Lassan itt az ősz

Ennek ellenére itt most lett csak igazán nyár. Hétvégén ugyan esett az eső, de alapvetően meleg van, néha túlságosan is.
Tamás és Eszter voltak itt egy hétig, voltunk a városban párszor, múzeumban, a parton, biciklizni, meg csak úgy. Sőt egyik este még a Kuttner Tomival is összefutottunk, meg Bencével, ami méginkább vicces volt. Hirtelen és egyszerre ennyi ismerős és rokon jött össze.
New York óta mostanra sikerült visszarázódnom a kerékvágásba, nem tudom, hogy mi tartott ilyen sokáig, de valahogy elhagyott a lendület a munka terén. Kicsit talán azért is, mert túl sokat dolgoztam, de közben meg élvezem is, úgyhogy nem logikus. Karácsonyig már nincs kilátás pihenőre, még 3 cikket be kéne addig fejezni, nem valami valószínű, hogy sikerülni fog, de meglátjuk.
Azt nem is írtam, hogy ellopták a biciklinket SF-ban. Azóta vettünk újat, meg jobb lakatot is. Leginkább dühítő, ráadásul egy csomó idő új bringát beszerezni, felszerelni stb. Ja, nem a pirosat, a sárga hegyi bringát lopták el, de az is elég jó (és drága) volt azért.

Vissza falura

Megint Livemore-ból jelentkezem. NY nagyon izgi volt, csak nagyon el is fáradtam. Voltunk Tamással a Natural History Museumban, ami jó volt, de a SF-i Cal Acedemy of Sciences jobb, mert sokkal progresszívebb. Eszter szerint lokálpatrióta lettem egyébként. Voltunk a Coney Islandon, ahol van egy nagy strand meg egy vidámpark. A legjobb a karaoke volt, hihetetlen arcok énekeltek, a legjobb egy kigombolt inges öreg fazon volt, aki Elvist énekelt. Nagyon jól egyébként.
Ezen kívül fel s alá járkáltunk a városban, talá'ltunk még jópár patkányt, voltunk a Times Squaren, a Macy's-ben (a világ legnagyobb boltja), galériákban, a Metropolitanben, stb stb.
Azt hiszem, hogy nem szívesen élnék ebben a városban, de lehet, hogy kicsit hosszabb ideig kéne itt lennem, hogy ezt megmondjam. Mindenesetre a kosz és a nyomor elég nagy kontraszt mondjuk Livermore-hoz képest, meg SF-hoz képest is. Viszont az nagyon tetszett, hogy mindennek ellenére a város biztonságos, az emberek kedvesek (de nem teljesen úgy, mint itt) és mindenki úgy alapvetően jól megvan.

New Yorkból jelentkezünk

Némi kihagyás után. Hétfőn Chicagoba mentem egy konferenciára. Picit unalmas volt, viszont kitaláltunk egy jó kis témát, nagyon lelkes vagyok. Egész idő alatt Argonne-ban voltam, csak a vendégház és az szinkrotron közötti 500 métert tettem meg három napon keresztül. Tegnap este átjöttem New Yorkba, ahol Tamás és Eszter már két hete tanyáznak. Eddig csak sötétben láttam a várost, és egyelőre inkább a sötét oldalát láttam átvitt értelemben is. A város nagyon piszkos (ezek után más szemmel fogom nézni San Franciscot), a szemetet nem kukákba teszik, hanem zsákokban van kihajigálva az út szélére. Nem nagyon tudom ezt igazából felfogni. És persze hemzsegnek a patkányok és a csótányok. De szó szerint, a metrómegállóban tegnap mindenhol láttunk jó pár patkányt. Hogy lehet ez? Szóval remélem, hogy ma a napfény mellett vidámabb dolgokat is fogok látni. Tegnap éjjel későn jöttünk haza, mert Tamáséknak egy kurátorral kellett összefutniuk.
Viszont feltöltöttem a bostoni képeket. Ott kb. egy hónapja voltam egy konferencián. Boston nagyon tiszta... A többit a képek alatti feliratokon olvashatjátok (még nem fejeztem be, de most mennem kell). És mint látható, teljesen el voltam ragadtatva a felhőkarcolóktól és a belőlük kialakuló nagyon érdekes tükröződő felületektől. Sok ilyen kép lesz.