Kajla-Kónya

Azaz hawaii-ul Kailua-Kona. Itt laktunk, a tavalyi szállodánk tőszomszédságában, egy apartmanban. Ez az apartman olyan, hogy ezt láttuk a teraszról reggelente:

Ezt meg esténként:

A köztes időben rengeteget búvárkodtunk, láttunk egymillió színes halat (köztük egy csomó humuhumunukunukuapua'a-t is). Az utolsó nap ráadásul együtt úsztunk kb. 50 delfinnel! Nem vicc, egyszercsak megjelentek, és 1-2 órán át az öbölben gyakorlatoztak, szép, rendezett alakzatokban. Karnyújtásnyira jöttek fel tőlünk levegőért.
Voltunk aztán Hilo-ban is, odefelé láttunk vízesést:

Sőt egyben fürödtünk is:

Meg láttunk egész pofás tengerpatot is:

Láttunk megkövesedett erdőt, és úsztunk vulkánikus medencékben a tengerparton, este pedig elcsíptük a naplementét és a Holdat a Mauna Kea-n:

Ezeket az állatokat láttuk még:

Meg még zebrát, meg lámát, és még egy csomó színes madarat, meg kajakoztunk is, de igazán nem akarom lelőni Mama beszámolóját, úgyhogy nem is rakok fel több képet. Még maradjunk annyiban, hogy tegnap meg elmentünk még Point Reyes-be, ahol az osztrigaevés előtt, még a világítótoronyból megpillantottunk egy szürkehátú bálnát... Mit mondjak még?

u.i.: azt mondhatnám, hogy még csótány is volt, nem is egy, de ez részletkérdés.

Nekem is...

Most valóban meglepődtem. Kiraktam egy címkefelhőt, és nem akarom elhinni, hogy a munka címke a legnagyobb... Fogadni mertem volna, hogy a bicikli vagy valami ilyesmi. A designolás pedig jelenleg fejlesztés alatt, untam a mostani.

Meglepi

Vasárnap óta vannak nagy fejlemények ám. Legelőször is az, hogy szombaton megyünk Hawaii-ra Mamával! Nem is tudta, hogy mi készül ellene, de nagyon örült neki. Már pakolunk is. Az úthoz kapott egy új fényképezőt is, ami nagyon szuper, még GPS is van benne. Megint a Big Islandra megyünk, és majdnem ugyanott fogunk lakni, ahol a múltkor laktam, csak most nem szállodában, hanem apartmanban. Nem is írok erről többet, mert majd onnan fogok.
Bent kicsit hektikus a helyzet, a rendszergazdánk 2 hónapos szabadságra ment, miközben éppen vesszük a klasztert. Klafa. És nem tudnak helyette senkit sem adni, úgyhogy kénytelen vagyok megtanulni, hogy mi mit is jelent számítógépnyelven... Kezdek belejönni, meg persze sose haszontalan valamit tudni, de azért kicsit hülye érzés ennyi pénzt elkölteni úgy, hogy nem egészen vagyok benne biztos, hogy mit kapok. Viszont van valami, amit csak én tudok eldönteni: a klaszter neve. Három opció van, lehet szavazni.
1. Lise Meitner
2. Hüpatia
2. Rosalind Franklin
Lehet szavazni, illetve a megjegyzésekben lehet további ötleteket adni. Nem árulom el, hogy nekem melyik a favoritom -- egyelőre. És azt sem ígérem, hogy az lesz, ami a legtöbb szavazatot kapja.
Végül egy kép még az első hétről.

Mama, a második hét

A második hét is nagyon jó volt. Vasárnap reggel bringáztam egyet, közben a Mama csinált nekünk ebédet. Délután hármasban biciklis bortúrára indultunk a környéken. Három pincészetet (bár pincék nincsenek) pipáltunk ki. Az egyik, Tamás nevű, természetesen magyar volt... Még sose mentem be oda, de valamiért arra gondoltam, hogy biztos vagy spanyol, vagy csak design miatt van ékezet az a-n. De nem, egy magyar pasasé volt eredetileg -- most már egy nagy konzorcium része. Dumálgattunk mindenféle emberekkel, az egyiknek pl. volt egy óriás kutyája, tiszta fehér, és természetesen úgy viselkedett, mintha egy apró kölyök lett volna, folyton fel akart ugrani az emberre. Meg volt a szokásos "a szüleim németek" vagy "éltem Németországban" emberekből is. Jellegzetes kérdésük, miután Jensről kiderül, hogy német: Sprechen Sie? Totál baromság, meg egyébként is, nyilván igen, hiszen most mondta, hogy német... De persze mindenki nagyon kedves volt, mint mindig.
Még utána Mamával elmentem fényképezőgépet nézni, kevés sikerrel. Azóta viszont, sok nézelődés után sikerült választani, vettünk egy csúcs kis Panasonic gépet, 12x zoommal és széles látószöggel. Még GPS is van benne!
A hét eleje viszonylag eseménytelen volt, Mama iskolában, én a dolgozóban. A dolgozóban persze mindig van valami szórakoztató, pl. be kellett ülnöm egy manager meetingre, mert a managerünk nem tudott elmenni. Agybaj, hogy milyen dolgokról beszélgetnek halál komolyan. Én csak tágranyílt szemekkel ültem és néztem.
Csütörtök este elmentünk a California Academy of Science-be, az éjjeli programra. Itt már voltam egyszer, Annával. Este 6-10-ig lehet megnézni a múzeumot, közben lehet koktélokat inni, és még koncert is volt! A legjobb egy emlőskiállítás volt, ahol mai és kihalt állatfajok csontvázait mutatták be, nagyon érdekes.
Pénteken jógáztunk, a jógatanár kicsit fura volt, egy pasas, és még énekelt is. Szombaton Ed búcsúbulija volt, Mama csinált palacsintát, nagy sikere volt. Egy csomó emberrel beszélgetett, még a Római Birodalomról is. Nem rossz. Mindenki nagyon kedves volt, szokás szerint.
Vasárnap, azaz tegnap, Jens csinált ebédet, pizzát sütött. Elsőre nem is volt rossz. Délután, amíg mi bringáztunk, addig Mama kiült a medenzéhez. Este pedig megnéztük a Milk c. filmet, ami Harvey Milkről szól,  az USA első nyíltan meleg politikusáról. Ő volt a vezéralakja a melegmozgalomnak, és ő akadályozta meg, hogy az Anita Bryant-féle bigott mozgalom többek között elérje, hogy melegek nem lehetnek tanárok stb. Egy barom elmebeteg természetesen őt és a polgármestert is lelőtte (Moscone)...
Végül egy vicces kép:

Mama, az első hét

Először is, automatizálódott egy kicsit a kommentelés, nem kell feltétlenül írni, csak lehet jelezni (FELÉM), hogy vicces voltam-e vagy ilyenek. Rendesek, mert olyan gomb nincs, hogy hagyjam a francba, kutyát sem érdeklem.
A Mama már egy hete itt tengeti velem a napjait, szerintem egész jól. Hétközben angolra jár a Városba (meg mindig mondom, hogy hozzon túrót is, de sose hoz). Ugyan első nap majdnem sikerült éjfélkor elindulnunk a Barthoz, mert összekuszálódott az ébresztőóra, és a mi belső óránk is az átállás miatt. Gyanút csak a szokatlan sötétség keltett bennem. Mama már félig el is készítette a reggelit, de aztán mégiscsak meggondolta magát, és aludtunk reggelig. Nem, nem röhögtünk.
Mama egy kis kiképzés után reggelente már az autópályán cikázva megy be a Bartig, délután ugyanígy vissza. Az első hét azért fárasztó lehetett, mert mire én hazaértem, addigra mindig aludt (a lecke felett). Azért esténként is csináltunk dolgokat, sétáltunk a parkban, sushit ettünk meg boroztunk. Pénteken meg a Mama elment egyedül bringával felfedezni a környéket, amíg én Stocktonban voltam business meetingelni Bálinttal.
Tegnap San Franciscoba mentünk hármasban, először a Legion of Honort néztük meg. Ez egy egész jó kis képtár, és most Mama meg tudta nézni azt a kiállítást, amire Párizsban nem volt ideje a múlt hónapban, ugyanis pont ide hozták. Kicsi a világ! Vett Mama nekem egy szép képet a lakásba:

Az a címe, hogy a Törött korsó. Aztán kocsikáztunk a tengerparton, meg néztük a szörfözőket. Végöl a Hayes Street design boltjaiba néztünk be, megszakítva az utat egy nagyon fontos dologgal: egy pohár sörrel.