagy szám lenne. Majd szólok amikor drukkolni kell.
Addig csak maradjatok a vb-nél, rájuk fér. Errõl jut eszembe: ugye már mindenkinek abszolút hallása van a meccsek óta? (Ugyanis a vuvuzela be-n szól.)

A Klub

2010-06-06T11:17:00.000-07:00

Egész múlt héten konferencián voltam, Washingtontól nem messze. Az az ún. Contractors' Meeting, ahova mindenki, aki a DOE Basic Energy Sciences programtól kapja a kutatási pénzét megjelenik, és minden évben nagyjából a résztvevők egy harmada előadást is tart. Nekem elsőre valószínűleg két év múlva kell, de már előre izgulok, mert elég magas a léc... Gyakorlatilag az összes híres amerikai a területemen itt volt, nők persze alig, és azt hiszem, hogy az egész konferencián én voltam a legfiatalabb. Persze ez nem mentség arra, ha nem jó az előadásom majd ha eljön az ideje...
A konferencia egy világtól elzárt üdülőtelepen volt, tóval, hattyúkkal és esténként sokszáz szentjánosbogárral. Nagyon szép volt. Az estéket a bárban töltöttük, ahol olyan emberekkel billiárdoztam, akikkel előtte szerintem nem is nagyon mertem volna szóba elegyedni. Jó volt, de mondjuk a billiárdtudásommal nem bűvöltem el senkit. :)
Összefoglalva elmondhatom, hogy a konferencia számomra leginkább egy beavatási szertartással ért fel, most már hivatalosan is a "Klub" tagja vagyok. A másik érdekesség, hogy nekem ez volt az első ilyen konferenciám, és Jimnek pedig valószínűleg ez volt az utolsó... Ősszel nyugdíjba megy, de persze nem fogja abbahagyni a kutatást, valószínűleg Argonne-nal közösen fog dolgokat csinálni.
Múlt hétvégén sokat bicikliztünk (összesen több, mint 120 km-t), végre jó az idő, sőt, talán már túl jó is azt hiszem. Így Washington után azért tudom értékelni, hogy itt nem párás a levegő. Ott tényleg gyilkos a meleg. Tegnap Ethan és Nicolas 30. szülinapi buliján voltunk. Jó volt, csak én nagyon álmos letten a végére, mert még mindig kicsit a keleti parti időzónában vagyok. Ma is hivatalosak vagyunk vacsorára az egyik posztdokhoz, Oliverék is jönnek. Egy kicsit sok az evés-ivás mostanában...

Lerobbant a kocsi

2010-05-20T07:37:00.000-07:00

Na, tegnap este lerobban a kocsim. Egyelőre még persze nem tudom, hogy miért, de valószínűleg az akkumulátor lett gyenge, de az is lehet, hogy a gyújtással van a baj. Úgy volt, hogy Nina-val elmentünk Dublinba operát nézni -- a New York Metropolitanból közvetítették Rossini Armida c. operáját. Érdekes, amikor Rossini drámai zenét ír, igazából kicsit fárasztó. Nem sok történik a darabban, de ahhoz képest majdnem 4 órás (szünetekkel 4.5 óra volt). De a rendezés egész jó volt, és a zene is érdekesebb lett a végére. Szóval onnan hazajövet kiraktam Nina-t, és azután már nem tudtam beindítani az autót. Jens odajött és elvontatott egy szervízhez a közelben (mindezt éjfél körül), most megyek oda bejelentkezni.
Kedden is történt érdekes. A bal szememmel kicsit furcsán kezdtem el látni, elég idegesítő volt, valahogy sose sikerült élesen látni. Elmentem a szemészhez, ahol egy idő után kiderült, hogy a lerakódásoktól nem látok jól, ami persze érthető... Úgyhogy mostantól kéthetes lencsém lesz, havi helyett. A szememnek meg semmi baja (a dioptriától eltekintve).
Vasárnap elmentünk Sacramentoba megnézni a Tour of California első szakaszát. Persze csak a célvonalnál voltunk, de egész érdekes volt. A cél előtt háromszor körbebiciklizték a Capitolium előtti teret. A harmadik körre vagy 10 bringás vérzett, "sajnos" nem láttuk a borulást. Persze sajnálom őket, de azért érdekes lett volna látni... A verseny után az egyik bringást láttuk, szegényről leszakadt a fél ruhája, és az egész lába meg karja fel volt horzsolva... Ott volt egyébként Lance és Levi is. Tegnap Livermore-on keresztül ment a verseny, majdnem a házunk mellett mentek el. Szombaton mi magunk bicikliztünk, jó két órát, de nekem egy szenvedés volt, mert teljesen előjött az allergiám.
Még talán érdekes, hogy megvolt az első megbeszélésem a zöldkártyával kapcsolatban. Még nem tudom, hogy pontosan mi a menetrend, de elvileg lesz egy ügyvéd, aki majd mindig megmondja, hogy mit kell csinálnom. A cég fizeti, úgyhogy "nem téma", mert egyébként 5-10 ezer dollár...
Múlt hét pénteken Jens csoportjával voltam grillezni, az örmény srác csinált iszonyú finom bárányt... Jó is volt, hogy ott voltam, mert jelenleg úgy tűnik, hogy Jens főnöke lesz a mentorom azon a pályázaton, amit be kell adnom.

Saláta

2010-05-11T23:52:00.000-07:00

Most olyan mindenfélét írok csak. Például, hogy elkészült az első Wikipedia szócikkem. Íme. Lehet kritizálni -- de nem kell.
Aztán érdekeset hallottam a rádióban. Van egy alapítvány, ami hajat és szőrt gyűjt, de tonnás mennyiségben. Pl. fodrászatok adományozzák neki. És tudjátok, hogy mire használják a hajat? Beleteszik nylonharisnyába, többszáz méter hosszan, és ezzel tisztítják meg az óceánt az olajfoltoktól. Floridában viszik, mint a cukrot. Ha-ha. De tényleg, a haj nagyon jó erre a célra valamiért.
Hétvégén futottam egy órát Nina-val. Mondanám, hogy meg se kottyant, ami igaz, de másnapra azért lett izomlázam. Meg voltem Berkeley-ben kirándulni, szombaton meg bort is kóstoltunk. Ramaty az idő, tegnap is zuhogott, ma nem, de hideg van továbbra is.
Hamarosan elkészül életem első pályázata, amiért elvileg $250 000-et kapok! Nem is rossz! Sőt... Izgalmas, meg persze furcsa is, hogy írok egy pár oldalt, és valaki elhiszi, hogy meg is fogom csinálni, amit leírtam, és még fizet is ennyit... Na jó, ez a valaki az intézet. Szerencsére az isteni Klippenstein ma pont itt volt (jaj, tudom, senki sem érti, hogy miről beszélek, de mindegy, nem azért írom), és sikerült vele megbeszélnem pár dolgot ezzel kapcsolatban. A legjobb az volt, hogy ugyanaz a véleményünk a kutatásról úgy általában.
Egyébként minket is utolért a gazdasági válság, pl. átmenetileg jegelték a posztdokok felvételét. Mázli, hogy én már aláírtam a szerződést, mert úgy tűnik, hogy a válság mindenre kihat.

Bréking

2010-05-04T21:07:00.000-07:00

Na jó, nem annyira bréking már, mert vasárnap történt. Szóval elmentem futni, kocogok, kocogok, amikor félúton egyszer csak megláttam egy kismadarat, ami kiesett a fészkéből. Nagyjából 5-6 métert zuhanhatott, mert csak pálmafák voltak a környéken... Élt még, így felvettem és hazavittem. Először kicsit megitattam szívószállal, utána pedig felhívtuk Sebastiant, a madárszakértőt. Bár elsőre azt mondta, hogy esélytelen, hozott kukacot a kertjükből, Julie pedig szerzett fecskendőt a laborból. A kukacokat benyomta (illetve benyomtuk neki), és a bébiétel is tetszett neki.
Délután borfesztivál volt, amire Jens nem akart jönni, mert fájt a torka, így én otthon hagytam őt a madárral. Mire hazaértem, addigra elvitte a madarat egy menhelyre, mert félt, hogy félrekezeljük... Pedig szerintem ment volna, már volt is hétfőre jelentkező, és utána is meg tudtuk volna oldani. És egy ilyen kis izé 1-2 héten belül repül. De legalább azt megtudtuk, hogy vöröshátú cinege. Csütörtökön lehet telefonálni a menhelyre, akkor tudják megmondani, hogy hogy van. Az egyik lábujja szerintem el volt törve, de az szerintem akár még meg is tud gyógyulni.
Itt egy kép:

És van egy rövid videóm is:

Képek

2010-05-01T10:27:00.000-07:00

Van még egy szép Polaroid képem a virágomról:

A másik meg, hogy az intézeti kanadai vadludaknak született két kicsinye. Sebastian fotói:

Yosemite 2010

2010-05-01T10:22:00.000-07:00

Hétvégén megint Yosemite-ben jártam. Érdekes, mert pontosan ugyanekkor voltam 3 éve is. A különbség, hogy akkor sokkal melegebb volt. Idén helyenként térdig hóban gázoltunk, és még a völgyben is volt hó, és a dogwood is éppen hogy csak elkezdett kivirágozni. Pénteken Jens-szel a Négymérföldes úton mentünk fel, ami a völgyből a Glacier Point-hoz vezet. Nem tudtunk felmenni teljesen, mert egyszercsak egy elég gyanús hóakadály zárta el az utat, amit inkább kihagytunk.
Másnap a többiekkel (mert mások is jöttek) felmentünk a Yosemite Pointhoz. Szép kis túra volt, jó hosszú (4.2 mérföld, kb. 1000 m szintkülönbséggel). Fent élveztük a kilátást meg a havat. Én egyszer bele is estem egy lyukba, vagyis csak a lábam tűnt el a hóban. Este óriás pizzával ünnepeltünk.
Én nem vittem fényképezőgépet, csak a polaroidot, azzal ez a két kép született:

Jens csinált nagyon jó képeket az új kamerájával.

Utolsó nap elmentünk a Mirror Lake-hez, kicsit még pihengettünk Curry Village-ben, aztán hazajöttünk.

Hét elején kicsit izomlázam volt, meg úgy éreztem magam, mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Mondjuk tényleg, egész héten utaztam (Chicago, Yosemite).

Megérkezett az első fizetésem az új állásra. Hurrá. Ezen kívül cikket írtam, már majdnem kész. Ez csak a javítás a nagy cikkünkhöz, de jó alaposan átalakítottam egy pár részt, plusz beletettem vagy 20-30 új reakciót rajzolóprogrammal.

Tegnap volt Jens születésnapja. Az Alehouse-ban ünnepeltünk, jó sokan eljöttek, szép este volt. Most pedig irány biciklizni, mert végre nem esik az eső!!!

Chicago már megint

2010-04-23T09:55:00.000-07:00

Megint megjártam a keleti partot. Nem szeretem ezt a két óra eltérést, de legalább az időjárás jobb volt ott, mint itt. Ez nem fordul elő gyakran azért. Itt még mindig eseget, sőt néha ömlik.
A konferencia nagyon izgalmas volt. Halálos összecsapások voltak definíciók kérdésében. De hát fizkémesek vagyunk, mit is várnátok... Persze azért nem valamiféle filozófiai vita ez (bár néha nem sokban különbözött tőle), hanem tényleg jó lenne már eldönteni, hogy mit is értünk Roaming Radicals (bolygó gyökök?) alatt. Egy külső szemlélőnek persze elképesztő lehet, hogy mit lehet ezen vitatkozni, sőt, szinte veszekedni ennyit, de bevallom, hogy én is teljesen felhúztam magam a vita közben (persze mondani nem mondtam semmit, ahhoz még nem vagyok elég bátor). A konferencia végére nagyon elfáradtam, és szerdán még volt egy megbeszélés is délelőtt.
Most péntek van, és végre kipihentem magam. És végre van egy kis pihenés, megyünk a Yosemite-be, ahol felavatom az új bakancsomat.

Főnökösdi

2010-04-13T22:25:00.000-07:00

Ma bebizonyosodott, hogy a szociális képességek legalább olyan fontosak, mint a tudományosak. Ma interjúztattunk egy srácot, aki hihetetlenül furcsa volt. Majdnem két méter magas volt és legalább 100 kiló, de gyakorlatilag annyi bátorsága volt, mint egy kisfiúnak. Érdemes összevetni a múlt heti jelentkezővel, egy vállamig sem érő ázsiai lánnyal, aki nagyon jó fej volt és egyáltalán nem tojt be attól, ha kérdezték, illetve attól sem, hogy ő kérdezzen. A mai srác előadása siralmas volt, de nem azért, mert nem volt karizmatikus vagy ilyenek, hanem mert egyszerűen csak számokat darált le. Ráadásul egyetlen kérdésre sem tudott válaszolni, de úgy, hogy egyszerűen csak mindenre azt mondta, hogy nem tudja. Továbbá képtelen volt belehelyezkedni a kérdező szerepébe. Na jó, nem csámcsogok tovább rajta, mert szerintem a srác határeset beteg szerintem.
Végre befejeztem a számolásokat a stanfordi csoportnak. Kíváncsian várom a válaszukat. Továbbá kezdek belekóstólni a főnökösdibe, pedig még nincs is beosztottam... Ma például konkrétan semmit sem tudtam csinálni, mert interjú, meg repülőjegyfoglalás, meg ez meg az... Ráadásul Olivernek (akit rettenetesen bírok) még mindig sok kérdése van. Ma jöttem rá, hogy Craig miért olyan tartózkodó eleinte az embereivel... Ha nem az lenne, akkor ötpercenként a nyakára jártunk volna, és nem tudott volna semmit sem csinálni... Ezt még el kéne lesnem, hogy hogyan csinálják profin, mert én általában abba a hibába esem, hogy ha kérdeznek, akkor válaszolok, sőt, minél inkább szeretném, ha a kérdező megértené a választ. Craig ezzel szemben félmondatokbak és röviden válaszol, és a kérdező feladata, hogy ezt megértse. Ezzek sok időt spórol meg magának...

Kínai konyha

2010-04-10T14:45:00.000-07:00

Csináltattam egy új kreditkártyát, mert már többször előfordult, hogy egy nagyobb kiadás esetén (pl. repülőjegy) nem maradt elég keret a következő hónapra (valamiért nem hajlandóak növelni a keretemet, azt mondják azért, mert külföldi vagyok). Itt sajnos aki nem nem kreditkártyával fizet, az lemarad az össznemzeti becsapósdiról. De ez olyan becsapósdi, amiben mindenki benne van, és azok járnak a legrosszabbul, akiknek eleve is rossz. Arról van szó, hogy a kártyák visszafizetnek a vevőnek 0.5-5%-ot a vásárlások árából, egyes esetekben repülős pontokat lehet gyűjteni, vagy egyéb pontokat. Persze ez nem valami csoda, hanem ez pont abból a pénzből van, amit egyrészt a boltok fizetnek a kártyacégnek, illetve amit persze végül a vevő fizet meg, meg abból, amit azok fizetnek, akik tényleg nem tudják hónap végén visszafizetni a tartozásukat. 10%+ kamatokkal terhelve. És nem kell félni, a Visa, AmEx és társai még azért meg is élnek ebből. Azaz, ha az ember nem kreditkártyával fizet, akkor is kifizeti ezeket a terheket, és semmi sem jön vissza belőle. Az új kártyám AmEx, és örömmel látom, hogy az összesítésben rendszerezve gyűjtik a kiadásokat, utazás, ékszer, étel, étterem, autó stb. Ennek nagyon örülök, mert sokkal jobban fogom látni, hogy mire is költök. Szuper!
Tegnap volt az első hivatalos napom az új állásban. Elvileg szabad péntekem lett volna, de bementem, mert jöttek a Képviselőházból megnézni az intézetet, és Craig megkért, hogy helyette én mutassam be a labort. Már rutinos vagyok, ez volt talán a 3. vagy 4. alkalom, hogy ezt csináltam. Délutánra pedig be is fejeztem a stanfordos cikkhez a hozzájárulásomat. Hétfőn küldöm el nekik, remélem, hogy tetszeni fog nekik, meg azt is, hogy legközelebb is engem kérnek meg. Jó lenne egy ilyen kis viszonylag egyszerű cikkcsatornát kiépíteni.
Ma elmentem Haifenggel az ázsiai szupermarketbe. Már jártam ott, de az ugye a baj, hogy nem tudom, hogy mi mire való... Most aztán kaptam egy jó kis fejtágítót, és szinte csak furcsa dolgokat vettem. Például vettem fekete csirkét, amiből levest kell csinálni, szárított datolyával és gyömbérrel. Vettem őrül kinézetű tésztát, nagyon finom kínai körtét (olyan, mintha levegőbe harapna az ember, de aztán meg nagyon finom és sok a leve), valami gyökeret, amit úgy kell elkészíteni, mint a krumplipürét és dragonfruitot (nem tudom, hogy mi a magyar neve). A legérdekesebb a bambuszrügy, akkora, mint az öklöm, meg kell főzni, és utána apróra vágott szalonnával kell együtt tovább főzni, El sem tudom képzelni, hogy ebből milyen étel lesz.
Jógán egyre jobb vagyok, már egy kicsivel közelebb kerültem pl. a négyzet üléshez (square pose), ami olyan, mint egy törökülés, csak az egyik láb a másikon van, és az alsó lábszárak párhuzamosak a test síkjával. Nem könnyű. A pénteki jógák után teljesen olyan néha, mintha valami bulldózer ment volna át rajtam.

Aláírtam

2010-04-05T22:41:00.001-07:00

a szerződést.

Recept

2010-04-05T08:33:00.001-07:00

http://www.saveur.com/article/Recipes/Rabbit-Stew-with-Red-Wine

Mennyei nyúlebéd

2010-04-04T18:49:00.000-07:00

Végre, három év után sikerült nyulat enni Húsvétkor. Ráadásul isteni lett, bár azért majdnem felrobbantam ma reggel, amikor 11-kor átmentem Jens-hez és még szinte csak belekezdett, ráadásul mellé csinálta a krumpligombócokat is. Szóval a konyha csatatérré vált elég hamar, fizikai és elvi síkon is, de minden jó, ha jó a vége... Persze csak azért voltam ideges, mert fél egyre jöttek a vendégek, Nina és Oliverék. A nyúlrecept hasonló volt a múltkori csirkéhez, majd belinkelem. Előételnek tekercselt pulykamell volt, szilvával és egyéb finomságokkal töltve, mellé spárga. Desszertet Nina készített.
Ezen a hétvégén ismét inkább csak pihentünk, főleg, hogy ismét zuhog az eső teljes erőből. Nem nagyon akar kitavaszodni rendesen.
Talán érdekes sztori, hogy tegnap nem akartak eladni nekünk a Safeway-ben egy üveg bort, mert Jens fizetett, de lejárt a jogsija. Az, hogy ez nem jelenti azt, hogy ő megsemmisült (azaz a születési év és a fotó attól még az, ami), nem érdekelte a pénztárost, és az ideiglenes papírigazolványt sem fogadta el. Ráadásul nekem sem volt hajlandó eladni a bort, mert az bűnpártolásnak számítana. Az egyetlen megoldás az volt, hogy visszamentem, levettem egy ugyanolyan bort a polcról (de nem ugyanazt, mert azt a nő elrakta a pult alá a pénztárnál), majd egy másik pénztárosnál kifizettem. A logikát értem, mert ne játsszon össze a pénztáros kiskorú italozókkal, csakhogy Jens majdnem 35 éves... Nevetséges.
Adam térdét csütörtökön műtötték, tegnap volt a születésnapja, Vittünk neki egy kis tortát, meg kicsit szórakoztattuk. 6 hétig nem mehet dolgozni, és ebből legalább kettőt az ágyban kell töltenie...

Ajánlat

2010-03-31T20:28:00.000-07:00

Ma megkaptam az állásajánlatot az itteniektől. Hurrá.
Senior Member of the Technical Staff

Múlt hét

2010-03-31T20:26:00.000-07:00

El vagyok maradva. A konferencia so-so volt. Nem is voltak sokan, meg akik voltak sem az igazán fontos emberek (kivéve én persze, ha-ha). De tényleg, elég lapos volt, sőt, a szervezés is furcsa volt, pl. nem adtak laptopot a vetítéshez, feltételezve, hogy mindenkinek van. Nekem van, de nem feltétlenül cipelem magammal mindenhova. De azért minden rendben lement, az előadás jól sikerült.
A konferencia végére nagyon elfáradtam, semmi másra nem vágytam, mint otthon, saját ágyban aludni, és nem csinálni semmit. Csak egy óra Colorado és Kalifornia között a különbség, de mivel most állítottuk át az órát nemrég, plusz a program 8-kor kezdődött, ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 3 órával a szokásos előtt kellett kelnem.
A hét hátralévő részét kihúztam valahogy, de pénteken nem mentem be. Mostanában szinte mindig ott voltam, és most olyan jól esett semmit sem csinálni. Egész hétvégén sokat aludtam, de persze azért csináltunk pár dolgot. Pl. felbicikliztünk a Mount Diablora, futottunk egyet, találkoztunk Tinaval egy ebéd erejéig, vettem egy szuper túrabakancsot (mert a régi már nem volt jó rám), rendet raktam a lakásban (ez még folyamatban), olvastam. Szóval jó volt.
Tegnap a hétfő ennek megfelelően stresszes volt, mert minden a nyakamba szakadt, de azért nem vészes. Áprilisban megint utazom, 4 napra Chicagoba egy workshopra meg egy meetingre, mindkettő Argonne-ban lesz. Ettől lelkes vagyok.

Boulder, CO

2010-03-21T22:39:00.000-07:00

A pénteki jóga nagyon jó volt. Hihetetlen, hogy másfél óra nyújtás után teljesen ki vagyok purcanva, mintha nem nyújtottam, hanem mondjuk futottam volna. Viszont meg tudom már azt csinálni, hogy magam előtt összeteszem a két talpamat, úgy, hogy a lábszáram szabályos deltoid, és utána a homlokommal megérintem a lábfejemet (vagyis így maradok egy csomó ideig). De a spárga meg a lótuszülés még messze...
A szombat nagyon hektikus volt. Délelőtt bicikliztünk, utána elmentem felszedni Réka ajándékát Pleasantonba, utána irány Stockton Réka szülinapi bulijára, ahonnan tűzés vissza, mert jegyünk volt a Zoperába. Mégpedig a livermore-iba. A denevért adták, nekem megint nagyon tetszett, és megint jobban, mint a kicsit művi előadások San Franciscoban. Jens-nek is tetszett, sőt, ő szorgalmazta, hogy menjünk.
Ma reggel alig bírtam felkelni, aztán csomagolás, ebédfőzés, utána pedig irány Colorado. Manfred szedett fel a reptéren, utána pedig elvitt egy nagyon szuper helyre, egy tadzsik étterembe! Ugyanis Boulder testvérvárosa Dusanbe, ahova ők egy internetkávézót épitettek, míg a tadzsikok ide egy nagyon szép tadzsik teaház-éttermet. Nagyon-nagyon finom volt az étel, és a hely is nagyon hangulatos volt. Csak a mobilom volt ott, a kép nem túl jó, de ilyen volt.

Tavasz

2010-03-16T23:58:00.000-07:00

Itt már egy ideje tavasz van, de vasárnap óta az órát is átállítottuk. Lassan minden nap 20 fok van délben. Éljen, éljen, elég volt a sok esőből! Hogy jobban irígykedhessen mindenki, felteszek két képet, amit mostanában csináltunk a környéken.

Hétvégén elmentünk Sonomaba. Ez a másik híres borváros Napa mellett (tényleg mellette is van). Nagyon szép volt, sokkal kedvesebb hely, mint Napa. Van egy szép főtere, egészen régi, missziós házakkal. Megtudtam, hogy a missziózást itt az oroszok visszaszorítása miatt erőltették annyira. A pravoszláv egyház és sok orosz telepedett meg errefelé. Ezért van pl. Russian River, meg Sebastopol a környéken. De hogy kerültek ide az oroszok anno? Majd utánanézek a Wikipédián, de talán valaki tudja magától is. Csináltunk képeket.

Beszámoló

2010-03-13T16:40:00.000-08:00

A síútról és a hétről.
Az út fantasztikusan sikerült. Nem is volt olyan fárasztó, mint ahogy gondoltam. Odaérkezéskor csak kipróbáltuk a léceket a Mariposa Grove-on (ahol az óriásfenyők vannak, de mondjuk odáig pont nem jutottunk el). Az első igazi napon, azaz vasárnap egész nap gyönyörűen sütött a nap. A több, mint 2.5 méteres hó ellenére pulóverben mentünk, mert a sífutástól még én sem fáztam. A legjobb az, amikor egy kicsit lejt a pálya, ilyenkor olyan, mintha egy városnéző villamoson ülne az ember, és onnan nézné az erdőt. Csak a legvégén volt valamennyire meredek, de ez inkább megerőltető volt, mint félelmetes. Mivel a lécnek nincsen igazi éle, nagyon erősen kell nyomni a havat.
A szállás szuper volt. A Half Dome-ot az ablakból láttuk. Nyáron már sokszor voltam a Glacier Pointon, ilyenkor ez az épület egy bolt. Volt fűtés, adtak enni, sőt bort is. A wc pottyantós persze. és mivel hideg van, nem nagyon bomlik le semmi. Igazából nem gusztustalannak nevezném az szagot, hanem marónak, mintha egy palack tömény ammóniába szippantana bele az ember (persze nem, mert attól el is ájulnék). Az egyetlen rossz az volt, hogy este 10-kor takarodó volt. Nem nagyon tudtam elaludni, meg szomjas is voltam eléggé, úgyhogy végül nem aludtam túl jól. Másnap sűrű hóesésben mentünk vissza, de szerencsére nem lett akkor sem nagyon hideg, és a szél sem fújt.
Az egyetlen sérülés, amit szereztem az az, hogy a jobb nagylábujjam vége teljesen érzéketlen lett, mostanra tért bele vissza az élet. Nem a hidegtől, hanem attól, hogy 4-5 órán keresztül ez a szegény kis ujj viseli a teljes testsúlyt, plusz még löködnie is kell előre. Itt van egy csomó kép. A Half Dome-ot nem lehet nem ezerszer lefotózni... Úgyhogy nem is tudtam válogatni igazából.
A hét többi része is mozgalmas volt, mostanra kicsit elegem is lett a sok futkosásból. Főleg, hogy jövő vasárnap megyek Coloradoba, Boulderbe, egy konferenciára. Eredetileg nem akartam menni, de Craig nem tudja megtartani az előadását, és engem kért meg, hogy ugorjak be helyette... Azért persze kibírom, mert ilyenre nem is nagyon lehet nemet mondani (mert hát ki más... főleg, hogy Haifeng felesége kb. azon a hétvégén fog szülni).
Szóval kedden voltam Berkeley-ben egy táncelőadáson a Zelletbach Hallban, de nem tetszett annyira. Modern tánc, gyönyörű és profi táncosok, de sokkal jobbakat is láttam már. Szerdán lánybuli volt, mostanában egyre gyakrabban érezzük szükségét egy kis trécselésnek... Jól sikerült, főleg, hogy 4 dollár volt egy martini... Csütörtökön Alehouse. Tegnap Jens meg be akart ülni valahova. A szokásos Thai helyre mentünk. A mostani kedvencem és nem olyan régi felfedezésem a Tom Yum Goong leves (ez most lehet, hogy champignon gomba, amit írtam, de mindegy). Olyasmi az alapjellege, mint egy húslevesnek, azaz eléggé híg, de édes savanyú, kicsit erős is, és garnélarák van benne. Nagyon jó!
Ma nem csináltam eddig semmit, de ez most nagyon jól jön. Tényleg el vagyok kicsit fáradva.
A "dolgozóban" minden szuper. Sikerült "kierőszakolnom" egy közös cikket Stanforddal például! Azért írom így, mert furcsa volt eleinte. Egy indiai srác keresett meg még egy tavalyi konferencia alapján. Folyton küldözgetett leveleket, adatokat kért, de ő meg nem mondott igazából semmit arról, hogy mi van. Aztán már a végén azzal jött, hogy fussunk össze és tanítsam meg neki a Gaussiant... Na, ezen azért kicsit kiakadtam. Megírtam neki, hogy én nem igazán így képzelnék el egy együttműködést, hanem úgy, hogy én számolok neki, és közösen írunk cikket. Mondjuk olyan, mintha egy tervezőt megkeresne valaki, hogy mutassa már meg neki, hogy hogyan kell az ArchiCAD-et használni... Szóval végül összejött a dolog, és a vicc az egészben az, hogy pont ez a reakció Jimet is érdekli, úgyhogy midenki boldog. De ez a srác azért fura. Annak ellenére, hogy tőlem akart tanulni, amikor így megfordultak a dolgok, akkor rettentő alaposan kikérdezte, hogy mit is fogok csinálni, teljesen nem bízik meg bennem. Nem jó hozzáállás kollaborációhoz, főleg (most nagyképű leszek), hogy ő egy doktorandusz, én meg már majdnemhogy témavezető. Kicsit el van tévedve, ráadásul a főnökeink puszipajtások, szóval nem értem. Mindegy.
Oliverrel továbbra is nagyon jól megvagyunk, nagyon örülök, hogy egy szobába kerültünk. A titkárnőnkre viszont haragszom, mert mostanában mindent elrontott, amit csak lehetett. Szerintem alapvetően lusta, de nagyon jól játssza...
Végül: beadtam a derekam, és ma rendeltem egy GPS-t. Sokáig ellenálltam, de mostanra beláttam, hogy én már sose fogok megtanulni jól tájékozódni, viszont folyton stresszelek emiatt. Nem szoktam eltévedni, de mindig ki kell nyomtatni az utat, vagy legtöbbször le kell rajzolnom, úgy megy, de másnapra már elfelejtem. Azt gondoltam, hogy a GPS-szel elzárom magamat a további fejlődéstől. Ez azt hiszem igaz, de legalább megmentem magam a sok idegeskedéstől. Elvileg jövő héten itt lesz! Olyat vettem, amiben Európa is benne van.
A jóga továbbra is jól megy, talán kicsit fejlődtem, de nem túl sokat. De nagyon szeretem, kivéve, hogy néha türelmetlen vagyok óra közben.

Sífutás 1

2010-03-06T22:49:00.000-08:00

Ma volt a bemelegítõnap. Másfél órát mentünk a Mariposa Grove-on. Egész jól ment, lefelé is, de holnap sokkal nehezebb lesz a hátizsákokkal. Egész sok a hó, pl. a Half Dome is havas, de a völgyben azért csak foltokban van hó.
Az útitársaim nagyon viccesek. Négy osztrák, egy német és egy svájci. Jens sajnos nem jött, bánhatja.
Most csak ennyi ismét (statisztikajavítandó), legközelebb talán kedden, mert a hegyen azért nem lesz internet.

Röviden

2010-03-06T07:54:00.000-08:00

Indulok Yosemite-be fél óra múlva. És van egy új kedvenc blogom, illetve lehet hivatalosan is követni.

601.

2010-03-04T22:30:00.000-08:00

Az előző volt a 600. bejegyzésem. És holnap lesz három éve, hogy megérkeztem. Három év! Ez évente átlag 200 bejegyzés, ami nem is olyan rossz, persze mostanában romlott le az átlag.
Ez a hét olyan lassan telik, és valahogy nem megy a munka. Össze-vissza kapkodok, meg kéne nyugodni. Ebben lehet, hogy segít, hogy a hétvégét a Yosemite-ben fogom tölteni, mégpedig nem is akárhogyan, hanem sífutva. Már nagyon várom.
Ma volt Daniel (a diákunk) búcsúebédje. Sajnálom, hogy elmegy, de persze jó ez így, mert neki mindenképp doktoriznia kell, nagyon okos srác. Meg itt van Oliver, és hamarosan lesz egy új lány is, és ezen kívül még két embert akarnak posztdoknak, és ugye lesz még egy állandó is na meg én is. Egészen feldagadunk. Idén elkezdtünk hetente csoportmegbeszélést tartani, amit eddig hiányoltam. Nagyon jók szoktak lenni.
Hogy egy kis unalmas témát is bedobjak, még mindig esik az eső, kezdem unni. Hiányzik a napsütés és a meleg. Jó, gondolom nektek is, sőt, gondolom jobban.
Olvasok egy érdekes könyvet, Sebastiantól kaptam kölcsön, az a címe, hogy Your inner fish. Nagyon érdekesen és szépen tárgyalja az evolúciót. Kezdek másképp nézni a földigilisztákra.
Most csak ennyi, fáradt vagyok...

Itt a tavasz

2010-02-28T17:41:00.000-08:00

Egész mozgalmas volt a hét. Pl. volt intézeti gyűlés. Március 24-én lesz a mi épületünk mellé kerülő új szárny alapkőletétele. Olyan érzésem volt, mintha végre történnének itt dolgok. Örülök, hogy itt vagyok épp most.
Pénteken bementem dolgozni, a laborban voltam Haifenggel. Valami furcsa dolog történik a kísérletekben, nem tudunk rájönni. Valószínűleg valami koszos, de hogy mi, azt nem tudjuk.
Este elmentem Juciékhoz Stocktonba. Bori már szinte rendesen tud járni. Kaptam egy rakás palacsintát vacsorára, utána meg megnéztünk egy filmet, és ott is aludtam. Szombaton kora délután elmentünk Jens-szel biciklizni. Elmondhatatlanul zöldek a dombok, nem lehet vele betelni. Az egyik farmon pedig láttunk egy rakás lámát.
Este Eddel és Ninaval elmentünk Berkeley-be János Passióra. Egy 17 tagú kórus énekelt (itt a weboldaluk), és a kórusból voltak a szólisták is. A tenor fantasztikus volt. A koncert előtt pedig egy francia étteremben vacsoráztunk, La Note a neve.
Ma vasárnap van. Reggel elmentünk fényképezni Jens új tükörreflexes gépével, majd rakok fel képeket. Délben elmentünk az Alehouse-ba megnézni az USA-Kanada hoki döntőt, de nem néztük végig, mert túlságosan jó volt az idő. Most értünk vissza egy kétórás biciklizésből.
Írtam már, hogy szinte biztos, hogy megkapom itt az állást? De csak szinte biztos.

Oliver

2010-02-24T23:40:00.000-08:00

Hétfőtől új csoporttársunk van, Oliver, Karlsruhe-ből. Nagyon örülök neki, izgalmas mindig nagyon, ha egy új ember érkezik. Ráadásul egy szobába rakták velem, így ismét nem vagyok egyedül, ami jó, főleg, hogy a srác nagyon okosnak tűnik, ami igencsak kellemessé teszi a szobamegosztást. Már ismertem korábbról is persze, konferenciákon találkoztunk. Vasárnap át is hívtak magukhoz, van egy egyéves kislánya. (Mellékszál, hogy Lennek is most született unokája, Haifeng felesége meg 8 hónapos terhes, úgyhogy a csoport összes férfitagja -- azaz mindenki rajtam kívül -- gyerekekről beszél néha, kivéve én, kicsit hülyén szoktam magam érezni.)
Múlt pénteken voltam Ninaval meg pár más emberrel Berkeley-ben egy koncerten, az orosz nemzeti zenekar játszott. Csajkovszkij D-dúr hegedűverseny és Sosztakovics 9. szimfónia volt a két fő szám. Nekem mind a kettő nagyon tetszett, a többieknek nem tetszett a Sosztakovics. Mint ahogy Sztálinnak sem, mert nem éppen győzedelmi induló -- pedig az volt a rendelés. Jó, hogy nem csukták le miatta...
Biciklizésre is jutott idő, igaz, csak szombaton, mert vasárnap óta ismét elég rendesen esik. A jóga viszont egyre jobban megy, szerintem hajlékonyabb lettem egy kicsit, mint voltam.
Az állással az van, hogy Argonne-ból kaptam ajánlatot, és úgy tűnik, hogy a másik ügy is sínen.

Izgalom

2010-02-18T07:59:00.000-08:00

Tegnap megtudtam (mert igazából csak akkor döntött így a managerünk), hogy lesz még interjúztatás az "állásomra". Ez persze oké, furcsa is lenne, ha nem. Viszont azt is tudom, hogy ki az, és sajnos az, akitől tartottam. Értsd: nagyon jó. Az egyetlen jó dolog, hogy már úgysem tudok változtatni az én interjúmon. Persze azért van más jó is nyilván: ha ez nem jön össze, akkor irány Illinois.
Ravi egyébként itt volt hétfőn interjúzni egy másik állásra, amire már 4 másik embert is meghallgattak tavaly. Szerintem nem volt igazán jó az előadása, de ettől függetlenül úgy tűnik, hogy ő lesz a nyertes. Hamarosan kiderül.

Két sztori

2010-02-17T07:48:00.000-08:00

Az egyiket tegnap ebéd közben mesélte Craig. Nevada szenátora egyszer azt mondta az egyetemnek, miután az pénzt kért tőle könyvtárbővítésre: Uraim, önöknek közel egymillió könyvük van a könyvtárban. Elolvasták már mind őket? ... Hát akkor minek önöknek több könyv?
A másik, hogy figyelmetlenségből túlléptem a kreditkártyámon a limitet. Bementem a bankba, ahol két perc és egy telefon után ideiglenesen megemelték a limitemet és még büntetést sem kell fizetnem. Az ilyen sztorikon még mindig megdöbbenek.

Lovaglás

2010-02-15T07:37:00.000-08:00

Tegnap végre elmentünk lovagolni. Azért végre, mert igazából már két éve ezt kaptam születésnapomra, de sose mentünk el. Point Reyes környékén voltunk, egy farmon. Útközben megálltunk Fairfaxben, ami már igazi Észak-Kalifornia, azaz hippiváros. A város tele van bicikliboltokkal, ingyenes internetes kávézókkal és érdekes boltokkal. Itt ebédeltünk. A farmtulaj egy német nő. Nem kérdeztünk rá, de elég erős akcentusa volt. Azóta is furdal a kíváncsiság, hogy hogyan kötött itt ki...

Én a képen látható lovat, azaz Ponchot kaptam, Jens meg Jacket (további képek). Vicces volt, mert általában én vagyok a félős (hullámok, meredek sípálya, hullámvasút stb.), de az állatoktól nem félek, sőt, hiszek benne, hogy az értelmes állatokkal lehet kommunikálni, főleg olyanokkal, hogy ló, kutya, macska stb. Alligátorral nem próbáltam még... Szóval a lényeg, hogy Jens eléggé félt, és nagyon meg volt illetődve a lovon. Rám is azért egy pár percig átragadt, főleg, hogy én kaptam a legvadócabb lovat, ami rögtön azzal kezdett, hogy előreügetett a csoportban, mert nem tetszett neki a helye. Jó volt nagyon, mert néha ügettünk is, és én rá is tudtam venni a lovamat, hogy ügessen, meg arra is, hogy álljon meg. Poncho egyébként minden alkalmat megragadott, hogy legelhessen, ezt hagytam, de aztán sikerült mindig abbahagyatni vele, amikor indultunk. Szerintem elég jól ment összeségében.

Este az Alehouse-ban ettünk Julie-ékkal. A Pliny the Younger (kedvenc szezonális sörünk) már elfogyott... Kész szerencse, hogy pénteken ittunk belőle -- állítólag 12 óráig tartott a hordó...

Ma izgalmas nap lesz, mert Ravi jön állásinterjúra. Nem arra az állásra, amire én jelentkeztem, hanem egy kísérletire. Már négy embert meginterjúvoltak, de egyik sem tetszett nekik szerintem, és most próbálják visszacsábítabi Aachenből. Vagy ilyesmi. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz!

Internyú

2010-02-10T19:06:00.000-08:00

Hát megvolt. De a végével kezdem, mert először a rosszat. Tiszta hülye vagyok, sose szoktam, de kiparkoláskor hétfő este szépen (vagyis inkább csúnyán) meghúztam a mellettem lévő autót az intézetben. Persze egy rohadt mázlista is vagyok, mert Haifeng autója volt, ami öreg és azt mondta, hogy hagyjuk. Majd adok neki valamit kompenzációképp. De simán lehetett volna az igazgató BMW-je, vagy egy manager oldsmobilja. Az betett volna rendesen...

Na de az interjú maga az szuper volt. Mindenkinek tetszett az előadásom. Még a saját blogomon sem fogom magamat dícsérni, de tényleg jó volt, szerintem is. Utána pár emberrel kellett beszélnem, de nem volt igazán komoly szerintem, azaz inkább azt mondanám, hogy nem éreztem, hogy olyan nagy tétje lenne.

Azóta már a további részletekről "tárgyalok" a managerrel, ami ugye nem így lenne, ha nem lenne hamarosan egy állásajánlat. És közben persze készítem a táblázatomat, amiben az összehasonlítom az Argonne ajánlatával az ittenit. Már szinte minden rubrikát kitöltöttem, kivéve az egyik legérdekesebbet, a fizetést. Ezt még egyik helyről sem tudom, de azért sejtem, hogy ebben nem Argonne fog nyerni. Érdekes, anno egyáltalán nem volt kedvem elmenni Chicagoba az interjúra, de most már kezdem érezni, hogy az nagy hülyeség lett volna. Egész jó lesz, ha két ajánlatom is lesz.

Itt majd kell írnom egy pályázatot, belső pénzre. Ez is izgalmas. Én találhatom ki teljesen, hogy mit szeretnék csinálni. Ebből lenne a fizetésem kb. fele két évig. Aztán meglátjuk.

Majd ha többet tudok, akkor lehet, hogy pulikussá teszem az összehasonlítást... De nem biztos.

Ma este elmentem megnézni a fiúk fociját... Hát, nem annyira nagyon jók, legalábbis megint vesztettek, és elég sokkal. Viszont nagyon elfáradnak a végére, iszonyú sokat futnak. Az ellenfél valahogy profibb, egy csomó viszonylag nagydarab pasas, sokkal kevesebbet futnak és ügyesebbek a labdával.

2010-02-07T20:41:00.000-08:00

Elkészült az előadásom. Nagyon jó, mert csütörtökön tartottam egy főpróbát Jim javaslatára. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert utálatos dolog egyébként egyórás előadást elpróbálni. Azóta nagyjából nyugodt vagyok, mert tudom, hogy bele fogok férni az időbe, ráadásul azt mondták, hogy jó volt. Elvileg holnap csak jobb lehet. De ugye van a medve bőre is, szóval...

A hétvége azért jól telt, ma pl. voltunk reggel biciklizni, aztán meg bementünk San Franciscoba, ahol Gergely Ágival találkoztam, ha valaki ismeri. Egy napelemes konferencián volt itt, nagyon érdekeseket mesélt. Megnéztünk a barátja (szintén német) start-up cégének az irodáját is, az is nagyon érdekes volt.

Szombaton dolgoztam, cikket kellett bírálni. Mondjuk nagy balek voltam, addig kattingattam, amíg sikerült a bírálatot egy másik cikkhez küldeni, de szerencsére azért megoldható a hiba... Este elmentünk moziba, és a Crazy Heart című filmet néztünk meg. Az a főszereplője, aki a Big Lebowskinak is (Jeff Bridges). Egy alkoholista country énekesről szól. Nekem nagyon tetszett, még a zene is. Nem az az idióta country zene, hanem inkább olyan balladaszerű volt benne, és a pasas nagyon jó. A másik főszereplőt, a színésznőt is nagyon szeretem (Maggie Gyllenhaal).

Olvasok egy nagyon érdekes könyvet, az a címe, hogy Amerika, Amerika!, magyar írók írásai az USA-ról. Nagyon érdekes. Majd másolok ide mondatokat, mert legalábbis szerintem nagyon találóak. Köszi Juca!

Még a jógáról akartam írni. Egyre jobban tetszik, de persze szinte alig fejlődök. Pedig hetente kétszer járok. De azért kicsit talán már jobban megy, mint az elején, főleg a koordináció része, mert értem, hogy melyik gyakorlatnak mi a célja. Hihetetlen, hogy a mindennapi életben, még akkor is, ha valaki sportol, mennyire nem használjuk az izmaink és inaink legtöbbjét. Nem is tudjuk, hogy léteznek, csak amikor egy jógamozdulatnál elkezdenek húzódni. De nehogy azt higgyétek, hogy valami lótuszülésben fejenállás kell ehhez! Próbáljátok ki ezt az egyszerű dolgot: álljatok a fal mellé oldallal, hogy a fal érintse a jobb vállatokat, de azért ne teljesen szorosan álljatok a falhoz. Utána emeljétek fel a jobb karotokat előre, úgy, hogy a tenyeretek a fel felé nézzen. A fal mentén egy kört leírva emeljétek tovább a karotokat, majd ha már legfelül van, akkor kezdjétek hátrafelé, továbbra is nyújtott karral leengedni. Találjátok meg azt a pontot, ahol a legjobban feszül, vagy ha ez túl sok, akkor azt, ahol még kibírható. Ez szerintem olyan 1 óra tájékán lehet (ha elképzelünk oda egy órát). Ha ez megvan, akkor az eddig a fallal párhuzamosan álló lábfejetek mozdítsátok úgy, hogy a sarok helyben marad, a lábujjak meg elfelé mutatnak a faltól. Hoppá! Ennyi elég is ahhoz, hogy már csak sokkal nehezebben lehessen kibírni a kéz tartását. Ugye?

Na most megyek és relaxálok holnapra. Majd beszámolok.

Argonne

2010-02-01T23:10:00.000-08:00

Még egy érdekes eszembe jutott a múzeumból. Volt benne egy földrengésszimulátor. Mi éppen a legerősebb szimulált földrengést "próbálhattuk ki", ami a 42 másodperces és 8.3-as erősségű tokiói volt. Nagyon félelmetes volt, főleg az, hogy elképzeltem Haitit.

Ma kaptam egy nagyon jó hírt: Argonne-tól egy állásajánlatot! Mondjuk nem hiszem, hogy oda szeretnék menni, de azért mégiscsak szuper, hogy kaptam egy ajánlatot. Azt nem tudom (mert nem mertem megkérdezni), hogy mennyi lenne a fizetés, de hamarosan küldenek egy hivatalos levelet is, abban biztosan benne lesz. Izgi. Két hete Karlsruhe-ből is kaptam egy levelet, oda is mehetnék elvileg (posztdoknak), meg Debrecenbe is, de az utóbbit lemondtam. Nehéz visszacsábulni... Most valahogy nagyon elkezdtek pörögni a dolgok.

3D

2010-01-31T12:03:00.000-08:00

Hát igen, a múltkoriból kimaradt a poén... Szóval Juciéknál leparkoltam szépen rendesen a kocsimat a garázs elé (nem, mintha nem lett volna akárhol máshol is hely...). Kosármeccsre menet betereltük a két gyereket a kocsiba, mindenki más is elhelyezkedett, övek be, még egy kis innivaló valakinek, meg persze indult is a Ho-ho-ho-horgász, garázsajtó fel, majd... csatt... Az volt a legdurvább, hogy nekem gőzöm sem volt, hogy mi lehet ez... Mert hát persze, hogy az én autóm, amit szépen odaparkoltam... Ehhez is két nő kell valószínűleg. De szerencsére egyik autónak sem lett baja, mert lassan történt minden.

Látom, hogy otthon tombol a tél. Csak halkan merem ezért megjegyezni, hogy itt meg olyan, mintha már majdnem nyár lenne, de lagalábbis tavasz. Süt a nap és kezd egyre melegebb lenni...

Tegnap elmentünk San Jose-be, mert Jens eladta a régi kameráját. Ha már ott voltunk, elmentünk a Tech múzeumba, ami kicsit Csodák palotája szerű (bár ott még sose voltam). Az egyik érdekes, hogy beszkennelték a fejünket 3D-ben, de elég rossz lett szerintem. Ugyan nincs kicsi orrom, de azért ez túlzás:

Volt egy infrakamera, azon meg az derült ki, hogy tiszta hideg az arcom mondjuk a Jens-éhez képest.

Ami nagyon tetszett viszont, az egy fantasztikus ötlet. A világon sokmillió (vagy inkább sokszázmillió) embernek kellene szemüveg, de a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, arról nem is beszélve, hogy nincsen elég optikus sem... Ez persze nem csak azért baj, mert nam látnak jól, hanem mert emiatt nem tudnak megtanulni olvasni sem, és hatávnyozottan hátrányos helyzetűek lesznek. Egy fickó kitalálta, hogy nagyon egyszerű: csináljanak olyan szemüveget, aminek a lencséje egy kis átlátszó műanyag tasak, amit fel lehet vízzel tölteni. Mindenki annyi vizet tesz bele, amennyitől jól fog látni, és ezt bármikor egy kis fecskendő segítségével lehet módosítani. Nem kell se orvos, se optikus, se semmi. Szerintem zseniális.

Este még voltunk egy olasz kávézóban, aztán meg átmentünk Haywardba egy pubba, ahol Adam, Emily, Nicolas és Guilhem társaságában jót söröztünk és rajzoltunk -- az asztalokra rakott terítőre lehetett zsírkrétával. Guilhemet meggyőztem, hogy jöjjön el velem majd az aktrajzolásra. Ő is rajzol egyébként. A rossz hír meg az, hogy Adam térdét meg kell műteni, mert kiderült, hogy mégiscsak elszakadt az ínszalagja focizás közben. Nem boldog.

A cikket egyébként múlt héten befejeztük. Hihetetlen. Azóta az előadásomat gyártom.

Sok eső

2010-01-27T08:47:00.000-08:00

Már megint nem írtam elég régóta. Mentségemre legyen mondva, hogy sok a a dolgom. Először is, a nagy hír: február 8-án lesz az interjúm az intézetben. Lehet drukkolni. Mondjuk azért nem vagyok benne mindig biztos, hogy ez egy jó döntés, és hogy tényleg ezt akarom-e, de attól még nem baj, ha az előadás és a többi jól sikerül.

Már több, mint egy hete csak esik az eső, kivéve szombaton, amikor szép napos volt. Ma csak kicsit, de múlt héten ömlött és vihar is volt. Itt mondjuk nem volt annyira vészes, de délebbre voltak földcsuszamlások is, ott, ahol tavaly nyáron kiégett az erdő és ettől tönkrement a talaj... Dupla öröm.

Szombaton voltam biciklizni, nagyon jó volt megint, de azért van mit behoznom ahhoz, hogy a tavalyi formába lendüljek. Délután átmentem Juciékhoz. Útközben talán életem legszebb szivárványát láttam. Dupla volt, és az belső hihetetlenül fényes. Sajnos nem sokáig bámulhattam, mert közben a pocsolyákra kellett koncentrálni az autópályán. Igazából nincs sok szégyelni valónk az utakkal, itt csak azért jobbak, mert sose esik az eső. Most kiderült.

A vasárnap megint kicsit szomorkás volt. Viszont csináltam finom rakott krumplit. Egész jó volt olasz csípős grillezni való kolbásszal. Erről jut eszembe, hogy mióta Svájcban Nelliéknél gesztenyepürét ettem, azt keresem, hogy itt lehet-e kapni. Eddig azt derítettem ki, hogy errefelé konzervben árulják, pl. van az amazonon is, csak több a szállítási költség, mint maga a püré. Majd próbálkozom valami európai bolttal.

Ma a New York Times-ban azt olvastam, hogy John Travolta a magángépével visz élelmiszert Haitire. Ez szép. Csak az a baj, hogy nem csak étel, hanem szcientológus gyógyítók is mennek vele, akik érintéssel gyógyítanak... Már pl. meggyógyítottak egy embert, akinek egyébként amputálni kellett volna a lábát. Mindig elszomorodom, hogy John Travolta szcientológus, ki gondolta volna anno, amikor a Grease-ben olyan jól énekelt. Most néztük meg a Valkyrie-t dvd-n, Tom Cruise-zal, aki szintén szcientológus. Tiltakoztak is ellene a németek, hogy ő legyen a főszereplő. A film nézhető, de nagyon felejthető.

A review cikkel már majdnem készen vagyunk. Mindenestül 160 oldal és több, mint 460 hivatkozás van benne. Olyan, mintha Craiggel írtam volna egy közös doktorit. Ravival már kevésbé, mert ő nem vett túlságosan részt a dologban. De nem szólok semmit, mert én lettem az első szerző. Hurrá!

Eső

2010-01-18T19:41:00.000-08:00

Múlt hét pénteken ismét voltunk síelni, most "csak" Heavenly-ben. Nagyon jó idő volt, sütött a nap. Szombaton Julie-nál volt szülinapi parti, ahol sertésbordával tömtük magunkat. Mindezt azután, hogy cigánypecsenyét csináltam ebédre. Egész hétvégén pötyörgött az eső, de vasárnap délután kisütött egy órácskára. Akkor elmentünk biciklizni! Végre. Már nagyon vágytam egy kis mozgásra. Mondjuk a végén jól eláztunk, de szerencsére nem volt túl hideg kint. Ma viszont rettenetes vihar volt, szinte egész nap ömlött az eső. A jó benne az, hogy mindebből a hegyekben hó lesz. Mostanában az egyik kedvenc weboldalam egyébként a weather.com, ahol nem csak az elmúlt pár óra radartérképe látható, hanem a jövőt is mutatja, ami nagyon klassz szerintem.

Röpködés és egyebek

2010-01-13T08:07:00.000-08:00

Múlt hét hétfőn visszajöttem -- volna, ha a Malév/Ferihegy duo nem produkálja a már szinte szokásosnak nevezhető mutatványát, azazhogy épp annyival indítja később a gépemet, hogy még pont rohannom kelljen, de azért pont lekésem a csatlakozást. De idén már cseles voltam, és olyan átszállóhelyet választottam (Zürich), ahol ismertem is valakit. Egy szép kis fondue-s/borozós estét töltöttem András és Nelli házában. Köszi mégegyszer!

Az útitársaim (akikkel egy cipőben jártam) nagyon érdekes emberek voltak. Az egyik egy román srác, aki a Bahamákra ment pókerbajnokságra, $3 000 000-os fődíjjal (az index is írt a versenyről). Aztán volt egy amerikai, aki Budapesten él, filmrendező. Meg egy aranyos román család, a férj magyarul is tudott, Sacramentoban élnek. És egy teológus fiatal srác, aki Albániából próbált New Yorkba repülni.

Szóval meg is érkeztem egészen pontosan egy nappal a tervezett idő után -- megint ugrott egy nap szabadság. Az úti fáradalmaktól egészen jól aludtam, és egészen frissen vetettem bele magamat a határidős cikkírásba szerd

án. Persze megfogadtam, hogy egy ideig nem repülök... Ez a fogadalmam 3 nap múlva el is bukott, mert Jens-nek volt egy ingyenjegye... Összekombinálva a pontjaimmal így egy kihagyhatatlan alkalom kínálkozott arra, hogy elmenjünk Utahba síelni.

Külön géppel mentünk, ez kicsit béna volt, de ettől eltekintve fantasztikus volt minden. Ott síeltünk, ahol tavaly konferenciáztam, Snowbirdben. Persze most nem a csúcsszuper, tetőmedencés hotelben laktunk, hanem lent Salt Lake City-ben. Super 8 motel, az eddigi legjobb motel amiben voltam, és mindezt baráti áron. Még jacuzzi is volt, de nem használtuk.

A hó nagyon jó volt, bár sajnos nem a híres térdigérő porhó.

Nagyon jól voltak a pályák is, a liftek gyorsak, sorban állni gyakorlatilag nem kellett. Ezt sose tudom, hogy attól van-e, hogy sok a sípálya, vagy attól, hogy kevesebb ember síel itt, mint Európában. Első nap felhős volt és kicsit havazo

tt, de ez sem volt rossz. Második nap verőfény.

Az egész út csúcspontja mégsem a síelés volt, hanem az, hogy szombaton este ellátogattunk a mormonokhoz. Annyit tudtunk, hogy a város közepén van egy templomuk. Hát igen, és körülbelül még 10 gigászi épületük. A templom... nem is tudom, szerintem csúnya, bőven túlszárnyal a szimpla giccsen és ízléstelenségen, valahogy benne van minden (vagy beleláttam én), amit elképzelek a mormonokról. De nézzétek meg magatok is ezt az igazából erődítményt. Ja, egyedül a templomba nem lehetett bemenni. És bár úgy tűnik, mintha ez egy katedrális lenne, nem az. Sok (kb. 170) szoba van az épületben. Szerintük ide fog jönni Isten, de én a helyébe valami elegánsabb, mondjuk gótikus templomot választanék. Helyes fiatal lányok járkáltak párokba rendezve mindenütt, és minden odatévedő emberrel szóba elegyedtek, beszéltek a történelmükről és a vallásukról. A történelmüket azért csak csínyján adagolják, mert Joseph Smith-szel kapcsolatban azért nem lehet mindenre büszkének lenni.

A város a kis belvárosi részen kívül teljesen

érdektelen. Még ami érdekes talán, hogy télen nagyon nagy a szmog. Amikor ott voltunk, akkor egészségtelen kategóriájú volt a levegő (a hegyen persze nem). Nagyon látványos volt, ahogy jöttünk le a hegyről és elvágolagosan látszott a szmogréteg. Valahogyan így:

Azóta ismét dolgozom, csak nem volt időm feltölteni a blogot.

Ma (kedden) megdőlt az, hogy a kedves állami bürokrata egy oximoron. Ott indult, hogy tegnap a legnagyobb csodálkozással vettem észre egy értesítést az autómon, hogy 1. lejárt a regisztrációm és 2. négy napon belül elszállítják a kocsimat. Hm. Hogy is történt mindez? Tavaly júliusban(!!!) befizettem a regisztációs díjat rendesen, de matrica sose jött (gondolom elkeveredett a postán). Erről meg valahogyan megfelejtkeztem (ugye jól írtam?). Kész mázli, hogy nem a rendőr kapott el, csak az apartmankomplexum felügyelősége. Szóval ma elmentem matricáért, amiért 18 dollárt kellett volna perkálnom (boldogan). Erre az ügyintéző kijelentette, hogy látja, hogy milyen rendesen mindig időben fizettem, ezért elengedi a díjat. Mivaaaan? Tééééényleg? Itt nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy gyakorlatilag azzal az indokkal, hogy jajdekedveskislány, nem kellett befizetnem egy kvázi adót/büntetést. Wow. Le vagyok nyűgözve.

Utolsó hét

2009-12-13T19:12:00.000-08:00

Ez volt az utolsó teljes hét indulás elõtt. Végre sikerült a kísérlet és végre mûködik a modell. Viszont nagyon kevés idõ maradt a cikkírásra. Nekem kell írnom, bár a kínai posztdok fog menni a konferenciára. Mert a diákunk nem tudná írni, és Haifeng se, hiába õ csinálta a méréseket. Craig meg az ALS-ben dekkol az egész hónapban, és különben is, ez majdhogynem nem is az õ dolga. Elvégre posztdok vagyok, nem doktorandusz.
A hétvégén keményen karácsonyibevásároltam. Rettentõ fárasztó, de már majdnem minden megvan. Szerencsére kicsit enyhült az idõ, most csak sokat esik az esõ. De az jó. És tegnap láttuk Michael Jackson apját a bevásárlóközpontban Pleasantonban. Ne kérdezzétek, hogy mit keresett ott. A kalapos a mozgólépcsõn.

Let it snow, let it snow, let it snow!

2009-12-07T19:20:00.000-08:00

Képzeljétek el, tegnap éjjel csoda történt: havazott Livermore-ban! Sok helyen volt még hó a környéken, minden híradó vigyorgó gyerekeket mutogat, meg döbbent felnőtteket, akik kesztyűviselésre kényszerülnek. Persze délre mind elolvadt, de így is szép volt. Ma éjjelre is rekord hideget jósolnak.

Szombaton este megnéztük a karácsonyi felvonulást, ott volt a Mikulás is, és volt ünnepélyes lámpagyújtás is a város karácsonyfáján. Utána elmentünk Oaklandba Jens-szel, Adammel és Emily-vel egy belga sörözőbe (Emily a laborban dolgozik, Adam pedig próbál neki udvarolni...).

Vasárnap lánynapot tarottunk, San Francisco-ban flangáltunk Julie-val és Jessica-val. Egy igazán elegáns olasz étteremben ettünk, még pezsgőt is rendeltünk, aztán meg kirakatokat bámultunk, és kicsit vásárolgattunk. Hazafelé a BART-on leszólított egy pasas, és azt mondta, hogy: "You have a beautiful facial structure". Aztán eltűnt.

Ma meg volt egy kis "flash"-em (ahogy öcsém mondaná). Volt egy szuper előadás, ami úgy kezdődött, hogy a Föld meg a Világegyetem ennyi és ennyi idős, az emberi faj meg csak 200 000 éve van itt, ami 8000 generációt jelent, amiből pedig 7600 barlangban lakott... Ebbe még sose gondoltam bele. Az előadás arról szólt, hogy a 450 ppm-es CO2 szint eléréséhez 2100-ban az energiaszektornak milyen stratégiát kell folytatnia, és ez hogyan érinti az autóipart, illetve milyen technológiák lesznek fontosak. Az előadás utáni ebéden jól megszorongatta a társaság (posztdokok) az előadót (aki nagyon jókat válaszolt egyébként). A beszélgetés közepétől kezdve teljesen asimovi érzésem lett: majd egyszer lesz egy könyv, amiben a 8000. generációról fognak írni, akik még nagyon kezdetlegesek voltak mondjuk a 8500-dikhoz képest (mert egészen a 8400-dikig szénalapú volt az energia) stb. És abban lesz egy jelenet, amikor a 8000. generáció megbeszéli a dolgokat, és az pont olyan lesz, mint a mi ebédünk...

Kiruccanás

2009-12-04T23:11:00.000-08:00

Itt még nem tudtam, hogy mi van a dobozban (csoki).Itt tartok a jógában...

Ma kiruccantunk San Franciscoba. Elõtte tartottam egy laborbemutatót egy szingapúri csoportnak. A fotósuk tudta magyarul azt, hogy szia...
SF-ban elõször elmentem az otthonról küldött szülinapi ajándékokért (szuper minden! :). Utána a Height Streeten flangáltunk, aztán meg a Marketen. Már megy a karácsonyi õrület, de valahogy nem volt olyan vészes. Az egyik bevásárlóközpontban elkapott egy árus, aki kozmetikai cuccokat árult. Általában le tudom rázni az ilyeneket, de tulajdonképpen tetszett, amiket árult, úgyhogy hagytam magam valamennyire "beetetni", és vettem is a portékájából. Szerencsére Jens ott volt antagonistának, úgyhogy azért jó sok kedvezményt adott, de persze így sem járt rosszul, az tuti.

Hálaadás

2009-12-02T19:37:00.001-08:00

Na, azért más is történt a csótányon kívül. Például múlt héten volt Hálaadás. Megint Jessica szüleinél voltunk, de most szülők nélkül. Volt egy jó nagy pulyka, meg minden, ami dukál. Mi Jens-szel coq au vin-t készítettünk. Ez volt életem eddigi legbonyolultabb receptje, de megérte, mert nagyon finom lett.

Összesen négy nap volt az ünnep a hétvégével együtt. Voltunk biciklizni, meg teniszeztem is megint Adammal. Voltam kicsit vásárolgatni, de nem nagyon sikerült azt vennem, amit akartam (cipőt).

Na, úgy tűnik, hogy mégiscsak a csótányról tudtam a legtöbbet írni mostanában...

Szerintetek?

2009-12-02T08:34:00.000-08:00

Kiegészítés az előző bejegyzéshez. Itt van két kép, az egyiket én csináltam (elromlott a vaku a gépemen sajnos, így homályos), a másik egy hivatalos csótány. Hát nem ugyanaz a kettő?