Tegnap

Vasárnap

Igazából van Gogh blogot írt azt hiszem, tett bele linkeket (a Bibliából például) és képeket is, amiket ő rajzolt természetesen. Ez csak úgy eszembe jutott.

Én is feltettem két új linket, Ecsém és Szabó Eszter, a bal sávban.

Voltam futni, most megyek, és szerzek eleséget ebédre. És láttam egy vizslát, amelyik rettentő komolyan próbált becserkészni egy mókust. És láttam azt is, ahogyan egy fenyő tengernyi pollent önt a levegőbe a szélben. Ezt még sose láttam. Mintha füstölt volna.

Olvassátok van Gogh leveleit

Tegnap láttam egy filmet van Gogh életéről. Rengeteg levelet (több száz) írt a testvérének, Theonak. Ilyeneket... (Nem őrültem meg, és még megvan mindkét fülem is, csak nagyon tetszik amiket ír, majdnem jobb, mint amiket festett.) Ja, 23 éves volt, amikor ez született.

Psalm 119: 19. `I am a stranger on the earth, hide not Thy commandments from me.'

...

It is an old belief and it is a good belief, that our life is a pilgrim's progress.

...

We are pilgrims on the earth and strangers - we come from afar and we are going far. The journey of our life goes from the loving breast of our Mother on earth to the arms of our Father in heaven. Everything on earth changes - we have no abiding city here - it is the experience of everybody. That it is God's will that we should part with what is dearest on earth - we ourselves change in many respects, we are not what we once were, we shall not remain what we are now.

... the face that once had the early dew of morning, gets its wrinkles, the eyes that once beamed with youth and gladness speak of a sincere deep and earnest sadness, though they may keep the fire of Faith, Hope and Charity - though they may beam with God's spirit. The hair turns grey or we lose it-ah-indeed we only pass through the earth, we only pass through life...

...

I once saw a very beautiful picture: it was a landscape at evening. ... Through the landscape a road leads to a high mountain far, far away, on the top of that mountain is a city wherein the setting sun casts a glory. On the road walks a pilgrim, staff in hand. He has been walking for a good long while already and he is very tired. And now he meets a woman, or figure in black, that makes one think of St. Paul's word: As being sorrowful yet always rejoicing. That Angel of God has been placed there to encourage the pilgrims and to answer their questions.

And the pilgrim asks her: Does the road go uphill then all the way?” And the answer is: “Yes to the very end.” And he asks again: “And will the journey take all day long?” And the answer is: “From morn till night my friend.”

...

Has not man a strife on earth?

...

And when each of us goes back to the daily things and daily duties let us not forget that things are not what they seem, that God by the things of daily life teacheth us higher things, that our life is a pilgrim's progress, and that we are strangers on the earth, but that we have a God and father who preserveth strangers, - and that we are all brethren.

Soha többé nylon

Ma kreatív vagyok. Reggel elvittem Jens-t és Ethant a reptérre. Mind a ketten Irvine-ba mentek egy konferenciára. Utána bevásároltam Halloweenre, bár még mindig hiányzik egy pár apróság. Idén Popeye és Olive Oyl leszünk, de ne szóljatok senkinek. Jens régi mexikói parókáját az én parókámként újrahasznosítjuk. Vettem aranygombokat horgonnyal, fel is varrtam egy fekete pólóra. Vettem egy fekete szoknyát (nagyon olcsón), és felvasaltam rá egy piros szalagot. Meg egy piros felsőt is, arra kézelő és gallér készült, de még a kézelők nincsenek fent, elfogyott a fehér cérnám. Csináltam pipát parafadugóból és fapálcából. Lesz majd spenótkonzerv is. Igazából már csak egy tengerészsapka kell, és minden megvan. Ezen kívül vettem konyhai gézt, és csináltam belőle egy kis zsákot. Még készítek jópárat, és akkor nem csak nagy nylonzacskót (ami egyébkén polietilén) nem kell kérnem a boltban (most már mindig viszem a sajátomat), hanem a zöldségekhez, gyümölcsökhöz is lesz saját, sokszorhasználatos hordozóm. Az ötlet egy vásárból jött, de ott darabját $5-ért árulták, ami túl sok. Ha pedig arra vagytok kíváncsiak, hogy hogyan készítettem: nem varrtam, hanem vettem hőre kötő szalagot, ami úgyis kellett a jelmezhez. Szóval csak a két szélén két vasalás, kifordítani, és már kész is!

A héten nem volt rajzóra. Ruth-tal akartunk rajzolni, de egy nagy trécselés lett az estéből. Viszont szereztem nagyon jó könyveket a könyvtárból a perspektíváról meg a színekről.

Bent komótosan telt a hét, kivéve amikor majd' felrobbanok az egyik pasas miatt, aki nagyon hangosan beszél és egyfolytában, és hihetetlenül modorosan, és kicsit hülyeségeket is, de legalábbis feleslegesen... Akusztikailag pont a szobájára látok sajnos.

Csendélet neonfényben

Kedves olvasóim. Örömmel jelenthetem, hogy elmúlt (azt hiszem) az alkotói válságom, és ismét van kedvem blogot írni. Viszont nem fogom részletesen leírni, hogy mik történtek azóta, hogy nem írtam.

Csak pár dolog képekben.

Annával Yosemite-ben.

Ez a legutóbbi rajzházim.

Rékával és Borival a szökőkútban.

Carmelben.