Utolsó hét

Ez volt az utolsó teljes hét indulás elõtt. Végre sikerült a kísérlet és végre mûködik a modell. Viszont nagyon kevés idõ maradt a cikkírásra. Nekem kell írnom, bár a kínai posztdok fog menni a konferenciára. Mert a diákunk nem tudná írni, és Haifeng se, hiába õ csinálta a méréseket. Craig meg az ALS-ben dekkol az egész hónapban, és különben is, ez majdhogynem nem is az õ dolga. Elvégre posztdok vagyok, nem doktorandusz.
A hétvégén keményen karácsonyibevásároltam. Rettentõ fárasztó, de már majdnem minden megvan. Szerencsére kicsit enyhült az idõ, most csak sokat esik az esõ. De az jó. És tegnap láttuk Michael Jackson apját a bevásárlóközpontban Pleasantonban. Ne kérdezzétek, hogy mit keresett ott. A kalapos a mozgólépcsõn.

Let it snow, let it snow, let it snow!

Képzeljétek el, tegnap éjjel csoda történt: havazott Livermore-ban! Sok helyen volt még hó a környéken, minden híradó vigyorgó gyerekeket mutogat, meg döbbent felnőtteket, akik kesztyűviselésre kényszerülnek. Persze délre mind elolvadt, de így is szép volt. Ma éjjelre is rekord hideget jósolnak.

Szombaton este megnéztük a karácsonyi felvonulást, ott volt a Mikulás is, és volt ünnepélyes lámpagyújtás is a város karácsonyfáján. Utána elmentünk Oaklandba Jens-szel, Adammel és Emily-vel egy belga sörözőbe (Emily a laborban dolgozik, Adam pedig próbál neki udvarolni...).

Vasárnap lánynapot tarottunk, San Francisco-ban flangáltunk Julie-val és Jessica-val. Egy igazán elegáns olasz étteremben ettünk, még pezsgőt is rendeltünk, aztán meg kirakatokat bámultunk, és kicsit vásárolgattunk. Hazafelé a BART-on leszólított egy pasas, és azt mondta, hogy: "You have a beautiful facial structure". Aztán eltűnt.

Ma meg volt egy kis "flash"-em (ahogy öcsém mondaná). Volt egy szuper előadás, ami úgy kezdődött, hogy a Föld meg a Világegyetem ennyi és ennyi idős, az emberi faj meg csak 200 000 éve van itt, ami 8000 generációt jelent, amiből pedig 7600 barlangban lakott... Ebbe még sose gondoltam bele. Az előadás arról szólt, hogy a 450 ppm-es CO2 szint eléréséhez 2100-ban az energiaszektornak milyen stratégiát kell folytatnia, és ez hogyan érinti az autóipart, illetve milyen technológiák lesznek fontosak. Az előadás utáni ebéden jól megszorongatta a társaság (posztdokok) az előadót (aki nagyon jókat válaszolt egyébként). A beszélgetés közepétől kezdve teljesen asimovi érzésem lett: majd egyszer lesz egy könyv, amiben a 8000. generációról fognak írni, akik még nagyon kezdetlegesek voltak mondjuk a 8500-dikhoz képest (mert egészen a 8400-dikig szénalapú volt az energia) stb. És abban lesz egy jelenet, amikor a 8000. generáció megbeszéli a dolgokat, és az pont olyan lesz, mint a mi ebédünk...

Kiruccanás

Itt még nem tudtam, hogy mi van a dobozban (csoki).Itt tartok a jógában...

Ma kiruccantunk San Franciscoba. Elõtte tartottam egy laborbemutatót egy szingapúri csoportnak. A fotósuk tudta magyarul azt, hogy szia...
SF-ban elõször elmentem az otthonról küldött szülinapi ajándékokért (szuper minden! :). Utána a Height Streeten flangáltunk, aztán meg a Marketen. Már megy a karácsonyi õrület, de valahogy nem volt olyan vészes. Az egyik bevásárlóközpontban elkapott egy árus, aki kozmetikai cuccokat árult. Általában le tudom rázni az ilyeneket, de tulajdonképpen tetszett, amiket árult, úgyhogy hagytam magam valamennyire "beetetni", és vettem is a portékájából. Szerencsére Jens ott volt antagonistának, úgyhogy azért jó sok kedvezményt adott, de persze így sem járt rosszul, az tuti.

Hálaadás

Na, azért más is történt a csótányon kívül. Például múlt héten volt Hálaadás. Megint Jessica szüleinél voltunk, de most szülők nélkül. Volt egy jó nagy pulyka, meg minden, ami dukál. Mi Jens-szel coq au vin-t készítettünk. Ez volt életem eddigi legbonyolultabb receptje, de megérte, mert nagyon finom lett.

Összesen négy nap volt az ünnep a hétvégével együtt. Voltunk biciklizni, meg teniszeztem is megint Adammal. Voltam kicsit vásárolgatni, de nem nagyon sikerült azt vennem, amit akartam (cipőt).

Na, úgy tűnik, hogy mégiscsak a csótányról tudtam a legtöbbet írni mostanában...

Szerintetek?

Kiegészítés az előző bejegyzéshez. Itt van két kép, az egyiket én csináltam (elromlott a vaku a gépemen sajnos, így homályos), a másik egy hivatalos csótány. Hát nem ugyanaz a kettő?

Csota történt

Tudtam, hogy egyszer itt lesznek, de nem mondhatnám, hogy ez örömteli várakozás volt. Aztán négy napja egyszercsak ott volt. Apró, fekete szemeivel rámnézett, mintha csak azt mondaná: "Ne hidd, hogy rajtakaptál. Azért látsz, mert mi azt akarjuk, hogy láss. Hogy tudd: itt vagyunk, és figyelünk. Mától minden közös, és nincsenek titkaid előttünk". De mindezt csak utólag értettem meg, mert találkozásunk nem tartott tovább egy szemvillanásnál. Elegáns félkörívben tűnt el a fridzsider alatt.
Próbáltam hinni, hogy ez csak valami átvonulás volt, és nem egy bentlakó csótány.
Tegnap megjelent a második. Ez nem hírmondó volt, inkább csak a falu bolondja, amiért fényes nappal mutogatja magát. Még azt is türelmesen tűrte a mennyezet és a fal találkozásánál ácsorogva, hogy megörökítsem. Majd lefújjam.
Csak akkor éreztem teljesen biztonságban magam, amikor bekerült a dugó az üvegbe, amelybe élettelen testét zártam. Pár kattintás, és megvan a diagnózis: barna sávos csótány. 100 nap is eltelik, mire kikelnek a lárvák. Máris hallottam, ahogy apró csótányszívek lüktetnek a lakás repedéseiben... és még a pókjaimat is visszasírtam.
...
Ma jött az exterminátor. Azt mondja, hogy ez nem is csótány. Pedig az, én tudom. De akkor most örüljek, ha kiderül, hogy igazam volt?!?