Sűrű

Nagyon fejem fölött összacsapnak a hullámok hét volt, és még nincs vége! Hétfőn kaptam a telefont Bálinttól, hogy mehetek pénteken előadni hozzájuk. Lehet, hogy fogok tanítani -- de még nem volt meg az előadás, és jelenleg hektikus a helyzet.

Kedden operában voltunk, SF-ban, a Tosca-t láttuk. Jó volt, csak:

1. Miért minden pont egy hétre gyűlik össze? Munka után rohanva átöltözés a wc-ben, kocsiba be, felvenni mindenkit (mert mindig én vagyok a balek, aki vezet), bemenni, parkoló, opera, haza, éjfél, alvás.

2. Rettentő konzervatív a sf-i opera, nem értem, hogy miért. Semmi ötletet nem visznek pl. az egyébként gyönyörű díszletekbe. Hihetetlen, de igaz: a Sevilla-i borbély Livermore-ban sokkal kreatívabb volt.

Szerdán volt egy lélegzetvételnyi időm elvileg. A cikk már majdnem kész, de persze rohamtempóban be kellett fejezni a szintézist, elment egy óra egy hőmérő keresésével, valaki elvitte. Este kis előadásra készülés, majd alvás.

Csütörtök reggel be, ja igen, kiderült, hogy inkább csütörtökön mérünk, delután öttől hajnali egyig, aztán még jobban kiderült, hogy már délután kettőtől, gyorsan elintézni a szállítmányozást, haza biciklivel délben a hőségben, 30 centis Subway szendvics, a fele ebéd, a másik vacsora, be az autóba (Ravi vezetett), és már mérünk is Berkeley-ben. Minden szuper volt, örülünk, Craig rámbízta a "kormányzást", hazament vacsorázni. Aztán jött a mélypont. Azt hittem, hogy valami rossz, kigondoltuk, hogy hátha a minta szennyezett, oké, cseréljük ki. Giovanni véletlen eltörte a mintatartót, nincs másik, vagyis van, de abban van valami, és el kell mosni. Ami legalább 1 óra. O.K., mérjünk addig valami mást. Közben Giovanni már egy órás késésében egy vacsoráról, Craiggel telefonos konzultálás, ilyenek. Craig megérkezett, és persze kiderült, hogy nem is volt semmi baj, csak én vagyok a hülye -- és a többiek meg nem kapcsoltak. Kicsit kiakadtam, persze mindegy, nem dőlt össze a világ, van még egy rakás időnk. Az egyórás mosogatást azért nem úsztuk meg. Fél háromra értem haza.

Mindjárt megyek Stocktonba előadni. Szombat elvileg pihi (poszterem mikor lesz kész?), vasárnap hurrá reggeltől éjjelig van mérési időnk. Közben itt lesz már az unokatesóm, Ildi. Ami szuper. És egy városban is leszünk...

A heringettét! Avagy Midsommar, ahogy dukál

Csak svédekkel ne kezdjen az ember! Ajjaj. Tegnap volt Midsommar, vagyis Szentivánéj. Vagyis nem tudom, ma (21) van a leghosszabb nap, és akkor melyik a hozzá tartozó éjjel? Mindegy. Szóval hagyományos, svéd módra ültük, pácolt heringgel, és sok, azaz inkább túl sok röviddel. Pedig minden ital előtt még énekelni is kellett, mert ez a szokás. Nagyon jó buli volt, még táncoltunk is. A mai napom viszont rekordot döntött rosszullét terén, de legalábbis beírja magát a legek közé. És akkor nem térnék ki a részletekre. Hiába, ezek az északiak tudnak valamit...

Feltettem képeket a parádéról, ami a múltkor volt a városban.

Pénteken nem mentünk be, hanem egy szuper kis látogatást tettünk Google-éknél Mirkó révén. Az aztán a munkahely! Tényleg olyan, mint a leírásokban, tisztára kreatív környezet, még legózni is lehet, ha éppen arra támad valakinek kedve. Vagy strandröplabdázni. A kertben meg zöldségeket termesztenek. Na és a kaja! A dolgozóknak reggeli, ebéd és vacsora ingyenes. De ne valami közönséges menzát képzeljetek el! Minden bio, így indul. Aztán majdnem húsz helyen lehet enni, egy hely pedig nem egyféle étel, hanem inkább 5-6. Ahol mi voltunk, ott voltak sushik, hamburger kobe marhából (!!!), indiai kaja, pizza. És annyiféle desszert, hogy mindegyikből egy is sok. Készítettem képeket. Az "üzemlátogatás" után elmentünk egy német pékségbe. Az utolsó két képen meg egy kis tavacska látható, amiból kirakódott a só.

Egyik este Palo Altoban voltam Nina-val, mert ottfelejtette a pénztárcáját. Visszamentünk érte (megvolt) és ott is vacsoráztunk. Ezen a héten kicsit rámjárt a rúd, mert másnapra akkor is rosszul lettem, valami nagyon szúrt. Azt hittem, hogy félrenyeltem az ételt és a tüdőmben landolt. Elmentem a benti orvoshoz, aki közölte, hogy ez lehetetlen, mert akkor nem ülnék itt és beszélnénk, hanem köhögőrohamaim lennének. Szóval csak sokat ettem, vagy ilyesmi.

Ezen a héten kétszer bicikliztem, és pénteken úsztam is 1.1 km-t (csak azért, hogy ne csak a rossz oldalamat ecseteljem ebben a bejegyzésben). És továbbra is készítek Polaroid képeket.

Scanner

Hétfőn este vettem egy scannert, használtan, csak $15 volt. És nem is akármilyen, egy szuper Epson! Azért vettem, hogy be tudjam scannelni a Polaroid képeimet, amiből továbbra is csak kettő van egyelőre. Az eladó SF-ban volt, így kitaláltuk, hogy ha már egyszer ott vagyunk, csinálunk mást is. Elmentünk a Walzwerk nevű német étterembe, ami az NDK stílusában van berendezve. A pincérnő ráadásul kicsit zehernye volt, elképzelhető, hogy a stílushűség miatt. Mirkó is csatlakozott. Jens szoljankát evett, én céklalevest, volt második is, káposztával, desszertnek meg Rotegrütze.

Ha meg akarjátok nézni az első két képeimet, akkor ezen az oldalon keressetek rá a rodaz nevű felhasználóra.

És rettenetes, tisztára rossz az idő már hetek óta. Néha esetleg kisüt a nap délután! Tavaly és előtte ilyentájt meg lehetett sülni, felhőt pedig csak az interneten vagy SF-ban láttunk.

Szinkrotron

Már egy gész hete nem írtam. Tegnap (vasárnap) mondjuk reggel nyolctól hajnali egyig a szinkrotronban mértünk, eléggé kinyúltam a végére. De persze megérte.

Aztán elkészítettem az első fotókat a Polaroid gépemmel. Ma este szerzek egy scannert, és akkor majd fel tudom őket tölteni az internetre.

Szombaton bicikliztünk, előtte pedig a parádén voltunk. Most volt a rodeó, és reggel egy nagy menet megy végig a városon. Este a Blue Barba mentünk, ami tele volt cowboyokkal. 

Dan, a tavalyi diákunk ismét itt van. Múlt héten már csoportmegbeszélést is kellett tartani, mert olyan sokan vagyunk. Ezen kívül cikket írtam, meg befejeztük a szintézist. Az egyetlen bibi, hogy nagyon kevés lett a termék, így ezen a héten folytatjuk.

Próbálok majd sűrűbben írni, mert egy hét alatt én is elfelejtem, hogy mik történnek.

Könyvek

Most három könyv tart izgalomban. Az egyik Bulgakov, Színházi regény. A másik egy önismereti könyv az introvertségről. Azt hiszem, hogy vannak ilyen hajlamaim, kíváncsi vagyok, hogy mit írnak. A harmadiknak meg az a címe, hogy a Bicikli tudománya. Ez egy nagyon kemény 400 oldalas könyv, képletekkel, biológiával és műszaki rajzokkal. És többszáz hivatkozással. Szerintem nagyon érdekes lesz. Reggel beleolvastam, és rögtön megtaláltam azt, hogy mi a neve annak, amikor a bicikli, giroszkóposan elkezd instabillá válni. A repülőknél is van ilyen. Jaj, ez tényleg nagyon érdekes könyv lesz! Még az is lehet, hogy olyan érdekes lesz, mint az egyik kedvenc, ilyen jellegű könyvem, a Zene fizikája, Sir James Jeans-től.

Hol is kezdjem

Már megint milyen sok minden van.

Pénteken estére meglett a szintézis első fele. Még NMR-t is vettünk fel az anyagról. Bírom az új munkatársaimat -- tényleg olyan, mintha valami új helyen dolgoznék.

Tegnap voltunk vidámparkban. Santa Clara-ban. De még reggel előtte bicikliztem két órát Nina-val. Eléggé megnyomtuk, jól el is fáradtam a végére, és akkor még csak kezdődött a nap. Tehenek is voltak az úton, épp terelték át őket az egyik legelőről a másikra, elég felélelmetesek voltak a nagy buta szemeikkel meg fejükkel. Mellékszál, hogy ma Johan azt mesélte, hogy valahol vannak olyan tehenek, akik magukat fejik. Beléjük ültettek egy chipet, legelnek, és ha már nagyon tele van a tőgyük, maguktól bemennek a fejőbe. Ott kapnak valami kis jutalmat is, meg persze megszabadulnak a feszítő érzéstől. És a chip érzékeli, hogy ott voltak, hogy a jutalomért ne tudjanak csak úgy, öt perc múlva, tej nélkül jönni.

Szóval a vidámpark jó volt, de én egyáltalán nem ültem fel a a hullámvasutakra. Nem volt kedvem félni. De komolyan. Jens, Johan, Sara, Jen és Ethan persze mindenre felültek. Vagy majdnem mindenre. Mert Sara pl. rosszul lesz a pörgéstől, viszont csinált egy olyat, ami olyan, mint a bungee jumping, csak nem esel, hanem úgy megy, mint egy inga.

Viszont volt egy vízipark része is, szuper csúszdákkal, azok nagyon jók voltak. Persze az egész park szörnyű, mindenhol megy a geil zene, műanyagkaját lehet csak kapni, és az emberek is elég furák. De összességében jó nap volt. A képen Patrick, Sponge Bob haverja és én vagyunk látható. Kicsit perverz szerintem... Majd rakok fel képeket a hullámvasutakról is.

Ma reggel elmentem fodrászhoz, kicsit rövidebb lett, mint akartam. De jót beszélgettem a vietnámi fodrásznővel. Délután elmentünk Brentwoodba, innen északra van 25 mérföldre. Gyümölcsöt szedtünk, barackot, szilvát, szilackot (ez angolul plout, a sárgabarack és a szilva keveréke), cseresznyét. Az egész városka tulajdonképpen egy nagy szedd magad. 

Az utlsó hír pedig az, hogy befestettem a hajam. Nem állandóval és vörösre. A leghalványabb vöröset vettem, de így is répa lett eléggé. De nem rossz szerintem.

SX-70

Tegnap elkezdtem szerves kemiázni, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz újra rendes kémiát csinálni. Persze csak egy receptet csinálok, de nagyon jó valamiért.

A másik, hogy vettem egy Polaroid gépet, ma reggel jött meg. Szerintem még erről sokat fogok írni, remélhetőleg képeket is láttok majd. Egyelőre csak ezt a videót nézzétek meg, egy gyönyör.

Prepi?

Már négy napja minden nap sportolok, ami jó, mert kezdtem ellustulni. Hétfőn voltunk futni, tegnap meg elmentünk a tóhoz biciklivel meg vissza, és elég húzós tempóban. Ma meg szeretnék este úszni egyet.

Izgi, lehet, hogy ma, vagy holnap fogok szintetizálni. Rendes szerves kémia. Egyetem óta nem csináltam ilyet, igazából már nagyon várom. 

Tegnap esett az eső egy kicsit este, ami viszonylag szokatlan ilyenkor. Lehet, hogy ma is fog.