Lerobbant a kocsi

Na, tegnap este lerobban a kocsim. Egyelőre még persze nem tudom, hogy miért, de valószínűleg az akkumulátor lett gyenge, de az is lehet, hogy a gyújtással van a baj. Úgy volt, hogy Nina-val elmentünk Dublinba operát nézni -- a New York Metropolitanból közvetítették Rossini Armida c. operáját. Érdekes, amikor Rossini drámai zenét ír, igazából kicsit fárasztó. Nem sok történik a darabban, de ahhoz képest majdnem 4 órás (szünetekkel 4.5 óra volt). De a rendezés egész jó volt, és a zene is érdekesebb lett a végére. Szóval onnan hazajövet kiraktam Nina-t, és azután már nem tudtam beindítani az autót. Jens odajött és elvontatott egy szervízhez a közelben (mindezt éjfél körül), most megyek oda bejelentkezni.
Kedden is történt érdekes. A bal szememmel kicsit furcsán kezdtem el látni, elég idegesítő volt, valahogy sose sikerült élesen látni. Elmentem a szemészhez, ahol egy idő után kiderült, hogy a lerakódásoktól nem látok jól, ami persze érthető... Úgyhogy mostantól kéthetes lencsém lesz, havi helyett. A szememnek meg semmi baja (a dioptriától eltekintve).
Vasárnap elmentünk Sacramentoba megnézni a Tour of California első szakaszát. Persze csak a célvonalnál voltunk, de egész érdekes volt. A cél előtt háromszor körbebiciklizték a Capitolium előtti teret. A harmadik körre vagy 10 bringás vérzett, "sajnos" nem láttuk a borulást. Persze sajnálom őket, de azért érdekes lett volna látni... A verseny után az egyik bringást láttuk, szegényről leszakadt a fél ruhája, és az egész lába meg karja fel volt horzsolva... Ott volt egyébként Lance és Levi is. Tegnap Livermore-on keresztül ment a verseny, majdnem a házunk mellett mentek el. Szombaton mi magunk bicikliztünk, jó két órát, de nekem egy szenvedés volt, mert teljesen előjött az allergiám.
Még talán érdekes, hogy megvolt az első megbeszélésem a zöldkártyával kapcsolatban. Még nem tudom, hogy pontosan mi a menetrend, de elvileg lesz egy ügyvéd, aki majd mindig megmondja, hogy mit kell csinálnom. A cég fizeti, úgyhogy "nem téma", mert egyébként 5-10 ezer dollár...
Múlt hét pénteken Jens csoportjával voltam grillezni, az örmény srác csinált iszonyú finom bárányt... Jó is volt, hogy ott voltam, mert jelenleg úgy tűnik, hogy Jens főnöke lesz a mentorom azon a pályázaton, amit be kell adnom.

Saláta

Most olyan mindenfélét írok csak. Például, hogy elkészült az első Wikipedia szócikkem. Íme. Lehet kritizálni -- de nem kell.
Aztán érdekeset hallottam a rádióban. Van egy alapítvány, ami hajat és szőrt gyűjt, de tonnás mennyiségben. Pl. fodrászatok adományozzák neki. És tudjátok, hogy mire használják a hajat? Beleteszik nylonharisnyába, többszáz méter hosszan, és ezzel tisztítják meg az óceánt az olajfoltoktól. Floridában viszik, mint a cukrot. Ha-ha. De tényleg, a haj nagyon jó erre a célra valamiért.
Hétvégén futottam egy órát Nina-val. Mondanám, hogy meg se kottyant, ami igaz, de másnapra azért lett izomlázam. Meg voltem Berkeley-ben kirándulni, szombaton meg bort is kóstoltunk. Ramaty az idő, tegnap is zuhogott, ma nem, de hideg van továbbra is.
Hamarosan elkészül életem első pályázata, amiért elvileg $250 000-et kapok! Nem is rossz! Sőt... Izgalmas, meg persze furcsa is, hogy írok egy pár oldalt, és valaki elhiszi, hogy meg is fogom csinálni, amit leírtam, és még fizet is ennyit... Na jó, ez a valaki az intézet. Szerencsére az isteni Klippenstein ma pont itt volt (jaj, tudom, senki sem érti, hogy miről beszélek, de mindegy, nem azért írom), és sikerült vele megbeszélnem pár dolgot ezzel kapcsolatban. A legjobb az volt, hogy ugyanaz a véleményünk a kutatásról úgy általában.
Egyébként minket is utolért a gazdasági válság, pl. átmenetileg jegelték a posztdokok felvételét. Mázli, hogy én már aláírtam a szerződést, mert úgy tűnik, hogy a válság mindenre kihat.

Bréking

Na jó, nem annyira bréking már, mert vasárnap történt. Szóval elmentem futni, kocogok, kocogok, amikor félúton egyszer csak megláttam egy kismadarat, ami kiesett a fészkéből. Nagyjából 5-6 métert zuhanhatott, mert csak pálmafák voltak a környéken... Élt még, így felvettem és hazavittem. Először kicsit megitattam szívószállal, utána pedig felhívtuk Sebastiant, a madárszakértőt. Bár elsőre azt mondta, hogy esélytelen, hozott kukacot a kertjükből, Julie pedig szerzett fecskendőt a laborból. A kukacokat benyomta (illetve benyomtuk neki), és a bébiétel is tetszett neki.
Délután borfesztivál volt, amire Jens nem akart jönni, mert fájt a torka, így én otthon hagytam őt a madárral. Mire hazaértem, addigra elvitte a madarat egy menhelyre, mert félt, hogy félrekezeljük... Pedig szerintem ment volna, már volt is hétfőre jelentkező, és utána is meg tudtuk volna oldani. És egy ilyen kis izé 1-2 héten belül repül. De legalább azt megtudtuk, hogy vöröshátú cinege. Csütörtökön lehet telefonálni a menhelyre, akkor tudják megmondani, hogy hogy van. Az egyik lábujja szerintem el volt törve, de az szerintem akár még meg is tud gyógyulni.
Itt egy kép:

És van egy rövid videóm is:

Képek

Van még egy szép Polaroid képem a virágomról:

A másik meg, hogy az intézeti kanadai vadludaknak született két kicsinye. Sebastian fotói:

Yosemite 2010

Hétvégén megint Yosemite-ben jártam. Érdekes, mert pontosan ugyanekkor voltam 3 éve is. A különbség, hogy akkor sokkal melegebb volt. Idén helyenként térdig hóban gázoltunk, és még a völgyben is volt hó, és a dogwood is éppen hogy csak elkezdett kivirágozni. Pénteken Jens-szel a Négymérföldes úton mentünk fel, ami a völgyből a Glacier Point-hoz vezet. Nem tudtunk felmenni teljesen, mert egyszercsak egy elég gyanús hóakadály zárta el az utat, amit inkább kihagytunk.
Másnap a többiekkel (mert mások is jöttek) felmentünk a Yosemite Pointhoz. Szép kis túra volt, jó hosszú (4.2 mérföld, kb. 1000 m szintkülönbséggel). Fent élveztük a kilátást meg a havat. Én egyszer bele is estem egy lyukba, vagyis csak a lábam tűnt el a hóban. Este óriás pizzával ünnepeltünk.
Én nem vittem fényképezőgépet, csak a polaroidot, azzal ez a két kép született:

Jens csinált nagyon jó képeket az új kamerájával. 

Utolsó nap elmentünk a Mirror Lake-hez, kicsit még pihengettünk Curry Village-ben, aztán hazajöttünk. 

Hét elején kicsit izomlázam volt, meg úgy éreztem magam, mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Mondjuk tényleg, egész héten utaztam (Chicago, Yosemite). 

Megérkezett az első fizetésem az új állásra. Hurrá. Ezen kívül cikket írtam, már majdnem kész. Ez csak a javítás a nagy cikkünkhöz, de jó alaposan átalakítottam egy pár részt, plusz beletettem vagy 20-30 új reakciót rajzolóprogrammal. 

Tegnap volt Jens születésnapja. Az Alehouse-ban ünnepeltünk, jó sokan eljöttek, szép este volt. Most pedig irány biciklizni, mert végre nem esik az eső!!!