Elindultam

Csak röviden

Most nem írok szinte semmit, mert rohanok. De feltettem a vagas-i képeket, lehet tobzódni. Kezdenek a hullámok összecsapni a fejem felett, de hamarosan meglépek előlük. 

Vers

Nem is mondtam, hogy a Hoover Damnél vettem egy kábeldarabot, 1935 és 2002 között ezen ment át az áram Los Angelesbe. Nem rossz. Ki mindenki használta ezt az áramot, gondoljátok csak el. Mondjuk váltóáram, úgyhogy az elektronok nem jutottak el George Clooney-ig, de akkor is.

Tudtátok, hogy örményül a Yaris azt jelenti, hogy "szerelmemnek"? Jó, gondolom, hogy nem. Mindenesetre Örményországban Toyota Yarisa csak lányoknak van, és a fiúk előszeretettel ajándékozzák nekik. 

Tegnap jött egy új fiú a csoportunkba, Johan, svéd. 8 hónapig lesz itt.

Este a német csoporttal volt ismét Kaffeeklatsch. Benne leszünk a helyi újságban, ma volt a fényképezkedés. Az egyik nő hozott mágneses szókészletet, és ezt a verset fabrikáltuk:

Ein Schiff fährt durch den Dschungel,

die Sonne sabbert wunderbaren Saft.

Das Antlitz der Mutter ist nicht dunkel,

weil sie im Mondlicht schläft.

4 nap, 3 állam, 1100 mérföld

Visszatértem Kaliforniába. Nagyon jó kis utazás volt. Ma egyébként jó kedvem van, valahogy minden pörög. Az intézetben járt Wesley Allen, akinek mond valamit a neve, én is beszéltem vele. Érdekes figura és nagyon jó előadást tartott. Most meg épp megfagyok. Úgy érzem, hogy ezzel megkezdődött a pár hónapos fagyoskodás. Miért is nem lehet rendes fűtést beszerelni? Azért, mert Kaliforniában sokat süt a nap, attól még vannak rohadt hideg napok. Nem mínusz, de ha cserébe nincs fűtés, akkor mégiscsak ott tartunk, hogy 10-15 fok van a lakásban.

Na de az út. A hajnali kelést túlélve elrepültünk Vegasba. Felszedtük a bérelt autót (Toyota Yaris, nagyon kis szuper) és irány a Zion National Park. 3 óra autókázás után meg is érkeztünk. Persze nem volt sok időnk, mert naplemente után úgysem látni semmit, de azért egészen sokat láttunk, még egy kicsit kirándultunk is. Mindenhol homokkő (majd lesznek képek), fantasztikus rétegek, helyenként folyik a víz a falból (ahol az agyagréteg miatt nem tud a víz tovább lefelé szivárogni), holdbéli táj. Estére visszamentünk LV-ba. Vacsora után elmerültünk a forgatagban, mindenki őrült, végtelen sok játékautomata kattog, rettenetesen felöltözött (bár alig) csajok és pasik állnak sorba, hogy bejussanak a bárokba, mexikóiak osztogatják a fehéreknek az ázsiai callgirl-öket reklámozó cetliket, szökőkútjáték 15 percenként a Bellagio előtt, a háttérben egy kínai óbégat, hogy Jézus szeret téged, a házak falai képernyőkkel beborítva villódznak, mágusok és sztriptíztíztáncosok hívogatnak, épül az új negyed. Éjjel egyre visszatértünk a hotelbe, Monte Carlo, két duplaággyal és többezer szobával.

Reggeli, irány a Grand Canyon, Hoover Dam, 1935-ben készült, éjjel-nappal dolgoztak rajta, 2 nap szabadsággal, akár 2 műszakban is, de hát gazdasági világválság volt, egy kutya csatlakozott a munkásokhoz, de elpusztult, amikor egy teherautó véletlen áthajtott rajta alvás közben, ott a sírja, a turbinákat 30 évente emelik ki (épp kint volt az egyik), egy egész várost kellett felépíteni a gát építésekor, most meg egy híd épül, a gát felett, az itteni Völgyhíd, a víz meg alacsonyan áll, nem sokat esett az idén. Sötét van mire a Grand Canyonhoz érünk, a szállás szép és tiszta, igen, Jens német, én magyar vagyok, de most Kaliforniában dolgozunk, mindenkinek el kell mondani, de cserébe meg is jegyzik, és vagy német vagy magyar sztorival jönnek. Hideg van. 

Reggel meglátjuk a Grand Canyont, de olyan, mint egy képeslap, eltűnik a térérzet, és jól tettük, hogy nem keltünk fel hajnalban napfelkeltét nézni, mert felhős az ég, és hideg is van. Lekirándulunk kicsit, egy órányit, ijesztegetnek, hogy itt meg is szoktak halni azok, akik csak úgy lekirándulnak víz és étel nélkül, és nekünk csak vizünk van, de 2-3 óra alatt nem lehet éhen halni. De azért csalóka. Yaki és Hopi, kezdünk indiánul beszélni. Irány Flagstaff, ahol még helyi sörfőzde is van, épp koncertet ad két lány, nagyon jó, de előtte a 66-os út elszomorító, emberek a puszta közepén élnek a semmibe, lakóautók, el tudom képzelni közelről. Csak nem értem, hogy kerültek oda azok az elhagyott vasúti kocsik: mi történt velük az utolsó útjukon, miért pont ott álltak meg?

Sedonaban van a Föld csakrája, vagy örvénye, nagyon jó ötlet, nekünk is jobban kéne hajtani arra, hogy a Bakonyban (vagy hol) van a csakra, mert ez az egész város ebből él, tenyérjósok és boszorkányok hajtják oda a túristákat, bár persze az sem mellékes, hogy nagyon szép, és még indián ezüstöt is kaphat az ember -- fehérek boltjából... Az indánok csak az út mellett árulnak, és mint már említettem, hideg van, viszont a San Francisco hegy nagyon szép így hóval beborítva. A homokkő itt vörös és újabb fantasztikus struktúrát alkot, mindenhol más, nehéz a természetet fantáziában túlszárnyalni. 5 óra és újra Las Vegas utcáin hajtunk végig, látjuk a külvárost is, visszataszító motelek a hotelek árnyékában, el lehet képzelni. Elvesztek $10-t a reptéri nyerőgépben, aztán újra Kalifornia, nyugalom, rövidnadrág és flip-flop, Livermore 17 mérföld, még elküldök egy bírálatot az éjjel, aztán alvás.

Oasis koncert

El se hiszem, hogy már megint négy nap eltelt úgy, hogy nem volt időm írni. A hétfőre már szinte nem is emlékszem...

Kedden elmentünk este SF-ba páran a Goethe Intézetbe. Német egyetemi állásokról tartottak ismertetőt, utána meg volt egy kis fogadás -- halálra tömtük magunkat sajttal, mert persze rendes vacsorára nem volt időnk. Érdekes volt az egész, németek Kaliforniában, egy csomó egyetemről jöttek profok, Karlsruhe, München, Frankfurt stb. Utána ittunk egy sört, jó későn értünk haza.

Szerdán este Jens-szel Oasis koncerten voltunk Oaklandben. Nagyon tetszett a színpad, a fények és a vetítés, és a zene sem volt rossz. Csak kicsit a hangulat hiányzott. De a stadion jó és mindenki nagyon normális volt.

A mai hír, hogy végre fut a számolásom. Hurrá. Végülis nem volt annyira bonyolult beindítani, főleg így utólag. Most már azért hihetőbb, hogy megyek Bécsbe. Jött egy svéd srác hozzánk fél évre, Lundból. Ma volt az első napja, elámult a labortól. Azt hiszem, hogy fizikus, de egyelőre még nem tudtam vele beszélni sokat. 

Most meg még el kell olvasnom egy cikket, plusz csomagolok, mert holnap hajnalban indulunk Vegasba.